Új Szó, 1998. április (51. évfolyam, 76-99. szám)

1998-04-27 / 96. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. ÁPRILIS 27. KOMMENTÁR Adáshiba anno 1998 TÓTH MIHÁLY Babonás vagyok, és néha olyan jelenségben is a sors figyel­meztető ujját vélem felfedezni, amelyről később kiderül, hogy teljességgel véletlen volt. Szombaton az történt, hogy a köz­szolgálati televízió megszakította adását, hogy Kassáról hely­színi közvetítést adjon a DSZM közgyűléséről. Alig kapcsoltak át, a képernyő elkezdett szikrázni, havazni, a hang pedig artikulátlankodni. Teljesen élvezhetetlenné vált a kép, oly­annyira, hogy volt pillanat, amikor Augustín Marián Húskát nem tudtam megkülönböztetni Oľga Keltošovától. Amikorra a fák levele lehull, kiderül, azért vadult-e meg a tanácskozás lélekemelő óriában készülékünk, amiért 1989 nyarán a prá­gai pártközpont nagytermében a mikrofon. Mondják, akik ott voltak, hogy Miloš Jakeš főtitkár a chartások és környezetük viselt dolgait a sajtó munkatársai előtt kommentálva úgy be­pörgött, akkorát ordított, hogy a hangosító készülék megja­víthatatlanul begerjedt. Félórás szünetet rendeltek el, és pénzt, fáradságot nem kímélve az egész apparatúrát kicserél­ték. A fejtágítás egyik résztvevője, nyugalmazott főszerkesztő azóta is arra esküszik, hogy nem a peresztrojkával, nem az 500 ezres letnái tüntetéssel, nem a tüntető diákok gumiboto­zásával vette kezdetét a rendszer összeomlása, hanem azzal, hogy Jakeš elordította magát, és megsértődött - a hangosító technika. Az újságírók helyett. Akik több százan voltak. Akik még csak röhögni se mertek... Csak nincs ismétlődőben a tör­ténelem? Ezen tűnődtem, és átszóltam a szomszédékhoz, lo­kális-e az adáshiba, vagy általános. És, lévén a szomszédasz­szonyunk babka-demokratka, a következő politológiailag el­gondolkoztató választ kaptam: „Valami reakciós rohadék sza­botálja a közvetítést..." Kiderült, egészen helyi természetű volt az adáshiba, és nem tartott tovább tíz percnél. De élmé­nyem alapján hadd tegyek fel egy kérdést: vajon milyen ta­nulságot lehet levonni abból, hogy 1998. április 25-én a helyi technika 12 percre fellázadt az ellen, hogy adását félbeszakít­va közszolgálati televízió közvetítette az ország egyik pártjá­nak a kongresszusát? Pontosabban abból, hogy babonás disz­nóként makkal álmodom, és abban reménykedem, hogy meg­ismétlődőben 1989 története. Semmilyen tanulságot nem le­het belőle levonni. Legfeljebb két mondatot lehet megfogal­mazni a politikai helyzet illusztrálására: 1. Aki Mečiart szere­ti, az azért szereti, mert a miniszterelnök minden millimétere a bolsevizmusra emlékeztet. 2. Aki elfogadhatatlannak tartja Mečiart, az azért tekinti annak, mert a kormányfő minden porcikája a bolsevizmusra emlékeztet. JEGYZET ^ enkilc lelyett SIDÓ ÁRPÁD Madarat tolláról, pártot test­vérpártjáról ismerni meg ­állapítható meg az ismert közmondás után szabadon. Feltéve, ha a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalmat ed­dig nem ismertük volna. A té­nyek viszont makacs dolgok, ezért leszögezhető, hogy a politikai formáció többéves hatalmi tevékenysége sikersztoriként aligha kerül be a történelemkönyvekbe. De a Mečiar vezette mozga­lom talán nem is tudatosítja, hogy dicstelen partnereivel még inkább lejáratja magát ország és világ előtt. Nem is arra gondolok, hogy a kor­mány legerősebb tagjának a hét végén Kassán tartott VII. országos közgyűlésére mely külképviseletek küldtek meg­figyelőket. Bár