Új Szó, 1998. április (51. évfolyam, 76-99. szám)

1998-04-11 / 84. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. ÁPRILIS 11. JEGYZET Nagyszombatok DUSZA ISTVÁN Éjszaka van, s ez a fénytelenség mintha nem akarna oszlani. Az elbizonytalanodás végtelennek tűnik. Zavartak vagyunk, mert elveszett az anyagi bizonyosság, s vele együtt a pokolnyi méretű magabiztosságunk is szertefoszlott. Ráadásul: a vá­daskodás, a gyanakvás, az oktalan félelem torzítja a lelkeket. Nem egymásra figyelünk, hanem a vélt veszélyt lessük. így féljük kicsinyes hétköznapiságunk múlandóságát, minden­napjaink álértékeit. Tétovaságunkban olykor azt gondoljuk: a már derengő fény is csak kósza kivetülése a bizonytalan vá­gyakozásnak, amelynek tárgya valami igazából megfogalmaz­hatatlan dologiság. Ez a mindennapjaink nagyszombatja tele van bizonytalansággal, olyannyira, hogy már a feltámadás el­jövetelében sem tudunk odaadóan hinni. Közöttünk vannak a hamis próféták, a pénz, a hatalom ájult imádatát hirdetők, akik ma is kockát vetnek a golgotai kereszt alatt. Örök szelle­mi és erkölcsi értékeket csereberélnek csillogó ékszerekre, modern gúnyákban vonultatnak fel elénk ostoba, múltbeli kí­sérteteket, s a talmiság szavainak igézetével borítják be ottho­nainkat. Még mindig ezredéves nagypéntekek sötétségében botorkálunk. Jézust levették a keresztfáról, teste a sírban. Mintha még mindig nem akarnánk tudni, milyen az igazi megváltás. Áldozathozatalából vétetett ígéretét igazából nem is hisszük el, kétezer éve csak a fényt lessük a nagyszombati éjszakai égbolton. Most is. Fülünkben zúg az az érthetetlen nagypénteki Feszítsd meg!, pedig lelkünkben Jézus nevét mondjuk. Azóta is számtalanszor, ha szánkból a meggondo­latlan bűn szavai buknak ki. Egyszerre félelmetes és megren­dítő ez az önváddal és az ebből fakadó kétkedéssel teli nagy­szombati várakozás a feltámadásra és a megváltásra. Két év­ezred távlatában Tamás hitetlenkedéseitől vissza-visszatérő történetei vannak ennek az elbizonytalanodásnak. Most is ez­redforduló előtt állunk. Megváltásra vár a világ. Erre várt ezer éve is. Templomokba, templomok köré gyűlt össze az emberi­ség. Mindhiába. Kérdés: mai állapotában már megváltható-e a világ ? Egyáltalán jelenlegi állapotában érett-e már a Meg­váltó eljövetelére? Kisded képzelgés azt hinni, hogy csillag­erejű fényektől körülvéve jön el a Földre újra Jézus, hogy ítél­jen. Először mindennapjaink nagyszombatainak végtelennek tetsző sötétségét kellene eloszlatnunk. Sivatagi nagyhét TÓTH MIHÁLY A kormánykoalíció politiku­sai szemrebbenés nélkül je­lentették ki a múlt év végén, hogy, úgymond, csak keresz­tény-nemzeti személyiség le­het Michal Kováč utóda az ál­lamfői székben. Élesebb tollú publicistáink azzal kontráz­ták meg a legnemzetibbek ál­tal megfogalmazott norma teljesíthetőségét, hogy példá­kon bizonyították: akiket Slotáék és Mečiarék kádere­sei törzsökös kereszténynek minősítenének, azoknak többsége úgy tíz esztendeje még hívő (sic!) ateista volt. A békeszeretőbb tollforgatók szerényen csak arra hivat­koztak, hogy nemcsak ke­resztények élnek Szlovákiá­ban, hanem ateisták és zsi­dók is. A fenti kinyilatkozta­tás óta gyakran fel-felteszem a kérdést: Mit értsek azon, ha a kormányfő vagy valamelyik koalíciós pártelnök környe­zetéből valaki kimondja a szót: keresztény? A kérdésre úgy próbáltam