Új Szó, 1998. április (51. évfolyam, 76-99. szám)

1998-04-08 / 82. szám, szerda

ÚJ SZÓ 1998. ÁPRILIS 8. KULTÚRA hirdetés 9 A megbecsülés legnagyobb jele a barátok, a tisztelők szeretete A mester joggal lehet boldog Hetven évesen mindenki által Tibor bácsinak szólíttatni, kórusok tucatjában összetartó erőnek lenni, jó egészségnek örvendeni és legalább húsz évre való elképzeléssel, tervekkel rendelkezni - kívánhat-e valaki szebb születésnapot? LOVÁSZ ATTILA Létezik-e szebb felköszöntés, mint amikor a mesternek a kórus tagjai semmi mást nem mondanak, egyszerűen ennyit: szeretünk. Valószínűleg sok-sok kudarcélmény, nem egy megpróbáltatás után az elmúlt héten a hetvenéves népzenekutató, karvezető, pedagógus és néprajzos Ág Tibor néhány rövid órán át boldog volt - joggal. A hetvenes évek végén, amikor néhány lelkes embernek köszönhetően hazánkba is eljutott a táncház ,és lassan mozgalommá nőtte magát, Ág Tibor látszólag mellékvágányra került. A széki, kalotaszegi, mezőségi zene, tánc bűvöletében néhány évre elfelejtettük, mekkora érték gyűlt öszamatőr kutatók munkája x.j jmán, s mekkora értéket képInkább dolgozik, hetvenévesen is fiatalos hévvel. visel az a néhány ezer dallam, amit Ág Tibor gyűjtött össze élete során. Kallós Zoltán balladagyűjteményét lapozva kérdeztük akkor, vajon van-e hozzá hasonló a környéken, s kiderült: van. Az 1974-ben sajtó alá rendezett Édesanyám rózsafája párját ritkító gyűjtemény volt, az 1979ben kiadott Vegyétek ki szóló szívem pedig olyan dallamokat tartalmazott, amelyekről el sem akartuk hinni, élnek még, néhány helyen énekelik még. E két - immár méltán korszakalkotónak tartott - könyv után játék és dalgyűjtemények sora látott még napvilágot. Sajnos, sokszor a Népművelési Intézet sokszorosítványaként, azóta már csak a megszállottak könyvespolcain megtalálhatóan. A dalgyűjtemények önmagukban nem érnek semmit, ha adattárak, tudományos munkahelyek polcain porosodnak. Az igazi népművelő munka ott kezdődik, ha az aprólékos gyűjtések és rendszerezések úgymond „közhasználatba" kerülnek - akár a színpadon, akár a koncertteremben, akár mindennapi életünkben. „A nemzet addig él, amíg dala van" - mondta Kodály Zoltán. Most öröm azzal a tudattal élni, hogy Kodály és Bartók utódai, (Dömötör Ede felvétele) köztük Ág Tibor olyan munkát végeztek, amely semmivel sem pótolható: megmentették az évszázadok alatt kicsiszolt, páratlan vokális zenei kultúrát, s igyekeztek azt legjobb tudásuk szerint továbbadni. Ág Tibor nélkül évekig nem alakult zenekar, nem működhetett népművészeti együttes, s népdalkörök, citerazenekarok, kórusok tucatjai nem dolgoznának máig, sikeresen. A hetvenéves karnagy fiatalos erővel még mindig három énekkar élén áll. Köztük a nagymegyeri Bárdos Lajos Vegyeskar, amely 105 éve létezik megszakítás nélkül, harminc éven át éppen Ág Tibor vezénylete alatt dalol nemcsak önmaga, közönsége örömére is. „Hazájában senki nem lehet próféta" - szól a keserű igazság, Ág Tibor esetében hatványozott érvénnyel. Az immár ötven éve pótolhatatlan munkát végző mesterről valahogy elfeledkeznek a hivatalos helyek. Nem áll szándékomban kétségbe vonni díjakat adományozó intézmények döntéseit. Az viszont már megdöbbentő, hogy a magyar kulturális kormányzat egyszerűen nem vette észre, milyen értéket képvisel Ág Tibor munkássága. Szomorú leírni, hogy akkor, amikor Magyarországon kettős állampolgárságról beszélnek, amikor a magyar külpolitika egyik alappillére a határon túli kisebbségekkel való törődés, a magyar művelődési tárcának egy miniszteri levelet ért csak a hetvenéves mester. Azt is a diplomácia szabályait felrúgó módon juttatva a mester kezébe. Szomorú leírni, hogy a Csemadok Országos Választmánya elfeledkezett Ág Tiborról. Szomorú leírni, mennyire nem tiszteljük azt, ami legalább állami díjat ért volna s aminek értékét pénzben, díjban, evilági javakban mérni úgysem