Új Szó, 1998. április (51. évfolyam, 76-99. szám)

1998-04-02 / 77. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. ÁPRILIS 2. KOMMENTÁR A mundér nem eladó LOVÁSZ ATTILA Észhez tért hát a koalíció is, mondhatnánk a katonák bérezéséről és szociális juttatásairól rendelkező törvénycsomag jóváhagyása után. Történt ugyanis, hogy a többi fegyveres erőtől eltérően a hivatásos katonák csak akkor jogosultak volna végkielégítésre, ha elérik az 55 éves korhatárt. Ez a diszkrimináló rendelkezés okozta, hogy Michal Kováč köztársasági elnök utolsó lépéseként nem írta alá a törvényt. A kormánykoalíció pártjai egy emberként szavazták meg a katonák számára oly fontos paragrafust, sőt tették ezt gusztustalan pátosszal, ország-világ előtt emlegetve: lám, a koalíció és az ellenzék egységesen is tud szavazni. Tegyük most félre, miként kommentálták az eseményt olyan emberek, mint Imrich Andrejčák, aki volt tábornokként képes volt a mundért viselők ellen szavazni egy hónappal ezelőtt. A kormányzó DSZM ennél a törvénynél döbbenhetett rá, hogy a hadsereg valóban komolyan gondolja a pártfüggetlenséget és a szakmai irányítást. Maga a Mečiar-kabinetben már egyszer miniszterkedő Jozef Tuchyňa vezérkari főnök mutatta meg, miként viselkedik a katona, ha tárcájáról vagy csak a mundér becsületéről van szó. Kereken kijelentette: nem vállalja a felelősséget a hadsereg harci készültségéért és a tisztikar szakmai felkészítéséért, ha a diszkrimináló törvénytervezet miatt tömegével vonulnak nyugállományba a képzett tisztek. Ne feledjük: a jó hivatásos katona manapság nem hasal, nem ordítozik, nem ázik, hanem milliárdos repülőgépeket, stratégiai harcászati eszközöket irányít, békét teremt, ha kell, nyelveket beszél, és békemissziókban, nemzetközi bevetéseken még az országot is képviseli. A mai katonai szakember nem lehet fajankó, hiszen nem „a borjút" cipeli a hátán, hanem százezrek életét befolyásoló döntéseket hoz, ha a helyzet válságosra fordul. Mečiarék nem először és nem utoljára akarták megszerezni a hadsereg fölötti ellenőrzést. Nem először „üzenték meg" egy szociális törvény által, ki az úr a háznál. Most viszont hoppon maradtak, hiszen a katonák nem ijedtek meg - sem a vezérkarban, sem az alakulatoknál. S ha már megszerezni nem tudták a hadsereget, legalább nem veszítették el. Arra persze nem gondoltak, hogy így csak koalíciós partnerük, a választásokon ellenfelük miniszterének népszerűségét növelték. Meg egy kicsit az ellenzékét is. JEGYZET Barikádot emelnek VOJTEK KATALIN Túl sok a szlovák specifikum. Túl sokan vannak azok, akik mindenfajta pozitív változással szemben a „megvédendő szlovák sajátosságok" barikádját állítják, azt a barikádot, amely kicsinyességből, szűklátókörűségből, acsarkodó önzésből, agresszív idegengyűlöletből és intoleranciából épült. A barikádemelők egyre leplezetlenebből adják a világ tudtára, hogy fütyülnek minden normára és tisztességes játékszabályra. Zászlóvivőik, a Matica slovenská és a Szlovák Nemzeti Párt élharcosai már nyíltan kijelentették: legalább húsz évig várni kell a polgári elvek érvényesítésével, mert most és még jó ideig a nemzeti érdekek érvényesítése az előbbrevaló Szlovákiában. Az általuk deklarált nemzeti érdekek pedig azt követelik, hogy mindenki nemzeti legyen. Szlovák nemzeti, persze. A barikádemelók, akik nemrég hatalmas krokodilkönnyeket hullattak, amiért a magyar Országgyűlés nem