Új Szó, 1998. április (51. évfolyam, 76-99. szám)

1998-04-06 / 80. szám, hétfő

Tévé és rádió EB ÚJ SZÓ 1998. ÁPRILIS 7. Kazinczy Napok lélegeztetőgépen Vegyes érzelmek JUHASZ KATALIN Kassa. Vegyes érzelmeket keltett a résztvevőkben és a nézőkben egyaránt az elmúlt hétvégén megtartott Kazinczy Nyelvművelő Napokon a péntek délutáni tudományos tanácskozás és a másnapi Szép Magyar Beszéd országos döntője. Egy nyelvészeti tanácskozáson, évforduló ide vagy oda, elég meglepő téma Petőfi költészete vagy 1848 irodalmi hagyományai. Ezért Dávid Gyula és Pomogáts Béla, a két egyébként jeles irodalmár eltévedt látogatók benyomását keltették. Vadkerty Katalin és Szathmáry István betegség miatt maradt távol, és hiányzott Jakab István nyelvész is. Sértődés ne essék, de más által felolvasott írás nem egyenértékű a szerző személyes előadásával. Summa sumárum: unalmasra sikeredett ez a konferencia, ezt bizonyítja a tömegnek egyáltalán nem nevezhető hallgatóság fokozatos elszállingózása is. Szombaton reggel a résztvevők irritáló utcazajban megkoszorúzták Kazinczy Ferenc domborművét és Márai Sándor emléktábláját, majd kezdetét vette az országos kiejtési verseny döntője. Itt három kategóriában az alap- és középiskolások, illetve a szakmunkásképzők tanulói mérték össze erejüket. A két feladat szövegfelolvasás és saját szöveg alkotása volt, főleg ez utóbbi megítélésénél ütközött tanár és zsűri véleménye. A választható témák némelyike ugyanis elég távol állt a versenyzőktől, épp a már említett szabadságharcos témákra gondolok. Szabómihály Gizella, a zsűri elnöke szerint még az apolitikus, például környezetvédelmi tárgyú írásokban is a frázisok, szópanelek és hangzatos közhelyek domináltak, önálló gondolat kevés akadt. Végezetül: velem együtt sokak számára nem világos, miért kell Kazinczy Napok néven egybekötni két egymástól merőben eltérő jellegű rendezvényt. Ezt főleg a verseny sínyli meg évről évre, mivel a rohamtempó miatt nem marad idő szakmai értékelésre, elemzésre, tanácsadásra, azaz a lényegre. Versenyző és felkészítője sokszor értetlenül, fejcsóválva, vagy éppen dühösen szitkozódva utazik haza. A rend kedvéért íme a győztesek névsora: I. kategória: 1. Jónás Viktória, 2. Novák Ágnes, 3. Csanda Máté; II. kategória: 1. Lax Judit, 2. Mihály Zita, 3. Blahó Éva; III. kategória: 1. Soóky Éva, 3. Bódi Krisztina. Talán majd jövőre, a kerek évfordulón... Bízzunk benne, hogy új erőre kap ez a lélegeztetőgépre kapcsolt rendezvény és valódi nyelvápolás veszi kezdetét Kassán. Ez a város megérdemelné... Grendel Lajos ötvenéves. A magyar irodalom egyik legfiiggetlenebben gondolkodó képviselője , A bölcs csakis remegve nevet" Eva Urbanová, napjaink egyik leghíresebb cseh opraénekesnője a New York-i Metropolitanben vendégszerepelt a múlt héten. Az előadás után „földije", Milos Formán gratulált neki. (ČTK-felvétel) 2 t ^i. H . SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Cosi fan tutte (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Váratlanul (19) KIS SZÍNPAD: Az elveszett levél (19) MOZI POZSON

Y HVIEZDA: Titanic (am.) 16, 19.30 OBZOR: Air Bud (am.) 15.30 Bizonytalan jelentés a világvégéről (cseh) 18, 20.30 MLADOSŤ: Salo, avagy Sodoma 120 napja (ol.-fr.) 15.15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Titanic (am.) 15, 16.30, 19.45 G. I. Jane (am.) 18.15, 20.30 Flubber - A szórakozott professzor (am.) 15, 17 Anastasia (am.) 16.30 Metró (fr.) 19 Dušan Hanák rövidfilmjei (szlov.) 19.15 KASS

A DRUŽBA: Spice World (ang.) 15.30, 17.45 Futó kaland (am.) 20 TATRA: Az esőcsináló (am.) 15.30,17.45,20.15 CAPITOL: G. I. Jane (am.) 15.30, 17.45, 20.15 ÚSMEV: A csókgyűjtő (am.) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Az angol beteg (am.) 16.15, 19.15 DÉL-SZLOVÁKI