lehet. Szomorú leírni, hogy még mindig gyalázatosan pazarlók vagyunk. A születésnapi találkozó viszont elfeledtette a nemtörődömség, a pazarlás okozta szomorúságot. Mindenki Tibor bácsija színes öltönyben, baseballsapkában jelent meg, jellegzetes mosolyával az arcán. Á mosoly csak egy pillanatra tűnt el az arcáról: amikor meghatottan szólt barátaihoz, tisztelőihöz, sorstársaihoz. A mester nem szokott sokat beszélni. Inkább dolgozik, hetvenévesen is fiatalos hévvel, legalább húsz évet igénylő tervvel. Ami pedig a szomorúságot illeti, oda se neki, Tibor bácsi. A szeretet, amelyet nemcsak ünnepléskor érezhet, úgyis többet ér minden javaknál. S hogy ezt mindannyunknál jobban tudja, arra az elmúlt ötven év munkája a bizonyíték. Komáromban április 15-től 29-ig a XIII. Lehár Napok énekverseny az operett ünnepén ÚJ SZÓ-TU DÓSlTÁS Komárom. Április 15-én a Tiszti Pavilonban esti hangversennyel kezdődnek a XIII. Lehár Napok, amelyen a világhírű város szülöttje Lehár Ferenc előtt tiszteleg az operettkedvelők nemzetközi tábora. Ötödik alkalommal rendezik meg a Lehár Ferenc Nemzetközi Enekversenyt, amelyen fiatal énekesek mérik össze tudósukat a ma is népszerű igényes műfajban. Április 18-án budapesti művészek mutatják be Lehár Víg özvegy című nagyoperettjét a Városi Művelődési Ház színháztermében. Az áprüis 26-ától 28-áig három fordulóban zajló nemzetközi énekverseny 29-én gálaműsorral és a díjak átadásával ér véget. A gálaműsoron Dušan Jarjabek, Eliška Horná, Mário Fančovič pozsonyi énekesek és Pitti Katalin, Zsadon Andrea, Szolnoki Tibor budapesti művészek énekelnek. De ugyanott fellépnek az V. Lehár Ferenc Nemzetközi Énekverseny győztesei is, akiket tizenegy tagból álló nemzetközi zsűri választ ki a népes mezőnyből. Varga Anna, a Komáromi Városi Művelődési Központ igazgatója, a verseny főszervezője nyilatkozta lapunknak: - Utoljára 1995-ben sikerült megtartanunk az énekversenyt, s bár két évenként kellene sorra kerülnie, anyagi okok miatt csak idén rendezzük meg az ötödik évfolyamot. A Komárom városa által meghirdetett verseny két fővédnöke Pavol Bagin, a NemTalán egyszer a világhírű zeneszerző világhírű operettjeit egy világhírű fesztiválon nézheti meg a közönség (Dömötör Ede felvétele) zeti Zenei Központ vezérigazgatója és Pásztor István, a városunk polgármestere, főszervezője pedig a Városi Művelődési Központ. Március 31-én lezárult a jelentkezés, addig harminchármán jelentkeztek Legtöbben Szlovákiából, Magyarországról és Csehországból. Bár a nyugati országokba is küldtünk meghívókat, idén sem Ausztriából, sem Németországból nem jelentkeztek énekesek. Nem tudjuk az okát, hiszen az előző évfolyam zsűrijében két osztrák szakember volt, s idén is lesz egy osztrák vendégünk. Bizonyára szokatlan, hogy az operetténeklés műfajában folyik ez a verseny, mert tudomásunk szerint ez az egyetlen a világon. Reméljük, hogy idővel kinövi magát. Igaz, Komárom helyzetét nagyban rontja, hogy a Lehár Napokat egyelőre nem tudjuk fesztivállá fejleszteni, mert nincs megfelelő minőségű szállodai kapacitás a városban. Magára a rendezvényre talán el is jönnének a külföldiek, de hiányoznak azok a minőségi szolgáltatások, amelyek nélkül a kulturális turizmust lehetetlen felvirágoztatni. Igaz, Európa gazdagabb felén komoly tőkét fektetnének egy ilyen világhírű zeneszerzű életműve és az operett köré alapított rendezvénybe. Ettől mi még messze vagyunk, hiszen annak is örülünk, hogy a kulturális miniszutérium 80 ezer koronával támogatja a Lehár Napokat. Kétségtelen, hogy Zdenek Macháček személyében tekintélyes szakember segíti a rendezvényünket, s az ő személye valamint az ide érkező művészek garanciát is jelentenek a minőségre. Ennek tudatában a magyarországi és a szlovákiai művészek örömmel lépnek fel Komáromban. A magas színvonal pedig vonzza a közönséget, így az előző évfolyamok során telt házas előadásaink, gálaestjeink voltak. Rem éljük idén is megtisztel bennünket az operettkedvelők népes tábora, akik az énekversenyt a Tiszti pavilonban ingyenesen hallgathatják meg. (d-n) SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Carmen(19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Színházi komédia (19) KIS SZÍNPAD: Demokraták(19) BORODÁČ SZÍNHÁZ - KASSArFrancia balettest MOZI POZSONY HVIEZDA:A Sakál (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Alul semmi (brit.