Új Szó, 1998. április (51. évfolyam, 76-99. szám)

1998-04-16 / 87. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. ÁPRILIS 16. JEGYZET Szóvivői fejek MOLNÁR NORBERT Nincsenek könnyű helyzetben a Mečiar-kormányok szóvivői. A hármadik Mečiar-kabinet úgy fogyasztja őket, mint a skorpió az ikreket reggelire. Kevesebb külügyminiszterünk volt, mint miniszterelnöki és kormányszóvivőnk, s ez már jelez valamit. Nem hiszem, hogy Jozef Krošlák a legmegfelelőbb személy egy miniszterelnök gondolatainak tolmácsolására, persze az más, ha Mečiarról van szó (a zsák a foltját effektus), és elődeinél sem volt semmivel rosszabb. Pospíšilová Bulákovával kényes ügy, bizonyos Martinková asszony közelsége miatt volt kényte­len búcsút inteni a kormánypalotának. Krošlák is e hölgy csap­dájába esett. A szóvivőnek az a dolga, hogy a lehető legkeve­sebbet mondjon úgy, hogy az újságíró megunja a várakozást, fáradjon el a diktafont tartó keze, vagy ne vegye észre, hogy harminc perce veszett kárba a szóvivő ködösítése miatt. Krošlák ezt a feladatot becsületesen teljesítette egészen addig, amíg Blažena Martinkováról szó nem esett. Először szólalt meg olyan stílusban, mint felettesei, s ez a fejébe került. Szlovákiai sajátosság, hogy csak a szóvivők mennek, „tulajdonosaik" ma­radnak. Persze nem Szlovákia az egyetlen ország, ahol nőügyei vannak a miniszterelnöknek. Clinton hónapok óta próbál ki­evickélni szexbotrányaiból, egyelőre sikeresen. Szóvivőjének sem kellett mennie, mert Clintonnak sem. George Michaelnek szóvivő sem kellett, csak egy rendőr, hogy szexbotrányba keve­redjen. Pozsonyban még igazán nem is csámcsoghattak az em­berek a miniszterelnök nemi életén, de hárman máris belebuk­tak. Ľudmila Buláková a gázosoknál viszi a szót, Magda Pospí­šilová Moszkván át New Yorkba. Krošlák New Yorkon át Moszkvába, hogy a Gazprom ügyeit vigye? Vajon ki meri vállal­ni az újabb spanyolfalépítő szerepét? Vladimír Hagara, a DSZM szóvivője lemondott tisztségéről, mondván sajtópolitikával sze­retne foglalkozni. Hagara már megszokta a fapofát, nem okoz­hat számára gondot egy egyszerű nőügy palástolása, ferdített ő már ennél komolyabb esetekben is. Nem kizárt, hogy a minisz­terelnöki szóvivői poszt kevés Hagarának. A sajtópolitika szó inkább azt takarja, hogy képviselői pályára készül, nem lótifuti aparátcsiknak. Ha a DSZM exszóvivője nem vállalja a minisz­terelnök súlyos gondolatainak és ügyeinek takargatását, akkor Mečiarnak újabb embert kell elhalásznia sajtóbástyáiból: a Slovenská republikából vagy a Szlovák Televízióból. Keresd az elnököt SZILVÁSSY JÓZSEF Két szempontból is időszerű­nek érzem a fend címet. Az egyik az, hogy a születőfélben levő Magyar Koalíció Pártja körüli indulatos viták, az inge­rült üzengetések a sajtón ke­resztül, az egyszerű olvasó számára nehezen megfejthe­tető célzások és utalások való­di háttere sima pozícióharc, magyarán: néhány parlamenti képviselő és talán a jelenleg legnagyobb támogatottsággal rendelkező mozgalom elnöké­nek egyfajta bizonytalansága, amely abból fakad, hogy nem tudják pontosan fölmérni, mi­lyen, szerepük lesz az új párt­ban. Példát Duray Miklós mu­tatott, aki többször kijelentet­te, hogy nem pályázik az új politikai erő elnöki tisztségé­re, és kellő empátiával szólt arról a nehéz és bizonyos vo­natkozásban fájdalmas dön­tésről, amely elé vélhetően a két másik magyar pártelnök kerül, akik