az is jelzésér­tékű. Újságírói körökben mo­solyt csalt az arcokra: az An­golai és a Kínai Népköztársa­ság diplomatái indonéziai és kazahsztáni kollégáikkal kar­öltve a régi szép időket eleve­nítették fel. Az már viszont kevésbé intézhető el egy kéz­legyintéssel, hogy a mozgal­mat milyen „európai formá­tumú" külföldi szövetségesek tisztelték meg jelenlétükkel. A morva-sziléziai önigazga­tást sürgető párt az Új Ukraj­náért Szövetséggel, illetve a Lengyel Néppárttal csak megerősítette a gyanút: Mečiart kerülik az elismert politikai erők. A korábban felröppent - az amerikai De­mokrata Párthoz fűződő, ba­ráti viszonyt taglaló - minisz­terelnöki mesét már elhang­zása után cáfolták. Bili Clin­ton köszöni szépen, lévén elég gondja, nem pendül egy húron a szlovák kormányfő­vel. Sebaj, egy jenkit csak tud ellensúlyozni egy jugó de­mokrata. Tudniillik, a DSZM hét végi közgyűlésén negye­dik külföldi szövetségesként a Szlobodan Milosevics fém­jelezte Szerb Szocialista Párt is képviseltette magát. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/700 869, Nyitra: 087/5225 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dare, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Adakozzanak a kórház javára... (Gossányi Péter rajza) Továbbra is érvényes: a magyar parlamenti képviselet nem cél, hanem eszköz Hatékonyabb fellépést Ha volt az Új Szónak az el­múlt nyolc esztendőben igazi pozitív politikai hatá­sa az eseményekre, az egy­értelműen az volt, hogy nyomásgyakorlásával és nyilvános viták vállalásá­val 1994-ben hozzájárult a Magyar Koalíció megala­kulásához. LOVÁSZ ATTILA Akkor is azt tartotta szem előtt, ami ma sem kevésbé fontos: ol­vasótáborának, a szlovákiai ma­gyar polgárnak az érdekeit. Ezek az érdekek azt kívánják, hogy a következő parlamenti ciklusban is legyen magyar poli­tikai képviselet. De hatéko­nyabb, mint eddig. A parlamentbe való bejutás ed­dig csak azért volt zökkenőmen­tes, mert a szlovákiai magyarság lélekszáma elegendő volt ahhoz, hogy képviselőit bejuttassa a tör­vényhozásba. Minden pozitív diszkrimináció nélkül, ugyan­olyan szabályok szerint lett a A szlovákiai magyar választópolgár ennél már többet akar. Magyar Koalíció parlamenti erő, mint az összes többi - szó sincs tehát arról, hogy a honi törvény­hozás valamilyen kegy gyakorlá­sával könnyítette volna meg a ki­sebbségi képviselet megteremté­sét. Az elmúlt négy esztendőben aztán tanúi lehettünk annak, hogy képviselet ugyan volt, de a többség diktatúrájaként értel­mezett demokratúrában képte­len volt érdemi eredményeket elérni. Négy éven át az egyetlen eredmény az volt, hogy a ma­gyar kisebbség problémái napi­OLVASÓI LEVELEK Felesleges gyűlölködés Az ember szinte naponta olvas az újságban magyargyűlöletről vagy magyarellenes töltetű műsorokat lát a televízióban. Mintha mi, magyarok másod­rendű állampolgárok volnánk a Kárpát-medencében. A rágal­mazó, a gyalázkodó szlovák politikusok valószínűleg soha nem hallottak arról, hogy a magyarok hány világhírű tu­dóst, művészt és sportolót ad­tak a világnak, és minden bi­renden voltak a politikában, a sajtóban, s ezzel együtt a nem­zetközi véleményalakító vissz­hangokban is. A szlovákiai ma­gyar politikai képviselet is hoz­zájárult ahhoz, hogy a szlovák közvélemény egy része elhiggye: ha a kormányzat más kérdések­ben valótlant állít, a „magyar kérdésben" sem mond igazat. A szlovákiai magyar választógol­gár ennél már többet akar. Ö is adófizető, munkavállaló vagy