Új Szó, 1998. április (51. évfolyam, 76-99. szám)

1998-04-24 / 94. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. ÁPRILIS 24. KOMMENTÁR Feledékeny szakik TÓTH MIHÁLY A szakszervezeti karriercsinálásban figyelemre méltó különb­ség tapasztalható a kommunizmus és az utána következő kor­szak gyakorlata között. A kesernyés népi hummorral átkosnak minősített évtizedekben általában az elaggott, rosszabb esetben fiatalon elhülyült apparatcsikokból lett szakszervezeti vezető. Mostanában, a kapitalizmus építése közben ez pontosan fordít­va történik: testileg-szellemileg virgonc és nagy ambíciójú har­mincasok rendre a szakszervezetekből startolnak a politika felé, és nem is akármilyen eredménnyel. Annyira nem, hogy az 1989­es fordulat óta még nem is volt kormány, amelyiknek valame­lyik elnökhelyettese ne szakszervezeti indíttatású lett volna. Az állítólag baloldalisággal kacérkodó Schuster-párt alakuló kong­resszusán is előfordult néhány szaki. Egyikük (nem túlságosan eredeti megfogalmazással, de annál lényegretörőbben) így jelle­mezte az érdekvédelemből a végrehajtó hatalom csúcsai közelé­be ejtőernyőzöttek esetét: „Bársonyszékrekedést kaptak." De így is feltehetjük a kérdést: miközben annyi mindenki elzüllött, mi­ért éppen a szakszervezetekből politikusi pályára lépettektől vesszük zokon, hogy megtetszett nekik az úri életmód? Ha már­már a proletárdiktatúra kikiáltásának gondolatával kacérkodó Ľupták emberei a parlamentben etikusnak tartották több, mun­kásokat kisemmiző törvény elfogadását, akkor vajon nem logi­kus-e, hogy Szakszervezeti Kálmán alminiszterelnökként olyan viszonyokat teremtett a háromoldalú érdekegyeztető tanács­ban, hogy az már jó ideje kétoldalúként, csak a kormány és a munkaadók részvételével működik. Nyolc évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy érdemben felvetőd­jék a kérdés: vajon illendő-e, hogy a szakszervezetek is bele­szólnak a politikába? A kérdés ugyan felvetődött, de a konfö­deráció tisztségviselői közül csak a rámenősebbek merészel­tek rá határozott igennel válaszolni. Pikáns fejlemény, hogy a bátran és nemesen liberális napüap, a Sme közölte első olda­lon Johnson amerikai nagykövet véleményét a szakszervezeti politizálás megengedhetőségéről. Mr. Johnson azt mondta: „Yes." Azért minősítem ezt pikáns fejleménynek, mert arra emlékeztet, amikor hasonló esetben még legszívesebben a Moszkvából érkezett ambassadeurnél tapogatóztak volna ha­sonló ügyben az újságírók, előre ismerve a választ: „Nyet." Ősszel eldől, hogy a nagyobb pártok közül melyiknek sikerül becserkésznie a szakszervezeteket. Legesleginkább arra va­gyok kíváncsi, a Demokratikus Baloldal Pártjának sikerül-e él­nie a nagy lehetőséggel. Ha ezt is elszalasztja, megérdemli, hogy továbbra is ottrekedjen a tízszázalékos pártok között. Most mód lenne az „ejtőernyős" szakik feledékenyéségének és bársönyszékrekedésének gyógyítására. Segíts magadon! GAÁL LÁSZLÓ Amikor a Szlovákiai Városok és Falvak Társulásának tava­lyi közgyűlésén Vladimír Mečiar az előzetes ígéret el­lenére sem jelent meg, még azt gondolhatta az ember, azért nem volt ott, mert nem bírta volna ki egy fedél alatt Michal Kováčcsal. A kor­mányfő azonban a társulás múlt heti közgyűlésén sem vett részt, pedig a tavalyi akadályból azóta nyugdíjas lett. Mečiar távolmaradása az államhatalmi rendszer