Új Szó, 1998. március (51. évfolyam, 50-75. szám)

1998-03-26 / 71. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1998. MÁRCIUS 825. KULTÚRA naptár 9 SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Cosi fan tutte (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Váratlanul (19) KIS SZÍNPAD: Az elveszett levél (19) ASTORKA SZÍNHÁZ: Az erdő (19) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Tóték (10.30) KASSAI JANKO BORODÁČ SZÍNHÁZ: A revizor (10) MOZI POZSONY HVIEZDA: Titanic (am.) 16,19.30 TATRA: Futó kaland (am.) 13.30,15.30,18,20 Szigorúan bizalmas (am.) 11,22 OBZOR: Flubber - A szórakozott professzor (am.) 15.30, 18 A Sakál (am.) 20 MLADOSŤ: Hair (am.) 15.15, 17.30, 20 YMCA: A csókgyújtő (am.) 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: Az esőcsináló (am.) 15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Az ötödik elem (am.) 17 Az angol beteg (am.) 20 Tudom, mit tettetek a múlt nyáron (am.) 17, 21 A bölcsek kövére (am.) 19 Álljon meg a nászmenet! (am.) 18.15 Anasztázia (am.) 16.30 Párizs-Texas (ném.-fr.) 19.30 Jobb gazdagon és egészségesen, mint szegényen és betegen (csehszl.) 19.15 KASSA DRUŽBA: Az esőcsináló (am.) 16, 19 TATRA: Albínó Aligátor (am.) 15.30, 17.45, 20. CAPITOL: Futó kaland (am.) 15.45, 18, 20.15 ÚSMEV: Titanic (am.) 16, 19.20 IMPULZ: Légörvény (am.) 16.15, 19 OÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY-LUX: Amistad (am.) 17.30, 20 KOMÁROM - TATRA: Négy szoba (am.) 17, 19 GALÁNTA - MOZI: Titanic (am.) 16.30, 20 ZSELÍZ - SPUTNIK: Tűz a mélyben (am.) 19 LÉVA - JUNIOR: A repülő börtön (am.) 16.30 Az elnök különgépe (am.) 19.30 SLÓVAN: Farkasverem (cseh) 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Tűzhányó (am.) 16.30, 19 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Pret-a-porter (am.) 18 A vers- és prózamondók sereglése kezdődött el Gútán és Dunaszerdahelyen Gyermekek és fiatalok az irodalom közelében Aki valamikor már beült egy-egy szavalóversenyre, az megérezhette, milyen érzelmi és gondolati erőktől parázslanak fel pillanatok és percek, amikor gyermekek és fiatalok szólítanak meg bennünket. Megszólítanak, mert az irodalom számukra nemcsak a magánbejáratú örömöt és tudást jelenti, hanem a megosztható élményt, az átadható ismeretet is. Általában. DUSZA ISTVÁN Vers- és prózamondók versenyeinek nézőterén ülve számtalanszor megfordult a fejemben a kérdés: Vajon a mindennapokban valóban ennyi gyermeknek, fiatalnak fontos még a vers, a magyar nyelv ápolása? Felnőttekre lassan már gondolni sem merek, hiszen szinte véletlenszerűen tűnnek fel valamely szavalóversenyen. A kérdésre aztán mindig nyugtalanító válaszokat találok, hiszen egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy mindez csupán a szép szóért, a szépirodalomért, a versért, a meséért, a költészetben mindig megtalálható nemes gondolatokért történik. Látom ugyanis, hogy akár egy járási szintű szavalóversenyen is milyen nagy izgalom keríti hatalmába a résztvevőket. Az őket kísérő felnőttek pedig néha a gyermekek előtt sem tudják fékezni érzelmeiket. Az sem ritka eset, hogy a környezetétől csupán elismerést és dicsérő szavakat kapó gyermek nem tudja elviselni, hogy vannak nála jobbak. Az sem bizonyos, hogy az őt felkészítő felnőttek minden összetevőjét ismerik az irodalomnak, s az sem ritka, hogy fejlődéslélektani szempontokat teljesen figyelmen kívül hagyva készítik fel a gyermekeket. Most veszem csak észre, hogy minduntalan a gyermekekről gondolkodom, s nem véletlenül. A Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny kerületi fordulói a napokban zajlanak, s a gútai és a dunaszerdahelyi kerületi döntőkön nem vettek részt felnőttek. Lehet, hogy majd a többi kerületben. De addig sem hallgatható el, hogy a minden esztendőben népes IV. kategória középiskolásai