oldotta meg a pozitív diszkrimináció elvét alkalmazva a kisebbségek parlamenti képviseletét, most pozitív diszkriminációért kiáltanak. De nem a kisebbség védelmében, hanem az „államalkotó nemzet" Dél-Szlovákia magyarlakta településein élő tagjainak méltánytalan előnyhöz juttatása érdekében. S közben ki merik mondani: olyan viszonyokat kívánnak teremteni, hogy az ott élő szlovákok érezzék, érdemesebb az államalkotó nemzethez tartozni. Ami nem mást jelent, mint olyan kézzelfogható előnyöket biztosítani számukra, amelyek csakis a más nemzetiségűek rovására valósulhatnak meg. Erre utal a helyhatósági választások szabályait egyértelműen a szlovákok javára módosítani kívánó maticás törvénytervezet is. Félő, hogy a parlament megszavazza, s ezt úgy időzíti, hogy már ne maradjon idő az alkotmánybírósághoz fordulni. Pedig ha igaz Illyés Gyula megfogalmazása, hogy „fasiszta az, aki a maga nyelvi, nemzeti közösségének több jogot szán, akár erőszakkal is, mint a többinek", akkor fasiszta törvényt szavaz meg. Az erőszak említése senkit se tévesszen meg. Létezik vértelen erőszak is. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - ... és utána az ezeréves elnyomás következett... (Sulci Gábor karikatúrája) Két koncepció alakult ki, ez határozta meg az elmúlt hónapok politikai vitáit Választás a parlamenti választások előtt I. A jelen elemzés az előző hetekben megjelent cikkekkel ellentétben nem politikai célok elérése érdekében íródott (nincsenek sem politikai, sem képviselői ambícióim), nem meggyőzni akar, hanem reális képet alkotni a szlovákiai magyar politikai folyamatokról. TÓTH KÁROLY írásom kiindulópontja, hogy a parlamenti választásokon való induláshoz meg kell várni a választójogi törvény módosításának végső változatát. A múlt év második felében a szlovákiai magyar pártok más-más módon próbáltak reagálni a várható váiasztójogtörvény-módosításra. 1. Magyar Koalíció. Az 1994-es indulásnak megfelelően a három magyar párt újra koalícióban indulna a parlamenti választáson. 2. Választási párt. Ennek az volt a lényege, hogy a magyar pártok magukat megőrizve olyan közös „választási" pártot hoznak létre, amelynek csak öt százalékot kell megszereznie ahhoz, hogy a parlamentbe bekerülhessen. 3. Szövetségi (uniós) párt. A három politikai erő egyesül, és egy pártként indul a választásokon, így szintén biztosan eléri az ötszázalékos parlamenti küszöböt, de az eddigi pártok megszűnnek, pontosabban beolvadnak valamelyik pártba. 4. Egy párt listáján való indulás. A legvégső megoldásként merült fel ez a lehetőség; ha minden kötél szakad, még mindig adott a lehetősége annak, hogy a magyar politikai erők jelöltjei valamelyik magyar párt listáján szerepeljenek. Amikor a Magyar Koalíció pártjai tavaly novemberben egyenrangúként fogadták el mind a négy megoldást, paradox módon azonnal politikai csatározások kezdődtek a végső döntés kikényszerítéséért. Alapvetően két koncepció alakult ki, és valójában ez határozta meg az elmúlt hónapok politikai vitáit: 1. A választójogi törvény módosítása pusztán jogtechnikai kérdés elé állítja a Magyar Koalíciót. Olyan „átmeneti" megoldást kell találni, amely lehetővé teszi a Magyar Koalíció pártjainak a parlamentbe való bejutását. 