Új Szó, 1998. március (51. évfolyam, 50-75. szám)

1998-03-09 / 56. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 1998. MÁRCIUS 9. RÉGIÓ 3 DARÁZS Március 14-én lesz a szoboravatás A község önkormányzata és a Csemadok helyi szervezete már­cius 14-én, szombaton emlékünnepséget rendez az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkal­mából. A18 órakor kezdődő ünnepség fénypontja Petőfi Sán­dor mellszobrának a felavatása lesz. (kamoncza) Háromszoros a túljelentkezés A Nyitrai kerület középiskoláiban szeptembertől 6256 első éves diák kezdheti meg tanulmányait. Az alapiskolások több­sége gimnáziumba, valamint kereskedelmi és vendéglátói aka­démiárajelentkezik. Felvételre azonban jóformán csak a kilen­cedikesek számíthatnak, mivel csaknem valamennyi középis­kolában két-háromszoros a túljelentkezés, (vm) Új bélyeg a vár rézmetszetével A Szlovák Posta a napokban új bélyeget bocsátott ki a nyitrai vár rézmetszetével, éspedig abból az alkalomból, hogy a város 750 éve kapott királyi felségjogot. A tervet Zbyšo Felix festőmű­vész, a rézmetszetet František Horniak készítette. A bélyeget 150 ezres példányban adták ki. Az érdeklődők a tervrajzot és az erdeti rézmetszetet a városi hivatalban tekinthetik meg. (v) Római katolikus templom épült Főleg olcsó hazai építőanya­got használtak fel a 720 lako­sú árvái községben nemrég felszentelt római katolikus templom kivitelezői. A téglát Rózsahegyről szállították, a fát pedig a helyi erdőgazda­ság ajándékozta. A mellékelt képen Jozef Straka polgár­mester és Stanislav Zíbek, a 11 millió korona költséggel épített templom tervezője lát­ható. (t) TA SR-felvétel Lezárult a rendőrségi vizsgálat Csaknem két hétig tartott a rendőrségi vizsgálat a darázsi (Nyitrai járás) sportklub nagytermében tartott romabálon feb­ruár 21-én történt robbanás ügyében. A teremben mintegy harmincan tartózkodtak, amikor erős detonáció rázta meg az épület kéményét. Azonkívül, hogy tetőtől mindenkit talpig be­lepett a korom, komolyabb baja senkinek sem esett. A rendőr­ség megállapította, hogy mintegy 70 méteres távolságból - hu­zal segítségével - hozták működésbe a kéményben elhelyezett pokolgépet. Az esettel kapcsolatban arra a két darázsi férfira terelődött a gyanú, aki már többször is „megtréfálta" a helybe­li cigányokat. Mindkettőjük ellen eljárás indul, (vm) KOMÁROM Tizennégy baleset - tíz sérült Február utolsó hétében tizennégy baleset történt a régió útja­in. Egy személy súlyos, kilenc pedig könnyebb sérüléseket szenvedett. A szerencsétlenségek közül egy mindenképpen említést érdemel: február 26-án a fiatalkorú I. K. úgy döntött, hogy tesz egy kört szülei Daewoo Espero típusú személyautó­jával. Kocsikázás közben útitársa, a szintén fiatalkorú I. D. vá­ratlanul kihúzta az autó indítókulcsát. A kormányzár rögtön működésbe lépett; az irányíthatatlanná vált jármű letért az út­ról, és egy fának ütközött. Az autó két utasa négy-öt héten be­lül gyógyuló sérüléseket szenvedett, (km) Nem félhettek az aknamezőn Akin a parancsnok bizonytalanságot vett észre, az aznap nem dolgozhatott. (Archív felvételek) megvan a saját tragédiája. A fér­fiak általában a mozgósítás elől szöktek meg. 1995-ben már ti­zenhat éves fiúkat is behívtak katonának. Aki nem vonult be, azt szíven lőtték, ha megtalál­ták. Nem bíztak meg senkiben" - mondta a 43 éves ezredes. A szlovákiai utászok bázisa Lipikben volt, az egykori