ön­kormányzatokhoz való viszo­nyát jellemzi. Az önkormányzatok úgy vár­hatnak támogatást az állam­tól, mint ahogyan a társulás várhatta a kormányfőt. De ebben már nincs semmi kü­lönös, a legtöbb önkormány­zat mér régóta a „segíts ma­gadon, Isten is megsegít!" elv alapján működik. A tanács­kozáson több szó is esett a Helyi, ületve a Regionális Önkormányzatok Európai Chartájáról. Az utóbbit most dolgozzák ki, viszont az előbbit az ET 40 tagállama közül 34 már aláírta, 27 or­szág parlamentje pedig rati­fikálta is. A szlovák kormány egyre halogatja az aláírást, pedig Mečiar megígérte. A halogatásnak nyilván oka is van. Az egyik az lehet, hogy a charta és a községi rende­zésről szóló törvény terve­zett módosítása összeegyez­tethetetlen. Az 1990-ben el­fogadott törvény demokrati­kus jogszabály. A kormány általjavasolt módosítás nem erősítené az önkormányzato­kat, ellenkezőleg, csorbítaná jogköreiket, ismét az állami dirigizmust érvényesítené. Hiába magyarázta Katarína Tóthová miniszterelnök-he­lyettes, hogy a járási vagy ke­rületi hivatalok „csak tájéko­zódnának" az önkormány­zatok határozatairól, ha egy­szer a helyi általános érvé­nyű rendeletek csak a járási elöljáró „tájékoztatása" után, az ő jóváhagyásával léphet­nének érvénybe. Ez nem más, mint az önkormányzat­ók önállóságának vége. A charták azonban másról szólnak. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: GrendelAgota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt-politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/700 869, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://virww.voxnova.sk/ - Az ország gazdasági stabilitására emlékeztetsz. (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ SME A Magyar Koalíciónak sikerült le­küzdenie az akadályt, melyet a kormánykoalíció állított elé a vá­lasztási törvény módosításával. Az MK-n belüli vita lefolyása meglepően drámai volt. A ma­gyar pártok ugyanis már tavaly nyár óta foglalkoztak a választási törvénynek a koalíciók ellen irá­nyuló módosítására adandó vá­lasz előkészítésével - állapította meg a lap szemleírója. Az MKDM közgyűlése után a helyzet tovább éleződött. Míg az SZDK igyekszik titokban tartani ellentéteit, a ma­gyar pártok vezetői a médiumok segítségével éles üzenetváltások­ba bocsátkoztak. Pozitívum vi­szont az a gyorsaság, amellyel az éles ellentéteket sikerült megol­daniuk. A magyar pártok is tuda­tosították ugyanis, hogy a válasz­tók támogatása nem automati­kus, s a választások előtti viták­kal ők is gyengítenék magukat. És ennek megfelelően reagáltak. Magyar pártok: az igazi belső csata a jelölőlisták összeállításakor és a pénzügyek tisztázásakor várható Második történelmi egyezség Ha kell, képesek meg­egyezni a szlovákiai ma­gyar pártok. Legutóbb a Magyar Koalíció született meg a szövetségi párt lét­rejöttéhez hasonló körül­mények között. MOLNÁR NORBERT Hosszú vajúdás után, ám a szlovákiai magyar válasz­tópolgárok annál nagyobb meg­elégedésére. Ha az MK pártjai valóban komolyan gondolják a tartós egyesülést, már most be­leírható a történelemkönyvekbe a megalakulás ténye. A Magyar Koalíció Pártja alap­szabályának elfogadásakor az MKDM sietsége arra engedett következtetni, hogy Bugárék az erő pozíciójából próbálják ma­gukhoz ragadni a kezdeménye­zést, érveikből legalábbis erre lehetett következtetni. Az Együttélés a