Új Szó, 1998. április (51. évfolyam, 76-99. szám)

1998-04-27 / 96. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. ÁPRILIS 27. KOMMENTÁR Adáshiba anno 1998 TÓTH MIHÁLY Babonás vagyok, és néha olyan jelenségben is a sors figyelmeztető ujját vélem felfedezni, amelyről később kiderül, hogy teljességgel véletlen volt. Szombaton az történt, hogy a közszolgálati televízió megszakította adását, hogy Kassáról helyszíni közvetítést adjon a DSZM közgyűléséről. Alig kapcsoltak át, a képernyő elkezdett szikrázni, havazni, a hang pedig artikulátlankodni. Teljesen élvezhetetlenné vált a kép, olyannyira, hogy volt pillanat, amikor Augustín Marián Húskát nem tudtam megkülönböztetni Oľga Keltošovától. Amikorra a fák levele lehull, kiderül, azért vadult-e meg a tanácskozás lélekemelő óriában készülékünk, amiért 1989 nyarán a prágai pártközpont nagytermében a mikrofon. Mondják, akik ott voltak, hogy Miloš Jakeš főtitkár a chartások és környezetük viselt dolgait a sajtó munkatársai előtt kommentálva úgy bepörgött, akkorát ordított, hogy a hangosító készülék megjavíthatatlanul begerjedt. Félórás szünetet rendeltek el, és pénzt, fáradságot nem kímélve az egész apparatúrát kicserélték. A fejtágítás egyik résztvevője, nyugalmazott főszerkesztő azóta is arra esküszik, hogy nem a peresztrojkával, nem az 500 ezres letnái tüntetéssel, nem a tüntető diákok gumibotozásával vette kezdetét a rendszer összeomlása, hanem azzal, hogy Jakeš elordította magát, és megsértődött - a hangosító technika. Az újságírók helyett. Akik több százan voltak. Akik még csak röhögni se mertek... Csak nincs ismétlődőben a történelem? Ezen tűnődtem, és átszóltam a szomszédékhoz, lokális-e az adáshiba, vagy általános. És, lévén a szomszédaszszonyunk babka-demokratka, a következő politológiailag elgondolkoztató választ kaptam: „Valami reakciós rohadék szabotálja a közvetítést..." Kiderült, egészen helyi természetű volt az adáshiba, és nem tartott tovább tíz percnél. De élményem alapján hadd tegyek fel egy kérdést: vajon milyen tanulságot lehet levonni abból, hogy 1998. április 25-én a helyi technika 12 percre fellázadt az ellen, hogy adását félbeszakítva közszolgálati televízió közvetítette az ország egyik pártjának a kongresszusát? Pontosabban abból, hogy babonás disznóként makkal álmodom, és abban reménykedem, hogy megismétlődőben 1989 története. Semmilyen tanulságot nem lehet belőle levonni. Legfeljebb két mondatot lehet megfogalmazni a politikai helyzet illusztrálására: 1. Aki Mečiart szereti, az azért szereti, mert a miniszterelnök minden millimétere a bolsevizmusra emlékeztet. 2. Aki elfogadhatatlannak tartja Mečiart, az azért tekinti annak, mert a kormányfő minden porcikája a bolsevizmusra emlékeztet. JEGYZET ^ enkilc lelyett SIDÓ ÁRPÁD Madarat tolláról, pártot testvérpártjáról ismerni meg állapítható meg az ismert közmondás után szabadon. Feltéve, ha a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalmat eddig nem ismertük volna. A tények viszont makacs dolgok, ezért leszögezhető, hogy a politikai formáció többéves hatalmi tevékenysége sikersztoriként aligha kerül be a történelemkönyvekbe. De a Mečiar vezette mozgalom talán nem is tudatosítja, hogy dicstelen partnereivel még inkább lejáratja magát ország és világ előtt. Nem is arra gondolok, hogy a kormány legerősebb tagjának a hét végén Kassán tartott VII. országos közgyűlésére mely külképviseletek