híres li­picai ménes istállóiban. A kato­nák lakhatóvá tették az épülete­ket, de ritkán tartózkodtak ott. Csak mielőtt hazaindultak volna szabadságra, vagy egy-egy fel­adat befejezése után, esetleg „éremosztáskor". Legtöbbször kint aludtak a terepen - sátrak­ban, föld alatti búvóhelyeken. „Neretvában, Váresben, Toron­ditiben és Szarajevóban is dol­goztunk. A híd- és útépítésen kí­vül az aknaszedés volt a legfőbb feladatunk. Az aknamenzőkre csak az UNPROFOR főparancs­nokának utasítására mehettünk ki, éspedig védőöltözetben és mechanikus aknakeresővel. Elő­ször azonban a szerb és a horvát félnek kellett megegyeznie ab­ban, hogy az adott területre be­vonulhatnak-e az ENSZ-erők. Mielőtt a többiek megérkeztek volna, megtisztítottuk a terepet. A keresők alatt százával robban­tak fel az aknák. Utána pedig mindig végigment a terepen egy katona, hogy ellenőrizze: ma­radt-e még robbanószer. Ez a személy csaknem mindig a pa­rancsnok volt, mint ahogy az újonnan felépített hidakat is az ő tiszte és kötelessége volt ki­próbálni. Az aknaszedés olyan munka, amelyet csak kiegyensú­lyozott emberek végezhettek. Ezért a csapat parancsnokaként minden reggel tüzetesen ellen­őriztem katonáimat. Akit csak egy kicsit bizonytalannak láttam, az aznap nem dolgozha­tott, mert az utász nem félhet az aknamezőn. Abban a pillanat­ban, ahogy félni kezd, csak arra tud gondolni, mi fog történni, és nem figyel arra, ami körülötte van. Ez nem vakmerőség, ha­nem óvatosság, s az a háború­ban mindig életet jelent. A Neretva folyón is mi építettük meg azt a pontonhidat, amelyet az élet útjának neveztek, mert a szpliti tengerpartot kötötte ősz­Menekülés közben so­kan elvesztették végtagjaikat... sze Szarajevóval. Amikor leesett a hó, csak nekünk volt az eltaka­rításhoz szükséges felszerelé­sünk. Számtalanszor megtettük az utat a szarajevói repülőtérről Tuzláig és Váresig, hogy eltaka­rítsuk a havat a gyógyszert és élelmiszert szállító kamionok előtt." A deytoni békekötés után a szlo­vák utászzászlóaljat Horvátor­szágból Kelet-Szlavóniába vezé­nyelték. Štefan Jangl 1996 má­jusában leszerelt, de amikor ak­kortájt találkoztunk, nem zárta ki, hogy még visszatér. A vissza­térés nem váratott magára soká­ig, szeptembertől már ő volt a szlovákiai ENSZ-békeerők utászzászlóaljának parancsno­ka. „Mindenhol üszkös falak, fűvel benőtt romok, szétlőtt házak, tönkretett utak vártak. És ami még szörnyűbb volt, a teljesen reményvesztett, haraggal, kese­rűséggel és bánattal teli embe­rek. Az volt az érzésem, hogy itt már soha nem kezdődik újra az élet. Ezek az emberek soha nem fognak egymásnak megbocsáta­ni. Amikor meghallgattam a történeteiket, ahogy bosszút es­küdtek megölt fiukért, megerő­szakolt feleségükért, lemészá­rolt kisgyermekükért, lélekben sokszor igazat adtam nekik. De közben mindig tudtam, hogy meg kell próbálni eltüntetni vagy legalább enyhíteni a hábo­rú következményeit. Nem volt könnyű, és most már tudom, hogy minden háborúban az a legszörnyűbb, ami utána követ­kezik. A semmibe révedő fiatal férfiak, a hangtalanul síró asszo­nyok, a féllábú, félkarú gyerme­kek. Sokat dolgoztunk a helyi la­kosokkal együtt, nagyon jó volt a viszonyunk. Csodáltam aka­raterejüket, hangyaszorgalmu­kat, azt, ahogy hatvanéves em­berek újra felépítették házukat, elölről kezdték életüket, és lát­tam, ahogy munka közben meg­enyhült bennük a gyűlölet. Tu­dom, hogy évtizedekbe