Új Szó, 1998. április (51. évfolyam, 76-99. szám)

1998-04-08 / 82. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. ÁPRILIS 8. KOMMENTÁR A Csoóri-kettős HOLOP ZSOLT Nem tudom, kinek szól Csoóri Sándor kettős állampolgárság­ra vonatkozó ötlete, de legkevésbé nekünk, határon túli ma­gyaroknak. Valószínűleg jómaga sem gondolja teljesen komo­lyan, hogy javaslata megvalósítható, s hogy esetleg a választá­sok után bármelyik, kormányra kerülő magyarországi párt lé­péseket tenne ennek érdekében. A kettős állampolgárság mindenesetre „bedobattatott" a vá­lasztási kampányba, a nemzeti jobb ráharapott, a kormány­pártok kiköpték, Torgyán kopirájtot jelentett be. Nem hinném, hogy Magyarországon választásokat lehetne nyerni a határon túli magyarok sanyarú sorsát meglovagolva, mert a nemzeti jelszavak ugyan jól csengenek, de a magyaroszági magyart leginkább saját „sanyarú" sorsa érdek­li, s ha tud kettőig számolni, felismeri, mit jelentene az éppen erősödő országnak több százezer vagy millió áttelepülő, friss, ropogós EU-útlevéllel rendelkező munkanélküli és nyugdíjas. Az egyszerű magyarországi választók körében már egyébként is olyan közhangulat alakult ki a „románok", azaz az erdélyi magyarok ellen, hogy azok csak elveszik a munkahelyeket, a lakásokat, a levegőt és egyáltalán: mindent. Mi meg Magya­rországon lehetnénk „csehek",, jobb" esetben szlovákok. Kétségtelen, a kettős állampolgárságnak a határon túli ma­gyar falvak elnéptelenedése, a kisebbségi közösségek felbom­lása lenne az első kézzelfogható „eredménye" - alanyi jogon. Nem beszélve arról, hogy a kettős állampolgárság egy sor megoldhatatlan problémát vetne fel az adózástól a katonai szolgálatig, a kettős választójogtól a kettős választhatóságig. Abból a szempontból pedig egyenesen veszélyes ilyen ötletek­kel dobálózni, ha figyelembe vesszük, hogy Vladimír Mečiar miniszterelnök tavaly lakosságcserét javallott a sápadozó Horn Gyulának. Mivel a szlovák jogrend szerint egy másik or­szág állampolgárságát felvevő személynek le kell mondania szlovák állampolgárságáról, Csoóri javaslata - végeredmé­nyét tekintve - megegyezik Mečiar javaslatával. Csak két vé­géről közelítették meg a dolgokat: Csoóri piros-fehér-zölde­ket mondott, Mečiar barnát. Ducký gázipari vezérigazga­tó olyan értelemben nyilat­kozott, hogy Rudolf Schuster kassai főpolgármester füllen­tett, amikor külföldiekkel be­szélgetve azt állította, hogy a termálvíz feltárása az ő érde­me. Az ellenzéki Schuster er­re megsértődött, és elvihar­zott a helyszínről. Nem érdemes azt kutatni, in­dokoltan sértődött-e meg. Vi­szont érdemes szemügyre venni, hogyan jutottunk el a politikai kultúra művelésé­ben odáig, hogy a langyos víz, a járda, a ravatalozó, a nyilvános illemhely léte-nem léte ismét tárgyává vált a po­litikai küzdelemnek. Mintha a Kassa alatti hévíz csak azért lapult volna évmilliók óta a föld mélyén, mert „tudta", egyszer majd Jozef Zlocha lesz a fiatal Szlovákia kör­nyezetvédelmi minisztere, Ján Ducký pedig az összes gázmű főnöke, és kormány­párti zsurnalisztáktól kísérve mindketten eljönnek, hogy a felszínre törő természeti erők megtiszteljék őket. Bizony mondom, még megérjük, hogy a Nap felkeltéért is poli­tikusainknak kell köszönetet mondanunk. