Új Szó, 1998. március (51. évfolyam, 50-75. szám)

1998-03-31 / 75. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. MÁRCIUS 31. Adófizetői kételyek PÁKOZDI GERTRÚD Az újévi fogadkozások gyakoriságát talán csak az adóbevallás benyújtásának határideje körüliek múlják felül. „Jövőre már januárban letudom" - hangzik el a jövedelemadó-fizetőktől számtalanszor. Aztán eltelik egy év, és megint az utolsó hetek­ben, napokban kezdik sokan hajtani az adótanácsadókat, könyvelőket. így van ez vidéken is, ahol a néhány hektárocská­ját magángazdálkodói engedéllyel művelő vagy a földjét bérbe adó egyet tud biztosan: március végéig be kell nyújtania az előző évi gazdálkodásából származó jövedelmére vonatkozó adóbevallást, és postáznia kell a kiszámított adót is. Fegyelme­zett adófizető polgárként a sokezer kis- és nagyvállalkozóval együtt megteszi, amit elvár tőle az állam. Kételkedni akkor kezd az adórendszerben, amikor innen is, onnan is hallja: a jo­gi személyektől korántsem folyik be annyi adó az államkasszá­ba, mint amennyivel az állami költségvetés összeállítói szá­molnak. Erősödnek kételyei, amikor arról szerez tudomást, hogy különféle jogcímeken nagy vállalatok adótartozásait en­gedik el, és nem tudja mire vélni az adótörvényekben helyet kapó rengeteg kivételt sem. A Liberális Tanulmányok Intézete 51 vállalat bevonásával készített felmérést arról, kinek is felel meg adórendszerünk. A megkérdezettek több mint a kéthar­mada igényli az azonos adófizetési feltételeket. Az sem mellé­kes eredménye a felmérésnek, hogy a vállalkozók 95 százaléka véli úgy: a jelenlegi előírások korántsem ösztönöznek tisztes­séges adófizetésre, inkább kedveznek a szürke gazdaságnak. Valószínűleg nincs a világon olyan adórendszer, amely min­denkinek megfelelne. Ahol deficites a költségvetés (márpedig nálunk jócskán az), ott aligha jön számításba az adókulcsok mérséklése, inkább ennek az ellenkezője. A költségvetési bevé­telek növelése céljából fogalmazódott meg nálunk is a „milliomosadóról" holnap hatályba lépő törvény. Erről az adó­ról a gazdasághoz értők tudják: úgy jár vele az állam, mint a dohányipari termékek fogyasztói adójának az emelésével; az állam bevételeit nem növelte, jócskán megnövekedett azon­ban a csempészetből származó dohányáru forgalma. Az adófi­zető tehát kételkedik, és kérdez. Nem utolsósorban azt, hogy a kétes hatékonyságú törvénymódosítások helyett nem kellene­e kevesebbel is beérnie például a titkosszolgálatnak, vagy nem kellene-e szerényebbnek lennünk az autópálya-építésben. Vagy talán egyszerűen csak „barátságosabbá" kellene tenni a vállalkozói közeget. Vissza az illegalitásba POLÁK LÁSZLÓ Nem tehetek róla, de én, a vá­lasztópolgár rendkívül jól fo­gadtam Ján Carnogursky döntését, hogy marad a KDM­ben, nem veti magát alá a meciari új választási játék­szabályoknak" s nem vesz részt a szeptemberi cirkusz­ban. Csettintettem, ez igen, ez a Carnogursky ezzel a lépésé­vel azt mondta az arrogáns kormánynak: „Nektek ennyi. Ha ti így, én úgy." Igaz, a DSZM-re hajtó SZDK-t támo­gatja, de a KDM-et nem adja, s lesz parlamenten kívüli párt. Ami nyilván nem olyan jöve­delmező, mint „belül" lenni, de meggyőződésem, hogy ké­pes lesz hatékonyan politizál­ni, és a Házon kívülről is tud majd borsot törni a kormány orra alá. Mintha Carnogursky most azt mondta volna: „Visz­sza az illegalitásba, vissza a föld alá! A jogállamnak vége!" Nyilvánvaló, hogy a parla­menten kívüli politizálás pénzbe kerül, hogy azt hon­nan teremti elő, nem tudom, nem