A DUNASZERDAHELY - LUX: Még visszatérhetsz (am.) 15.30, 17.30, 20 KOMÁROM - TATRA: Flubber - A szórakozott professzor (am.) 17, 19 GUTA - MOZI: Alul semmi (am.) NAGYMEGYER - SLOVAN: Négy szoba (am.) 19 ZSELÍZ SPUTNIK: Féktelenül 2: Teljes gőzzel (am.) 19 LÉVA-JUNIOR: A csókgyűjtő (am.) 16.30, 19.30 SLOVAN: Cop Land (am.) 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Peacemaker (am.) 16.30,19 1978-ban negyedmagammal felföldi útra keltem. Somorján töltöttük az első éjszakát. Zalabai Zsigmond lakásán találkoztunk a magyar értelmiség színe-javával. SZEGEDY-MASZÁK MIHÁLY Ekkor cseréltem eszmét először Duray Miklóssal és azzal a fiatalemberrel, aldről Kósa László barátom előre megmondta: figyeljek rá, mert európai szellem, kitől joggal várható a felvidéki magyar irodalom megújítása. Egy éwel később jelent meg a Hűtlenek. Amikor elkezdtem olvasni e kötet elbeszéléseit, azonnal rendkívül közel éreztem magamhoz Grendel Lajos művészetét. Főként azért, mert jellegzetesen közép-európai író. Ma is szinte szó szerint emlékszem az egyik történetnek egy részletére: „Május elseje van, a felvonulás forgatagában a mi osztályunk az egyik szlovák iskola tanulói közé keveredik. Pofon ütök egy srácot, mert véletlenül a nyakamba löttyenti a fagylaltját. Megijedek, nem szoktam pofozkodni, annál sokkal gyávább vagyok. De megúszom. A srác is megijed; legnagyobb meglepetésemre sírva fakad, pedig jó fejjel magasabb nálam. Szégyellem magamat, érzem, hogy tüzel az arcom; már-már megsajnálom őt. Akkor azonban gúnyos hang vág nyakon. - Poznám ho. To je ten Maďar, Csaba. Megfordulok, és nem hiszek a szememnek. Szabó Pista az. (...) Te ganéj, mondanám, de hamarjában nem tudom eldönteni, magyarul vagy szlovákul mondjam-e." A cím - Kövületek - roppant jelHa valaki európai szellemet keres a szlovákiai magyar irodalomban, Grendel Lajos életművével kell megismerkednie. (Nagy László felvétele) lemző. Azt sugallja, hogy KözépEurópában a nyugati történelem egyirányúsága kevéssé érvényesült. Olyan jelenségek kerültek egymás mellé, amelyek Angliában vagy Franciaországban különböző időszakokhoz tartoztak. Ez hátrány, amennyiben a társadalmi fejlődés egyenetlenségét eredményezi, de előny is, hiszen megnövelheti a kultúra súlyát. Amikor a Mozgó Világ bírálatot kért tőlem, magától értetődött, hogy az Éleslövészetről s a Galeriről írtam, mert ezeknek a regényeknek a világában éreztem otthon magamat. Sajátomnak fogadtam el azt a világot, amelyben a nemzetiségek keverednek egymással, s ahol minden kiszámíthatatlan, hiszen szinte mindegy, miben is hisz az egyén, nincs folytonosság: „ami igaz volt tegnap, mára teljesen megváltozott." Ilyen helyzetben különösen veszélyes lehet a megszállottság, a tisztátalan fogalmakkal dobálózó pátosz. Ebben a folytonosság nélküli világban annak az írónak a józansága a példamutató, aki nem tudja eldönteni, menynyire felelős a fönnálló helyzetért. A folytonosság hiánya s különböző korok egymásbajátszása különböző nézőpontok iránti megértést jelent. Olyan iróniát, mely nemcsak másokkal, de önmagunkkal szemben is érvényesül. „A bölcs csakis remegve nevet" - írta egykor Baudelaire, és e jellemzés illik Grendel műveire, melyekben az elbeszélő minduntalan érezteti, hogy nem különb másoknál. Fájdalmas az iróniája, mert nem fölülről néz a hőseire. Távol áll tőle az a tudat, hogy a másik ember azért esett el, mert ügyetlenebb, erőtlenebb nála. Ebben a világban sem a múlt elemzése, sem a jövendőmondás nem vezet tanulsághoz, mert az egyén kiszolgáltatott, s a döntéseket mások hozzák. Vannak, akik úgy vélekednek, csakis egyetemes magyar irodalomban lehet gondolkodni. Noha Grendel írásmódja kétségkívül szervesen kapcsolódik korábbi magyar írók, így az 1900 körüli elbeszélők s Mészöly örökségéhez, iróniája elválaszthatatlan a kisebbségi sorstól. Léva nincs messze Érsekújvártól, ahol a magyar irodalom egyik legfüggetlenebben gondolkodó képviselője született. Ha valaki európai szellemet keres a szlovákiai magyar irodalomban, Grendel Lajos életművével kell megismerkednie. Az ötvenedik születésnapon csakis azt lehet kívánni, minél töretlenebbül folytassa az ünnepelt azt a tevékenységet, mely képzelet s árnyalt gondolkodás tekintetében a magyar irodalom legnemesebb hagyományának továbbvitelét