makacskodó sze­repét játszotta, nem véletlenül, hiszen az ödet a mozgalom ber­keiben fogant, ám politikusai kissé elaludtak. Az MKDM kész helyzetével köszöntött rájuk a reggel. Új feltételeket gyártot­tak, tisztázott kérdéseket akar­tak újratárgyalni, ám legna­gyobb meglepetésükre - és valljuk be, a miénkre is - az MKDM beadta a derekát. Pár napja még úgy tűnt: a keresz­ténydemokraták nyomást gya­korolnak a többi pártra, azon­ban az a nagyvonalúság, ahogy lemondtak az elnöki tisztség­ről, meggyőzően hat. Bugár Bé­la el is mondta, hogy az MKDM - ha kell - képes a kompromisz­szumra, hiszen a magyarság ér­deke a fő szempont. Hangzatos szavakba csomagolt vereség­leplezés, mondhatnánk, de ne legyünk ünneprontók. Létrejön a szövetségi párt, és ez nagy szó, már csak azért is, mert mindhárom pártnak engednie kellett. Az MPP a „görcsoldó" szerepét vállalta - sikeresen -, nem vett részt a csatározások­ban, mondván: mindegy, ki csi­nálja, csak létrejöjjön a néhány hónapja általa leginkább ellen­zett szövetségi párt. Mégiscsak legyünk ünnepron­tók. Túl vagyunk az első fordu­lón, a dolgok oroszlánrésze még előttünk van. Most következik az igazi csata, hiszen a pártfunk­ciók betöltése fájdalmas kérdés, de még kényesebb a jelölőlista állítása. A képviselői helyek el­osztása során különféle érdekek ütköztetése várható. Mindenki más-más indokkal pályázik a legjobb helyekre. Nem beszélve a gazdasági integrálódásról. Nem mindegy ugyanis, hogy a pártok mennyi pénzzel szállnak be a közös kasszába, mennyi jár majd az egyes platformoknak, mekkora apparátust tartanak fenn, kinek kell mennie a köz­ponti irodákból és még sorol­hatnánk. Most már a választá­sokra kell koncentrálni, han­goztatják az MK képviselői. Nem biztos, hogy az imént emlí­tett súrlódási pontok miatt lesz erre idejük. Mégse legyünk ünneprontók. Lesz szövetségi párt, és ez nem semmi. További konstruktív tárgyalásokat remélünk. Az önkormányzati törvények módosítása - a szándék megvalósításában a Matica játssza a trójai faló szerepét Rendteremtés vagy barnainges eljárás? VOJTEK KATALIN A községi önkormányzatokról szóló, 1990. évi törvények a leg­jobban megalkotott, legliberáli­sabb szlovák törvények, amelyek teljes mértékben megfelelnek az európai normáknak. Ezeket kí­vánja módosítani a hatalom, ter­mészetesen úgy, hogy az önkor­mányzatoknak minél kevesebb döntési-cselekvési szabadságuk maradjon. Szándéka megvalósí­tásához a trójai faló szerepét a Matica slovenská játssza, amely ezzel két legyet üt egy csapásra. Jó szolgálatot tesz a kormánynak, meghálálva az 1 korona jelképes összegért privatizált turócszent­mártoni nyomdát, és törvények­OLVASÓI LEVELEK Ján Slota újabb ötlete Az SZNP elnöke olyan alkot­mánymódosítást szorgalmaz, amelynek értelmében Szlováki­ában minden kisebbségit szlo­váknak minősítenének - ben­nünket magyarul is beszélő szlováknak. Ha belegondolok, nem értem, miért kapták úgy fel a vizet képviselőink, amikor en­nél nagyszerűbb lehetőséget még nem kínáltak fel nekünk a történelem során. De félre a tré­fával! Amit Slota úr megenged magának, viccnek is rossz, vá­lasztási fogásnak pedig még kel támogathatja meg asszimilá­ciós törekvéseit. A soviniszta re­torika főszerepet játszik az ügy­ben: el kell hitetnie, hogy a dél­szlovákiai szlovákok veszélyezte­tett helyzete teszi elkerülhetet­lenné az önkormányzati