Új Szó, 1998. március (51. évfolyam, 50-75. szám)

1998-03-05 / 53. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. MÁRCIUS 5. KOMMENTÁR Egyszerűen szentségtörés LOVÁSZ ATTILA Mi mást várhattunk volna, ha már három hónapja rebesgetjük: Vladimír Mečiar nem véletlenül akar elnöki jogköröket gyakorolni? Ha valaki, ő aztán tudja, hogy akár két nap is elegendő ahhoz, hogy elnöki jogkörökkel élve lesöpörje az asztalról azokat a gondokat, amelyek a kormányt a továbbiakban esetleg terhelhetnék. így tett tehát pontot egy emberrablási és egy referendum-meghiúsítási ügy végére. Ami az ifjabb Kovács-ügyben hozott döntést illeti, még csak nem is vádolhatjuk a kormányfőt azzal, hogy valami rendkívülit tett volna. Mert akármennyire megindokolható is volt Michal Kovác döntése fia és társai ügyében, akármennyire az is volt az ok, hogy az elnök fia végre vallomást tehessen a Technopol-ügyben Münchenben, tudomásul kell venni, hogy egy államfő nem állíthatja le a fia ellen indított bűnvádi eljárást. Igaz ugyan, hogy az elnök fiának elrablásával nyomozótisztek vádolták - feltehetően nem alaptalanul - a titkosszolgálatot, a kormány elnöke semmi mást nem csinált, mint az exállamfő. Etikai kérdésekről beszélni vagy írni pedig fölösleges - ez a kormányzat nem a törvényesség és az erkölcs mintája. és nem így kerül a történelemkönyvekbe. Egészen más megítélés alá esik a referendummal kapcsolatos döntés. Az alkotmánybíróság szó szerint kimondta: a tavalyi népszavazás meghiúsításával az állampolgárok alkotmányos jogait sértették meg. S mi tudjuk, hiszen nyilvánosan elhangzott, hogy a meghiúsító maga a belügyminiszter, aki még a felelősséget is nyilvánosan vállalta. Nos, ebben az ügyben a kormányfő döntése nem egyéb, mint a jogállam és a demokrácia elveinek megcsúfolása, de elsősorban az állampolgárok, az adófizetők durva arculcsapása. A referendum-ügy nem hasonlítható össze még a híres skóciai vonatrablással sem. A referendum mint az állampolgári akarat megnyilvánulásának legfontosabb eszköze ugyanis szent, s minden, ami ellene történik - szóban vagy tettben -, a demokratikus játékszabályok értelmezésében szentségtörés. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy valaki demokrata, ha az állampolgári akarat ellen fordul. Ha a szlovák állampolgárok aggodalmai az ország jövőjét illetően még nagyobbak, mint eddig, az törvényszerű. S megint megfogalmazhatja a krónikás a kérdést, mekkora a társadalom tűrőképessége. Mert egyelőre nagyon nagynak látszik. JEGYZET Diplomáciai bald MOLNÁR NORBERT Huszonnyolc nagykövet viszszahívása teljesen megszokott dolog - mondta a szlovák külügyminisztérium szóvivője a kormány keddi döntése után. Ha ez igaz, akkor Szlovákiában tényleg sok mindenre fel kell készülnünk. Tény, hogy Dél-Amerikában a katonai puccsok után valóban visszahívják a nagykövetek többségét. Eva Mitrová budapesti nagykövet saját kérésére történt visszahívása nem rendkívüli eset, ám kétlem, hogy Arpád Tarnóczy DSZM-es képviselő kinevezése teljesen normálisnak nevezhető. A szlovák külügyminisztérium nem kérte Magyarország beleegyezését Tarnóczy budapesti kinevezéséhez, ami példátlan a diplomáciában. Ha figyelembe vesszük, hogy még egy állandó külföldi tudósító érkezését is tudatják - udvariassági okokból - a fogadó országgal, akkor a szlovák diplomácia újra bebizonyította: dilettantizmusa nem ismer határokat. Milan Tokár szóvivő pedig egyszerűen csak azt közli, hogy kisebb baki történt. Nem az első