Új Szó, 1998. április (51. évfolyam, 76-99. szám)

1998-04-08 / 82. szám, szerda

ÚJ SZÓ 1998. ÁPRILIS 8. KULTÚRA ­hirdetés 9 A megbecsülés legnagyobb jele a barátok, a tisztelők szeretete A mester joggal lehet boldog Hetven évesen mindenki által Tibor bácsinak szólít­tatni, kórusok tucatjában összetartó erőnek lenni, jó egészségnek örvendeni és legalább húsz évre való el­képzeléssel, tervekkel ren­delkezni - kívánhat-e vala­ki szebb születésnapot? LOVÁSZ ATTILA Létezik-e szebb felköszöntés, mint amikor a mesternek a kórus tagjai semmi mást nem monda­nak, egyszerűen ennyit: szere­tünk. Valószínűleg sok-sok ku­darcélmény, nem egy megpró­báltatás után az elmúlt héten a hetvenéves népzenekutató, kar­vezető, pedagógus és néprajzos Ág Tibor néhány rövid órán át boldog volt - joggal. A hetvenes évek végén, amikor néhány lelkes embernek köszön­hetően hazánkba is eljutott a táncház ,és lassan mozgalommá nőtte magát, Ág Tibor látszólag mellékvágányra került. A széki, kalotaszegi, mezőségi zene, tánc bűvöletében néhány évre elfelej­tettük, mekkora érték gyűlt ösz­amatőr kutatók munkája x.j jmán, s mekkora értéket kép­Inkább dolgozik, hetvenévesen is fiatalos hévvel. visel az a néhány ezer dallam, amit Ág Tibor gyűjtött össze éle­te során. Kallós Zoltán ballada­gyűjteményét lapozva kérdeztük akkor, vajon van-e hozzá hason­ló a környéken, s kiderült: van. Az 1974-ben sajtó alá rendezett Édesanyám rózsafája párját rit­kító gyűjtemény volt, az 1979­ben kiadott Vegyétek ki szóló szívem pedig olyan dallamokat tartalmazott, amelyekről el sem akartuk hinni, élnek még, né­hány helyen énekelik még. E két - immár méltán korszakalkotó­nak tartott - könyv után játék és dalgyűjtemények sora látott még napvilágot. Sajnos, sokszor a Népművelési Intézet sokszo­rosítványaként, azóta már csak a megszállottak könyvespolcain megtalálhatóan. A dalgyűjtemények önmagukban nem érnek semmit, ha adattárak, tudományos munkahelyek polca­in porosodnak. Az igazi népmű­velő munka ott kezdődik, ha az aprólékos gyűjtések és rendszere­zések úgymond „közhasználat­ba" kerülnek - akár a színpadon, akár a koncertteremben, akár mindennapi életünkben. „A nemzet addig él, amíg dala van" - mondta Kodály Zoltán. Most öröm azzal a tudattal élni, hogy Kodály és Bartók utódai, (Dömötör Ede felvétele) köztük Ág Tibor olyan munkát végeztek, amely semmivel sem pótolható: megmentették az év­századok alatt kicsiszolt, párat­lan vokális zenei kultúrát, s igye­keztek azt legjobb tudásuk sze­rint továbbadni. Ág Tibor nélkül évekig nem alakult zenekar, nem működhetett népművészeti együttes, s népdalkörök, citera­zenekarok, kórusok tucatjai nem dolgoznának máig, sikeresen. A hetvenéves karnagy fiatalos erő­vel még mindig három énekkar élén áll. Köztük a nagymegyeri Bárdos Lajos Vegyeskar, amely 105 éve létezik megszakítás nél­kül, harminc éven át éppen Ág Tibor vezénylete alatt dalol nemcsak önmaga, közönsége örömére is. „Hazájában senki nem lehet pró­féta" - szól a keserű igazság, Ág Tibor esetében hatványozott ér­vénnyel. Az immár ötven éve pó­tolhatatlan munkát végző mes­terről valahogy elfeledkeznek a hivatalos helyek. Nem áll szán­dékomban kétségbe vonni díja­kat adományozó intézmények döntéseit. Az viszont már meg­döbbentő, hogy a magyar kultu­rális kormányzat egyszerűen nem vette észre, milyen értéket képvisel Ág Tibor munkássága. Szomorú leírni, hogy akkor, amikor Magyarországon kettős állampolgárságról beszélnek, amikor a magyar külpolitika egyik alappillére a határon túli kisebbségekkel való törődés, a magyar művelődési tárcának egy miniszteri levelet ért csak a hetvenéves mester. Azt is a dip­lomácia szabályait felrúgó mó­don juttatva a mester kezébe. Szomorú leírni, hogy a Csema­dok Országos Választmánya el­feledkezett Ág Tiborról. Szomo­rú leírni, mennyire nem tisztel­jük azt, ami legalább állami díjat ért volna s aminek értékét pénz­ben, díjban, evilági javakban mérni úgysem