törvé­nyek módosítását. Az SZTV l-es csatornájának főműsoridőben su­gárzott kerekasztal-beszélgetése „a szlovák délen élő szlovákok majorizációjáról" (majorizál: le­szavaz; a szavazattöbbséget ki­használva a kisebbség javaslatát elveti - V. K.) nyitánya volt az agymosásnak, melynek célja meggyőzni a szlovák nyilvános­ságot a „szlovák dél" (érdekes, szlovák északról, nyugatról, ke­letről sosem hallani) szlovák rosszabb. Félek, hogy a folyto­nos intoleranciát, megfélemlí­tést, megalázást már nem lehet fokozni, de baromként tűrni sem a végtelenségig. Éppen ezért kérem képviselőinket, ért­senek szót a szlovák demokra­tákkal, és közösen ítéljék el az ilyen szélsőséges nyilatkozato­kat. Standard jogainkat Európa is elismeri, bár ha félévenként küldöttség érkezik Szlovákiába, tagjai a kisebbségi képviselők­kel csak spanyolfal mögött mer­nek tárgyalni. Ha panaszko­dunk, megnyugtatásul megígé­rik, hogy orvosolják a bajokat. Majd virágnyelven, virágcsokor kíséretében elismédik a kor­mánynak, hogy lassan elmegy a NATO és az EÚ személyvonata nemzetiségű lakosainak tartha­tadan helyzetéről. Stanislav Bajaník, a Matica slovenská alel­nöke különös módon indokolta a szervezet törekvését, hogy a helyi önkormányzatok döntéseit ál­lamigazgatási szerv hagyja jóvá (!), és a törvénymódosítás vétójo­got biztosítson a képviselő-testü­let kisebbséget alkotó szlovák tagjainak a magyar többségű tele­püléseken, ami állandó patthely­zeteteket teremthet, megbénítva a testület tevékenységét. A tör­vény döbbenetesen antidemokra­tikus módosításának szükséges­ségét Bajaník szó szerint a követ­kezőképpen indokolta: „Fesztivá­lokról, rendezvényekről szólhat­nék, ahol nincs képviselve a szlo­is. Akit ez érdekel, annak nincs beleszólása. Slotának beleszólá­sa is van, megoldást is talált. Ez a Semlegességi és az Orient expressz. Mi meg továbbra is belügy leszünk Európán kívül. Mészáros László Szene Gyurcsó István szülőfalujában Garamkövesden negyedik alka­lommal önerőből rendezték meg az emléknapot, amelyet a Szlovákiai Magyar Költészet Napjának neveztek el. Egy egész délelőtt a költészet jegyé­ben telt. Versmondóversenyt vák fél. Az emberek falun olyan kulturális rendezvényre mehet­nek, amelyen nincs egyeden szlo­vák dal vagy egyeden szlovák vers. Tovább sorolhatnám az ese­teket, amikor a szlovákokat lesza­vazzák, majorizálják, sőt elnyom­ják, nem ismerik el. (...) Bizonyos dolgokat a dél-szlovákiai szlovák egyszerűen nem tud megoldani, mert le van szavazva. Hogyan oldja meg, ha az állam sem tudja megoldani?" Még árulkodóbb volt a Matica alelnökének ez a kijelentése: „Törekvésünk célja nem az eta­tizmus megszilárdítása, hanem a rendteremtés." Ezt már ismer­jük. A barnaingesek is ezzel kezdték Németországban. szerveztek; a gálaesten a győz­tesek szerepeltek. A Tücsök ze­nekar gömöri népdalokat ját­szott, majd a KOR-ZÁR adott koncertet. Az est vendége volt Cselényi László költő, Kolár Pé­ter, a Csemadok országos enöke, Hodossy Gyula, a Lilium Aurum igazgatója. Tisztelet és köszönet a szervezőknek, az ön­kormányzat tagjainak erkölcsi és anyagi támogatásukért. Eb­ben Sliva Judit polgármester, a rendezvény háziasszonya vál­lalt főszerepet. Sajnos, a garamkövesdi lakosok mindezt még nem értékelik, hiszen a vendégek többsége párkányi és környékbeli volt. Hajtman Kornélia Nána

Next

/
Thumbnails
Contents