Új Szó, 1998. március (51. évfolyam, 50-75. szám)

1998-03-09 / 56. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 1998. MÁRCIUS 9. RÉGIÓ 3 DARÁZS Március 14-én lesz a szoboravatás A község önkormányzata és a Csemadok helyi szervezete március 14-én, szombaton emlékünnepséget rendez az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából. A18 órakor kezdődő ünnepség fénypontja Petőfi Sándor mellszobrának a felavatása lesz. (kamoncza) Háromszoros a túljelentkezés A Nyitrai kerület középiskoláiban szeptembertől 6256 első éves diák kezdheti meg tanulmányait. Az alapiskolások többsége gimnáziumba, valamint kereskedelmi és vendéglátói akadémiárajelentkezik. Felvételre azonban jóformán csak a kilencedikesek számíthatnak, mivel csaknem valamennyi középiskolában két-háromszoros a túljelentkezés, (vm) Új bélyeg a vár rézmetszetével A Szlovák Posta a napokban új bélyeget bocsátott ki a nyitrai vár rézmetszetével, éspedig abból az alkalomból, hogy a város 750 éve kapott királyi felségjogot. A tervet Zbyšo Felix festőművész, a rézmetszetet František Horniak készítette. A bélyeget 150 ezres példányban adták ki. Az érdeklődők a tervrajzot és az erdeti rézmetszetet a városi hivatalban tekinthetik meg. (v) Római katolikus templom épült Főleg olcsó hazai építőanyagot használtak fel a 720 lakosú árvái községben nemrég felszentelt római katolikus templom kivitelezői. A téglát Rózsahegyről szállították, a fát pedig a helyi erdőgazdaság ajándékozta. A mellékelt képen Jozef Straka polgármester és Stanislav Zíbek, a 11 millió korona költséggel épített templom tervezője látható. (t) TA SR-felvétel Lezárult a rendőrségi vizsgálat Csaknem két hétig tartott a rendőrségi vizsgálat a darázsi (Nyitrai járás) sportklub nagytermében tartott romabálon február 21-én történt robbanás ügyében. A teremben mintegy harmincan tartózkodtak, amikor erős detonáció rázta meg az épület kéményét. Azonkívül, hogy tetőtől mindenkit talpig belepett a korom, komolyabb baja senkinek sem esett. A rendőrség megállapította, hogy mintegy 70 méteres távolságból - huzal segítségével - hozták működésbe a kéményben elhelyezett pokolgépet. Az esettel kapcsolatban arra a két darázsi férfira terelődött a gyanú, aki már többször is „megtréfálta" a helybeli cigányokat. Mindkettőjük ellen eljárás indul, (vm) KOMÁROM Tizennégy baleset - tíz sérült Február utolsó hétében tizennégy baleset történt a régió útjain. Egy személy súlyos, kilenc pedig könnyebb sérüléseket szenvedett. A szerencsétlenségek közül egy mindenképpen említést érdemel: február 26-án a fiatalkorú I. K. úgy döntött, hogy tesz egy kört szülei Daewoo Espero típusú személyautójával. Kocsikázás közben útitársa, a szintén fiatalkorú I. D. váratlanul kihúzta az autó indítókulcsát. A kormányzár rögtön működésbe lépett; az irányíthatatlanná vált jármű letért az útról, és egy fának ütközött. Az autó két utasa négy-öt héten belül gyógyuló sérüléseket szenvedett, (km) Nem félhettek az aknamezőn Akin a parancsnok bizonytalanságot vett észre, az aznap nem dolgozhatott. (Archív felvételek) megvan a saját tragédiája. A férfiak általában a mozgósítás elől szöktek meg. 1995-ben már tizenhat éves fiúkat is behívtak katonának. Aki nem vonult be, azt szíven lőtték, ha megtalálták. Nem bíztak meg senkiben" - mondta a 43 éves ezredes. A szlovákiai utászok bázisa Lipikben