Új Szó, 1998. április (51. évfolyam, 76-99. szám)

1998-04-03 / 78. szám, péntek

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. ÁPRILIS 3. KOMMENTÁR Szegény Szlovákia JARÁBIK BALÁZS Valljuk meg őszintén, a szlovák átlagpolgár kissé lekezelően néz Ukrajnára. Ugyan már, legyint, az Keletre van, mi pedig Nyugatra igyekszünk. Ami pedig a demokráciát illeti, hol vannak tőlünk a moszkvai politbüró által tréningeit és a kommunista időszak alatt megedzett ukrán „demokraták"?! Érdekes ellentét: az ukrán polgár ugyancsak irigylően néz az általa Amerikának tartott Szlovákiára. Rövid története alatt az ukrán demokrácia - otthonról nézve - óriási léptekkel halad előre. Elsősorban az egy évvel ezelőtt elfogadott új választójogi törvény és annak a választásokon kipróbált hatása mérhető össze a szlovák valósággal. Elég, ha ebben a szlovákiai választási törvény késői módosításaitól visszhangzó országban a minden ukrán politikai párt, koalíció, blokk, érdekkör stb. számára előírt 4 százalékos küszöböt említem. A választások viszonylag nyugodt menete mögött a szuverén kompetenciával rendelkező Központi Szavazási Bizottság egyéves munkájának gyümölcse áll. És itt van a magyar fülnek oly kedvesen hangzó, ugyanakkor álomnak tekinthető (román) anyanyelvű szavazólap az önkormányzati választásokon a túlnyomórészt románok által lakott Besszarábiában (Csernivci). Elgondolkodtató és egyben figyelmeztető lehetne a szlovákiai ellenzéki pártok számára, hogy az ukrán pártok és a civil szektor megszervezte a hazai megfigyelő rendszert. Csak az Ukrán Választók Bizottsága több mint 17 ezer kazai megfigyelőt küldött és taníttatott erre a célra. Persze az ukrán (politikai) valóság nem éppen álomszerű: a függeden elemzők szerint az ukrán pénzügyi csoportok a pártok hátán igyekeznek „privatizálni" a parlamentet, az elnökiparlamentáris rendszernek néha túlságosan is nagyok a buktatói a nyugati demokrácia mércéjével mérve. Mégse merném a szegénységi bizonyítványáról hírhedt szlovák politikai valóságot az ukránhoz mérni. Félek, vesztenénk. A szerző nemzetközi megfigyelőként vett részt az ukrán választásokon. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinak István (5238341) Rovatvezetők: I Iolop Zsolt - politika - (5238338) Mislay Edit-kultúra- (5238313), SidőII. Zoltán-gazdaság- (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/

A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179, Nyílra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPR1NT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valaminL a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Ételterror SZILVÁSSY JÓZSEF Az oktatási minisztérium legújabb elmeszüleménye a nagyszombati kerületben bevezetett központosított diákétkeztetés. Ennek az a lényege, hogy mostantól tilos helyben beszerezni a nyersanyagot, s már nem is ott döntik el, mit tálaljanak a tanulóknak. Ezentúl központi étlap szabja meg, hogy aznap, másnap, azután mi lesz a kaja, amelyet csakis a kizárólagos jogot kapott Magnólia Stupava Kft. által odaszállított nyersanyagból lehet összekotyvasztani. Rá sem rántanak a megnövekedett szállítási költségekre, hiszen azokat is az étkezőkkel fizettetik meg, akik viszont állítólag tudományos alapon megtervezett ételt kapnak. Ennek elkészítését szigorú normák szabályozzák, mert nagy pénzherdálásokra nem adnak, a kicsire viszont annál inkább. Ha például hétfőn a kerület összes iskolájában juhtúrós galuskát parancsolnak ebédre, s valamelyik étkezdéből