Zdenka Kramplová színre lépése óta. Tarnóczy és Keltošová hoszszú-hosszú várakozás után megkapta jól megérdemelt trafikját. Míg Michal Kováč a székében ült, nem volt esélyük diplomáciai szolgálatra. Visszatérve a visszahívott huszonnyolcakhoz, egyrészt tény, hogy túlszolgálnak, másrészt viszont közelednek a választások. A DSZM sem elégedett minden képviselőjével, akadnak olyanok is, akiktől szabadulni akar. Azok, akik nem kapnak helyet a választási listán, helyet kapnak a nagykövetségeken. A négy évért ennyi jár. Minél rosszabb volt az illető, annál messzebb kerül. Olga Keltošová ebben az esetben is erősíti a szabályt. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238319) Kiadásvezetők: MadiGéza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238344) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Egy koszovói háború sokkal veszélyesebb lenne, mint a boszniai volt Kinek az őshazája? Kosovo-polje. E két szót hallván minden igaz szerb nacionalista szíve gyorsabban dobog. Ami rendjén is volna. De miért lenne ez elegendő ok az öldöklésre hatszáz év múltán? GÖRFÖL ZSUZSA Megáll az ember esze, ha azt kell tapasztalnia, hogy a Koszovó kb. kétmillió lakosának 90 százalékát kitevő albánok azért nem élhetnek autonóm jogaikkal, mert a szerbek éppen Koszovót tekintik történelmi őshazájuknak. Mégpedig azon az alapon, hogy legmeghatóbb nemzeti legendáik éppen azt a heroikus - igaz, súlyos vereséggel végződő - küzdelmet éneklik meg, amellyel 1389-ben, Lazar szerb fejedelem vezetésével próbálták megállítani Murád szultán hódító seregét. Jellemző a sajátos szerb emlékezetre, hogy arról nem nagyon beszélnek: volt egy másik rigómezei csata is, amelyben 1448-ban Hunyadi János Brankovics szerb fejedelem árulása miatt maradt alul a törökkel szemben... De nem ez a lényeg, hanem e vesztes ütközetek következménye: a terület török uralom alatt maradt egészen 1912-ig, s csak az első világháború után került az újonnan alapítottt, szerb dominanciájú Jugoszláviához. S hiába tartották a szerb államiság és kultúra bölcsőjének Koszovót, lakossága albán nyelven beszélt, albánnak tudta magát, és muzulmán hite szerint élt. Nem is olvadt be igazán az új államba, állam maradt az államon belül. Utolsó esélyét a nemzeti függetlenségre a második világháború végén játszotta el: a koszovói partizánok keményen harcoltak a német megszállók ellen, vállvetVISSZHANG Le kell ülni tárgyalni Ha megszólítanak, illendő válaszolni. Bödők Zsigmond, az MPP komáromi járási elnöke a Negyedik dimenzió c. írásában mint olvasó megszólított, hogy fokozza azt a helytelen állítást, amely a Szabad Újságban megjelent, ti. hogy az MKDM akadályozza a pártok egyesítését. Nehéz erről a témáról írnom, mert a Komáromi járásban a Magyar Koalíciót alkotó pártok országos viszonylatban elsőként - még tavaly november 3-án - szerződést kötöttek, hogy csak egységesen fogunk fellépni. Ezért fáj, ve a jugoszlávokkal, ám a nácik kivonulása után a jugoszláv csapatok ellen fordultak - és vesztettek. Koszovó a kommunista Jugoszlávia része lett, Tito biztonsági főnöke, a szerb Alexandar Rankovics kegyedenül elnyomta az albánok minden szakadár törekvését, rendcsinálása számos halálos áldozattal járt. Gyökeres változást hozott az 1974-es új alkotmány: Koszovó valóban állam lett az államban a Szerb Szocialista Köztársaságban. Saját alkotmánya, parlamentje és kormánya lett, még nemzetközi megállapodások kötésére is joga volt, amit ki is használt, főleg