válaszolni, hogy abból indultam ki: min­denkinek lehetősége van ar­ra, hogy elinduljun a da­maszkuszi úton. Példa is van erre a közelmúltból. Slavkovská asszony, aki an­nak idején ateizmusból dok­torált, majd a tudományág­banjeleskedve oktatott és nevelt évtizedekig, annyira „paullá vált", hogy fogta ma­gát, és meg sem állt Rómáig, a pápa őszentségének rezi­denciájáig. Viszont nehezen tudnám megmondani, hogy - teszem azt - Ján Sitek vé­delmi miniszter, aki szintén az SZNP tagja, meddig jutott el a damaszkuszi úton. Ha politikusi mivoltában értéke­lem a működését, akkor az görbít elém kérdőjeleket, hogy nagyon rosszul tud idő­zíteni. Éppen 1998 nagyheté­ben írta alá pártjának kezde­ményezését, hogy Szlovákiá­ban vissza kellene állítani a halálbüntetést. A nemzeti pártiak radikálisabbjai sze­rint a kivégzéseket - elretten­tésül - nyilvánosan kellene végrehajtani. Ha viszont ke­resztényi mivoltában veszem szemügyre Síteket, azt nem tudom figyelmen kívül hagy­ni, hogy a Bibliának miért csak az ószövetségi részét ol­vasta el. Ha azokat a fejeze­teket is elolvassa, amelyek Jézus életével és példamuta­tásával foglalkoznak, talán megtanulja, hogy a keresz­tény tanítás lényege: a sze­met szemért filozófiáját fel­váltotta a megbocsátás filo­zófiája. Slota számomra idén sivatagivá tette a nagyhetet. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/700 869, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Van egy ötletem, hogyan emelhetjük a születések számát. Csökkentsük a fiatal férfiak fizetését, hogy ne fussa nekik óvszerre! (Gossányi Péter karikatúrája) Giginek hívtuk, és nagyon szerettük, de a kutyák rátörtek az ólban és megmarták Gondolatok húsvétkor Giginek hívtuk, és nagyon szerettük. Egy nagyon kedves, őzszemű és zsem­lyeszínű kis gida volt. Alig két hete, hogy kaptuk, és szerettük volna, ha felnő, és neki is gidái lesznek. De a kutyák rátörtek az ólban és megmarták. ÉDES ÁRPÁD Prédát láttak benne, vagy meg­érezték, hogy szeretetünk felé irányul, és féltékenyek voltak? Nem tudom. Még két napig küz­dött az életéért, aztán kiszenve­dett. Nagyon fájdalmas volt lát­ni kimúlását, kézben tartani föl­föl síró erőtlen fejét, amikor az utolsókat lélegezte. Felelősnek éreztem magam pusztulásáért, de nem tehettem semmit. Meg­sirattuk. Önkéntelenül rajzolódott ki előt­Mi pedig szeretnénk az egészet a kutyákra kenni... tem így, a nagyböjt végén egy másik „bárány", Isten Báránya, akit meggyötörtek, megkínoz­tak, megcsúfoltak, és végül halál­ra adtak. Olvasni kezdtem a pas­siótörténetet és a hozzá kapcso­lódó prófétai kijelentéseket. „Az ő vére mirajtunk és a mi magza­tainkon!" - kiáltotta a nagypén­teki sokaság. És amit Ézsaiás pró­féta mondott ki helyettünk: „Pe­dig a mi vétkeink miatt kapott se­beket, bűneink miatt törték ösz­sze." Mi pedig szeretnénk az egé­szet a kutyákra kenni, azt mon­dani, hogy a zsidók vagy a római O L V A SO I LEVELEK Rólunk gondoskodnak A jelenlegi nehéz gazdasági és belpolitikai helyzetben nincs könnyű dolguk az egészségügy­ben dolgozóknak, az alacsony fizetés ellenére mégis döntő többségük becsületessen végzi munkáját. Közéjük tartoznak a galántai kórház belgyógyászati osztályának alkalmazottai is. Olasz István főorvos vezetésé­vel mindent elkövetnek ezért, katonák voltak, mi pedig Pilátus módjára mossuk kezeinket. Pró­bálunk ldbújni a felelősség alól. A