az én gondom, ám a lé­péstjónak és a magyar pártok számára is követhetőnek tar­tom. Lényegében a „kint is va­gyok, bent is vagyok" esete fo­rog fönn. Társai SZDK­képviselőkként a törvényho­zásban lesznek, a KDM viszont megmarad, nevével, struktúráival, nemzetközi kapcsolataival, híveivel együtt. Sőt a parlamenti szal­macsépelés sem köti majd le Carnogursky idejét, hangya­munkával építgetheti pártját, annak reményében, hogy lesz még igazi demokrácia. Az ed­digiekből úgy tűnhet, hogy én Carnogursky híve vagyok. Szó sincs róla. Igaz, európai lépté­kű politikusnak tartom, és tisztelem a Husák-abszolutiz­mus éveiben tanúsított helyt­állásáért. Ám vannak dolgok, amelyeket nem feledhetek. Nem feledem, hogy ő volt az, aki elsőként jött a „két csillag, két szék" elmélettel, már ak­kor, amikor az SZNP még se­hol sem volt. Nem feledhetem neki a bősi erőművet s a tün­tetők elleni fellépését. Meg engem Carnogursky mindig egy Jókai-regény prókátorára emlékeztet, aki ravasz, mint a róka. Igaz, ezt most pozitívan használta ki. Az arrogáns ha­talomnak azt mondta, hogy: „Nektek ennyi!" Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238319) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238344) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P.O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/976179, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadáséit felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (teL: 5238322, fax: 5238321) „ Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUB1APRINT Rt 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft ­Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vyvoz dace, Kogická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Először gárdista voltam, majd partizán, aztán kolonista, utána pedig párttag. Jelenleg meciarista vagyok, de a jövőben szeretnék demokrata lenni... (Sulci Gábor karikatúrája) Hat társult országgal ma megkezdődnek az EU-csatlakozási tárgyalások Előre az uniós úton! Brüsszelben tegnap a 15 EU-tagállam, valamint 10 kelet- és közép-európai or­szág, illetve Ciprus kül­ügyminiszterének találko­zójával megnyílt az uniós csatlakozás folyamata. Ma az első körbe bekerült 6 társult országgal meg­kezdődnek a felvételi tár­gyalások. SIDÓ H. ZOLTÁN Az Európai Unió legfőbb dön­téshozó testülete decemberi lu­xembourgi ülésén jelentette be, hogy Csehországgal, Lengyelor­szággal, Magyarországgal, Szlo­véniával, Észtországgal és Cip­russal 1998. március 31-én kez­dődnek meg a csatlakozási tár­gyalások. A többi öt társult ál­lammal - Szlovákiával, Románi­ával, Bulgáriával, Litvániával és Lettországgal - a NATO-ból már ismert, egyfajta partnerségi kapcsolat szorosabbá tételére törekszik majd az EU. Szlovákia az érté­kelésben sajátos helyet foglal el... Az alábbiakban összefoglaljuk, hogy Brüsszel milyen rendező elvek szerint csoportosította az unióba jelentkező tizenegy álla­mot a felvételi tárgyalásokra máris alkalmas, illetve egyelőre nem alkalmas országok kategó­riájába. A brüsszeli bizottság ta­valy júliusban tette közzé az Agenda 2000 című tervezetet; a dokumentum az unió jövőjét felvázoló, illetve a csatlakozni kívánó társult országokról ké­szített véleményeket foglalja magába. Az Agenda 2000 sze­rint az unióra érettek kielégítik az úgynevezett koppenhágai fel­tételeket, vagyis demokratikus Semmi sem volt elég Először magyarosították a nevü­ket, mert, úgymond, előnyük származott belőle. Aztán jó cseh­szlovákok lettek de azért a naci­onalistákkal