Enver Hodzsa Albániája felé. Csak éppen önrendelkezési jogot nem kapott - ez az állam Koszovó lakossága albánul beszélt, albánnak tudta magát. alkotó nemzeteknek és köztársaságaiknak volt fenntartva. Ennek ellenére nyugalom volt Koszovóban - lényegében egészen Milosevics hatalomra jutásáig. A nyolcvanas évek végére a szövetségi köztársaság valamennyi alkotóeleme elkezdett távolodni Belgrádtól. Milosevics - érezve a veszélyt - elsőként és nagyon keményen éppen Koszovóban csapott le, itt akart elégtételt venni a szerbeket ért sérelmekért. Módosította az alkotmányt, feloszlatta a koszovói parlamentet és a kormányt, szerb ellenőrzés alá helyezte a rendőrséget, a bíróságokat, az egész közigazgatást. Válaszul az albánok nem fegyverhez nyúltak, hanem polgári engedetlenséghez folyamodtak, létrehozták saját árnyékparlamentjüket, árnyékkormányukat, egyfajta félillegalitásban igazgatják továbbra is ügyeiket. Természetesen Belgrád ezeket a hatalhogy a nagykeszi találkozóra az MKDM képviselőit nem hívták meg. Volt ilyen az első választások előtt, amikor az Új Szóban reagáltam, hogy elég a felesleges vádaskodásból. Ezek a vádaskodások kiket szolgálnak? Azokat, akik minket nem szeretnek, akik meg akarják nehezíteni a szlovákiai magyarság parlamenti képviseletének biztosítását. Le kell ülni az asztalhoz tárgyalni, és ezt teszi az országos vezetőségünk is; de a zavaró kétpárti megegyezések és kihívások nem szolgálják a megegyezést. Az MKDM ezt komolyan veszi, március 5-ére, 18.00 órára összehívtam a Komáromi Magyar Koalíciót. Bödők Zsigmond azt írja, hogy mi szerveket nem ismeri el, nemhogy államfőnek, de még tárgyalópartnernek sem tekinti a közvetlenül elnökké választott Ibrahim Rugova írót. Ez a demonstratív szerb felsőbbrendűség vezetett az elmúlt hetekben-hónapokban a koszovói helyzet kiéleződéséhez. Elfogyott az albánok türelme, színre lépett a Koszovói Felszabadítási Hadsereg, amely fegyverrel akar érvényt szerezni az albánok jogainak. És itt már nem szerb, nem jugoszláv belügyről van szó, nem csak helyi konfliktusról, hanem egy háborús tűzfészek kialakulásáról, amely a Balkán egész déli részét lángba boríthatja, Európa nyakába zúdíthat egy új, a boszniainál és véresebb válságot. Az albán „hármas határ" Koszovó, Albánia és Macedónia között - ugyanis hegyvidéken húzódik, így szinte ellenőrizhetetlen, s persze könnyen átjárható; tehát a konfliktus is nyomban „exportcikk" lenne. Érintve érezné magát Bulgária, Görögország és Törökország is - azaz a NATO. Nem szólva arról, hogy a mostanság tétlenségre kényszerült szerb szabadcsapatok nyomban ugornának, és Albániában is annyi fegyver forog közkézen, amennyi egy regionális konfliktushoz még sok is. Európának gyorsan lépnie kell, a legkeményebb fenyegetésekkel, szankciókkal kell megfékeznie a szerb vezetést, s legalább utólag méltán értékelni a koszovói albánok eddigi türelmét. Ebben helyi partnerekre nem számíthat, mert Milosevics ellenzékének van egy jellemző tulajdonsága: demokratizmusa csak a koszovói határig ér. Vuk Draskovics úgyanúgy kemény kéz után kiált az albánokkal szemben, mint Vojiszlav Seselj. Pedig ezt a forgatókönyvet Milosevics kívülről fújja, igazán nincs szüksége súgókra. Nagykeszin azért tárgyaltak, hogy „a három magyar párt tárgyalásairól meglehetősen pontos képet tudjunk alkotni", de miért a harmadik jelenléte nélkül? Ez illetlenség. De mi, MKDM-esek még soha senkit nem hagytunk cserben, nem haragszunk, hanem hiszszülc, hogy