Jézus-történetből általában ez az, amit szívesen kihagynánk. Csodás a gyermek Jézus, hatal­mas a megydicsőült, feltámadott Jézus, de a szenvedő...? Olyanok vagyunk, mint a tanítványok, akik elmenekültek, és a keresztig csak egy, a legkisebb jutott el. Fé­lünk a szenvedéstől, ha lehet akármi módon menekülünk elő­le. Fájdalomcsillapítóval, vagy ha más nincs, mámorral, bódu­lattal, mert ez is jobb, mint a szenvedés. De még látni sem iga­zán bírjuk, mert a szenvedőt el­küldjük a kórházba, valamilyen elfekvőrészlegre, vagy ha sike­rül, egy öregotthonba. S néha vállaljuk azt az „áldozatot", hogy meglátogatjuk, elviseljük a kelle­metlen szagot, a nyomasztó lég­kört. Jézus, mielőtt fejét lehajtva kilehelte volna lelkét, felkiáltott: „Én Istenem, miért hagytál el en­gem?" Azután már csak a terem­tett világ gyászolt sötétséggel, fölindulással, s a tanítványok hallgattak. Nyomasztó ez a nagyszombati csönd. Ilyenkor még a harangok sem szólnak. De jó is ez a csönd, mert ilyenkor az ember magába szállhat. A csöndben jobban hal­latszik a lelkiismeret szava is (lehet, hogy azért van szüksége a mai embernek olyan nagy hangerősítő berendezésekre?) Az események megismétlődnek. Jézus azt mondta, hogy ha egy­gyel megtettétek az én legki­sebb atyámfiai közül, velem tet­tétek meg. De ha elutasítottá­tok, engem utasítottatok el. Megszólal a nagyszombati csönd, s két dolgot mond. Az egyik az, hogy bár sokat fejlő­hogy a páciens a lehető legjob­ban érezze magát az osztályon. Példás együttműködés alakult ki az orvosok és az ápolónők, il­letve a gyógyítók és a gyógy­ulást várók között is. Mindez ar­ra vall, hogy a belgyógyászati osztály alkalmazottai mindent elkövetnek az ember legdrá­gább kincsének, egészségének a megóvásáért. Pedig nem egy­szer egy segédmunkás többet keres, mint az, aki életet ment. Meggyőződésem, hogy nem sokáig... Gál Miklós Galánta dött a technikánk, s már a nap­rendszer határait ostromoljuk, belül, lényünkben és lénye­günkben ugyanazok vagyunk. Leleplező és vádló is ez a felis­merés. Nemcsak egymástól for­dulunk el, atomizálódva, csak önmagunkkal törődve, de még Isten se sokat jelent számunkra, s Isten Fiát is legszívesebben ott­hagynánk a kereszten. A másik oldalon meg­szólal Isten, s most nem ítéletet mond... De a másik oldalon megszólal Isten, s most nem ítéletet mond, hanem jó hírt közöl. Ó közössé­get vállalt velünk, és nem ha­gyott ott minket, hogy a kudarc­ból, rossz kompromisszumaink­ból ne a még nagyobb kudarcba, önpusztító magatartásba mene­küljünk, hanem - mint egykor Panov apó - észrevegyük, hogy Ő, Isten Fia volt itt közöttünk. Hogy az a kereszt az én kudarca­im keresztje is, és derengeni kezd, mit is mondott Ézsaiás. Vétkeimért sebeket kapott, bű­neimért összetörték. És újra kezdhetek, s észrevehetem mel­lettem az embert, és más értel­met kap a szenvedés, könnyebb lesz fölvenni a magam kereszt­jét naponként. Gigi alig két hónapos élete már akkor sem volt hiábavaló, ha csupán ezeket a gondolatokat ébresztette fel létével. Isten Bá­rányának keresztje még ennél is többet jelent és ad. S valahol a gondolatok mélyén feldereng húsvét hajnala. A szerző református lelkész. Felhőtlen szórakozás II. Zsebik Ildikó Felhőtlen szóra­kozás című írására szeretnék reagálni. Nem hiszem, hogy a hun Attila megemlítése a Step by Step című sorozatban a szinkronrendező „érdeme" lett volna, annál is inkább, mert a szinkron cseh, nem pedig szlo­vák volt. Köztudomású, hogy a cseh nép kevesebb ellenszenv­vel viseltetik irántunk, mint a szomszédos népek egyike-má­sika. Mivel senkinek sem aka­.