Új Szó, 1998. március (51. évfolyam, 50-75. szám)

1998-03-04 / 52. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. MÁRCIUS 4. KOMMENTÁR Közéleti nyakkendő TÓTH MIHÁLY A fordulat utáni politikai viták hajnalán (1990) lapunk egyik levelezője azt is megírta, milyen nyakkendőt viselt az általa rokonszenvesnek ítélt politikus. Egy másik tudósító imigyen lelkendezett annó 1992: „Mindenkit lenyűgözött Torgyán mosolya". Azóta változott a helyzet, a szlovákiai magyart már kevésbé érdekli, hogyan bogozta kedvence a nyakkendőjét, milyen csábos a hordóra állt politikus mosolya. Napjainkban már az egység kérdésének boncolgatása a menő téma. Az Együttélés néhány vezetőjének nem titkolt örömére és az MPP több vidéki funkcionáriusától támogatva olyan csoporto­sulás van kialakulóban, amelynek célja: nyomást gyakorolni a népszerűségében és önbizalmában gyarapodott MKDM-re, hogy valósuljon meg végre Duray Miklós kezdettől (1989) dé­delgetett elképzelése, a szlovákiai magyar egypártrendszer. A kérdések kérdése: miért éppen Duray és az Együttélés kon­cepciójához igazodva kellene nyélbe ütni az egyesülést, ha bekövetkezik a legrosszabb, amit Nagykeszin végveszélyként emlegettek? Miért oly sürgős a véres karddal nyargalászók­nak a koalíciós tanács megkerülése? A válasz: 1994 óta átrendeződött a szlovákiai magyarság ro­konszenvstruktúrája. Az MPP iránti szimpátia nagyjából azo­nos szinten maradt, az Együttélés híveinek száma rohamosan csökkent, az MKDM-é ugyanolyan mértékben növekedett. Ilyen helyzetben Durayék előre menekülve még csak nem is szégyellik meglovagolni a Mečiarék által előidézett válságot régi törekvésük valóra váltásáért. A lényegre azzal tapintunk rá, ha megvizsgáljuk, miért fordultak el az emberek az Együttéléstől, és miért lett rokonszenvesebb az MKDM. Szlovákiai magyarjaink rokonszenve átcsoportosulásának fő oka: az emberek felismerték, hogy Duray radikalizmusa szá­munkra nem lehet megoldás. Sem a nyugati politikai partne­rek, sem a demokratikus erők rokonszenvét nem lehet vele el­nyerni. A nagykeszi partizánkodók megpróbálnak csúnyán visszaélni a szlovákiai magyarok egy részének politikai ta­pasztalatlanságával. Azokéval, akik nem teszik fel a kérdést: egységet, de kinek a platformján? Azokéval, akik az egység emlegetésekor minden másról megfeledkeznek. Arról is, hogy hatvan év alatt e jelszót emlegetve hányszor csőbe húztak bennünket. Igen, egységre, pontosabban közös fellépésre van szüksége a szlovákiai magyarnak, de semmiképpen sem egy­egy politikus fixa ideájának megvalósítására. Egy Cuper­mondat JUHÁSZ LÁSZLÓ Vezető politikusok szorgal­mas írnokai dolgoznak világ­szerte azon, hogy kedvencük egy-egy magasröptűbbre sike­redett mondata ne vesszen a feledés homályába, hanem megörökíttessék. így volt ez már a királyok korában is, és a kiskirályok birodalmában sincs másként. A sajtó azon kevés dolog közé tartozik, amely egyelőre nálunk is mű­ködik - legalábbis valameny­nyire -, így a múlt hét Nagy Mondata is megmaradt az örökkévalóságnak. Az „arany­köpés" ezúttal Ján Cuper kor­mánypárti képviselő száját hagyta el, aki utánozhatatlan éleslátással és megfontoltság­gal azt nyilatkozta, hogy ők ugyan semmiféle olyan elnök­jelöltet nem támogatnak, aki a Magyar Koalíció bizalmát is élvezi. Cuper szuper elmélete megtámadhatatlan: hogyan is bízhatnának meg az ország vezetésével olyasvalakit, akire az elszakadáspárti, árulkodó, hazug, irredenta felbujtó, sa­többi magyar pártok is jó szemmel néznek?! Legyen az