Új Szó, 1998. március (51. évfolyam, 50-75. szám)

1998-03-11 / 58. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. MÁRCIUS 11. KOMMENTÁR Fehér elefánt TÓTH MIHÁLY Bölcs dolog-e, ha ellenzéki politikusok Szlovákia jelenlegi helyzetében bármilyen meggondolásból enyhítő körülményeket keresnek a kormány számára? Inkább többé, mint kevésbé szónoki kérdés e mondat. Az „álkérdőjel" abban az órában görbült elém, amikor a televízió egyik csatornáján három parlamenti képviselő éppen a választási törvény módosításából következő teendőkről készült vitatkozni, és valaki feltette a kérdést: „Jogállam még Szlovákia?" Némi tépelődés után mindhárman úgy ítélték, Szlovákia még jogállam. Kár, hogy a kérdező nem azt követően tette fel kérdését, hogy a vita résztvevői felsorolták a választási törvény módosításának leglényegesebb tételeit. A koalíció jogtudorai úgy döntöttek, hogy képviselőjelöltként csak párttag indulhat. Ennek tudomásulvétele után már csak az következhet, hogy a parlamenti többség felhatalmazza a belügyminisztériumot, kérje be a pártok tagjainak névsorát. Azzal, hogy a pártonkívüliek tehát a lakosság legalább 90 százaléka - a megválaszthatóság szempontjából hátrányos megkülönböztetésben részesülnének, éppen úgy alkotmánysértést követne el a kormánykoalíció, mint azzal, hogy lehetetlenné tenné a választási koalíciók érvényesülését. Elképzelhetetlen, hogy elfogadása esetén a választási törvényt ne adnák alkotmánybíróságra az ellenzéki pártok. Úgyszólván minden azon múlik, hogy ez elfekteti-e, vagy a lehető leggyorsabban górcső alá teszi-e a módosított törvényt. Hogy a három képviselő (Kukán, Šebej, Kočnár) még mindig jogállamnak minősítette Szlovákiát, sok mindent elárul hármójukról is, de a közhangulatról is. A hazafiság kérdésében még a liberálisok és a demokraták is a legordenárébb nacionalisták hajójának farvizén navigálnak. Hiányzik a mersz ország-világ előtt egyértelműen kijelenteni: ami nálunk történik, az a legjobb esetben is menetelés a jogállam leépítése felé. Indiában már több száz éwel Freud Zsigmond előtt közismert volt a fehér elefántról szóló tanmese. Az a lényege, hogy egy maharadzsa attól tartott, elveszíti a csatát. „Nem veszíted el - mondotta az udvari bölcs -, ha nem gondolsz a fehér elefántra." A csata előtti éjjelen persze, hogy csak a fehér elefántra gondolt a maharadzsa. Nincs kizárva, hogy a három képviselő közül a két legokosabb is csak a „fehér elefántra" gondolt. Hazafiságból, netán politikai taktikából tettek úgy, mintha nem is tudnák, hogy létezik-e mesebeli állat. Kicsi a „micsoda"? HOLOP ZSOLT „Ha kicsi az amnesztiád, told meg egy lépéssel." Ez a senki által nem ismert ószlovák közmondás jutott eszébe Vladimír Mečiarnak az elnöki jogkörök bekebelezéséről. Felhabzsolta őket, s már másnap egyenként húzogatta elő magából a szebbnél szebb jogköröket: amnesztált, törölt, visszahívott - emberrablót, népszavazást, nagykövetet. Nem vall dús fantáziára: mindenki, aki úgy vélte, hogy a hatalomnak köze volt ifjabb Kováč elrablásához, illetve a népszavazás meghiúsításához, jó előre borítékolta a döntést. S mindenki így vélte, kivéve a hatalmat. Még a „Meri vagy nem meri?" kérdés is alaptalan volt. Tudtuk, hogy meri. A fantáziaszegénységnél nagyobb baj, hogy következetlen, a kormánykoalíció ugyanis végig „önelrablásról" beszélt ifjabb Kováčcsal kapcsolatban, s eszerint Mečiar a volt elnök fiát részesítette közkegyelemben. Ugyanazt tette, amiért jómaga is támadta Kováčot. A sors fintora, hogy kétszeri amnesztia után ifjabb Kováč csak 150 ezer márkás óvadék ellenében mozoghat szabadon Németországban-, s lehet, hogy még egy bajor amnesztia is elkelne neki, hogy hazajöhessen. A kormánykoalíció eléggé következetlenül a népszavazásról is hol azt állította, hogy az ellenzéki pártvezérek hiúsították meg, hol azt, hogy nem hiúsította meg senki, csak érvénytelen volt az alacsony részvétel miatt. Mindenesetre eszerint a „senkit", vagy az ellenzéket amnesztálta Mečiar, s bár sok mindent el tudunk róla képzelni, de hogy ezt akarta, csak dús fantáziával. A választásokig bizonyára sok senki által nem ismert ószlovák közmondást tanulhat az ország, a kérdés, hogy az „amnesztia" helyén „micsoda" szerepel majd. Mert már tudjuk: Ha kicsi a „micsodád", told meg egy lépéssel! Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238319) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238344) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság- (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, Űrfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezáluié Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - A kerekasztal-tárgyalásra jött? Bemutatom a szóvivőnket... (Peter Gossányi karikatúrája) SME A Szlovák Információs Szolgálat követési részlegének munkatársai bejelentették feletteseiknek: munkájuk során használt egyik videokamerájuk elveszett - közölte a titkosszolgálathoz közel álló forrásra hivatkozva a SME. Értesülései szerint a miniatürizált felvevőt egy női kézitáskában elrejtve használták a titkosszlgálati megfigyelőcsoport tagjai. A lap informátora szerint a titkosszolgálaton belül létrehoztak egy csoportot, amelynek feladata az úgynevezett „kényelmeden" személyek megfigyelése. Ilyeneknek minősülnek például az ellenzéki képviselők, pártvezérek, illetve a jelenlegi rendszert bíráló újságírók és egyéb személyiségek. - Az említett kamerát éppen ennek a csoportnak a tagjai vesztették el, s ez érthetően még a titkosszolgálat legfelsőbb vezetésében is nyugtalanságot váltott ki. A csoport legutóbbi akcióinak egyikére az elmúlt hét végén, vidéken került sor, ellenzéki képviselők megfigyelésében vett részt- írja hétfői számában a SME. Kelet-Európában a közvélemény-kutatókon nevetve már több párt vesztett választásokat Az nevet, aki utoljára nevet A szlovákiai demokratikus közvélemény a meghiúsított NATO-referendum után nagy erővel igyekezett felhívni a hazai és nemzetközi közvélemény figyelmét az idei parlamenti választások kérdéses kimenetelére. BERÉNYI JÓZSEF Nos, a szlovák rádió volt közvélemény-kutatójának, az MVK ügynökségnek szombaton közzétett felmérései alapján megtörténhet, hogy ősszel mégsem a választások szabályossága és az SZDK győzelme, illetve a DSZM választási csalása és hatalommegtartása lesz az alapkérdés. Az SZDK februári népszerűsége az MVK szerint 10 százalékot veszítve csak 23,5 %, míg a DSZM 2,5 %-ot erősödve 23,2 %-os. Ismerve a DSZM államigazgatási és médiapozícióit, valamint a választásitörvénytervezetét, az eredmény a DSZM „reguláris" (jogilag számonkérhetetlen, nemzetközileg elfogadható) választási győzelmét feltételezheti. Bár az utóbbi néhány év minden józanul gondolkozót megtanított hinni a közvélemény-kutatásoknak, megdöbbentő Rudolf Schuster új pártjának, a PMP-nek a népszerűségi robbanása: 15,3 %. Igaz, hogy Schuster rendkívül népszerű egyéniség, igaz, hogy személyét mesterien még azelőtt „futtatták fel", hogy pártmezt öltött volna, igaz, hogy a PMP a Markíza Tv teljes támogatását élvezi, az új párt még sincs rendelkezik átfogó programnak, országos szervezettsége, ezért ezt az eredAz eredmény a DSZM „reguláris" győzelmét feltételezheti. ményt a következő, más intézmények által végzett közvélemény-kutatások közzétételéig csak kétkedve tudom fogadni. Hogy egy furcsaságot említsek: a PMP népszerűségi robbanásával párhuzamosan, annak polgári balközép meghatározottsága ellenére nem az DBP, a DU, vagy a DSZM vesztett látványosan a népszerűségéből, hanem a jobbközép-keresztény KDM. Kelet-Európában a közvélemény-kutatókon nevetve már több párt vesztett választásokat. Az nevet, aki utoljára nevet, hangzik az igazság, ha a közeljövő eredményei igazolják az MVK-t, akkor sem az SZDK-nak, sem a Magyar Koalíciónak nem lesz oka nevetni, hiszen a választási győzelem csak távolodik, és egyre nyilvánvalóbb, az eddigi, választások utáni spekulációinkat ki kell egészítenünk az esetleges (legitim) DSZM-PMP-(DBP) kormányzattal és annak minden következményével. A szerző az MPP politikai tíP kára. A gyógyszerészek és magánorvosok egyaránt elégedetlenek, sztrájkjuk kihirdetéséről szombaton döntenek Segít az egészségügyiek sztrájkja? PÉTERFI SZONYA Az egészségügyi szolgáltatást nyújtók huzamosabb ideje sztrájkkal fenyegetőznek, holott az egészségbiztosítók fizetési fegyelmezedensége nem minden régióban egyforma. A tiltakozási hullámot a privigyei járás gyógyszerészei indították el. Bár a gyógyszerészeti kamara többször tárgyalt az egészségbiztosítók képviselőivel, elfogadható megoldás nem született; a végső szót a sztrájkkal kapcsolatban a kamara szombati közgyűlése mondja ki. A turóci régióbeli magánorvosok a pénztelenség miatt már Válaszféle Nagy Gézának A tárgyaláshoz (jó) szándék kell Érdeklődve olvastam az Új Szóban (1998. III. 5.) az MKDM Komáromi Területi Választmánya elnökének, Nagy Gézának írását Bödők Zsigmond cikkére. Egyetértek vele, hogy tárgyalni kell a magyar egységről a végtelenségig. Nem értek azonban rendelőjük bezárását latolgatják. Ha az elvégzett szolgáltatásokért csak több hónapos késéssel kapják meg a pénzüket a biztosítóktól, nem tudnak idejében bért fizetni az asszisztenseknek, és nem tudják állni a rendelőjük bérleti díját, az energiaszámlákat, a megélhetési költségekről már nem is szólva. „Nem hiszem, hogy a sztrájk megoldaná az évek alatt felgyülemlett gondokat" - nyilatkozta lapunknak Vladimír Balogh, az Egészségbiztosítók Társulásának elnöke. „A biztosítók zöme rendszeresen átutalja a pénzt a kórházak, gyógyszerészek és magánorvoegyet vele abban, hogy a felelősséget a jelenlegi fejleményekért igyekszik mindenáron csak az MPP és a koalíció másik tagjának - bár az utóbbiról szemérmesen hallgat - a nyakába varrni. Ha az MPP-nek és az Együttélés külön megbeszéléseket kezdett bizonyos szinten, tette azt azért, mert a harmadik halvány készséget sem mutatott a tárgyalásra. Az MKDM elnöke, ahogy az reá jellemző, a magyar, oláh, szláv stb. sajtóban sok számlájára, noha igaz, nem fedezzük az összes kiadásukat. Erre egyikünknek sem futja, kiadásaink meghaladják bevételeinket. Annak ellenére, hogy a szakmai társulások fejünkre olvasssák fizetési fegyelmezedenségünket, semmit sem tesznek a költségek csökkentéséért, pedig ebben is megegyeztünk. Ezért kérdezzük: miért emelkednek évről évre a gyógyszerkiadások? Miként lehetséges, hogy Franciaországban a költségvetés 18 százalékát, Szlovákiában viszont 30 százalékát emésztik fel a gyógyszerkiadások? Valóban indokolt az évi 55 millió recept felírása? többször is kifejtette, hogy nem hajlandó tárgyalni a szövetségi pártról, mert az MKDM a legnépszerűbb, és egyedül is képes bejutni a parlamentbe. Na már most: ha valaki nem akar tárgyalni, szövetségre lépni - lelke rajta kár kényszeríteni. Megette a fene azt a kutyát, amelyet bottal kell a nyúl után kergetni. A kényszerházasságnak semmi haszna. Különösen nem, ha valaki annyira meg van győződve a felsőbbrendűségéről, mint az MKDM Vajon a kórházi ellátásra szoruló beteget nem fektetik csak azért, hogy az intézet „ágypénzhez" jusson? Az állam miért nem fizet annyit az általa biztosítottakért, mint a többi munkáltató? Miként lehetséges, hogy számos üzem, vállalat és vállalkozó nem fizeti az alkalmazottak egészségbiztosítását, s a 4 milliárd koronás összetartozásért még felelősségre sem vonják őket? Ez is közrejátszott a mai helyzet kialakulásában, s tudatosítani kellene végre, hogy megfontolt gazdálkodás nélkül nem javulhat az egészségügy anyagi helyzete." elnöke. Egyébként N. Géza is hiányzott, amikor a jóisten a szerénységet osztotta. Erre vall cikkének egy részlete, idézem: „... március 5-ére, 18.00 órára összehívtam a Komá-Ű romi Magyar Koalíciót". Nem tudom, hogy N. Géza milyen jogcímen hívja össze a maga nevében a koalíciót. Legalább a királyi többest alkalmazhatta volna, hogy „mi, N. Géza öszszehívtuk..." Palágyi Lajos, Dunaszerdahely