munkaadó, vállalkozó vagy ipa­ros. Ugyanazon problémák mi­att szorul össze naponta a torka, mint szlovák kollégájának ­csökken az életszínvonala, sokat fizet sok helyen, mégis keveset kap, s ehhez társul, hogy anya­nyelvének szabad használatá­ban igyekszik meggátolni őt egy éppen nacionalista hatalom. Ezért ha magyar képviselőket szeretne látni a parlamentben, akkor nemcsak azt várja el tőlük, hogy a „félelem koalíciójaként" a szlovákiai magyar kisebbségi ér­dekeiért harcoljon, hanem azt is, hogy esetleg kormányzati fele­lősséget vállaljon, és elfogadha­tó szlovák politikai partnerekkel egyeztessen lényeges gazdasági, szociális, de akár külpolitikai és biztonsági kérdésekben is. Nem egyszer elhangzott: a magyar pártok egyesülése létkérdés. Új­ra le kell írni, hogy ez az állítás önmagában nem felel meg a va­lóságnak. Ha a parlamenti kép­viselet egyetlen módja az egye­sülés, akkor azt meg kell tenni ­s ez a múlt héten alapjában véve megtörtént. Ha így lesz politikai képviseletünk, akkor a döntés helyes volt. Most már csak az a kérdés, hogy a parlamenti képvi­selet mit képes nyújtani a követ­kező megbízatási időszakban. A választópolgár ugyanis elvárja, hogy a demokratikus erők támo­gatójaként a magyar párt(ok) is segítsen(ek) megszüntetni a je­zonnyal azt sem tudatosítják, hogy gyűlöletkeltő magatartá­sukkal mennyit ártanak orszá­guknak. Elég csak arra emlé­kezni, hogy a boszniai véreng­zések is gyűlöletszítással kez­dődtek. Az, hogy mi lett a jugo­szláviai események vége, min­denki tudja. Mečiar úr és társai nem lehetnek ennyire feledé­kenyek. A ránk nehezedő nyo­más ellenére nem hagyhatjuk, hogy elvegyék iskoláinkat, megszüntessék lapjainkat, hi­szen ugyanannyi jog illet meg bennünket, mint a szlovák pol­gárokat. Vass Tibor Köbölkút lenlegi kormány hatalmát. Vá­laszt vár arra is, mi lesz az agrár­politikával, milyen védelem és támogatás illeti meg a hazai ­jobbára magyar - őstermelőt, milyen lesz az agrárpiac és a fel­dolgozóipar. Kíváncsi arra, lesz­e még lehetőség privatizálni s ezáltal esetleg új vállalkozásba kezdeni, munkahelyeket terem­teni azokban a déli járásokban, ahol a munkanélküliség nem a munkakerülők miatt éri el a 30 százalékot. Az elmúlt két hétben többször ütöttünk meg keményebb han­got a hazai magyar politikával ... segítsen(ek) meg­szüntetni a jelenlegi kormány hatalmát. kapcsolatban. A reakciók ter­mészetesek voltak. Nemzetáru­lótól nacionalistáig jóformán mindenhová besorolták lapun­kat. Azt azonban világosan kell látni: politikai vitáink nem az Új Szóról szólnak, a lapot az ol­vasó naponta értékeli azzal, hogy megveszi vagy sem, eset­leg megírja kifogásait a szer­kesztőségnek. A vita továbbra is az olvasótábor, a szlovákiai magyarság politikai érdekeiről szól. Az egyesülés nem öncélú, de a parlamenti képviselet sem lesz az. A képviselet eszköz ar­ra, hogy a magyarság politikai érdekei ne tűnjenek el a po­rondról. Lehet, hogy a párto­kon belüli egyeztető mechaniz­mus néha idegesítő, olykor tü­relmetlen reakciókat szül. Még­is fontos, és az is fontos, hogy olvasóink, a magyar pártok le­hetséges választói idejében ér­tesüljenek az eseményekről. De főleg arról, mit kínál a leendő politikai képviselet a választók­nak. Mindannyiunknak. Több helyet az olvasónak! Kedvelt napilapunk néhány évvel ezelőtt formailag és tartalmüag is nagyon megváltozott. Nem a leg­szerencsésebb formaváltoztatás, mert nem a cikkek tartalmát, ha­nem - csakis - a külalakot tartja