történetesen három állandó kosztoló hiányzik, akkor a Szöveg nélkül. (Szalay Zoltán karikatúrája) TALLÓZÓ Az MK-ban senki sem vonja kétségbe a közös indulás szükségességét Választás a parlamenti választások előtt II. A szlovákiai magyar politikai folyamatokat elemző írás első részét tegnapi számunkban közöltük. TÓTH KÁROLY Új helyzet állt elő a Magyar Koalícióban: 1. Az előző évek próbálkozásaiból mindenki számára világos volt, hogy az Együttélés akarja egyesíteni a magyar pártokat (gyakorlatilag nyolc éve erre törekszik). Az Együttélés-MPP fúziója csak egy aprócska stációja lett volna ennek a folyamatnak. 2. Azzal, hogy az MKDM is felajánlotta a pártegyesítés vezető szerepét, új helyzet állt elő. Választani kell: az Együttélésbe, vagy az MKDM-be olvad-e be a másik két magyar párt. Hajlandó-e Duray beolvadni az MKDMbe, vagy az MKDM a maga több mint hat százalékával beolvad-e az 1,7 százalékkal rendelkező legkisebb magyar pártba. Az MKDM a nagy és (gazdaságilag is) nyugodt politikai erőként nem akarta kitenni magát olyan támadásoknak, amelyek kellemetlen helyzetbe hozhatják, felfedte a probléma legfőbb okát: nem az egyesülés a probléma, hanem az, hogy ki kit egyesít. Legutóbbi OV-ülésén felajánlotta: kész egyesíteni a magyar pártokat. Az MPP a két párt csatározása között próbál kiutat találni. Az 1994-es koalíciós szerződés megalázó passzusai következményeként (az MPP-nek csak egy parlamenti képviselője lehetett) nagy erőfeszítések árán tudta magát láttatni, mégis többször megelőzte népszerűségében a kilenc parlamenti képviselővel rendelkező Együttélést. Az MPP joggal követel méltányos megegyezést a három párt között. Mi tehát a megoldás? Vegyük számba az MK lehetőségeit és a tágabb politikai összefüggéseket. 1. Egyelőre nincs véglegesen megváltoztatott választójogi törvény. 2. A kormány, ha élni kíván törvénybeterjesztőijogával, gyorsított eljárásban júniusban is elfogadhat egy választójogi törvénymódosítást. Egyelőre csak annyi változott, hogy kiderült, akár a kormánypárthoz tartozó képviselők, akár a kormány terjeszt be törvénymódosítást, ez a módosítás egyetlen célt követ: lehetetlenné tenni az ellenzéki pártok által eddig megfogalmazott és nyilvánosságra hozott indulási lehetőségeket. Kivéve talán, ha összegyűjtik a 10 000 aláírást a Két választási szubjektumot nehezebb „kiütni", mint egyet. választáson való induláshoz. Erre vonatkozóan eddig nem fogalmaztak meg megszorító szempontokat. A józan politikai előrelátás azt diktálja, hogy az eddig kimunkált választási és szövetségi párt alapszabályainak megfelelő megoldást válasszunk. Mindkettőt úgy, hogy összegyűjtjük az induláshoz szükséges 10 000 aláírást. Ezt más is indokolja: 1. A választási párt megőrzi a magyar pártok pluralizmusát és az egyes pártok értékrendjét. 2. Ez nem lesz hatással a regionális és helyi választásokra. Helyi és regionális szinten olyan koalíciók alakíthatók ld, amelyek a legjobban megfelelnek az adott község és régió érdekeinek. 3. Az MK pártjai fenn tudják tartani nemzetközi kapcsolataikat. 