képviselőjelöltként _ biztos befutónak számítanak. Nem lenne jó megoldás, ha a három párt képviselője bizo­nyos időközönként váltaná egymást az elnöki székben, mert ez viták, felelősségelhári tások forrása lehet. Ezért felszólító módban is aktuális a cím. Jól értesült források szerint a politikai színfalak mögött javában zaj lanak a nem hivatalos alku­dozások és előcsatározások, amelyek természetes érdek­érvényesítésnek minősíthe­tők. Egyre gyorsabban ketye; ama politikai óra, ideje lenni legalább a háttérben tisztáz­ni minden lényeges kérdést, előzetesen megegyezni az el nökjelölt személyében is. A végső szót nyilván a szövet­ségi párt alakuló közgyűlése mondja ki, ám időt és szelle­mi energiát nyerhetünk, ha a magyar parlamenti pártok vezetői közös koncepcióval érkeznek majd erre az ese­ményre. S akkor ott a jogi szükségszerűségeken kívül a legnagyobb figyelmet a lé­nyegre: a vonzó választási program kimunkálására és a célirányos kampányra fordít­hatják a jelenlevők. A szerző a Katedra főszer­kesztője. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika -(5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/700 869, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (teL: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Pártunk választási program nélkül indul a választásokon, hiszen ezeket a programokat úgysem olvas­sák a választók. (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ NOVÝ ČAS Befejeződött a meddő párbeszé­dek kora, idézi a lap a Slovenská Republika keddi felhívását, és szégyenletesnek tartja, hogy a „mečiarokrácia szócsövének" nevezett kormánypárti lap az ország nevét sajátjaként hasz­nálja. A felhívást a lehető leg­durvább uszításnak tekinti. A Republika kollektívája felhívta a kormányt: „minden eszközzel" akadályozza meg a párkányi népszavazást. Hogy mit képzel­nek a „minden eszközön" azt, jelzi, hogy össze akarják hívatni az Államvédelmi Tanácsot, mozgósítani a rendőri testüle­tet, és fokozott harckészültség elrendelését szorgalmazzák. Mindezt azért, mert „leleplez­ték" a vérszomjas magyar irre­denták szándékait. Mečiar elhatárolódása nem jelenti azt, hogy a „felhívás" nem föntről érkezett megrendelés így kezdődött Jugoszláviában A „Slovenská republika szerkesztői kollektívájá­nak" szélsőséges felhívása ezidáig e DSZM-közlöny propagandista termékei­nek abszolút csúcsa. PETER SCHUTZ A párkányi helyi referendum meggátolásának igénye a „nem­zetbiztonsági tanács összehívá­sa", sőt a „mozgósítás" vagy a fegyveres tárcák „riadókészültsé­ge" által az ún. magyar kérdés erőszakos megoldásának medi­ális főpróbája. Erre még nem volt példa. A napilap és a DSZM ösz­szefonódása legalább olyan lát­ványos ma, mint Smolec főszer­kesztő-képviselő idején volt. Ezért Vladimír Mečiar kormány­fő a dokumentummal mint egésszel szembeni elutasító nyi­latkozata ellenére a felhívás mint újságíró akarnokainak paranoiás blődsége nem hagyható figyel­men kívül. Azzal, hogy a kor­mányfő elhatárolta magát a fel­hívástól, korántsem bizonyos, hogy csak a szerkesztőség parti­zánakciójáról volt szó, nem egy „föntről érkezett" megrendelés­ről. Tudomásul kell venni, hogy a pamflet igazi célja nem az volt, hogy a megszólított tárcák figye­lembe vegyék konkrét javaslata­it. (Bár Krajči eufemizmusa, mi­szerint „a belügyminisztérium mindent megtesz a törvényesség betartása érdekében" akár azt is jelezheti, hogy