küldtek megfigyelőket. Bár az is jelzésértékű. Újságírói körökben mosolyt csalt az arcokra: az Angolai és a Kínai Népköztársaság diplomatái indonéziai és kazahsztáni kollégáikkal karöltve a régi szép időket elevenítették fel. Az már viszont kevésbé intézhető el egy kézlegyintéssel, hogy a mozgalmat milyen „európai formátumú" külföldi szövetségesek tisztelték meg jelenlétükkel. A morva-sziléziai önigazgatást sürgető párt az Új Ukrajnáért Szövetséggel, illetve a Lengyel Néppárttal csak megerősítette a gyanút: Mečiart kerülik az elismert politikai erők. A korábban felröppent - az amerikai Demokrata Párthoz fűződő, baráti viszonyt taglaló - miniszterelnöki mesét már elhangzása után cáfolták. Bili Clinton köszöni szépen, lévén elég gondja, nem pendül egy húron a szlovák kormányfővel. Sebaj, egy jenkit csak tud ellensúlyozni egy jugó demokrata. Tudniillik, a DSZM hét végi közgyűlésén negyedik külföldi szövetségesként a Szlobodan Milosevics fémjelezte Szerb Szocialista Párt is képviseltette magát. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/700 869, Nyitra: 087/5225 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dare, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Adakozzanak a kórház javára... (Gossányi Péter rajza) Továbbra is érvényes: a magyar parlamenti képviselet nem cél, hanem eszköz Hatékonyabb fellépést Ha volt az Új Szónak az elmúlt nyolc esztendőben igazi pozitív politikai hatása az eseményekre, az egyértelműen az volt, hogy nyomásgyakorlásával és nyilvános viták vállalásával 1994-ben hozzájárult a Magyar Koalíció megalakulásához. LOVÁSZ ATTILA Akkor is azt tartotta szem előtt, ami ma sem kevésbé fontos: olvasótáborának, a szlovákiai magyar polgárnak az érdekeit. Ezek az érdekek azt kívánják, hogy a következő parlamenti ciklusban is legyen magyar politikai képviselet. De hatékonyabb, mint eddig. A parlamentbe való bejutás eddig csak azért volt zökkenőmentes, mert a szlovákiai magyarság lélekszáma elegendő volt ahhoz, hogy képviselőit bejuttassa a törvényhozásba. Minden pozitív diszkrimináció nélkül, ugyanolyan szabályok szerint lett a A szlovákiai magyar választópolgár ennél már többet akar. Magyar Koalíció parlamenti erő, mint az összes többi - szó sincs tehát arról, hogy a honi törvényhozás valamilyen kegy gyakorlásával könnyítette volna meg a kisebbségi képviselet megteremtését. Az elmúlt négy esztendőben aztán tanúi lehettünk annak, hogy képviselet ugyan volt, de a többség diktatúrájaként értelmezett demokratúrában képtelen volt érdemi eredményeket elérni. Négy éven át az egyetlen eredmény az volt, hogy a magyar kisebbség problémái napiOLVASÓI LEVELEK Felesleges gyűlölködés Az ember szinte naponta olvas az újságban magyargyűlöletről vagy magyarellenes töltetű műsorokat lát a televízióban. Mintha mi, magyarok másodrendű állampolgárok volnánk a Kárpát-medencében. A rágalmazó, a gyalázkodó szlovák politikusok valószínűleg soha nem hallottak arról, hogy a magyarok hány világhírű tudóst, művészt és sportolót adtak a világnak, és minden birenden voltak a politikában, a sajtóban, s ezzel együtt a nemzetközi véleményalakító visszhangokban is. A szlovákiai magyar politikai képviselet is hozzájárult ahhoz, hogy a szlovák közvélemény egy része elhiggye: ha a kormányzat más kérdésekben valótlant állít, a „magyar kérdésben" sem mond igazat. A szlovákiai magyar választógolgár ennél már többet akar. Ö is