4. Az MK-nak olyan jogi megoldást kell választania, amilyet az SZDK választ. Két választási szubjektumot, olyanokat, amelyek együtt több mint 30-40 százalékkal rendelkeznek, nehezebb „kiütni" a választáson, mint egyet. Mind a választási párt, mind a szövetségi párt indulásához öszsze kellene gyűjteni a szükséges 10 000 aláírást. A választási párt a legmegfelelőbb megoldás, és ha a választójogi törvény ennek is gátat szabna, akkor a szövetségi pártban kell indulni. A szlovákiai magyar választópolgár mindezek alapján azt gondolhatja, milyen egység az, amely ennyire eltérő elképzelések révén jön létre. Talán meg is ijed, hogy a szlovákiai magyarok nem képesek az egységes fellépésre. A magyar pártok képesek a megegyezésre. Az MK-ban senki sem vonja kétségbe a közös indulás szükségességét. A választópolgároknak nem kell aggódniuk, de tudniuk kell, hogy minden elsietett és kimunkálatlan megoldás önmagunk és egymás becsapása is lehet. Lassan, tíz év elteltével, minden magyar pártban tudatosul, hogy az Európa felé orientálódó és a valóságban is demokratikus erőkkel szövetkezve, kormányzati pozícióból érhető el tényleges javulás Dél-Szlovákiában. Ne üljünk fel filléres prófétáknak, ne hagyjuk magunkat elsodortatni politikai divatokkal. Mi itt vagyunk otthon, itt kell élnünk, és ennek megfelelően józanul, ha kell, példaértékűen cselekednünk. A szerző az MPP és a Magyar Koab'ció tagja. PRACA A cseh belügyi és külügyi tárca tárgyalásokat szorgalmaz Szlovákiával a közös határátkelőhelyeken végzett ellenőrzések szigorításáról. Erre azért van szükség, mert az EU-csadakozásra készülődő Csehország folyamatosan az unióéhoz igazítja vízumpolitikáját. A cseh elképzelések szerint első lépésben megszüntetnék az eddigi egyszerűbb határáüépési előírásokat, s a csehszlovák határon ugyanolyan rezsim lépne életbe, mint a Csehországgal szomszédos többi ország határátkelőin. Az EU-csatlakozás előtt Csehországnak tovább kellene erősítenie a cseh-szlovák határ ellenőrzését, hiszen Szlovákia kimaradása esetén uniós határrá válna, és a schengeni elvek szerint működne. MLADÁ FRONTA DNES Nem működik a közép-európai cseh-lengyel-magyar család. Alig értünk az uniós csadakozási tárgyalások első fordulójához, a nehezen létrehozott partnerség kártyavárként omlott össze - íija kommentárjában a cseh napilap. Lengyelország Brüsszelben azt követelte, még a csatlakozás előtt részt vehessen a döntési mechanizmusokban, és főként sok pénzt kapjon. Jaroslav Šedivý szerényen hallgatott, s arra is rábólintott, hogy Csehország emeljen erős falat a szlovák határon. Kovács László a falhúzást elutasította, viszont követelte: Budapestnek ne kelljen várnia Prágára és Varsóra., A lengyelek, magyarok és csehek csadakozási érdekei nagyon eltérőek, ezért maximális együttműködésük csak addig teijedhet, hogy nem ártanak egymásnak" - állapítja meg a lap. SME A lap Ján Figeľnek, a KDM alelnökének információira támaszkodva közli a Mečiar-kabinet által leváltott 28 nagykövet nevét. A névsorból hiányzik Ivan Mjartan prágai nagykövet, aki már bejelentette, a DSZM színeiben indulni kíván az őszi választásokon. A visszahívott nagykövetek: J. Valko (Athén), Á. Kráľ (Bern), B. Hitka (Brasilia), J. Hauser (Brüsszel), E. Mitrová (Budapest), M. Masarik (Buenos Aires), M. Tomášik (Delhi), P. Ambrovič (Jakarta), J. Voderanský (Harare), A. Hajdúk (Lagos), J. Bartko (Mexikóváros), R. Paldan (Moszkva), I. Zachar (Nairobi), V. Klimo (Peking), L. Vlašič (Pretoria), J. Dravecký (Szófia), Š. Morávek (Szöul), K. Novotná (Stockholm), F. Dlhopolček (Tel Aviv), M. Lajčák (Tokio), M. Servátka (Varsó), A. Neuwirth (Vatikán), J. Klimo (Bécs), B. Lichardus (Washington), M. Kučera (Zágráb), V. Strážnická (Strasbourg), M. Krásnohorská (Genf), D. Rozgoňová (Bécs, ENSZ-központ). VISSZHANG Tűzkeresztség anno 1998 Színházszerető ember lévén elolvasok minden írást a komáromi Jókai Színházról. Sajnos, az utóbbi években egyre sanyarúbb a