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/ A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/700 869, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Kiért kék az ég? TÓTH MIHÁLY Aki még emlékszik arra, hogy volt egyszer egy doktorált fő­meteorológus, akit a feledhe­tetlen ötvenes években azért képeztek át Ostravában csil­léssé, mert május elsején nem sütött a nap, hanem ha­vas eső esett, az már azt is szinte természetesnek tekin­ti, hogy már a langyos víz is tényezőjévé vált a nagypoliti­kának. Történt, hogy Pozsonyból két szlovák - az egyik aktív mi­niszter, a másik minisztervi­selt vezérigazgató - Kassára utazott, hogy jelen legyen egy éppen feltárt hévízlelő­hely próbaüzemeltetésén. Ilyenkor, a választások köze­ledtével alig múlik el nap, hogy kies hazánkban valahol éppen ne próbaüzemeltetné­nek valamit. Járdát, falusi gázvezetéket, tűzoltószertárt, ravatalozót, orvosi rendelőt... És nem az információs társadalmat épí­tenénk, ha a minisztert ilyen­kor „véletlenül" nem kísérné néhány újságíró. Kínos közjátékra került sor az ünnepélyes avatáson. Ján - Ha legalább annyi tehetséges politikusa lenne Szlovákiának, ahány politikai pártja van... (Gossányi Péter karikatúrája) Van, hogy az alma, a körte és a szilva is egy tőről fakad Lett maga juszt is... Valahogy megszoktuk, hogy a három baltikumi köztársaságot együtt ke­zeljük. Valóban sok köz­tük a hasonlóság politikai és gazdasági vonatkozás­ban is, mégis csak Litváni­át hívták meg az Európai Unióba. GÖRFÖL ZSUZSA Litvánia nem azért kivételezett, mert anno a legnagyobb vérál­dozatot fizette függetlenségé­ért, hanem mert komolyan veszi az európai politikai normákat, nem keres kibúvókat a demok­rácia elemi követelményei alól. Nemcsak a piacgazdaság fej­lesztésében lépett előre, hanem bel- és külpolitikáját is igyekszik európai alapokra helyezni. A vad ellenségeskedés és gyűlölet után nagyon racionálisan, jéghi­deg fejjel rendezte kapcsolatait Oroszországgal, no meg persze Lengyelországgal. Igaz, Litváni­ában mindig is kevesebb orosz élt, mint Lettországban vagy Észtországban, viszont a len­gyelek száma nem elhanyagol­ható, s Lengyelországban is él­nek litvánok. Most nem a rende­Az elmúlt időszakban különösen kényessé vált a helyzet. zés módja, hanem a ténye érde­kes: a lengyel elnök a múlt hé­ten arról biztosította litván kol­légáját, hogy országa továbbra is Litvánia pártfogója lesz az in­tegrációs folyamatban, s el­hangzott egy kölcsönös ígéret: megkülönböztetett figyelmet fordítanak a nemzeti kisebbsé­gek gondjaira. Ez tehát az a ma­gatartás, amelyet Európa és a demokratikus világ elvár egy or­szágtól - és méltóképpen elis­mer. Ezzel szemben Észtország és Lettország egyfolytában véde­kezni kénytelen a sorozatos vá­dak ellen, hogy másodrendű ál­lampolgárokká degradálta az oroszokat és minden más nem­zetiségűt - vagy egyáltalán nem is adott nekik állampolgárságot. Nevetséges Tallinn és Riga vé­dekezése, hogy törvényesen jár­nak el: éppen a törvény a rossz. Lettországban az elmúlt idő­szakban különösen kényessé vált a helyzet. A 2,6 milliós or­szág lakosainak közel egyhar­mada orosz nemzetiségű, vagy legalábbis oroszul beszélő. Az érvényes törvények szerint az idősebbjének esélye sincs az ál­lampolgárság megszerzésére, a fiatalabbja pedig csak akkor ré­szesülhet ebben a „kiváltság­ban", ha - egyebek mellett ­nyelvvizsgát és hűségesküt tesz, vagyis lényegében megtagadja nemzetiségét, gyökereit, önma­gát. Az alapelv: vagy lett leszel, vagy mehetsz! Ezek a kemény realitások, de van más is, ami megkeseríti a nem lettek életét: a társadalmi légkör ellenségessége, az álla­milag támogatott félelemkeltés és újabban a terrorizmus. Márci­us elején a jobbára orosz nyug­díjasok