Új Szó, 1998. április (51. évfolyam, 76-99. szám)

1998-04-17 / 88. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. ÁPRILIS 17. KOMMENTÁR Tartalékos De Gaulle TÓTH MIHÁLY A parlamenti ellenzék vezetői vagy néni tudnak, vagy nem akarnak mit kezdeni a már hetek óta élő „Čarnogurský-jelenséggel". Pedig „mindössze" arról van szó, hogy a KDM elnökének személyében akadt Szlovákiában olyan politikus, akinek volt kurázsija utalni néhány igazságra. Például: a Mečiar vezette kormánykoalíció a választási törvény beígért módosításával merényletre készül a demokrácia ellen. Vagy : a két ellenzéki koalíció, a szlovák és a magyar csak muszájból tömörül egy pártba. Továbbá: üdvös az ország jövőjére nézve, ha a politikusok kinyilvánítják, hogy az erőszakolt egyesülést nem tekintik örök időkre szólónak. Čarnogurský mindezt nem részletezte. Egyszerűen bejelentette: az őszi választásokra nem jelölteti magát, hanem megmarad a KDM élén, szavatolva ezzel a mozgalom létének folytonosságát. Nyilván mindenki másnál jobban ismeri a szlovák kereszténydemokrácia vezetőségében működő „újtörököket". Tisztában van álmaikkal, ambícióikkal, sejti, hol húzódik megalkuvásuk határa. Sok mindenre lehet következtetni az SZDK öt pártja vezetőinek megnyilvánulásaiból. Egyre ritkábban esik szó arról, hogy az egy párttá válás kikényszerített, antidemokratikus, így ideiglenes. Biztos, hogy ezzel magyarázható, miért nem tudnak a pártvezetők mit kezdeni a „Čarnogurský-jelenséggel". Amely szlovákiai viszonylatban példanélküli. Vajon van-e még egy képviselőségre posszibilis, sőt megválasztását 100 százalékosan biztosra vehető politikus Szlovákiában, aki veszélyhelyzetben úgy dönt, feladja lehetőségeit, hogyjobb időkre tartalékolja magát pártja és a demokrácia számára, miközben a KDM-nek és a koalíció további négy pártjának tisztségviselői már-már Panglosra emlékeztetnek. Aki ha élne, nyilván ezt mondaná: „Minden elképzelhető megoldás közül az a legjobb, amelyet Mečiar mester kényszerített a pártokra." Előre felmérhetetlen, hogy az ellenzék győzelme esetén (erkölcsileg is) hogyan használódnak el az egy párttá váló SZDK politikusai. Amikor a háború után, majd később is még egyszer „tartalékba vonult" De Gaulle, döntését ezzel indokolta: „Csetepatékban nem akarok elhasználódni." Ennek köszönhette Franciaország, hogy az algériai polgárháború fertőjében volt egy ember, aki képes volt leinteni a fasizálódó lázadókat. Elképzelhető, hogy valald kifogásolja majd, amiért nem a hazai magyar politizálásról írok. A válaszom: egyfolytában arról fejtettem ki véleményemet. Csak nekünk nincs Čarnogurskýnk. Még Dzurindánk is csak lappang. JEGYZET Ködösített valóság MADI GÉZA Vladimír Mečiar szerdán este az állami televízióban, a Hogyan tovább, miniszterelnök úr? című műsor újabb folytatásában három olyan kijelentést is tett, amely arról tanúskodhat, hogy a kormányfőtől még mindig nem teljesen idegen a valóságérzet. Bár ha korábbi nyilatkozatainak realitásalapját nézzük, szinte bizonyosra vehető, hogy tegnapelőtti monológjában egyetlenegy esetben sem gondolta komolyan, amit mondott. De vegyük sorjában az elhangzottakat. „Nem akarom és nem is fogom jelöltetni magam a köztársasági elnöki tisztségbe" - közölte, és hozzátette, hogy döntését akkor sem változtatja meg, ha az országban bevezetik a közvetlen államfőválasztás intézményét. Ezt hallva megkönnyebbülhetnénk, hogy Mečiar soha az életben nem ül be a Grassalkovichpalotába, de... Ugye, azt sem tudtuk elképzelni, hogy Szlovákiában meg lehet hiúsítani olyan népszavazást, amelyről az alkotmánybíróság