író, buszsofőr, vasutas: aki jó a magyaroknak, az a legde­mokratikusabb mozgalomnak meg nem felelhet. Elnökmen­tes új korunk hajnalán persze ilyesmit hallva az embernek óhataüanul is beindul az agya. Belegondolni is ször­nyű, mi történne, ha a három magyar párt úgy döntene: bi­zalmat szavaz a kormánykoa­líció (még) nem létező elnök­jelöltjének. Bizony, főhetne a honatyák és honanyák feje, hogyan is határolja el magu­kat saját párthű jelöltjüktől. Az ehhez hasonló morfondí­rozás azonban pillanatnyilag teljesen fölösleges: az elnöki palota jelenlegi bérlői látható­an jól érzik magukat az ódon falak között. A jót könnyű megszokni, a kormánynak és fejének egyelőre nem okoz gondot a legfontosabb elnöki teendők (nagykövetek me­nesztése, népszavazás eltörlé­se) ellátása. A szerző a Szlovák Rádió angol szerkesztőségének munkatársa. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238319) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238344) Mislay Edit- kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság- (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/976179, Nyitra: 087/52 2543 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Távozz tőlem, sátán! (Agócs Ernő karikatúrája) Nem a hatalomra, az összefogásra kell építeni Érdekek és indulatok n. Ha esély támad rá, hogy egy csoport uralma alá hajthassa a szlovákiai ma­gyarság legtöbb fontos in­tézményét és pénzügyi forrásait, sok minden hát­térbe szorul. ÖLLŐS LÁSZLÓ Például hogy az egy párt esetleg csak egy nemzetközi pártszerve­zetnek lehet a tagja. Ez alól egyetlen régi kivétel van, ám 1989 óta nem történt ilyen. A többi magyar kisebbség legsike­resebb egységpártja is csak az egyiknek a kapujába jutott. Mi pedig a liberális és a konzervatív pártszövetségben is ott va­gyunk, sőt az egyesült európai liberális párt egyik alelnöke is a mi politikusunk. Amit mostaná­ban megakadályoztunk, az csak külföldi nyomással sikerült, ez­zel a képviselettel. Ez még kor­mányra kerülésünkkor is kell, hát még manipulált választások esetén, parlamenti képviselet nélkül! A hatalom ilyen központosításá­ból fakadó korrupcióval, hatal­maskodással, politikai szarvas­hibákkal szembeni ellenállás következtében hullott szét a kárpátaljai magyarok egységes­nek mondott pártja. Ezért törtek ki veszekedések az RMDSZ-ben, amit csak kormányra kerülésük tompított. Ezért tört darabokra gyűlölködő veszekedések köze­pette a vajdasági magyarok, úgymond, egységes pártja. Az egy párt listáján indulás nem szüntet meg semmit, nem vált le senkit, de rejthet veszélyeket. A listáját adó párt akadályozhatja a szavazatokért járó összeg kifi­zetését partnereinek. Megpró­bálhatja háttérbe szorítani őket a kampány során, hangsúlyoz­va, hogy minden az ő neve alatt fut. Megkísérelheti saját hatal­mába vonni a parlamenti képvi­selet irányítását. Törekedhet rá, hogy maga döntsön az egész magyar politikai képviselet irá­nyultságáról. Egyszóval meg­próbálhatja magát minden poli­tikai folyamat középpontjába helyezni. Az, úgymond, válasz­tási párt nem jár a fenti kocká­zattal, mert azt a pártok közö­sen és egyenlően alkotják. De ma még nem ismerjük a válasz­tójogi törvényt, így dönteni sem lehet. Mi hát most a megoldás? A pár­tok mindegyik indulási módnak olyan változatát dolgozzák ki, hogy az ne a szlovákiai magyar politika és társadalom feletti uralomra, más nézetek kire­kesztésére épüljön, hanem min­Még nem ismerjük a választójogi törvényt, így dönteni sem lehet. den erő összefogására. Egyezte­tést