teljesítményeikkel hiú reményekkel táplálnak bennünket. Mert érettségi után mintha kivesznének a versenyekről. Igaz, többen is a színészi pályát választják, de a nagyobbik hányad főiskolákon, egyetemeken tanulva - nem egyszer éppen pedagógusi pályára készülve - lesz hűtlen a vers- és prózamondáshoz. A felnőtt szavalók kategóriái nélkül megtartott dunaszerdahelyi kerületi verseny legfontosabb tanulsága, hogy a versmondók harmadik kategóriájában (felső A Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Versenyt április 23-25. között rendezik Rimaszombatban és Tornaiján. (Prikler László felvétele) tagozatos alapiskolások) a versválasztások sokszor ellentétben álltak a versmondók lelki fejlettségével, iskoláskoruktól függő ismereteikkel. Egy-egy bonyolult gondolati és érzelmi világot prezentáló, kemény, ún. férfias vers tapasztalt színészeket is próbára tesz. Mélyebb és értő elemzés nélkül szinte lehetetlen ezeket a verseket jól elmondani. Sokkal fontosabb lenne, ha a kiskamasz lányok és fiúk mindennapjait kitöltő érzelmekhez, gondolatokhoz választanának verseket, ahelyett, hogy eleve félreértett elvárásoknak igyekeznének megfeleltetni őket pedagógusaik. Számtalanszor hangzik el egyegy verseny eredményhirdetése után a zsűriket érintő bírálat. Kétségtelen: voltak és vannak vitatható döntések, de a legritkább esetben indokolhatatlanok. Arról ugyanis nem szabadna elfeledkeznünk, hogy a versmondásnak vannak alapvető kritériumai. Irodalmi értéket nem képviselő, a szavaló korával, alkatával ellentétes szöveggel, magyartalan hanglejtéssel, hangsúlyozással, a rímeknél, a soroknál széttördelt gondolatokkal és rossz teátrális gesztusokat másolva már nem lehet eredményeket elérni a szlovákiai magyar szavalóversenyeken. Ennek az évek során megalapozott igényszintnek lett az eredménye, hogy a Kárpát-medence magyar szavalóversenyeinek győztesei között sorozatban jutalmaznak szlovákiai magyar vers- és prózamondókat. Miután az idei Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny mezőnye a még hátralévő négy kerületi döntő után teljessé válik, április 23-25. között Rimaszombatban és Tornaiján bizonyára a tehetség és a színvonalas teljesítmény lesz a zsűrik egyetlen szempontja. Újabb rendezvényre várja az At Home Gallery a látogatókat: Ő=ő? címmel Jana Želibská kiállítása nyílik meg április 3-án 18.00 órakor a somorjai zsinagógában. mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm mmm / mm

mmmmmmm

mmmm Beszélgetés Homolya Éva pedagógussal, a kassai Csengettyű kórus vezetőjével a zeneoktatásról Igényesség nélkül nincs fejlődés PÁLYÁZATI FELHÍVÁS ZSEBIK ILDIKÓ Homolya Éva neve ismerősen cseng a magyar pedagógustársadalomban. Ő alapította és vezeti azt a Csengettyű kórust, amely fellépései alkalmával - immár 30 éve - nemcsak a Kassai Magyar Tannyelvű Alapiskolát, hanem egész felvidéki kultúránkat képviseli. Hogyan fogalmazhatóak meg röviden a hazai ill. a magyar zeneoktatásban rejlő eltérések? Magyarországi kollégáink munkájuk során elsősorban a tiszta éneklésre, intonálásra, a magabiztos fellépésre, a zene szépségeinek felfedezésére helyezik a hangsúlyt, arra ösztönzik tanítványaikat, hogy hallják mindazt, amit csinálnak. A szlovákiai oktatásban viszont a hangszertudásé a főszerep, így pedagógusaink sokszor a legegyszerűbb gyermekdalokat is hangszerkísérettel tanítják, mintegy mankót adva az énekléshez. Magam is azt a véleményt osztom, mely szerint a hangszeres betét csupán jutalomként hangozzék fel az óra bizonyos részében, színesítve a már megtanultakat. Mit lehet elérni a zeneórán egy kevésbé jó énekhangú és hallású diákkal? Természetesen az ilyen gyerek semmiképp sem büntethető azért, mert a jó Isten nem áldotHomolya Éva és Miskolczi Ottó, a Bárdos Lajos Kórusfesztivál főszervezője (Archív felvétel) ta meg elegendő