adófizető, munkavállaló vagy munkaadó, vállalkozó vagy iparos. Ugyanazon problémák miatt szorul össze naponta a torka, mint szlovák kollégájának csökken az életszínvonala, sokat fizet sok helyen, mégis keveset kap, s ehhez társul, hogy anyanyelvének szabad használatában igyekszik meggátolni őt egy éppen nacionalista hatalom. Ezért ha magyar képviselőket szeretne látni a parlamentben, akkor nemcsak azt várja el tőlük, hogy a „félelem koalíciójaként" a szlovákiai magyar kisebbségi érdekeiért harcoljon, hanem azt is, hogy esetleg kormányzati felelősséget vállaljon, és elfogadható szlovák politikai partnerekkel egyeztessen lényeges gazdasági, szociális, de akár külpolitikai és biztonsági kérdésekben is. Nem egyszer elhangzott: a magyar pártok egyesülése létkérdés. Újra le kell írni, hogy ez az állítás önmagában nem felel meg a valóságnak. Ha a parlamenti képviselet egyetlen módja az egyesülés, akkor azt meg kell tenni s ez a múlt héten alapjában véve megtörtént. Ha így lesz politikai képviseletünk, akkor a döntés helyes volt. Most már csak az a kérdés, hogy a parlamenti képviselet mit képes nyújtani a következő megbízatási időszakban. A választópolgár ugyanis elvárja, hogy a demokratikus erők támogatójaként a magyar párt(ok) is segítsen(ek) megszüntetni a jezonnyal azt sem tudatosítják, hogy gyűlöletkeltő magatartásukkal mennyit ártanak országuknak. Elég csak arra emlékezni, hogy a boszniai vérengzések is gyűlöletszítással kezdődtek. Az, hogy mi lett a jugoszláviai események vége, mindenki tudja. Mečiar úr és társai nem lehetnek ennyire feledékenyek. A ránk nehezedő nyomás ellenére nem hagyhatjuk, hogy elvegyék iskoláinkat, megszüntessék lapjainkat, hiszen ugyanannyi jog illet meg bennünket, mint a szlovák polgárokat. Vass Tibor Köbölkút lenlegi kormány hatalmát. Választ vár arra is, mi lesz az agrárpolitikával, milyen védelem és támogatás illeti meg a hazai jobbára magyar - őstermelőt, milyen lesz az agrárpiac és a feldolgozóipar. Kíváncsi arra, lesze még lehetőség privatizálni s ezáltal esetleg új vállalkozásba kezdeni, munkahelyeket teremteni azokban a déli járásokban, ahol a munkanélküliség nem a munkakerülők miatt éri el a 30 százalékot. Az elmúlt két hétben többször ütöttünk meg keményebb hangot a hazai magyar politikával ... segítsen(ek) megszüntetni a jelenlegi kormány hatalmát. kapcsolatban. A reakciók természetesek voltak. Nemzetárulótól nacionalistáig jóformán mindenhová besorolták lapunkat. Azt azonban világosan kell látni: politikai vitáink nem az Új Szóról szólnak, a lapot az olvasó naponta értékeli azzal, hogy megveszi vagy sem, esetleg megírja kifogásait a szerkesztőségnek. A vita továbbra is az olvasótábor, a szlovákiai magyarság politikai érdekeiről szól. Az egyesülés nem öncélú, de a parlamenti képviselet sem lesz az. A képviselet eszköz arra, hogy a magyarság politikai érdekei ne tűnjenek el a porondról. Lehet, hogy a pártokon belüli egyeztető mechanizmus néha idegesítő, olykor türelmetlen reakciókat szül. Mégis fontos, és az is fontos, hogy olvasóink, a magyar pártok lehetséges választói idejében értesüljenek az eseményekről. De főleg arról, mit kínál a leendő politikai képviselet a választóknak. Mindannyiunknak. Több helyet az olvasónak! Kedvelt napilapunk néhány évvel ezelőtt formailag és tartalmüag is nagyon megváltozott. Nem a legszerencsésebb formaváltoztatás, mert nem a cikkek tartalmát, hanem - csakis - a külalakot tartja szem előtt, és sok rovat is megváltozott. Az írások zöme, mivel terjedelmük minimális, túlságosan is tömör. Ez vonatkozik az Olvasói levelek rovatra is. Az Új Szó rendszeres olvasóinak táborában akadnak olyanok, akik nem tudnak napirendre térni napjaink égbekiáltó igazságtaTALLÓZÓ SZEVODNYA A Kirijenko miniszterelnöki kinevezését megerősítő bizalmi szavazás kapcsán a moszkvai lap egyenesen azt állította szalagcímében, hogy a kommunista frakcióvezető - az 1996-os elnökválasztások nagy vesztese -, Gennagyij Zjuganov már elveszítette a 2000-es elnökválasztásokat is, hiszen a kommunista képviselők nem vezérük, hanem Borisz Jelcin akaratának engedelmeskedtek. A lap szerint a pénteki szavazást rendkívüli rendőri készültség kísérte, hiszen a hatóságok az 1993-as ellenállás megismétlődésétől tartottak, amikor a törvényhozás nem engedelmeskedett az államfő feloszlató rendeletének. Az Állami Duma körzetében megszaporodtak a rendőrjárőrök: a belügy elitalakulatának tagjai közül sokan most öltötték magukra először a rendőrposzt egyenruháját - írta a Szevodnya. L'HUMANITÉ Az orosz parlament szavazásával kapcsolatban a Francia KP lapja úgy vélekedett, hogy az ellenzéki képviselők jórésze inkább választotta mandátuma megőrzését és az új nómenklatúrában azzal megszerzett helyét, mintsem az új választások kockázatát. Ebben az országban, ahol a meghamisított szocializmust a vadkapitalizmus követi, a demokráciának igen nehéz megtennie a szükséges utat a hatalomban osztozóklegyen az Jelcin-párti vagy „ellenzéki" - különféle érdekeinek mocsarában. Az orosz népnek bizonyosan sok mondanivalója lenne erről a maffialiberalizmusról, ahol családok mülióit kényszerítik nyomorszintre, miközben bármiféle törvény és ellenőrzés nélkül egy szűk réteg húz csak hasznot e viszonyokból - írta a lap. PROFIL Legújabb számában az osztrák hetilap azt írta, hogy Magyarországon kisebbfajta gazdasági csoda van kibontakozóban. A függeden liberális újság szakértőkre hivatkozva úgy látja, hogy 4,5-5 százalékos lehet a várható növekedés, és Magyárország a középés kelet-európai országok sorában a beruházások tekintetében is egyedülálló eredményeket mutat fel. Szerinte mindez nem hullott csak úgy a magyar lakosság ölébe. A rendszerváltás utáni első kormány visszarettent a fájdalmas intézkedésektől. Különleges nemzeti úttal kezdett kacérkodni, mert úgy ítélte meg, hogy az országot a keresztény magyar középosztály fogja megmenteni. Az MSZP-SZDSZ koalíciós kormánya is habozott 1994-ben az első hónapokban, de aztán munkához látott. A lap szerint az euroatlanti szervezetek már honorálták is Magyarország reformtörekvéseit, és szinte természetes dolog, hogy a magyarokkal az elsők között tárgyalnak az európai uniós csatlakozásról. A koalíció a vártnál szilárdabbnak mutatkozott, bár voltak súrlódások a partnerek között. lanságai fölött. Szükségét érzik, hogy a lapban hangot adjanak gondolataiknak, érzelmeiknek. Ezek közé tartozom én is. Korában 10-12 írásom is megjelent, sajnos, ez már a múlté. Ma ha a szerkesztő az amúgyis tömör írások elejéből, közepéből és végéből helyszűke miatt egész bekezdéseket kihagy, akkor marad egy nyúlfarknyi, sokszor torzító torzó, amely nevetségesen hat, akármilyen jó volt is az eredeti gondolat. Ráadásul helyszűke miatt többek írása meg sem jelenik. Ezen a helyzeten jó volna változtatni. Tomanovics Zoltán Pozsony