^.^PÁfRONIA.DNES Budapest még jóformán el sem kezdte csatlakozási tárgyalásait az Európai Unióval, máris felme­rült egy olyan gond, amely a má­jusi választások kampányának egyik nagy témája lesz. A magya­rok ugyanis attól félnek, hogy az ország csaüakozása az Európai Unióhoz szétválaszthatja a ma­gyarságot - írta a prágai liberális hírlap.,A probléma lényege: Ma­gyarország határain kívül há­rommillió magyar él, akiket az fenyeget, hogy az EU-csatlakozás után a schengeni határok és az unió külső határainak szigorú rendje fogja őket elválasztani az anyaországtól." A magyar ki­sebbségeknek nem volt elegendő a budapesti külügyminisztérium megnyugtatása, hogy Magyaror­szág a határon túli magyarság ér­dekeit nem teszi félre az uniós tagságért, ezért Csoóri Sándor, a Magyarok Vüágszövetségének elnöke javaslatot terjesztett elő, miszerint Budapest a külföldi magyaroknak adja meg a kettős állampolgárság lehetőségét. A budapesti kormány a kettős ál­lampolgárság helyett, amely sze­rinte sok problémát szülne, azt javasolja, hogy a külföldi magya­rok kapjanak több éves beutazás­ra szóló vízumot. Az ellenzék ezt azonban elégtelen megoldásnak tartja - olvasható a cikkben. ADEVARUL A bukaresti lap az új román kor­mány két ismeretien tényezőjé­nek a miniszterelnök személyisé­gét és programját nevezi, és föl­teszi a kérdést: meglesz-e a poli­tikai akarat a program megvaló­sításához. Az előbbivel kapcso­latban azzal érvel, hogy Vasile igen rugalmas, könnyen alkal­mazkodó személyiség, néha azt a benyomást kelti, hogy univerzá­lis politikus, aki megfelel minden pártnak és irányzatnak. A hajlé­konyság lehet erény és hiba is. A kijelölt miniszterelnök előbb azt mondotta, hogy visszavonja a költségvetést a parlamentből, az­tán meggondolta magát; egy nyi­latkozatában növelte volna az inflációt, másnap viszont már az ellene való küzdelmet jelölte meg fő célként. LA REPUBBLICA A volt Jugoszláviában végrehaj­tott etnikai tisztogatások hír­hedt szerb „hőse", Arkan kapi­tány hamarosan az európai lab­darúgó stadionok díszpáholyai­nak vendége lesz, s Arkan az Eu­rópába való belépéshez Rómát választotta - írta a lap arról be­számolva, hogy a polgári nevén - Zeliko Raznatovics - alig is­mert szélsőséges szerb naciona­lista vezér a tulajdonában lévő Obilie szerb labdarúgó klub szá­mára képviseletet nyitott az olasz fővárosban. Az elegáns Parioli negyedben megnyílt lu­xusirodát a lap ezekkel a szavak­kal üdvözölte: „annak reményé­ben, hogy hamarosan Goebbels sporttelep és Pol Pot teniszklub is nyílik, örömmel fedezhetjük fel, hogy a labdarúgás nemcsak az alkalmazkodni nem tudók, hanem vezéreik társadalmi beil­leszkedésére is szolgál". rok a védőügyvédje lenni, leg­főbb érvként azt hoznám fel, hogy más amerikai filmben is hallottam ezt az Attilát emle­gető szólást, mégpedig angol és német nyelven is. Azt hi­szem, nagy hiba volna olyan tévhitben élni, hogy ők is jó kelet-közép-európai szokás szerint akarják a néző hangu­latát elrontani. Attila, a hun körülbelül olyan népszerűség­nek örvend az amerikaiak kö­rében, mind Drakula, az erdé­lyi gróf. Fukári Zsuzsanna Pozsony

Next

/
Thumbnails
Contents