sorsa. Nemrég felcsillant a remény, hogy a társulat révbe ér. Pályázatot hirdettek az igazgatói poszt betöltésére. Sikerült is igazgatót találni. Az új igazgató jó szakember, a színészek is elfogadják. Eddig rendben is volna a dolog. De a kinevezés utáni nyilatkozatok megzavarják az ember fejét. Ezzel kapcsolatban egyetértek Dusza Istvánnak az Új Szó 56. számában megjelent Kötelező előadások? című írásával. Az írás többek között arról szól, hogy havonta hány szlovák vendégelőadást tart - kötelezően - a Jókai Színház. Szlovák társulat létrejöttét is fontolgatják. Félreértés ne essék. Semmi kifogásom a komáromi szlovák színtársulat ellen. De pont a Jókai Színházban kell erőltetni a szlovák előadásokat? Ezen a földön soha egy talpalatnyi terület sem lehet csak a miénk? Miért nem lehet létrehozni egy szlovák színtársulatot a városi művelődési központban? Láttam már ott néhány nagyon szép, színvonalas előadást. Irigylem Mázsár László derűlátását, aki az Új Szóban Nem lesz eszmei elnyomás címmel fejtette ki véleményét. Próbál bennünket megnyugtatni. Engem nem sikerült, sajnos, gyanakvó vagyok. Mázsár László még nem hallott arról, mi lett azoknak a magyar iskoláknak a sorsa, amelyeket összevontak a szlovák iskolákkal? A közös igazgatás alá vont magyar iskolák közül nagyon sok elsorvadt. Szerintem a Jókai Színháznak is ez lesz a sorsa. Ezért Dusza Istvánnal együtt én is gyászba borulok. Mert hiába van kinevezett igazgatója a Jókai Színháznak, a végső szó az intendánsé. Ha egy magyar színház sorsa egy oszlopos maticás kezébe van letéve, ne legyenek illúzióink. Egy maticás vezéregyéniség ne akarjon magyar színházat vezetni. Ez a lépés a magyarság arculcsapása. A cél nem lehet kétséges: ritkítani a magyar előadásokat. Aztán majd felesbejátszani. Végül a magyar csak megtűrt nyelv lesz. Ha valakinek kétségei vannak efelől, figyelmébe ajánlom a színház áprilisi műsortervét: öt szlovák előadás lesz. Kezdetnek nem rossz. Én is a megbékélés híve vagyok. De úgy nem lehet megbékélni, hogy állandóan elvesznek tőlünk valamit. Itt, Dél-Szlovákiában, a Jókai Színház a magyar nyelv temploma. Ha ezt is kikezdik, egyik legerősebb bástyánk dől le. Bízom a színházszerető magyar nézőkben. Mi egyelőre anynyit tehetünk, hogy minél több előadásra váltunk jegyet. A szlovák társulat pedig szépen működhetne egy külön épületben. A két színház a szó legnemesebb értelmében, egy tisztességes küzdelemben versenyezhetne a nézők kegyeiért. Jalsovszky Vilmos Marcelháza. 2 JEGYZET hét végén precízen el kell számolni a maradék 10 deka túróval. Mindez nem idióta áprilisi tréfa, hanem maga az őrjítő valóság. Veszít rajta a diák, akit újra generálkajával, idegen ízekkel etetnek. Veszít, éspedig biztos piacot, a helyi szálh'tó. Óriásit kaszál viszont az említett kft. és mindazok, akik a beszállítói. Nyilván egyiküket sem DélSzlovákiából verbuválták. Nem volt sok kecmec a tébolyult ötlet életbe léptetésével sem. A járási hivatalok egyszerűen megparancsolták, eszi, nem eszi, így lesz, és punktum. Ók szedik be a központilag megszabott árak alapján a pénzt, így aztán senkinek sem kell törnie a fejét, miként lehetne helyben ízletes és olcsó kosztot főzni. Ha ez így folytatódik, akkor rövidesen esetleg a végtermék, vagyis az ürülék elhordását is központosítják. Márcsak azért is, mert ebből aztán igen sok várható. Bárhol jártam ugyanis, mindenhol ugyanazt hallottam: Le van ... sajnálva, ez a ránk erőszakolt étkeztetési rendszer. A szerző a Katedra főszerkesztője.