is kimondta, meg kellett volna tartani. Mégsem ez történt. Ilyen „tapasztalatok" után semmilyen biztosíték nincs arra, hogy a jelenlegi kormányfőből egyszer nem lesz „korlátlan" államfő. A másik kijelentés, amely még az elsőnél is komolytalanabb volt, a szlovák és a magyar nacionalisták egy ketrecbe való zárásáról szólt. Tegyük fel, hogy a miniszterelnök több helyet is kiad a ketrecben a Szlovák Nemzeti Párt és a Matica slovenská vezetőinek. De akkor kivel kormányoz őszig, illetve a helyhatósági választási törvény „nemzetiségileg arányosra" tervezett módosítása értelmében kijelöl majd képviselőket a délszlovákiai önkormányzatokba? Talán az SZNP és a Matica nem létező liberális szárnya? Valószínűleg a tévéműsor záróakkordjaként elhangzott szavaknak van a legnagyobb realitásalapjuk. Kérdésre válaszolva Mečiar ugyanis elmondta: nem tudja, hogy mi vár Szlovákiára. „Ha tudnám, nem várnék a választások eredményeire" tette hozzá. Reméljük, valóban nem tudja, hogy ki győz a parlamenti választásokon. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/700 869, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Képviselő úr, ha bebizonyítja, hogy egy hétig megél a fizetésemből, a választásokon önre adom a voksom. (Peter Gossányi karikatúrája) A vég lenne, ha a szövetségi párt is elveszítené választóinak többségét Hervadó tulipán Duray Miklósnak nem szabad megengedni, hogy a szövetségi párttal véghezvigye azt a csodával határos cselekedetet, amelyet sikerült véghezvinnie az Együttélés elnökeként. HOLOP ZSOLT Az Együttélés minden szlovákiai magyarok politikai szubjektumaként jött létre, fénykorában közel hétszázalékos támogatottságnak örvendett. Néhány év leforgása alatt elvesztette választóinak háromnegyedét. A legmegbízhatóbbnak elkönyvelt Focus ügynökség legutóbbi felmérése szerint történelmi mélypontra süllyedt támogatottsága: „elérte" az 1,7 százalékot. Az MPP 2,1 százalékon állapodott meg. Egy felmérésből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni - megengedem, legközelebb 1,9-et is kaphat az Együttélés, sőt többet, főként ha a Spectator Alapítvány végzi a felmérést -, de éveken át tartó folyamatból igen. Mindennel és mindenkivel lehet vitázni, a tényekkel nem. A Magyar Koalíció pártjai alapvetően ugyanazt akarják, a különbség a módszerekben van. A Magyar Koalíció pártjai alapvetően ugyanazt akarják... Szemléletes példa: Rózsa Ernő magyarul követelte jogait a parlamentben. Lapunk akkor bírálta Rózsát, de nem igazát vonta kétségbe, hanem a módszert, hogy alkalmas-e a választások előtt hergelni az SZDK-t, a szlovák választópolgárt és a magyart. Igen, a magyart is. Mert a gyalogmagyar bizony azt mondta, ugyan mi szükség volt erre, OLVASÓI LEVELEK A nemzet túlértékelése A Szlovák Nemzeti Párt nézete nem más, mint a XIX. század ma már használhatatlan patriotizmusa. Ezt a divatjamúlt, ósdi eszmét erkölccsé kalapálták öszsze, s ennek révén sikerült újra összeugrasztaniuk a polgárokat. Az SZNP szerint a nemzet a kezdet kezdete, ez a cél, nem pedig az ember. Ez a nézet ellenkezik Pál apostol szavaival, hogy görög, pogány, úr vagy szolga, férfi vagy nő egyforma Isten előtt. A nemzet túlzott méltatása, előtérbe helyezése összeegyeztetígy. Az egész ország megint rólunk beszél. Duray erre azt válaszolta: a szlovákiai magyarság 70 éves létezése során sosem volt alkalmas az idő, ha jogainkról volt szó. Meglehet, ez így van, pontosabban, mindig azt vágták a fejünkhöz, hogy most nem alkalmas. Duray tehát abból indult ki, hogy ha sosem, most aztán biztosan. Kiindulási alapnak nem rossz: vagy igaz, vagy