Új Szó, 1998. április (51. évfolyam, 76-99. szám)

1998-04-16 / 87. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. ÁPRILIS 16. JEGYZET Szóvivői fejek MOLNÁR NORBERT Nincsenek könnyű helyzetben a Mečiar-kormányok szóvivői. A hármadik Mečiar-kabinet úgy fogyasztja őket, mint a skorpió az ikreket reggelire. Kevesebb külügyminiszterünk volt, mint miniszterelnöki és kormányszóvivőnk, s ez már jelez valamit. Nem hiszem, hogy Jozef Krošlák a legmegfelelőbb személy egy miniszterelnök gondolatainak tolmácsolására, persze az más, ha Mečiarról van szó (a zsák a foltját effektus), és elődeinél sem volt semmivel rosszabb. Pospíšilová Bulákovával kényes ügy, bizonyos Martinková asszony közelsége miatt volt kénytelen búcsút inteni a kormánypalotának. Krošlák is e hölgy csapdájába esett. A szóvivőnek az a dolga, hogy a lehető legkevesebbet mondjon úgy, hogy az újságíró megunja a várakozást, fáradjon el a diktafont tartó keze, vagy ne vegye észre, hogy harminc perce veszett kárba a szóvivő ködösítése miatt. Krošlák ezt a feladatot becsületesen teljesítette egészen addig, amíg Blažena Martinkováról szó nem esett. Először szólalt meg olyan stílusban, mint felettesei, s ez a fejébe került. Szlovákiai sajátosság, hogy csak a szóvivők mennek, „tulajdonosaik" maradnak. Persze nem Szlovákia az egyetlen ország, ahol nőügyei vannak a miniszterelnöknek. Clinton hónapok óta próbál kievickélni szexbotrányaiból, egyelőre sikeresen. Szóvivőjének sem kellett mennie, mert Clintonnak sem. George Michaelnek szóvivő sem kellett, csak egy rendőr, hogy szexbotrányba keveredjen. Pozsonyban még igazán nem is csámcsoghattak az emberek a miniszterelnök nemi életén, de hárman máris belebuktak. Ľudmila Buláková a gázosoknál viszi a szót, Magda Pospíšilová Moszkván át New Yorkba. Krošlák New Yorkon át Moszkvába, hogy a Gazprom ügyeit vigye? Vajon ki meri vállalni az újabb spanyolfalépítő szerepét? Vladimír Hagara, a DSZM szóvivője lemondott tisztségéről, mondván sajtópolitikával szeretne foglalkozni. Hagara már megszokta a fapofát, nem okozhat számára gondot egy egyszerű nőügy palástolása, ferdített ő már ennél komolyabb esetekben is. Nem kizárt, hogy a miniszterelnöki szóvivői poszt kevés Hagarának. A sajtópolitika szó inkább azt takarja, hogy képviselői pályára készül, nem lótifuti aparátcsiknak. Ha a DSZM exszóvivője nem vállalja a miniszterelnök súlyos gondolatainak és ügyeinek takargatását, akkor Mečiarnak újabb embert kell elhalásznia sajtóbástyáiból: a Slovenská republikából vagy a Szlovák Televízióból. Keresd az elnököt SZILVÁSSY JÓZSEF Két szempontból is időszerűnek érzem a fend címet. Az egyik az, hogy a születőfélben levő Magyar Koalíció Pártja körüli indulatos viták, az ingerült üzengetések a sajtón keresztül, az egyszerű olvasó számára nehezen megfejthetető célzások és utalások valódi háttere sima pozícióharc, magyarán: néhány parlamenti képviselő és talán a jelenleg legnagyobb támogatottsággal rendelkező mozgalom elnökének egyfajta bizonytalansága, amely abból fakad, hogy nem tudják pontosan fölmérni, milyen, szerepük lesz az új pártban. Példát Duray Miklós mutatott, aki többször kijelentette, hogy nem pályázik az új politikai erő elnöki tisztségére, és kellő empátiával szólt arról a nehéz és bizonyos vonatkozásban fájdalmas döntésről, amely elé vélhetően a két másik magyar pártelnök kerül, akik képviselőjelöltként _ biztos befutónak számítanak. Nem lenne jó megoldás, ha a három párt képviselője bizonyos időközönként váltaná egymást az elnöki székben, mert ez viták, felelősségelhári tások forrása lehet. Ezért felszólító módban is aktuális a cím. Jól értesült források szerint a politikai színfalak mögött javában zaj lanak a nem hivatalos alkudozások és előcsatározások, amelyek természetes érdekérvényesítésnek minősíthetők. Egyre gyorsabban ketye; ama politikai óra, ideje lenni legalább a háttérben tisztázni minden lényeges kérdést, előzetesen megegyezni az el nökjelölt személyében is. A végső szót nyilván a szövetségi párt alakuló közgyűlése mondja ki, ám időt és szellemi energiát nyerhetünk, ha a magyar parlamenti pártok vezetői közös koncepcióval érkeznek majd erre az eseményre. S akkor ott a jogi szükségszerűségeken kívül a legnagyobb figyelmet a lényegre: a vonzó választási program kimunkálására és a célirányos kampányra fordíthatják a jelenlevők. A szerző a Katedra főszerkesztője. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika -(5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/700 869, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (teL: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Pártunk választási program nélkül indul a választásokon, hiszen ezeket a programokat úgysem olvassák a választók. (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ NOVÝ ČAS Befejeződött a meddő párbeszédek kora, idézi a lap a Slovenská Republika keddi felhívását, és szégyenletesnek tartja, hogy a „mečiarokrácia szócsövének" nevezett kormánypárti lap az ország nevét sajátjaként használja. A felhívást a lehető legdurvább uszításnak tekinti. A Republika kollektívája felhívta a kormányt: „minden eszközzel" akadályozza meg a párkányi népszavazást. Hogy mit képzelnek a „minden eszközön" azt, jelzi, hogy össze akarják hívatni az Államvédelmi Tanácsot, mozgósítani a rendőri testületet, és fokozott harckészültség elrendelését szorgalmazzák. Mindezt azért, mert „leleplezték" a vérszomjas magyar irredenták szándékait. Mečiar elhatárolódása nem jelenti azt, hogy a „felhívás" nem föntről érkezett megrendelés így kezdődött Jugoszláviában A „Slovenská republika szerkesztői kollektívájának" szélsőséges felhívása ezidáig e DSZM-közlöny propagandista termékeinek abszolút csúcsa. PETER SCHUTZ A párkányi helyi referendum meggátolásának igénye a „nemzetbiztonsági tanács összehívása", sőt a „mozgósítás" vagy a fegyveres tárcák „riadókészültsége" által az ún. magyar kérdés erőszakos megoldásának mediális főpróbája. Erre még nem volt példa. A napilap és a DSZM öszszefonódása legalább olyan látványos ma, mint Smolec főszerkesztő-képviselő idején volt. Ezért Vladimír Mečiar kormányfő a dokumentummal mint egésszel szembeni elutasító nyilatkozata ellenére a felhívás mint újságíró akarnokainak paranoiás blődsége nem hagyható figyelmen kívül. Azzal, hogy a kormányfő elhatárolta magát a felhívástól, korántsem bizonyos, hogy csak a szerkesztőség partizánakciójáról volt szó, nem egy „föntről érkezett" megrendelésről. Tudomásul kell venni, hogy a pamflet igazi célja nem az volt, hogy a megszólított tárcák figyelembe vegyék konkrét javaslatait. (Bár Krajči eufemizmusa, miszerint „a belügyminisztérium mindent megtesz a törvényesség betartása érdekében" akár azt is jelezheti, hogy a párkányiak vasárnap még „meglepetésben" is részesülhetnek. Bár valószínűbbnek látszik, hogy az államhatalom nem lép közbe.) Nem, a „felhívás" valódi oka másban rejlik - abban, hogy gerjessze a magyarellenes indulatokat, és „az ország területi integritásának veszélyéből" választások előtti témát fabrikáljon. Ha ezen az impulzuson jobban elgondolkodunk, akkor a felülről érkező politikai utasítást - bár elutasították a tartalmát - nem zárhatjuk ki. Ami sokkal tragikusabb változat, mint a lapszerkesztők többletmunkája. A téma, az állam egységének veszélyeztetése a déli régiók elszakadása által, ugyanazt a tűzszítást idézi fel, amelyből a volt Jugoszlávia pusztító etnikai konfliktusának lángnyelvei csaptak ki. A viszonyok balkanizálása Szlovákiában nem aktuális, azonban a kormánypárti újságírás „vezérhajójának" felhívása éppen ebbe az irányba vezet. Ha Mečiarnak semmi köze az irományhoz, akkor annak szóbeli elutasítása kevés - mivel a DSZM e médiában abszolút befolyással bír, személycseréket kezdeményezhetne. Csak így győzhetné meg a közvéleményt, hogy semmi köze a publikált förmedvényhez. A szlovák ellenzék példásan reagált, pedig az egyéb magyar vagy kisebbségi vonatkozású ügyekben Janus-arcú a megnyilvánulása. Most elég határozott és pontos volt. A probléma másutt keresendő - a Slovenská republika miként volt képes a párkányi helyi referendumból nemzetiségi kérdést szítani? A válasz szomorú: Egyes egyedül azért, mert Szlovákia egyeden városában vagy községében sem követték a párkányi példát. (Szentgyörgyön, ahol szintén szavaznak e kérdésekről, közvélemény-kutatás lesz.) Párkány nemzetiségi összetétele és földrajzi fekvése adta az okot és ürügyet az „antiirredenta" hisztéria keltésére. Az SZDK-t nem azért kell bírálni, mert nem látta előre az egyedül maradt Párkány ellen indított propagandahadjáratot. Azért viszont jogosan lehet bírálni, hogy el nem ítélhető módon nem aknázta ki azt a politikai tőkét, amelyet abból kovácsolt volna, ha minden olyan önkormányzatban, ahol ezt a képviselők összetétele lehetővé teszi, követték volna a párkányi példát. Jellemző és egyben figyelmeztető, hogy az SZDK legfelsőbb szintjein nem is mérlegelték ezt a