jelenti. Múlt évi kiállításaiért Németh Ilona kapta a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának nívódíját A progresszív irány elfogadása TALLOSI BELA Dunaszerdahely. Pénteken délután ünnepélyesen adták át a Szlovákiai Magyar Képzőművészek nívódíját a Kortárs Magyar Galériában. A díjat, amelyet a tagok javaslata alapján öttagú kuratórium ítél oda, tavaly adták ki először. Odaítélhető életműért, az év legrangosabb kiállításáért, illetve kimagasló képzőművészeti, építészeti vagy művészettörténeti alkotásért. Az átadás a Társaság hivatalos bejegyzésének dátumához - április harmadika kötődik. Az idén Németh Ilona vehette át a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának nívódíját. Kubička Kucsera Klára művészettörténész, a kuratórium tagja ünnepi beszédében arról szólt, hogy Németh Ilona 1990-ben kezdte alkotni az installációit, s az eltelt idő alatt nagyon sok hazai és nemzetközi sikere volt. Vesszőfutás című műve, amelyet '94-ben alkotott, tavaly a Varázslók reggele című rangos nemzetközi kiállításon szerepelt Prágában. Németh Ilona munkásságát Budapesten is figyelemmel kísérik. „A kuratórium a döntéshozatalnál azonban csak a tavalyi munkáit vette figyelembe, mert az elmúlt évben is több jelentős installációt alkotott - mondta a művészettörténész. - A Feküdj le! - többfunkciós nő 1996-ban készült ugyan, de tavaly került be a budapesti Ludwig Múzeum állandó gyűjteményébe. További művei, amelyeket értékeltünk, a Söpörjük a szőnyeg alá!, amely Budapesten vált installációvá. A nagyon érdekes és megrázó Nőgyógyászati magánrendelőt szintén Budapesten mutatta be Németh Ilona. Jelen volt a zsolnai galéria progresszív és alternatív kiállításain, 1996-ban a Paradigma nő című bemutatón a Vánkosok installációt láthatta tőle a közönség, majd tavaly a Férfi és nő között című kiállításon Csónak installációjával mutatkozott be. A somorjai At Home Galériában Bartusz Györggyel állított ki. A párkányi AtHIDaláson a Párkányi üdvözlet Kokoliának című munkájával szerepelt. Jelenleg a pozsonyi Városi Galériában, a Pálffy-palotában látható Lélegző padló című installációja, amelylyel egy mesterségesen lélegző fehér lényt teremtett. Installációja szenzorokkal reagál a nézőre és kommunikál vele. Németh Ilona az eszköztárát, amivel eddig dolgozott, hogy nemcsak a látványra hagyatkozik, hanem munkáival több érzékszervre hat, még tovább fejlesztette. A Lélegző padló elkészítésével újabb színnel gazdagította a munkásságát, bizonyítva fejlődőképességét is." Kubicska Kucsera Klára elmondta továbbá, hogy a kuratórium azt is Id akarta fejezni a döntésével, hogy a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága tudatában van a nyílt, modern, progresszív irányulás fontosságának. Németh Ilonát az ünnepségen arról faggattam, milyen érzésekkel fogadta, vette át a nívódíjat. „Nagyon váratlanul ért - mondta. Egyrészt azért, mert korainak találom, hiszen egy harmincöt éves képzőművész még nagyon a pálya elején van. Másrészt azért ért váratlanul, mert a szlovákiai képszámomra ez pozitív visszajelzés..." (Somogyi Tibor felvétele) zőművészetben a túlnyomó többség más úton jár, vagyis az uralkodó stílus más, nem az, amivel én foglalkozom. Meglepett tehát a zsűri döntése, de amikor meghallottam, hogy nekem ítélték a díjat, természetesen nagyon örültem. Jó érzéssel töltött el, mert úgy tapasztalom, hogy a mai világban nagyon kevés a pozitív visszajelzés. Az emberek inkább arról beszélnek, ha valakinek valami nem sikerül. A sikereket valahogy elhallgatjuk. Ez jellemző tágabb viszonylatokban, de a szlovákiai magyarság körében is. A díj számomra mindenképpen olyan visszajelzés, amely azt mutatja, hogy az a közeg, amelyből származom, tehát a szlovákiai magyar közeg elfogadta azt, amit csinálok. Sokáig úgy nézett ki, hogy ez nem így van. Tehát mindenképpen örülök a díjnak, még akkor is, ha arra gondolok, hogy a képzőművészet nem kisebbségi. Csak egy képzőművészet van, és azon belül vannak sajátosságok. A minőségnek azonban mindig a nemzeti kategória fölött kell állnia. Természetesen, ha az ember onnan kap pozitív visszajelzést, ahonnan származik, az mindig nagy öröm. A Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának díját úgy fogadtam, mintha a családomtól kaptam volna dicséretet."