2. A másik megoldás ezzel ... csatározások kezdődtek a végső döntés kikényszerítéséért. szemben nem beszél kényszerhelyzetről, hanem „történelmi" kihívásról. Egyedüli megoldásként értelmezte a magyar pártok unióját. Tehát egy konkrét helyzet kényszerűségét használták fel több éves sikertelen próbálkozásaik megvalósítására. A pártegyesítés „történelmi" feladatára elsősorban az Együttélésen belüli vezető erő (Duray) és az MPP úgynevezett dunaszerdahelyi csoportja szövetkezett egymással. Ennek a szövetségnek volt köszönhető, hogy 1997 decemberében, 1998 januárjában megbeszélések kezdődtek az Együttélés és az MPP külön egyesüléséről. Ennek az volt a célja, hogy az MKDM-et rákényszerítse a magyar pártok uniójára. A sajtóban kemény kampány kezdődött a pártfúzió mellett, olyan személyiségek hallatták a hangjukat, akik az elmúlt években alig jelentek meg a politikában, részben „más elfoglaltságaik" miatt, részben pedig azért, mert egyéni vállalkozói ambícióikat helyezték előtérbe. Az MPP Országos Választmánya 1998. január 31én szavazással vetette el *az Együttélés és az MPP külön fúzióját. Ugyanakkor a választmány az egyik lehetséges megoldásként nagy többséggel megszavazta a szövetségi párt gondolatát. Közben a belügyminisztérium az Együttélés minden ellenkezése ellenére bejegyezte a „választási pártot". Ezzel az egyik lehetőség megvalósíthatóvá vált. Az MPP OV döntésével és az MKDM (vélt) magatartásával szembehelyezkedve Nagykesziben találkoztak három járás (a Dunaszerdahelyi, Komáromi és Érsekújvári) Együttélés- és MPP-politikusai. Nyilatkozatukban felszólították az MKDM-et, hogy csatalkozzék a hárompárti egyesülés gondolatához. A találkozóra az MKDM képviselőit nem hívták meg. Ugyanakkor az MPP részéről azok voltak a hárompárti egyesülés szószólói, akik néhény héttel korábban még az MKDM-mel szemben az MPP-t akarták egyesíteni az Együttéléssel. Az MKDM februárban csatlakozott a „választási párt" gondolatához, majd március végén döntött a pártegyesítés mellett. Azzal a feltételellel, hogy az alapszabályát és nevét megváltoztató mozgalomba olvadjon be a másik két magyar politikai erő. (Az írás második részét holnap közöljük.) A szerző az MPP és az MK tagja. OLVASÓI LEVELEK Felhőtlen szórakozás? Kellemes kikapcsolódás a Markízán a Step by Step c. amerikai filmsorozat. Jó tudni, hogy a napi stressz után egy népes amerikai család jóvoltából tömény vidámság és humor következik. Ismerős arcokkal is találkozhatunk, pl. a Dallas Bobbyjával, Patric Duflyval. Kinek jutna eszébe, hogy a szinkronrendező egyetlen félmondattal,gátlástalanul elronthatja a néző hangulatát? És ha megteheti, jó kelet-közép-európai szokás szerint meg is teszi. A helyzet: az előző házasságukból 3-3 gyermekkel érkező fiatalok most várják első közös gyermeküket, és egy gyermekgondozási tanfolyamon vesznek részt. Duffy a legesedenebb, három játékbabát is tönkretesz. Imigyen kesereg felelségének: „Olyan pusztítást végeztem, mint egykoron a hun Attila". Meggyőződésem, hogy az epizód írója soha életében nem hallott a hunok vezéréről, szerepeltetése a szinkronrendező „érdeme". így akarta érzékeltetni szláv körökben a papa mély bánatát, s ehhez keresve sem talált jobbat egy hun-magyar bűnbaknál. Zsebik Ildikó Királyhelmec Díszdoktorrá avatták... Korec bíboros felhívta a figyelmet, hogy Tiso és Hlinka üzenete ma is aktuális. Ez nem fedi a valóságot. Szlovákiában nem a szlovákok, hanem a magyarok nem gyakorolhatják vallásukat anyanyelvükön. Szlovákiában minden pap szlovák nyelven végezte a teológiát, és megtanult szlovákul. A