lehet. Szomorú leírni, hogy még mindig gyaláza­tosan pazarlók vagyunk. A születésnapi találkozó viszont elfeledtette a nemtörődömség, a pazarlás okozta szomorúságot. Mindenki Tibor bácsija színes öl­tönyben, baseballsapkában je­lent meg, jellegzetes mosolyával az arcán. Á mosoly csak egy pil­lanatra tűnt el az arcáról: amikor meghatottan szólt barátaihoz, tisztelőihöz, sorstársaihoz. A mester nem szokott sokat be­szélni. Inkább dolgozik, hetven­évesen is fiatalos hévvel, leg­alább húsz évet igénylő tervvel. Ami pedig a szomorúságot illeti, oda se neki, Tibor bácsi. A szere­tet, amelyet nemcsak ünneplés­kor érezhet, úgyis többet ér min­den javaknál. S hogy ezt mindannyunknál jobban tudja, arra az elmúlt ötven év munkája a bizonyíték. Komáromban április 15-től 29-ig a XIII. Lehár Napok énekverseny az operett ünnepén ÚJ SZÓ-TU DÓSlTÁS Komárom. Április 15-én a Tiszti Pavilonban esti hangversennyel kezdődnek a XIII. Lehár Napok, amelyen a világhírű város szü­löttje Lehár Ferenc előtt tiszte­leg az operettkedvelők nemzet­közi tábora. Ötödik alkalommal rendezik meg a Lehár Ferenc Nemzetközi Enekversenyt, ame­lyen fiatal énekesek mérik össze tudósukat a ma is népszerű igé­nyes műfajban. Április 18-án budapesti művészek mutatják be Lehár Víg özvegy című nagy­operettjét a Városi Művelődési Ház színháztermében. Az áprüis 26-ától 28-áig három forduló­ban zajló nemzetközi énekver­seny 29-én gálaműsorral és a dí­jak átadásával ér véget. A gála­műsoron Dušan Jarjabek, Eliška Horná, Mário Fančovič pozsonyi énekesek és Pitti Katalin, Zsadon Andrea, Szolnoki Tibor budapesti művészek énekelnek. De ugyanott fellépnek az V. Le­hár Ferenc Nemzetközi Ének­verseny győztesei is, akiket ti­zenegy tagból álló nemzetközi zsűri választ ki a népes mezőny­ből. Varga Anna, a Komáromi Városi Művelődési Központ igazgatója, a verseny főszervezője nyilat­kozta lapunknak: - Utoljára 1995-ben sikerült megtartanunk az énekversenyt, s bár két évenként kellene sorra kerülnie, anyagi okok miatt csak idén rendezzük meg az ötödik évfolyamot. A Komárom városa által meghirdetett verseny két fővédnöke Pavol Bagin, a Nem­Talán egyszer a világhírű zeneszerző világhírű operettjeit egy világ­hírű fesztiválon nézheti meg a közönség (Dömötör Ede felvétele) zeti Zenei Központ vezérigazga­tója és Pásztor István, a váro­sunk polgármestere, főszerve­zője pedig a Városi Művelődési Központ. Március 31-én lezárult a jelentkezés, addig harminc­hármán jelentkeztek Legtöbben Szlovákiából, Magyarországról és Csehországból. Bár a nyugati országokba is küldtünk meghí­vókat, idén sem Ausztriából, sem Németországból nem je­lentkeztek énekesek. Nem tud­juk az okát, hiszen az előző év­folyam zsűrijében két osztrák szakember volt, s idén is lesz egy osztrák vendégünk. Bizonyára szokatlan, hogy az operett­éneklés műfajában folyik ez a verseny, mert tudomásunk sze­rint ez az egyetlen a világon. Re­méljük, hogy idővel kinövi ma­gát. Igaz, Komárom helyzetét nagyban rontja, hogy a Lehár Napokat egyelőre nem tudjuk fesztivállá fejleszteni, mert nincs megfelelő minőségű szál­lodai kapacitás a városban. Ma­gára a rendezvényre talán el is jönnének a külföldiek, de hiá­nyoznak azok a minőségi szol­gáltatások, amelyek nélkül a kulturális turizmust lehetetlen felvirágoztatni. Igaz, Európa gazdagabb felén komoly tőkét fektetnének egy ilyen világhírű zeneszerzű életműve és az ope­rett köré alapított rendezvény­be. Ettől mi még messze va­gyunk, hiszen annak is örülünk, hogy a kulturális miniszutérium 80 ezer koronával támogatja a Lehár Napokat. Kétségtelen, hogy Zdenek Macháček szemé­lyében tekintélyes szakember segíti a rendezvényünket, s az ő személye valamint az ide érkező művészek garanciát is jelente­nek a minőségre. Ennek tudatá­ban a magyarországi és a szlová­kiai művészek örömmel lépnek fel Komáromban. A magas szín­vonal pedig vonzza a közönsé­get, így az előző évfolyamok so­rán telt házas előadásaink, gála­estjeink voltak. Rem éljük idén is megtisztel bennünket az ope­rettkedvelők népes tábora, akik az énekversenyt a Tiszti pavi­lonban ingyenesen hallgathat­ják meg. (d-n) SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Carmen(19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Színházi komédia (19) KIS SZÍNPAD: Demokra­ták(19) BORODÁČ SZÍNHÁZ - KASSArFrancia balettest MOZI POZSONY HVIEZDA:A Sakál (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Alul semmi (brit.