a párkányiak va­sárnap még „meglepetésben" is részesülhetnek. Bár valószínűbb­nek látszik, hogy az államhata­lom nem lép közbe.) Nem, a „felhívás" valódi oka másban rejlik - abban, hogy ger­jessze a magyarellenes indulato­kat, és „az ország területi integri­tásának veszélyéből" választások előtti témát fabrikáljon. Ha ezen az impulzuson jobban elgondol­kodunk, akkor a felülről érkező politikai utasítást - bár elutasí­tották a tartalmát - nem zárhat­juk ki. Ami sokkal tragikusabb változat, mint a lapszerkesztők többletmunkája. A téma, az állam egységének ve­szélyeztetése a déli régiók elsza­kadása által, ugyanazt a tűzszí­tást idézi fel, amelyből a volt Ju­goszlávia pusztító etnikai konf­liktusának lángnyelvei csaptak ki. A viszonyok balkanizálása Szlovákiában nem aktuális, azonban a kormánypárti újság­írás „vezérhajójának" felhívása éppen ebbe az irányba vezet. Ha Mečiarnak semmi köze az iro­mányhoz, akkor annak szóbeli elutasítása kevés - mivel a DSZM e médiában abszolút befolyással bír, személycseréket kezdemé­nyezhetne. Csak így győzhetné meg a közvéleményt, hogy sem­mi köze a publikált förmedvény­hez. A szlovák ellenzék példásan reagált, pedig az egyéb magyar vagy kisebbségi vonatkozású ügyekben Janus-arcú a megnyil­vánulása. Most elég határozott és pontos volt. A probléma má­sutt keresendő - a Slovenská republika miként volt képes a párkányi helyi referendumból nemzetiségi kérdést szítani? A válasz szomorú: Egyes egyedül azért, mert Szlovákia egyeden városában vagy községében sem követték a párkányi példát. (Szentgyörgyön, ahol szintén szavaznak e kérdésekről, közvé­lemény-kutatás lesz.) Párkány nemzetiségi összetétele és föld­rajzi fekvése adta az okot és ürü­gyet az „antiirredenta" hisztéria keltésére. Az SZDK-t nem azért kell bírálni, mert nem látta előre az egyedül maradt Párkány ellen indított propagandahadjáratot. Azért vi­szont jogosan lehet bírálni, hogy el nem ítélhető módon nem ak­názta ki azt a politikai tőkét, ame­lyet abból kovácsolt volna, ha minden olyan önkormányzatban, ahol ezt a képviselők összetétele lehetővé teszi, követték volna a párkányi példát. Jellemző és egy­ben figyelmeztető, hogy az SZDK legfelsőbb szintjein nem is mérle­gelték ezt a lehetőséget. Pedig a helyi népszavazások általános ki­teijesztése adott volna lehetősé­get arra, hogy a polgárok - ha már a kormánykoalíció megfosz­totta ettől őket - kifejezzék véle­ményüket, és egyben az ellenzék kipróbálhatta volna akcióképes­ségét és mozgósíthatta volna ere­jét a legnehezebb próba - a parla­menti választások előtt. A párkányi kísérlet végződjön így vagy úgy, egy bizonyos: ha ebből a témából valaki választási témát fabrikál, az nem az ellenzék, ha­nem a kormánykoalíció lesz. így gazdálkodnak Szlovákiában a po­litikai know-how-val, amelynek a belpolitika ugyancsak híján van. A szerző a Domino efekt mun­katársa. Valóban megalázó lehet tétlenül nézni, hogy érvényesül a nép akarata, amit a hatalom eddig elfojtott A hatalom sért törvényt, nem Párkány GYETVEN MIKLÓS Párkányban folynak a vasárnapi népszavazás előkészületei, mely során a lakosok kinyilváníthat­ják véleményüket a közvetlen el­nökválasztásról és a NATO-tag­ságról. Akadt azonban egy kis gubanc: az állami szerveknek nincs ínyére az efféle alulról jövő demokrácia. Érthető is. Egyrészt bebizonyosodik, hogy a belügy­minisztérium és a kormány gye­rekes kifogásai