is szemezgettek Utána szétverték az államot. Majd a világháborúban a he­gyekbe menekültek és mikor a és piacgazdasági érettségük al­kalmassá teszi őket a csatlako­zási tárgyalások megkezdésére. Szlovákia a bizottsági értékelés­ben sajátos helyet foglal el; bár gazdasági téren megfelelőnek minősíttetett, a demokrácia te­rén tapasztalt deficitje - ezen belül a magyar kisebbséggel va­ló bánásmód - miatt mégsem kerülhetett az első csoportba. Természetesen a csatlakozni kívánók élcsoportja - benne Magyarországgal - is jócskán elmarad az Európai Unió átla­gos gazdasági színvonalától. A 10 közép- és kelet-európai tag­jelölt együttes bruttó hazai összterméke az unió össztelje­sítményének alig 6 százalékát teszi ki. A bécsi Nemzetközi Gazdasági Összehasonlító Inté­zet számításai szerint a vásárló­erő-paritást figyelembe véve a 2 legfejlettebb közép-európai tagjelölt, Szlovénia és Csehor­szág is csupán az EU-átlag 60, illetve 55 százalékát éri el, va­gyis szegényebb, mint az unió legelmaradottabb tagja, Görög­ország. A gazdasági különbsé­geket szem előtt tartva az unió a 2000 és 2006 közötti időszak­ra a tervezett kiadásai között már számol az első körben csat­lakozó 6 állam pénzügyi meg­segítésével. Az úgynevezett kohéziós és strukturális alapok­ból 45 milliárd ECU-t (mintegy 50 milliárd dollárt) szán az új és a leendő tagoknak, és ehhez jön még az évek óta működő PHARE program anyagi segít­sége. Az Európai Bizottság múlt szer­dán jóváhagyta azokat az országprogramokat, amelyektől az unióba pályázó közép- és ke­let-európai államok, valamint Ciprus felkészülésének meg­könnyítését remélik. A progra­mok az érintett országokkal folytatott konzultációk nyomán készültek el, és hivatalosan ma mutatják be őket az érdekelt világégés véget ért, kitüntették a rendcsinálókat, vagyis magukat, és hithű párttaggá vedlettek át. Jött az 1989-es fordulat, felvet­ték a demokrácia bő köpenyét. Ez sem volt elég, újra felszínre tört kommunista múltjuk hogy rájöjjenek: nacionalistaként új­fent szétverhetik az országot. Ez is megtörtént, s most itt feszen­genek közöttünk a privatizá­torok újmódi öltözetében. Csillaghy István Pozsony külügyminisztereknek. Az Euró­pai Unió a felkészülési folyamat rendezetté tétele érdekében hozta létre idén a csatlakozási partnerség intézményét. Az EU tehát a hat kiválasztott országgal megkezdi a felvételi tárgyalásokat - egyelőre kül­ügyminiszteri szinten. Április 3­án azonban ismét összehívják a tizenegy jelentkezőt; ekkor tart­ják ugyanis az átvilágítás nevű folyamat első ülését. Az átvilágí­tás nem más, mint a EU­A tárgyalások megle­hetősen hosszúnak ígérkeznek. jogszabályoknak a jelentkezők­kel való ismertetése. Mintegy 90 ezer oldalnyi dokumentumról van szó. A formális találkozó után ismét különválasztják az első, illetve a második körbe tar­tozókat, s intenzívebben már csak a belépésre váró hatokkal foglalkoznak. A tárgyalások meglehetősen hosszúnak ígérkeznek. Nem csoda, hiszen 31 nagy témakör­ben (pl. az áruk, személyek szolgáltatások és tőke szabad mozgása, a versenyjogszabá­lyok a szociálpolitika és foglal­koztatás, a regionális politika, a pénzügyi és költségvetési ren­delkezések, az iparpolitika te­rén) kell közös nevezőre jutni. Tisztázni kell, hogy milyen uni­ós szabályok alól kérnek a csat­lakozók időleges felmentést (derogáció), milyen ütemterv szerint koordinálják és finanszí­rozzák a nemzeti kormányok a közösségi szabályok fokozatos átvételét és hatékony alkalma­zását. Az első körben belépésre várók