volt, az egykori híres lipicai ménes istállóiban. A katonák lakhatóvá tették az épületeket, de ritkán tartózkodtak ott. Csak mielőtt hazaindultak volna szabadságra, vagy egy-egy feladat befejezése után, esetleg „éremosztáskor". Legtöbbször kint aludtak a terepen - sátrakban, föld alatti búvóhelyeken. „Neretvában, Váresben, Toronditiben és Szarajevóban is dolgoztunk. A híd- és útépítésen kívül az aknaszedés volt a legfőbb feladatunk. Az aknamenzőkre csak az UNPROFOR főparancsnokának utasítására mehettünk ki, éspedig védőöltözetben és mechanikus aknakeresővel. Először azonban a szerb és a horvát félnek kellett megegyeznie abban, hogy az adott területre bevonulhatnak-e az ENSZ-erők. Mielőtt a többiek megérkeztek volna, megtisztítottuk a terepet. A keresők alatt százával robbantak fel az aknák. Utána pedig mindig végigment a terepen egy katona, hogy ellenőrizze: maradt-e még robbanószer. Ez a személy csaknem mindig a parancsnok volt, mint ahogy az újonnan felépített hidakat is az ő tiszte és kötelessége volt kipróbálni. Az aknaszedés olyan munka, amelyet csak kiegyensúlyozott emberek végezhettek. Ezért a csapat parancsnokaként minden reggel tüzetesen ellenőriztem katonáimat. Akit csak egy kicsit bizonytalannak láttam, az aznap nem dolgozhatott, mert az utász nem félhet az aknamezőn. Abban a pillanatban, ahogy félni kezd, csak arra tud gondolni, mi fog történni, és nem figyel arra, ami körülötte van. Ez nem vakmerőség, hanem óvatosság, s az a háborúban mindig életet jelent. A Neretva folyón is mi építettük meg azt a pontonhidat, amelyet az élet útjának neveztek, mert a szpliti tengerpartot kötötte őszMenekülés közben sokan elvesztették végtagjaikat... sze Szarajevóval. Amikor leesett a hó, csak nekünk volt az eltakarításhoz szükséges felszerelésünk. Számtalanszor megtettük az utat a szarajevói repülőtérről Tuzláig és Váresig, hogy eltakarítsuk a havat a gyógyszert és élelmiszert szállító kamionok előtt." A deytoni békekötés után a szlovák utászzászlóaljat Horvátországból Kelet-Szlavóniába vezényelték. Štefan Jangl 1996 májusában leszerelt, de amikor akkortájt találkoztunk, nem zárta ki, hogy még visszatér. A visszatérés nem váratott magára sokáig, szeptembertől már ő volt a szlovákiai ENSZ-békeerők utászzászlóaljának parancsnoka. „Mindenhol üszkös falak, fűvel benőtt romok, szétlőtt házak, tönkretett utak vártak. És ami még szörnyűbb volt, a teljesen reményvesztett, haraggal, keserűséggel és bánattal teli emberek. Az volt az érzésem, hogy itt már soha nem kezdődik újra az élet. Ezek az emberek soha nem fognak egymásnak megbocsátani. Amikor meghallgattam a történeteiket, ahogy bosszút esküdtek megölt fiukért, megerőszakolt feleségükért, lemészárolt kisgyermekükért, lélekben sokszor igazat adtam nekik. De közben mindig tudtam, hogy meg kell próbálni eltüntetni vagy legalább enyhíteni a háború következményeit. Nem volt könnyű, és most már tudom, hogy minden háborúban az a legszörnyűbb, ami utána következik. A semmibe révedő fiatal férfiak, a hangtalanul síró asszonyok, a féllábú, félkarú gyermekek. Sokat dolgoztunk a helyi lakosokkal együtt, nagyon jó volt a viszonyunk. Csodáltam akaraterejüket, hangyaszorgalmukat, azt, ahogy hatvanéves emberek újra felépítették házukat, elölről kezdték életüket, és láttam, ahogy munka közben megenyhült bennük a gyűlölet. Tudom, hogy