ellenére meg le­het rendesen szervezni egy nép­szavazást, másrészt elég megalá­zó lehet tétlenül nézni, hogy ér­vényesül a nép akarata, amelyet a hatalommal visszaélve eddig sikerült elfojtani. OLVASÓI LEVELEK Csak saját erőnkből Akik még élnek közülünk, nem tudnak meghatottság és elérzé­kenyülés nélkül visszagondolni azokra az időkre, amikor a ma­gyar ajkú falvakban gyors egy­másutánban megalakultak a Csemadok helyi szervezetei. A háború utáni szörnyű megpró­Az államapparátus nem tétová­zott. A belügy „szuperjogászai" siettek világgá kürtölni: Párkány törvényellenesen cselekszik. Az ellenpropagandához csatlakoz­tak a kormánykoalíció jogászai, teret kapva a (köz)szolgálati te­levízióban. Általános jogi okfej­tésekbe bonyolódva próbálták elhitetni, alkotmányellenes és törvénysértő a párkányi referen­dum. Párkány városának nincs egyet­len rendelete vagy határozata sem, amelyet az alkotmánybíró­ság alkotmányellenesnek ítélt volna. A kormánykoalíció önje­lölt „szakértői" ezt nem mond­hatják el magukról. Az általuk vezérelt parlament futószalagon báltatások, a féktelen magyar­gyűlölet eredményezte azt a beiső ellenállást, amely szüksé­ges volt ahhoz, hogy az első adandó alkalommal megszer­vezhessük kulturális életünket. Sok helyen a kisebb szerveze­tekben a lángoló tűz, a lelkese­dés kialvófélben van. Azt a gaz­dag kultúrkincset, amelyet az idősebbek magukénak vallot­tak, a fiatalok többnyire már nem ápolják. Ilyen gondolatok foglalkoztattak, amikor elmen­hagyta jóvá az alkotmányellenes törvényeket. Legutóbbi „remek­művük" az ügyészségi törvény, amely 9 oldalon 12 alkotmányel­lenes rendelkezést tartalmaz (az alkotmánybíróság szerint). Az ellenpropagandába aktívan bekapcsolódott a járási hivatal is. Közpénzen körlevelet intézett a községekhez, melyben felszólí­totta a polgármestereket, tartóz­kodjanak a párkányihoz hasonló népszavazástól. Erre a Slovenská republika c. napilap tette fel a koronát, amikor „a ma­gyar irredentizmus akciójának" minősítette a népszavazást, mely „Szlovákia területi egysége ellen irányul". A lap szerint min­den eszközzel (tehát törvényte­lennel is!) meg kell akadályozni a referendumot. Eltekintve a nacionalista indítta­tású, viszályt szító megnyilvánu­lásoktól, az államapparátus ed­digi lépései előreláthatóak vol­tak, s az is kiszámítható, milyen törvényes vagy törvénytelen lé­péseket tehet a továbbiakban. Fel kell ezekre készülnünk, de a törvényesség keretén belül. Nem szabad hagyni, hogy az emberek félelmükben otthon maradja­nak, mintsem érvényesítsék jo­gukat. Népszavazás lesz, és ha valaki vasárnap törvényt sért, az nem Párkány városa lesz. A szerző a párkányi önkor­mányzat képviselője. tem a Csemadok szepsi alap­szervezetének évzáró gyűlésé­re. Ott azonban jóleső érzés fo­gott el, mert Bartók Csaba el­nök annyi komoly eseményről adott számot, hogy alig tudtam rangsorolni, melyik volt a fon­tosabb. Az eseményekben gaz­dag kulturális életünk azt jut­tatja eszembe, hogy a jövőben a dél-szlovákiai városoknak kel­lene példát mutatni és kisugár­zó szerepet vállalni, impulzust adni a környező falvak kulturá­lis és társadalmi szervezetei­nek. Demeter Ferenc Szepsi Olvasóink figyelmébe Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy Dr. Matusek László ket­tős állampolgársággal foglal­kozó írásának befejező részét lapunk 8. oldalán közöljük. KOMMENTÁR

Next

/
Thumbnails
Contents