kormányellenes tünteté­sét oszlatta fel a rendőrség több mint keményen, majd 15-én a német megszállók által életre hívott Lett Légiónak, az SS helyi változatának 500 veteránja tar­tott fényes emléktalálkozót és demonstratív felvonulást. Érde­kes módon az agg veteránok ar­ra világosan emlékeztek, hogy 55 évvel ezelőtt nem önként vet­tek részt a harcokban, viszont a szovjet hadsereg ellen küzdöt­tek, tehát nemzetüknek tettek szolgálatot. Arra azonban már sehogy sem sikerült visszaemlé­kezniük, hogy a nürnbergi bíró­ság az SS-szel együtt a Lett Légi­ót is bűnös szervezetnek nyilvá­nította! Eltelt két hét, s újra bomba ron­gálta meg a rigai hászid zsinagó­gát, ugyanazt, amelyet már 1995 májusában is pokolgépes támadás ért, s amelynek kapujá­ra decemberben horogkereszte­Az alapelv: vagy lett leszel vagy mehetsz! ket mázoltak. A hétfőre virradó éjszaka az orosz nagykövetség közelében történt robbantás már csak ráadás volt. Igaz, hogy felfüggesztették tisztségéből a hadsereg főpa­rancsnokát, mert részt vett a Lett Légió egyik rendezvényén, s igaz az is, hogy kezdeményez­ték a rendőrség parancsnoká­nak menesztését, mert nem biz­tosított fokozott védelmet a zsi­nagógának - de mindezt Riga csak nemzetközi nyomásra tet­te. Viszont az EBESZ felhívásait az oroszok jogainak biztosításá­ra továbbra is figyelmen kívül hagyja. Summa summárum: szép dolog a nemzeti büszkeség, a múltat sem kell feledni, de a bosszú nem lehet politikai vezérelv. Sem a Baltikumban, sem kicsit nyugatabbra. Van egy szép ma­gyar közmondás: az anyjának mondom, hogy a lánya is értsen belőle... PRÁCA A Polgári Egyetértés Pártjának vasárnapi alakuló kongresszusa kapcsán közöl írást a szakszer­vezetek lapja az új politikai szubjektumról. A lap emlékez­tet: Rudolf Schuster felszólalá­sa elején közölte, hogy a Mečiar vezette DSZM-mel nem kíván­nak együttműködni, viszont a párt nyitott azon politikusok és vállalkozók irányában, akik Mečiarnál nem rúghattak lab­dába. A jelen levő ellenzéki kép­viselők számára ez az elképze­lés szimpatikus lehet, főleg azért, mert a DSZM feloszlását segíti elő. A PEP célja: legyőzni a mečiarizmust, mégpedig úgy, hogy a választások után ne csak az új kormány felállításában ve­gyen részt, hanem az ellenzék a parlamentben is megszerezze az alkotmányos többséget. A jö­vendő kormány kénytelen lesz baloldali politikát folytatni, mert a két befolyásos politikai tömörülés - a DBP és a PEP ­többségbe kerül a jobboldali, konzervatív pártokkal szem­ben. Az új párt ugyanúgy a nép­szerűségre, tehát a teljesíthetet­len ígéretekre épít, mint a DSZM. Világos ugyanis, hogy a következő kormánynak kemény gazdasági intézkedéseket kell majd végrehajtania, se ez nem nyeri el a baloldali választók tetszését. „Mindebből ismét ­esetleg legyőzendő Mečiar v hasznot, s meglehet, hogy 1999 szeptemberében Szlovákiában újból választások lesznek" ­zárja fejtegetését a cikkíró. PRAVDA A lap kommentátora az április elsején Ausztriában, Olaszor­szágban és Németországban életbe lépett schengeni egyez­ménnyel foglalkozik. Mint is­meretes, a megállapodás értel­mében az EU-tagállamok foko­zatosan felszámolják a belső ha­tárok védelmét, viszont a külső határokat az eddiginél is jobban ellenőrzik. A kívül rekedt orszá­gokban ez kételyeket ébreszt. Nemcsak globálisakat és straté­giaiakat, amelyek miatt a politi­kusok feje kellene, hogy fájjon, hanem olyan általánosakat is, amelyeket például a határállo­másokon való várakozás elő. Elég volt szombatori~"a