lehetőséget. Pedig a helyi népszavazások általános kiteijesztése adott volna lehetőséget arra, hogy a polgárok - ha már a kormánykoalíció megfosztotta ettől őket - kifejezzék véleményüket, és egyben az ellenzék kipróbálhatta volna akcióképességét és mozgósíthatta volna erejét a legnehezebb próba - a parlamenti választások előtt. A párkányi kísérlet végződjön így vagy úgy, egy bizonyos: ha ebből a témából valaki választási témát fabrikál, az nem az ellenzék, hanem a kormánykoalíció lesz. így gazdálkodnak Szlovákiában a politikai know-how-val, amelynek a belpolitika ugyancsak híján van. A szerző a Domino efekt munkatársa. Valóban megalázó lehet tétlenül nézni, hogy érvényesül a nép akarata, amit a hatalom eddig elfojtott A hatalom sért törvényt, nem Párkány GYETVEN MIKLÓS Párkányban folynak a vasárnapi népszavazás előkészületei, mely során a lakosok kinyilváníthatják véleményüket a közvetlen elnökválasztásról és a NATO-tagságról. Akadt azonban egy kis gubanc: az állami szerveknek nincs ínyére az efféle alulról jövő demokrácia. Érthető is. Egyrészt bebizonyosodik, hogy a belügyminisztérium és a kormány gyerekes kifogásai ellenére meg lehet rendesen szervezni egy népszavazást, másrészt elég megalázó lehet tétlenül nézni, hogy érvényesül a nép akarata, amelyet a hatalommal visszaélve eddig sikerült elfojtani. OLVASÓI LEVELEK Csak saját erőnkből Akik még élnek közülünk, nem tudnak meghatottság és elérzékenyülés nélkül visszagondolni azokra az időkre, amikor a magyar ajkú falvakban gyors egymásutánban megalakultak a Csemadok helyi szervezetei. A háború utáni szörnyű megpróAz államapparátus nem tétovázott. A belügy „szuperjogászai" siettek világgá kürtölni: Párkány törvényellenesen cselekszik. Az ellenpropagandához csatlakoztak a kormánykoalíció jogászai, teret kapva a (köz)szolgálati televízióban. Általános jogi okfejtésekbe bonyolódva próbálták elhitetni, alkotmányellenes és törvénysértő a párkányi referendum. Párkány városának nincs egyetlen rendelete vagy határozata sem, amelyet az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ítélt volna. A kormánykoalíció önjelölt „szakértői" ezt nem mondhatják el magukról. Az általuk vezérelt parlament futószalagon báltatások, a féktelen magyargyűlölet eredményezte azt a beiső ellenállást, amely szükséges volt ahhoz, hogy az első adandó alkalommal megszervezhessük kulturális életünket. Sok helyen a kisebb szervezetekben a lángoló tűz, a lelkesedés kialvófélben van. Azt a gazdag kultúrkincset, amelyet az idősebbek magukénak vallottak, a fiatalok többnyire már nem ápolják. Ilyen gondolatok foglalkoztattak, amikor elmenhagyta jóvá az alkotmányellenes törvényeket. Legutóbbi „remekművük" az ügyészségi törvény, amely 9 oldalon 12 alkotmányellenes rendelkezést tartalmaz (az alkotmánybíróság szerint). Az ellenpropagandába aktívan bekapcsolódott a járási hivatal is. Közpénzen körlevelet intézett a községekhez, melyben felszólította a polgármestereket, tartózkodjanak a párkányihoz hasonló népszavazástól. Erre a Slovenská republika c. napilap tette fel a koronát, amikor „a magyar irredentizmus akciójának" minősítette a népszavazást, mely „Szlovákia területi egysége ellen irányul". A lap szerint minden eszközzel (tehát törvénytelennel is!) meg kell akadályozni a referendumot. Eltekintve a nacionalista indíttatású, viszályt szító megnyilvánulásoktól, az államapparátus eddigi lépései előreláthatóak voltak, s az is kiszámítható, milyen törvényes vagy törvénytelen lépéseket tehet a továbbiakban. Fel kell ezekre készülnünk, de a törvényesség keretén belül. Nem szabad hagyni, hogy az emberek félelmükben otthon maradjanak, mintsem érvényesítsék jogukat. Népszavazás lesz, és ha valaki vasárnap törvényt sért, az nem Párkány városa lesz. A szerző a párkányi önkormányzat képviselője. tem a Csemadok szepsi alapszervezetének évzáró gyűlésére. Ott azonban jóleső érzés fogott el, mert Bartók Csaba elnök annyi komoly eseményről adott számot, hogy alig tudtam rangsorolni, melyik volt a fontosabb. Az eseményekben gazdag kulturális életünk azt juttatja eszembe, hogy a jövőben a dél-szlovákiai városoknak kellene példát mutatni és kisugárzó szerepet vállalni, impulzust adni a környező falvak kulturális és társadalmi szervezeteinek. Demeter Ferenc Szepsi Olvasóink figyelmébe Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy Dr. Matusek László kettős állampolgársággal foglalkozó írásának befejező részét lapunk 8. oldalán közöljük. KOMMENTÁR