nem. Az idő viszont arra volt alkalmas, hogy az Együttélés támogatottsága „elérje" az 1,7 százalékot. Aztán jött még egyszer Rózsa, a Lépésekben üdvözölt bennünket a tévé nyilvánossága előtt (ezúton is köszönjük), és megint mi voltunk a téma. A következő Rózsa-beszédet megéljük-e, nem tudom, mert az SZDK (állítólag) azzal állította falhoz, ha még egyszer, akkor megmondják az SZTV paparazzóinak, hogy Rózsa a rendszerváltás előtt nem volt hajlandó nem hogy megszólalni, érteni sem magyarul, és hivatalos helyen még a szomszédjának is azt mondta: nyerozumijem po magyarszki. Ez sem titok Rózsa territóriumában, Galánta környékén, s visszás érzéseket vált ki az édes anyanyelv ily magas korban való elsajátítása. Létfontosságú lépések előtt állnak a magyarság parlamenti képviseletét biztosító pártok. A szövetségi párt - remélhetőleg stabil tömbként jön létre, megőrizve a természetesnek nevezhető sokszínűséget. Ilyen és ehhez hasonló baklövéseket azonban nem engedhet meg. Duray kezében az adu: nevéhez fűződik a szövetségi párt létrehozásának gondolata, de talán nem éri be azzal, hogy ezt senki sem vitatja el tőle. Bejelentette: nem akar a szövetségi párt elnöke lenni, de ezt hiszi is, meg nem is a Magyar Koalíció. Duray vezetésével az Együttélés a radikális jelzőt vette magára, a hetetlen az Európai Unió elveivel is. Úgy tűnik, szemforgató szenteskedéssel áhítozunk az EU-tagságra, de valójában Kelet felé settenkedünk. Lehocký Teréz Pozsony Bátorlceszilcre, Búcsolcra várva Végre! Csak rájövünk lassan, hogyan kell szembeszállni a jogtipró hatalommal. Bátorkeszi és Búcs felébredt a lidércnyomásból. Egységesen tartják a frontot, kiállnak a közelmúltban oly sokszor és kegyetlenül megalázott iskolájuk mellett, becsületüket, mindannyiunk tisztessészlovák szülők vele ijesztgetik gyerekeiket, de a magyar választók is elfordultak tőle, holott a mozgalomban higgadt és pragmatikus politikusok is vannak. Ha Duray vezetésével jön létre a szövetségi párt, magyar kártyát kap a kezébe valamenynyi szlovák nacionalista erő, a szövetségi párt pedig elvágja a kormánypozícióba vezető útját, de még a jelenlegi ellenzékkel való együttműködés lehetőségét is. S aligha kell magyarázni, mit jelent kormánypozícióból irányítani a magyar kisebbség sorsát. Vagy mégis? Kiszivárgott hírek szerint az MK-ban olyan szárny is verdes, amely a legrosszabbnak tartaná a kormányba kerülést. Leginkább arra hivatkozva, hogy az irányítás roppant nehéz lesz, mert a mečiarizrnus is olyan, mint a kommunizmus: az a legrosszabb benne, ami utána jön. Ez kétségtelen, de az a politikus, Legalábbis ne tetszelegjen nemzetmentő szerepben. aki nem mer politikai felelősséget vállalni, akassza szögre mandátumát, vonuljon vissza vidéki vagy budai villájába, és nézze a köldökét. Legalábbis ne tetszelegjen nemzetmentő szerepben. De ha valaki egyenesen azt tartja a legjobbnak, hogy az MK be se kerül a parlamentbe, csak a minél roszabb, annál jobb elv szerint gondolkodhat, még ha azzal érvel is: ez fényes bizonyítéka lenne, mennyire antidemokratikus praktikákat alkalmaz Szlovákia a magyar kisebbséggel szemben. Lám, biztos parlamenti képviseletétől is megfosztotta. Az pedig már maga a vég lenne , ha a szövetségi párt is elveszítené eddigi választóinak, mondjuk, háromnegyedét. gét védik. Furcsa, mégis azt kell mondanom, köszönöm, Lukáč úr. Helyzetbe hozott minket. Az önhöz hasonlók hibái garantálják majdani győzelmünket. Valóban azt hitte, hogy ezzel a jámbor lelkű nemzetiséggel bármit megtehet? Megértem önt. Vakmerőségét segítette a „sikeresen" eltávolított igazgatók névsora. Kenyéradó gazdái előtt is biztosan szerette volna már bizonyítani funkcionáriusi alkalmasságát, odaadását. Ön, Lukáč úr a jelek szerint már eddig többet tett a szlovákiai magyarok összefogásáért, mint politikusaink nagy része. A két, vállvetve ellenálló falu példája erőt kell, hogy adjon. Sok-sok Búcsra és Bátorkeszire van most szükség. TALLÓZÓ Ml^DÁ FRONTA