mindenben megegyezünk, és egységesen fogunk fellépni azért, hogy olyan képviselők képviseljenek a parlamentben bennünket, akik mindhárom pártból ott lesznek, s helytállnak, amikor a sorsunkról döntenek. Az MKDM a legutóbbi, 1994-es parlamenti választások előtt is egyértelműen bizonyította, hogy nem személyi, csoport- vagy pártérdekeket helyez előtérbe, hanem a szloTALLÓZÓ DER STANDARD Egy nappal azután, hogy lejárt Michal Kováč elnöksége, Vladimír Mečiar azonnal demonstrálta újonnan megszerzett hatalmi erejét - állapítja meg szerdán a címoldalon az osztrák független lap. Mečiar keddi intézkedéseit, a népszavazásra vonatkozó döntések hatályon kívül helyezését és a 28 nagykövet leváltását a lap olyan sakkhúzásnak tartja, amelyek valószínűleg élesebbé teszik a nyugati bírálatokat azzal kapcsolatban, hogyan értelmezi Mečiar a demokráciát. A lap kommentárja szerint a nagykövetek leváltása „nem marad egyedüli tisztogatási intézkedés: más kulcsfontosságú helyeken, elsősorban az igazságszolgáltatásban hasonló lépésekre kerül majd sor - mégpedig azzal a céllal, hogy Mečiar megszerezze a befolyást minden állami intézmény felett, és ezzel megakadályozza a hatalomváltást az őszi parlamenti választásokon". DIE PRESSE A lap kommentátora szerint „már régóta nem meglepetés, ha Mečiar vasököllel odacsap, ahol a demokráciának valamilyen virágocskája akar a felszínre törni. Ez az ember, akinek mindig is szálka volt a szemében a szabad sajtó, az ellenzéki politikusok, a legfelsőbb bírák, sőt még a bíráló államfő is, mindig meglepetésszerűen és hevesen lépett fel". Mečiart már évek óta olyannak ismeri a világ, amilyennek keddi intézkedései mutatták. „Ez ismét rossz fényt vet egy olyan országra, amely megérdemelte volna a Nyugat szimpátiáját és segítségét a nehéz reformok útján" állapítja meg a szerző. A kormányfőt nem izgatja, hogy a hatalom megragadására tett lépései sok honfitársát és a nemzetközi megfigyelőket bántják. PRÁCA Boros Jenővel, Magyarország szlovákiai nagykövetével közölt interjút a szakszervezetek napilapja. A magyar és szlovák szakértőknek a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyében kidolgozott keretmegállapodásáról a nagykövet úgy nyilatkozott, nem két állam egyezett meg a hágai ítélet végrehajtásának lehetséges módozatairól, hanem két szakértői küldöttség. Ezután a két ország kormányán és parlamentjén a sor, hogy a szakértői csoportok közötti megállapodás figyelembevételével megvalósítsa a Hágában hozott döntést. Boros Jenő leginkább azt értékelte, hogy a két fél képes volt egy harmadik, közvetítő partner nélkül megteremteni a megegyezéshez szükséges feltételeket. A szlovák-magyar viszonyról elmondta, a legnagyobb probléma a szlovák kormány és a magyar kisebbség legitim képviselői közötti párbeszéd hiánya. vákiai magyar nemzeti közösség érdekvédelmét és szolgálatát. Ezt bizonyítja, hogy oroszlánrészt vállalt az MK létrejöttét megelőző munkából. Az MKDM továbbra is folytatni kívánja eddigi nyílt, olvasható és a szlovákiai magyarság által 1994 óta folyamatosan a legnagyobb támogatásnak örvendő felelősségteljes politizálását. Az első helyen a szlovákiai magyar nemzeti közösség érdekeinek egységes képviselete marad. Nem cikkezni kell, hogy mit kellene tenni, hanem dolgozni azon, hogy közösen érjük el a közös célt. Nagy Géza az MKDM Komáromi Területi Választmányának elnöke A hét végi koszovói összetűzések áldozata volt egy szerb rendőr - hozzátartozói siratják. (ČTK)