Pozsonyligetfalu és Berg közötti átkelőhelyet felkeresni: hosszú órákig, végtelennek tűnő sorok­ban várakoztak az Ausztriába utazók. Egyelőre még hasonló tortúrának vannak kitéve a cse­hek, magyarok és lengyelek is, de valószínűleg az ő esetükben rövidebb ideig tart majd ez az állapot. Mert velük már meg­kezdődtek és folytatódnak is a felvételi tárgyalások, ellentét­ben Szlovákiával, amellyel ugyan megkezdődtek, de nem folytatódtak, mert eddig nem teljesítette az Európai Unió fel­tételeit. VISSZHANG Nem adjuk fel elveinket A földművelési minisztérium ál­lásfoglalása, amely az Új Szó áp­rilis 1-jei számában jelent meg a velem készült intetjú kapcsán, egyáltalán nem lepett meg. Sőt ha számba vesszük tartalmát és célirányosságát, bizonyosságot nyerhetünk, hogy a Magyar Koa­líció képviselői másképp látják és értékelik a mezőgazdaság helyzetét, mint a minisztérium. Sok mindennel nem értünk egyet, ami a mezőgazdaságban történik, és az adott lehetősé­gekkel élve felhasználunk min­den fórumot arra, hogy elmond­juk véleményünket és fenntartá­sainkat - bízva abban, hogy meghallgatásra találunk. A je­lenlegi agrárpolitika miatt rossz, válságos a helyzet. A számunkra fontos ágazat a csőd szélére ke­rült. A mezőgazdasági költségek folyamatosan és rendkívüli mér­tékben nőttek, viszont a termé­kek ára alig emelkedett. Több esetben még a befektetett költsé­geket sem fedezi. A termelők egyre jobban eladósodnak. Az utóbbi időben már az értékesí­tésben is nagy problémák jelent­keztek, nem működik az állami piacszabályozás. Az állami tá­mogatások mértéke nem kielégí­tő, és a rendelkezésre álló ösz­szeg szétosztása is igazságtalan. Főleg a hegyi és hegyaljai terme­lés igényeinek a fedezéséből in­dul ki. Nem értékelik megfelelő­en az intenzív mezőgazdasági termelést. Az elosztás során egy­re nagyobb teret nyer a protekci­onizmus, a személyes kapcsola­tok. A gazdaságok privatizációja pártpolitikai elvek szerint tör­tént, mellőzve a gazdasági szem­pontokat s az egyes gazdaságok­ban dolgozók igényeit és elvárá­sait. A gazdaságokat jobbára azok privatizálták, akiknek ko­rábban semmilyen kapcsolatuk nem volt ezekkel az üzemekkel. A tárca vezető tisztségviselőinek családtagjai, baráti körük, vala­mint a minisztérium volt és je­lenlegi munkatársai s elkötele­zettjeik lettek az új tulajdono­sok, és valójában csak hasznot igyekeztek húzni az egészből. Sajnos, több esetben is megkér­dőjelezhető a mezőgazdasághoz fűződő viszonyuk. Mi ez ellen harcoltunk, és elmondtuk javas­latainkat, véleményünket. A tár­cánál süket fülekre találtunk. Ja­vaslatainkat a kormánykoalíció szavazógépezete szinte minden esetben elvetette. így természe­tesen a felelősséget sem vállaljuk a helyzetért. Ez a kormányt és a minisztériumot kell, hogy terhel­je. Mindezek ismeretében és a jelenlegi helyzetből kiindulva a minisztériumnak a velem ké­szült interjú közlése után közzé­tett állásfoglalása talán már ol­vashatóbb és világosabban értel­mezhető. Az MK politikusai to­vábbra is mindent megtesznek nemzeti közösségünk érdekei­nek a képviseleséért. Készek va­gyunk vitát folytatni minden szakmai és politikai kérdésben, de senki ne várja el tőlünk, hogy feladjuk programunkat, és ne közösségünk érdekeiből indul­junk ki. Ilyen álláspontot a mi­nisztérium talán pozitívan érté­kelne, és „konstruktív ellenzéki politikának" is nevezné, de ré­szünkről ez célkitűzéseinek és elveink feladását jelentené. Farkas Pál parlamenti képviselő (MKDM) JEGYZET

Next

/
Thumbnails
Contents