. DNES „Egyenesen a pokolba vezet az az út, amelyen Szlovákia Vladimír Mečiar vezetésével lépked" - írja a cseh liberális lap, amely kommentárban elemzi a párkányi népszavazás körül kialakult helyzetet. A Slovenská republika harcias felhívása - hogy a Mečiarkormány rendőri és katonai erővel akadályozza meg a párkányi népszavazást - olyan, mintha a véres balkáni konfliktus kirobbanása előtti szerb és horvát lapokból vették volna át. „Ennek a művecskének hasonlóan veszélyes a töltete. A volt Jugoszláviában mielőtt az emberek egymást gyilkolták volna, a médiumbarikádokról lövöldöztek egymásra" - mutat rá a lap. A megdöbbentő felhívást, amelyet a kormánykörök által dédelgetett lap tett közzé, szerencsére maga Vladimír Mečiar utasította el, kijelentve, hogy a város lakosai elleni akcióra nem lesz szükség. A lakosok egyeden vétke, hogy helyi szinten népszavazást kívánnak tartani. Mečiar nyilatkozata után az ember már-már azt kiáltaná: éljen Mečiar, de ezt nemigen lehet. Az ellenséggel (ez esetben a magyar kisebbséggel) való erőszakos leszámolásra felszólító felhívás ugyanis Mečiar legbensőbb köreiből ered. Ők istenítik Mečiart, mert pénzeli újságjukat, kitüntetésekkel halmozza el őket, tehát elképzeléseik gyökereit nála kell keresni. „Ezt a felelősséget Mečiar sohasem tudja lemosni magáról. Mindenért, ami ma Szlovákiában történüc, és ne adj' isten! történhetne, ő viseli a felelősséget. Egyre közelebb viszi országát a polgárháború felé. Politikai tettei a radikális politikusok tetteihez közelítenek. Egyszer sem volt hajlandó a megbékélésre, egyszer sem hátrált meg. Töredenül halad előre. Az az út, amelyen jelenleg Szlovákia kormányfőjének vezetésével lépked, a pokolba vezet". PRÁCA A szlovákiai politikai helyzet hosszabb ideje olyan irányban változik, hogy a vége csakis rendkívüli állapot bevezetése és ezzel a szeptemberi választások meghiúsítása lehet - írja a napilap. A Práca szerint a Slovenská republika „szerkesztőségi kollektívájának" a párkányi népszavazás megakadályozásával kapcsolatos felhívása csakis ezt célozhatja. A lap kommentátora rámutat: bár Mečiar elutasította a Slovenská republika felhívását, a kormánypárti napilap nem huzakodott volna elő a katonai beavatkozást is javasló felhívással, ha nem tudja maga mögött a DSZM támogatását. „Ha minden ilyen cikk után riadót fújnánk, rövidesen vérfürdővé változna az ország. Néhány napja még senkinek sem jutott volna eszébe, hogy hadsereget küldjön a békésen szavazó párkányiakra. Eltompított bennünket a jelenlegi hatalom, ha elalszunk, bármivel meglephetnek minket a Mečiar és Krajči félék" - írja a Práca. Mert mit is tesznek ők? Nem fogadják el a törvényes hatalom tisztességtelen döntését. Saját logikámat követve ez csak az elő lépés. A következő, hogy az igazgatóknak ugyanúgy kellene végezniük munkájukat, mintha mi sem történt volna. Természetesen nem szabad megfeledkezni az áldatlan állapot jogorvoslásáról sem. Fontosnak tartom a vádlottak padjára ültetni azokat a túlbuzgókat és felbujtóikat, akik elfelejtették, hogy a néptől eredő hatalom nem kicsinyes, bosszúálló kisgyerekek módjára viselkedő emberek, hanem megfontolt, jóakaratú felnőttek kezébe való. Agócs Béla Nádszeg