magyar anyanyelvűek egymást közt sem beszélhettek anyanyelvükön. A szlovák híveknek mind a magyar, mind a szlovák egyházközségekben kiszolgáltatják a szentségeket, és miden problémát megoldhatnak az anyanyelvükön. A magyar híSME Az önkényeskedő nevelési módszereknek Szlovákiában mély gyökerei vannak - mondtak véleményt a szakértők. Egyúttal figyelmeztetnek arra is, hogy a családon belül egyre gyakoribb a gyermekek lelki és testi kínzása (a nemzetközi terminológiában CAN-szindrómaként jelölik). A leggyakoribb nevelési „módszer" a szidás, a mellőzés, az ironizálás és a súlyos testi fenyítés. Tavaly a Gyermekremény segélyszámát háromszázan hívták, megnőtt az elhanyagolásra, de a szexuális visszaélésekre panaszkodók száma is. Noha a hivatalos statisztikákban nincs nyoma a gyermekkínzások számszerű emelkedésének, a tudományos kutatásokból kiderül, hogy a bejelentett esetek csak a valódi számok tizedét alkotják. A februárban és márciusban végzett felmérés eddig nyüvánosságra hozott eredményeiből fény derült arra, hogy a megkérdezett gyermekek 12,3 százaléka volt kitéve traumatizáló szexuális visszaélésnek. Elena Kudelková, a gyermekkrízisközpont munkatársa szerint a számok - sajnos - eltérnek a valóságtól, mert a még mindig tabuként kezelt témáról a gyermekek vagy nem tudnak, vagy nem mernek nyütan beszélni. PRAVDA Március utolsó napjaiban leváltották a Živena Kiadóvállalat igazgatóját. Valóra vált tehát Irena Belohorská törekvése, ugyanis a DSZM-képviseló - miután tavaly a Szlovákiai Nők Uniójának elnökévé választották - kijelentette: a kiadónak „helyes irányt kell szabni". Mivel Belohorská többszöri próbálkozása sem járt sikerrel, az unió országos tanácsa radikális lépésekre szánta el magát: egyebek mellett megváltoztatta a részvénytársaságként működő kiadó alapszabályát is. Az eddigi igazgató, Ladislav Hagara helyére Stefan Červenka, a DSZM-hez közel álló Danubiaprint Rt. vezetőségének egyik tagja került. A legtöbb országos napilapot a Danubiaprint vállalatnál nyomtatják, sőt a nyomda saját kiadói jelentetik meg a DSZM napilapját, a Slovenská republikát, valamint néhány kormányhű regionális újságot is. A Danubiaprint februárban azzal vált híressé, hogy privatizálta az Első Lapterjesztő Vállalatot. Megbízható forrásból a Pravda arról is értesült, hogy a Živenánál történt változások egyben a kiadó halálát is jelenthetik: beolvaszthatják a Danubiaprint impériumába, amelynek valódi tulajdonosai a mai napig ismeretlenek. A Živena Rt. a legnagyobb kiadóvállalatok közé sorolható; külföldi tőke nélkül működik. Huszonkilenc éves fennállása alatt tavaly érte el a legjobb gazdasági eredményeket. A Pravda szerint a kiadóvállalatnál eszközölt változtatások összefüggésbe hozhatók a közelgő parlamenti választásokkal. vek azonban csak a magyar egyházközségekbenjárulhatnak a szentséghez. Ott, ahol van magyar pap. A szlovák egyházközségekben is vannak magyar hívek, de szentségek nélkül élnek. Tiso r. k. pap hogyan teljesítette az Isten két főparancsát, ha 60 ezer zsidó meggyilkolásáért őt is terheli vád? Tiso és Hlinka a nácizmus lelkes híve, a fasiszta terror kövtője volt. A két nagy szlovák előd nem érdemli meg, hogy méltassuk mindkettőt. Korec bíboros mint díszdoktor a hívek lelki sebeit gyógyítsa, az igazat mondja, ne az ellentétet fokozza. A pap Isten szolgája, és méltatlan rá, ha megszegi parancsát. Kovács József Szentpéter