valószínűleg csak 2002 és 2005 között juthatnak be a világ legnagyobb gazdasági, pénz­ügyi és politikai szervezetébe, az Európai Unióba. Sikert arató Cigányszív A csatai művelődési házban a Csemadok helyi szervezete március 22-én Cigányszív cím­mel műsoros estet szervezett. Ennek keretében nótafüzérek segítségével bemutatták a ci­gányság hol bús, hol vidám éle­tét. Az előadás két részből állt: az elsőben - egy-két viccel fű­szerezve - cigánydalokat és ma­SME A lap a DSZM azon bejelentésé­re reagál, hogy a mozgalom az elnökválasztás harmadik fordu­lójában Milan Secánskyt jelöli az államfői posztra. A cilckíró szerint köztudomású volt, hogy hárman is pályáztak az elnöki székre: Augustín Marián Húska, Ivan Mjartan és Eva Mitrová. A DSZM azonban mégsem közü­lük választott jelöltet. Inkább Secánsky mellett döntött, bár nem olyan közismert, mint Húska, de ugyanúgy kivette ré­szét az emlékezetes novemberi éjszakán történtekből vagy a Gaulieder- és Spisák-ügyből, mint a mozgalom alelnöke. A DSZM legújabb államfőjelöltje nem szavazott egyetlen alkot­mányellenes döntés ellen sem, és soha nem tiltakozott a jelen­legi kormány hatalmi visszaélé­sei miatt. „Secánskyt azonban nem kell bírálni. Csupán nem kell megválasztani" - fejezi be írását a kommentátor. PRÁCA A kormányfő kassai látogatása során bejelentette: a város és a Kelet-szlovákiai Vasmű képvi­selőinek ott a helye a kormány­ban és a parlamentben. „Elfe­lejtette, hogy a választóknak kellene eldönteniük, kinek lesznek nagyobb esélyei a kor­mány felállításában" - írja a lap. A kommentátor szerint az országban valójában a nagyvál­lalatok tulajdonosai és mene­dzserei uralkodnak. „Az ilyen hatalmi rendszer révén azon­ban karnyújtásnyira kerültünk azokhoz a viszonyokhoz, ame­lyek Dél-Amerikában uralkod­nak, ahol csak a gazdagoknak van joguk részt venni a hatalom gyakorlásában. Már csak az a kérdés, nem ez következik-e a DSZM által ígért alkotmánymó­dosítás után. Meciar kijelenté­séből kiderül, hogy a kormány­fő nagyobb mértékben függ a privatizációs köröktől, mint fordítva. A vállalkozóknak ad­dig volt rá szükségük, amíg nem lehettek biztosak abban, hogy a privatizáció során szer­zett vagyonuk meg is marad. Fordult a kocka. Meciarnak van szüksége a kassai nagyvállalat - elsősorban anyagi--.támoga­tására: Lehet, hogy a titkosszol­gálaton és a belügyminisztériu­mon kívül már csak a cég ma­radt hű a kormányfőhöz. NOVYCAS . Vladimír Meciar szokásos pén­teki rádiónyilatkozatában kije­lentette: „az ellenzék nem von­hatja kétségbe a kormány gaz­dasági és szociális eredményeit, amelyek Közép- és Kelet-Euró-" pában a legjobbak'. A napilap kommentátora úgy véli, a pol­gár maga vonhatja kétségbe a kormányfő állítását, hiszen a saját bőrén tapasztalja az ener­gia, az élelmiszer, a dohányáru stb. árának emelkedését. „Ed­dig két paradicsomról hallot­tunk. Az egyik a halál után ígért mennyei paradicsom. A másikat a kommunisták próbálták létre­hozni - ez lett volna a földi pa­radicsom. A harmadikat Meciar találta fel: statisztikai paradi­csomnak hívják" - állapítja meg a lap kommentátora. gyar nótákat hallhatott a közön­ség, a második részben pedig Babindák István Cigányszív cí­mű balladájának a bemutatásá­ra került sor. Az előadásnak za­jos sikere volt, s ez többek kö­zött Vígh Imrének és zenekará­nak is köszönhető. A közönség jó hangulatban távozott, bízva abban, hogy nem ez volt az utolsó, ilyen jellegű kulturális műsor a művelődési házban. Bajkai Katalin Csata

Next

/
Thumbnails
Contents