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Rózsaszín életem (ír.,brit,belg.svajci) 15.15 , 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Titanic (am.) 15, 16.30, 19.45 G. I. Jane (am.) 18.15, 20.30 Flubber - A szórakozott professzor (am.) 15, 17 Híd a Kwai folyón(brit) 19 Dušan Hanák rövidfilmjei (szlov.) 19.15 KASSA DRUŽBA: Spice World (ang.) 15.30, Hét év Tibetben (am) 17.45 20,15 TATRA: Az esőcsináló (am.) 15.30, 17.45, 20.15 CAPITOL: G. I. Jane (am.) 15.30, 17.45, 20.15 ÚSMEV: A Sakál(am.) 16,18.15,20.30 DEL-SZLOVAKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Ajáték(am.) 17.30, 20 KOMÁROM - TATRA: Anasztázia(am) 16.00,18.00 NAGYMEGYER - SLOVAN: Fegyencjárat(am.) 19 LÉVA-JUNIOR: Flubber - a szórakozott professzor (am.) 16.30, 19.30 ZSELÍZ - SZPUTNYIK: Bizonytalan jelentés a világ végéről(cseh) 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Betolakodó (am.) 16.30,19 PARTI NAGY LAJOS habszódia Parti Nagy Lajos, mint Sárbogárdi Jolán Amit a Nagybetűs Élet... POLGÁR ANIKÓ „Margittay Edina még soha nem volt egymáséi"." - Ezzel a mondattal kezdődik Parti Nagy Lajos új regénye, A test angyala című, melyet Sárbogárdi Jolán álnéven írt. Nem is regényről van szó tulajdonképpen, hiszen műfaja (a szerző műfajmegjelölésével): habszódia. A habszódia pedig, ez a most alakult új műfaj az érzelgős szerelmi regények nyelvi, stilisztikai és tartalmi szintű paródiáját jelenti. Sárbogárdi Jolán habszódiájának főhőse Margittay Edina „18,5 éves, csinos, sőt feltűnően szép, kulturált fiatal lány", Dr. Havas Tamás ÜzletiManager titkárnője, aki a zsúfolt vállalati ebédlőben találkozik Balajthy Dénes filmrendezővel s nyomban beleszeret. Lássuk csak, milyen szavakkal érzékelteti a szerző a találkozástól felzaklatott hölgy lelkiállapotát: „Edina siker telenül próbál visszazökkenniI) a gondolataiba, de önfegyelme ellenére folyton föl kellett néznie, mint a mágnes, hogy szinte fájt. Mivel remegésében fölállni nem mert, apránként beosztotta a fogyó lekváros süteményt, hogy tovább tartson felzaldatottságánál." Balajthy Dénes szintén első látásra beleszeret Edinába. Az önérzetes és erényes leány azonban nem fogadja el a férfi meghívását a Gerbaud cukrászdába, hiszen nem lehet benne biztos, tisztességesek-e a férfi szándékai. Persze döntése sok tépelődés után születik meg: „Megpróbálta Macit hívni vívódva telefonon, de az „utolsó szalmaszál" talpmaszszázs-tanfolyamon volt, így egyedül maradt a nehéz ám igazságos döntéssel: NEM! Nem lehet jelen ezek után a Gerbaud teraszán, vagy belső termében, se fél öt órakor, se tovább. Ha van benne lányi tartás, nem és nem mehet el... Még sokáig birkózott hasadt lelkének két fele egymással, majd szokása szerint alaposan kezet mosott, és a munkaidő végeztével emelt fővel, földalatti és gyalog érintésével egyenesen hazasietett." A történet további alakulását nem részletezem, remélve, hogy az alaphelyzet vázolásával máisikerült felkeltenem az olvasók érdeklődését. Annyi talán elég lesz, hogy a „reménytelen" szerelem betegségbe és öngyilkossági kísérletbe torkollik, ám a félreértések tisztázódnak, s a regény happy enddel végződik. A legtöbb szórakozást a mű nyelvi megoldásai, a tudatosan félreértett és egybeolvasztott közhelyszerű kifejezések, a pongyola stílusból fakadó humoros értelmezések és képzavarok nyújtják. Ezt a könyvet lassan kell olvasni, külön kiélvezve minden mondatát.