tehetséggel. Szerencsére a zenei műveltség sokrétű, és szorgalommal bizonyos hiányosságok kompenzálhatóak. Ha egy gyerek tud kottát olvasni, ismeri a muzsika halhatatlanjait, már nem zenei analfabéta, rendelkezik bizonyos alapműveltséggel. Ennek eléréséhez viszont elengedhetetlen, hogy osztályozzuk a nevelési tantárgyakat, különben tanítványaink óhatatlanul ellustulnak. Am ha teljesítményüket érdemjeggyel jutalmazzuk, lelkesen foglalkoznak feladataikkal, és előbb-ütóbb eljutnak a felismerésig: milyen sok szépség van a zenében, mégiscsak jó, hogy ezt is megismerhettem! Milyen zene áll ma legközelebb gyermekeinkhez? Tizennégy éves korig még nem alakul ki zenei ízlésük, általában azt ismerik, amire felhívjuk figyelmüket, és azt szeretik, ami közel áll lelkivilágukhoz, lényükből fakad: a vidám, fordulatos dallamokat, a ritmusos zenét, amely nem igényel komolyabb zenei műveltséget. Hándel Messiása biztosan jobban tetszik majd Bach Toccátájánál, a Carmina Burana népszerűségében megelőzi Bartók műveit. A klasszikusok közül legkevésbé egyébként Beethoven zenéjét kedvelik, hiányzik ugyanis belőle a vidámság kisugárzása. Gyermekeink szívéhez legközelebb természetesen a mai zene áll, hiszen a médiák erejével még a klasszikus zene szeretetére oktató pedagógusok legjobbjai sem vehetik fel a versenyt. A heti egy zeneóra még egy icipici egyensúlykorrekcióra sem képes a napi huszonnégy órán át sugárzott és hallgatott modern zenével szemben. Egyébként a könnyűzenében is vannak értékek. Természetesen itt most nem a például Pap Rita nevével „fémjelzett" bugyutaságokra gondolok. Ismerik-e a mai fiatalok népdalkincsünket? Mindig akadnak olyan diákok, akik sok szép dalt tudnak, ám többségük csupán azokat ismeri, amelyeket zeneórán hall. Ha évekkel ezelőtt feladatul adtam, hogy szüleik, nagyszüleik bevonásával gyűjtsenek népdalokat, igazán tarka csokorravalót hoztak. Mára egyre szűkül a repertoár, már a szülők sem tudnak igazán gyermekeik segítségére sietni. A Márai Sándor Alapítvány, Pozsony, pályázatot hirdet a Magyarországon és Csehországban tanuló egyetemisták számára az 1998/99-es tanévre. A pályázati feltételek a következők: 1. A pályázónak igazolnia kell, hogy elvégezte az adott egyetem/főiskola első évfolyamát, ill. a megelőző évfolyamot, 2. a pályázónak igazolnia kell az egyetemen/főiskolán elért tanulmányi eredményeit, 3. azon egyetemisták/főiskolások nyújthatnak be pályamunkát, akik a következő szakterületek hallgatói: közgazdaságtan, teológia, politológia, esztétika, pszichológia, szakpedagógia, szociológia, nyelvészet, jogtudomány, szociálpszichológia, filozófia, történelemtudomány, irodalomtudomány, művészettörténet, orvostudomány. 4. A pályamunka terjedelme: 8-15 oldal 5. A pályázati díj 200 Sk, amely összeget pénzesutalványon kell átutalnia a MSA bankszámlájára. Számlaszám: 2725005/8080. A pénzesutalvány igazolószelvényének másolatát mellékelni kell a pályázathoz. A fenti kritériumoknak megfelelően a pályázati jelentkezőlapot május végéig lehet kikérni a Márai Sándor Alapítvány pozsonyi irodájában (Hviezdoslavovo nám. 17., Bratislava, tel. 07/5335 900). A jelentkezési lapok és pályamunkák beküldési határideje 1998. június 30. (kérjük a pályamunkát 2 példányban elküldeni). A pályamunkákat egy független szakemberekből álló bizottság pontozással bírálja majd el, és augusztus közepén hozzuk nyilvánosságra a pályázatot elnyert diákok névsorát. Három kategóriában folyósítunk ösztöndíjat a következő nagyságrendben: I. kategória 30 000 Sk 4 diák részére II. kategória 20 000Sk 10 diák részére III. kategória 10 000 Sk 20 diák részére Kérjük a pályázókat, hogy pontosan töltsék ki a Pályázati űrlapot, tartsák be a feltüntetett időpontokat, mert minden pontatlanság és késlekedés kizáró ok lehet a pályázatok és a pályamunkák elbírálásakor.