évtizedekbe is beletelik, amíg újra felépülnek a házak és az utak, az emberi szívekből talán évszázadokig sem törli ki semmi a megélt borzalmakat. Amikor már készültünk haza, egy asszony - aki mindkét fiát és férjét is elvesztette a háborúban, s mi hoztuk helyre a házát - eljött elbúcsúzni. Azt mondta, hogy felejteni nem tud, és talán megbocsátani sem, de mi megmutattuk neki, hogy mindennek ellenére élni kell" - emlékezett vissza az ezredes. Štefan Jangl alezredest, a Kelet-Szlavóniába vezényelt utolsó szlovákiai utászzászlóalj parancsnokát a békemisszió befejezése után - február 27-én ezredessé léptette elő Ján Sitek védelmi miniszter. VRABEC MÁRIA Az ünnepség előtt egy nappal még úton volt Kelet-Szlavóniából hazafelé. Szlovákiába 154 utászt meg egy életre szóló emléket hozott vissza. .Amikor megtudtam, hogy ki lehet menni békekatonának a volt Jugoszláviába, rögtön jelentkeztem. Kemény volt a kiképzés, azt hittem, hogy mindenre felkészültem, de ami ott várt, azt nem lehet elmondani. Az nem ugyanaz volt, amit a tévéhíradóban láttunk, hanem igazi vér, igazi könnyek és igazi szenvedés. 1994 februárjában érkeztünk a horvátországi Lipikbe. Körös-körül csupa rom, az embereknek nem volt hol meghúzódniuk, és szünet nélkül dörögtek a fegyverek. A többi békekatonával egy csirkefarmot alakítottunk át ideiglenes lakóhellyé - 25 ezer menekült húzódott meg benne. Ez Bosznia Bihácsi területe és Horvátország között, Batnagában volt; oda ment mindenki, aki a környéken elvesztette otthonát, vagy akinek veszélyben forgott az élete. Mindent legyőző félelem űzte az embereket az aknamezőkön keresztül hozzánk. Menekülés közben sokan elvesztették végtagjaikat; ők lettek a balkáni háború élő mementói - a zászlóalj tagjai élő aknamentesítő pajzsoknak hívták őket. A háborús területeken mindenki félt a kérdésektől. Az emberek még a békekatonáknak sem mondták meg, hogy mi elől menekülnek. Később már nem is kérdeztük. Tudtuk, hogy mindenkinek Štefan Jangl még alezredesi mundérban. VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: HELYENKÉNT FELSZAKADOZIK A FELHŐZET, 2-6 FOK ELŐREJELZÉS ORVOSMETEOROLÓGIA A Nap kel 06.19 - nyugszik 17.46 órakor. A Hold kel 14.13 - nyugszik 04.20 órakor. Ózonhír: Szlovákia felett tegnap 376 Dobson-egységet mértek. Az ultraibolya sugárzás az évszaknak megfelelő volt. Jobbára borult lesz az égbolt, és mindenütt előfordulhat hózápor. Délnyugaton időnként felszakadozhat a felhőzet. A kora délutáni hőmérséklet általában 2 és 6 fok között, északon fagypont körül alakul. Az erős északnyugati, nyugati szél viharossá fokozódhat. Kedden és szerdán változóan felhős időre számíthatunk. A legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet mínusz 2 és mínusz 6, a legmagasabb nappali 1 és 5 fok között, északon mínusz 2 fok körül várható. Az időjárás továbbra is kedvezőtlen hatással lesz közérzetünkre. Ennek ellenére az alacsony vérnyomásúak szellemi és fizikai teljesítőképességük növekedésére számíthatnak. Ami a problémákat illeti, elsősorban emésztési zavarok léphetnek fel. Fejfájás, ingerültség és depressziós tünetek szintén jelentkezhetnek. Viszonylag rossz napjuk lesz a légzőszervi betegségekkel küszködőknek; asztmás rohamok is előfordulhatnak. Éjszaka mély alvással gyűjthetünk erőt holnapra. Kedden a -ben * Keresztrejtvények • Fejtörők • Gyerekkuckó NYITRA