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Rózsaszín életem (ír.,brit,belg.svajci) 15.15 , 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Titanic (am.) 15, 16.30, 19.45 G. I. Jane (am.) 18.15, 20.30 Flubber - A szórakozott professzor (am.) 15, 17 Híd a Kwai folyón(brit) 19 Dušan Hanák rövidfilmjei (szlov.) 19.15 KASSA DRUŽBA: Spice World (ang.) 15.30, Hét év Tibetben (am) 17.45 20,15 TATRA: Az esőcsináló (am.) 15.30, 17.45, 20.15 CAPITOL: G. I. Jane (am.) 15.30, 17.45, 20.15 ÚSMEV: A Sakál(am.) 16,18.15,20.30 DEL-SZLOVAKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Ajáték(am.) 17.30, 20 KOMÁ­ROM - TATRA: Anasztázia(am) 16.00,18.00 NAGYMEGYER - SLOVAN: Fegyencjárat(am.) 19 LÉVA-JUNIOR: Flubber - a szórakozott professzor (am.) 16.30, 19.30 ZSELÍZ - SZPUT­NYIK: Bizonytalan jelentés a világ végéről(cseh) 19 ROZS­NYÓ - PANORÁMA: Betolakodó (am.) 16.30,19 PARTI NAGY LAJOS habszódia Parti Nagy Lajos, mint Sárbogárdi Jolán Amit a Nagybetűs Élet... POLGÁR ANIKÓ „Margittay Edina még soha nem volt egymáséi"." - Ezzel a mon­dattal kezdődik Parti Nagy Lajos új regénye, A test angyala című, melyet Sárbogárdi Jolán álnéven írt. Nem is regényről van szó tu­lajdonképpen, hiszen műfaja (a szerző műfajmegjelölésével): habszódia. A habszódia pedig, ez a most alakult új műfaj az érzel­gős szerelmi regények nyelvi, sti­lisztikai és tartalmi szintű paródi­áját jelenti. Sárbogárdi Jolán habszódiájának főhőse Margittay Edina „18,5 éves, csinos, sőt fel­tűnően szép, kulturált fiatal lány", Dr. Havas Tamás Üzleti­Manager titkárnője, aki a zsúfolt vállalati ebédlőben találkozik Balajthy Dénes filmrendezővel s nyomban beleszeret. Lássuk csak, milyen szavakkal érzékelteti a szerző a találkozástól felzaklatott hölgy lelkiállapotát: „Edina siker ­telenül próbál visszazökkenniI) a gondolataiba, de önfegyelme ellenére folyton föl kellett néznie, mint a mágnes, hogy szinte fájt. Mivel remegésében fölállni nem mert, apránként beosztotta a fo­gyó lekváros süteményt, hogy to­vább tartson felzaldatottságá­nál." Balajthy Dénes szintén első látásra beleszeret Edinába. Az ön­érzetes és erényes leány azonban nem fogadja el a férfi meghívását a Gerbaud cukrászdába, hiszen nem lehet benne biztos, tisztes­ségesek-e a férfi szándékai. Per­sze döntése sok tépelődés után születik meg: „Megpróbálta Ma­cit hívni vívódva telefonon, de az „utolsó szalmaszál" talpmasz­százs-tanfolyamon volt, így egye­dül maradt a nehéz ám igazságos döntéssel: NEM! Nem lehet jelen ezek után a Gerbaud teraszán, vagy belső termében, se fél öt órakor, se tovább. Ha van benne lányi tartás, nem és nem mehet el... Még sokáig birkózott hasadt lelkének két fele egymással, majd szokása szerint alaposan kezet mosott, és a munkaidő vé­geztével emelt fővel, földalatti és gyalog érintésével egyenesen ha­zasietett." A történet további alakulását nem részletezem, remélve, hogy az alaphelyzet vázolásával mái­sikerült felkeltenem az olvasók érdeklődését. Annyi talán elég lesz, hogy a „reménytelen" szere­lem betegségbe és öngyilkossági kísérletbe torkollik, ám a félreér­tések tisztázódnak, s a regény happy enddel végződik. A legtöbb szórakozást a mű nyelvi megoldásai, a tudatosan félreértett és egybeolvasztott közhelyszerű kifejezések, a pon­gyola stílusból fakadó humoros értelmezések és képzavarok nyújtják. Ezt a könyvet lassan kell olvasni, külön kiélvezve minden mondatát.

Next

/
Thumbnails
Contents