szem előtt, és sok rovat is meg­változott. Az írások zöme, mivel terjedelmük minimális, túlságo­san is tömör. Ez vonatkozik az Olvasói levelek rovatra is. Az Új Szó rendszeres olvasóinak tábo­rában akadnak olyanok, akik nem tudnak napirendre térni napjaink égbekiáltó igazságta­TALLÓZÓ SZEVODNYA A Kirijenko miniszterelnöki kine­vezését megerősítő bizalmi sza­vazás kapcsán a moszkvai lap egyenesen azt állította szalag­címében, hogy a kommunista frakcióvezető - az 1996-os elnök­választások nagy vesztese -, Gennagyij Zjuganov már elveszí­tette a 2000-es elnökválasztáso­kat is, hiszen a kommunista kép­viselők nem vezérük, hanem Bo­risz Jelcin akaratának engedel­meskedtek. A lap szerint a pénte­ki szavazást rendkívüli rendőri készültség kísérte, hiszen a ható­ságok az 1993-as ellenállás meg­ismétlődésétől tartottak, amikor a törvényhozás nem engedelmes­kedett az államfő feloszlató ren­deletének. Az Állami Duma kör­zetében megszaporodtak a rend­őrjárőrök: a belügy elitalakulatá­nak tagjai közül sokan most öltöt­ték magukra először a rendőr­poszt egyenruháját - írta a Szevodnya. L'HUMANITÉ Az orosz parlament szavazásával kapcsolatban a Francia KP lapja úgy vélekedett, hogy az ellenzéki képviselők jórésze inkább válasz­totta mandátuma megőrzését és az új nómenklatúrában azzal megszerzett helyét, mintsem az új választások kockázatát. Ebben az országban, ahol a meghamisí­tott szocializmust a vadkapitaliz­mus követi, a demokráciának igen nehéz megtennie a szüksé­ges utat a hatalomban osztozók­legyen az Jelcin-párti vagy „ellen­zéki" - különféle érdekeinek mo­csarában. Az orosz népnek bizo­nyosan sok mondanivalója lenne erről a maffialiberalizmusról, ahol családok mülióit kényszerí­tik nyomorszintre, miközben bár­miféle törvény és ellenőrzés nél­kül egy szűk réteg húz csak hasz­not e viszonyokból - írta a lap. PROFIL Legújabb számában az osztrák hetilap azt írta, hogy Magyaror­szágon kisebbfajta gazdasági cso­da van kibontakozóban. A füg­geden liberális újság szakértőkre hivatkozva úgy látja, hogy 4,5-5 százalékos lehet a várható növe­kedés, és Magyárország a közép­és kelet-európai országok sorá­ban a beruházások tekintetében is egyedülálló eredményeket mu­tat fel. Szerinte mindez nem hul­lott csak úgy a magyar lakosság ölébe. A rendszerváltás utáni első kormány visszarettent a fájdal­mas intézkedésektől. Különleges nemzeti úttal kezdett kacérkod­ni, mert úgy ítélte meg, hogy az országot a keresztény magyar kö­zéposztály fogja megmenteni. Az MSZP-SZDSZ koalíciós kormá­nya is habozott 1994-ben az első hónapokban, de aztán munkához látott. A lap szerint az euroatlanti szervezetek már honorálták is Magyarország reformtörekvése­it, és szinte természetes dolog, hogy a magyarokkal az elsők kö­zött tárgyalnak az európai uniós csatlakozásról. A koalíció a várt­nál szilárdabbnak mutatkozott, bár voltak súrlódások a partnerek között. lanságai fölött. Szükségét érzik, hogy a lapban hangot adjanak gondolataiknak, érzelmeiknek. Ezek közé tartozom én is. Korá­ban 10-12 írásom is megjelent, sajnos, ez már a múlté. Ma ha a szerkesztő az amúgyis tömör írá­sok elejéből, közepéből és végé­ből helyszűke miatt egész bekez­déseket kihagy, akkor marad egy nyúlfarknyi, sokszor torzító tor­zó, amely nevetségesen hat, akármilyen jó volt is az eredeti gondolat. Ráadásul helyszűke miatt többek írása meg sem jele­nik. Ezen a helyzeten jó volna változtatni. Tomanovics Zoltán Pozsony

Next

/
Thumbnails
Contents