is bele­telik, amíg újra felépülnek a há­zak és az utak, az emberi szívek­ből talán évszázadokig sem törli ki semmi a megélt borzalmakat. Amikor már készültünk haza, egy asszony - aki mindkét fiát és férjét is elvesztette a háborúban, s mi hoztuk helyre a házát - el­jött elbúcsúzni. Azt mondta, hogy felejteni nem tud, és talán megbocsátani sem, de mi meg­mutattuk neki, hogy mindennek ellenére élni kell" - emlékezett vissza az ezredes. Štefan Jangl alezredest, a Kelet-Szlavóniába vezé­nyelt utolsó szlovákiai utászzászlóalj parancsno­kát a békemisszió befeje­zése után - február 27-én ­ezredessé léptette elő Ján Sitek védelmi miniszter. VRABEC MÁRIA Az ünnepség előtt egy nappal még úton volt Kelet-Szlavóniá­ból hazafelé. Szlovákiába 154 utászt meg egy életre szóló em­léket hozott vissza. .Amikor megtudtam, hogy ki le­het menni békekatonának a volt Jugoszláviába, rögtön jelent­keztem. Kemény volt a kiképzés, azt hittem, hogy mindenre fel­készültem, de ami ott várt, azt nem lehet elmondani. Az nem ugyanaz volt, amit a tévéhíradó­ban láttunk, hanem igazi vér, igazi könnyek és igazi szenve­dés. 1994 februárjában érkez­tünk a horvátországi Lipikbe. Körös-körül csupa rom, az em­bereknek nem volt hol meghú­zódniuk, és szünet nélkül dö­rögtek a fegyverek. A többi bé­kekatonával egy csirkefarmot alakítottunk át ideiglenes lakó­hellyé - 25 ezer menekült húzó­dott meg benne. Ez Bosznia Bihácsi területe és Horvátország között, Batnagában volt; oda ment mindenki, aki a környéken elvesztette otthonát, vagy aki­nek veszélyben forgott az élete. Mindent legyőző félelem űzte az embereket az aknamezőkön ke­resztül hozzánk. Menekülés közben sokan elvesztették vég­tagjaikat; ők lettek a balkáni há­ború élő mementói - a zászlóalj tagjai élő aknamentesítő paj­zsoknak hívták őket. A háborús területeken mindenki félt a kér­désektől. Az emberek még a bé­kekatonáknak sem mondták meg, hogy mi elől menekülnek. Később már nem is kérdeztük. Tudtuk, hogy mindenkinek Štefan Jangl még alezredesi mundérban. VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: HELYENKÉNT FELSZAKADOZIK A FELHŐZET, 2-6 FOK ELŐREJELZÉS ORVOSMETEOROLÓGIA A Nap kel 06.19 - nyugszik 17.46 órakor. A Hold kel 14.13 - nyugszik 04.20 órakor. Ózonhír: Szlovákia felett tegnap 376 Dobson-egységet mértek. Az ultraibolya sugárzás az évszaknak megfelelő volt. Jobbára borult lesz az égbolt, és mindenütt előfordulhat hózápor. Dél­nyugaton időn­ként felszakadozhat a felhőzet. A kora délutáni hőmérséklet ál­talában 2 és 6 fok között, észa­kon fagypont körül alakul. Az erős északnyugati, nyugati szél viharossá fokozódhat. Kedden és szerdán változóan felhős idő­re számíthatunk. A legalacso­nyabb éjszakai hőmérséklet mí­nusz 2 és mínusz 6, a legmaga­sabb nappali 1 és 5 fok között, északon mínusz 2 fok körül vár­ható. Az időjárás to­vábbra is ked­vezőtlen hatás­sal lesz közér­zetünkre. En­nek ellenére az alacsony vérnyomásúak szelle­mi és fizikai teljesítőképességük növekedésére számíthatnak. Ami a problémákat illeti, első­sorban emésztési zavarok lép­hetnek fel. Fejfájás, ingerültség és depressziós tünetek szintén jelentkezhetnek. Viszonylag rossz napjuk lesz a légzőszervi betegségekkel küszködőknek; asztmás rohamok is előfordul­hatnak. Éjszaka mély alvással gyűjthetünk erőt holnapra. Kedden a -ben * Keresztrejtvények • Fejtörők • Gyerekkuckó NYITRA

Next

/
Thumbnails
Contents