kell bevezetni a többségi sza­vazás helyett az alapszerveze­tektől az országos vezetésig. A párt felsőbb szerveit delegálás útján hozza létre a mai három pártból keletkezett három plat­form, amelyek megőrzik szerve­zeti kereteiket, költségvetésüket, apparátusukat és arculatukat. A párt országos képviselőjelöltjeit az egyes platformok delegálják. A helyiek indíthassanak versen­gő jelölteket az önkormányzati választásokon. így érhető el, hogy ne más pártokat erősítse­nek az egy magyar pártból amúgy kizáródó képviselő- és polgármesterjelöltek települése­inken. Meg kell próbálnunk megtartani pártjaink tagságát mindegyik nemzetközi pártszer­vezetben a belső pluralizmusra való hivatkozással. Az eddig be­terjesztett egyesülési alapsza­bály tartalmazza a fokozatos el­uralás lehetőségét! Az egy listán való induláshoz szerződést kell kötni a közös vá­lasztási kampányról, a parla­menti frakció egyeztetett mű­ködtetéséről és az anyagiak kor­rekt elosztásáról. A magyar koa­líció megoldásait hangolja össze az SZDK-val. Véget kell vetni mindenféle moz­galmak, „kezdeményezések" szervezésének az egyik megoldás mellett. Dönteni csak a választási törvény ismeretében lehet és sza­bad. A választások előtt hirtelen szervezett mozgalom alkalmat ad bárkinek, hogy az utolsó pilla­natban mindenkit összeveszítve kiüsse a nála jobbakat és népsze­rűbbeket a képviselőlistáról, és egyéb „üzleteket" kössön. Az eredmény két táborra szakadt, egymással ellenségeskedő ma­gyar politika lesz közvetlenül a választások előtt. Ez pedig még valakinek érdeke. Az illetőt Vladi­mír Mečiarnak hívják. „Specialis­tái" által benne van a keze a mos­tani magyar- magyar viszályban a választási manipuláció előké­szítésének részeként. Ezért gon­dolja meg mindenki, aki most mozgalmat szervez, vagy akit be­szerveznek, mi mindent tesz vele, és ki mindenkivel. Elemzésemben az egyes irány­zatokhoz nem írtam hozzá poli­tikusok és pártok nevét. Úgy gondolom, mindenkinek szemé­lyes felelőssége, hogy mire hasz­nálja a helyzetet, amit ma Szlo­vákiában egy diktatórikus hatalomátvételi kísérlet mozga­tói teremtenek. Magyar szerve­zeteink bomlasztására, eluralá­sára, korábbi társainak kiütésé­re-e vagy pedig minden erőnk összehangolására korrekt sza­bályokkal és emberi tartással. A szerző politológus. vazólappal kelljen választani), és keressék a megoldást az egy­re növekvő szociális gondokra, a munkanélküliség csökkenté­sére, a bűnözés visszaszorításá­ra s mindenekelőtt a szlovákiai magyar nemzeti közösség haté­konyabb érdekképviseletére. Bugár Béla Ki kalózkodik? Rövidesen elválik, ki kalózko­dik a magyar politikában. Há­rom variációt állított fel az MK. Mindegyik a magának megfele­lő, jónak gondolt elképzelés szerint. Csak azt elfelejtik, hogy a választót nem érdeklik a kü­lönböző variációk pro és kontra • TALLÓZÓ ­PRAVDA Hol volt, hol nem volt címmel közöl kommentárt a lap, rámu­tatva Vladimír Mečiarnak a volt köztársasági elnökkel kapcsola­tos ellentmondásos kijelentése­ire. A cikk írója arra a vasárnap elhangzott állításra reagál, melyben a miniszterelnök azt bizonygatja, Kováč soha nem volt a DSZM elnökjelöltje. Mečiar szerint az exelnök önje­löltként indult az elnökválasz­táson. A kommentátor azonban homlokegyenest ellenkező tényeket közöl. Az 1993-as el­nökválasztás második fordulója előtt ugyanis A. M. Húska kijelentette: „Michal Kováč a DSZM egyedüli elnökjelöltje, aki szóba jöhet a második for­dulóban." Miután pedig Kováč az elnökválasztáson megszerez­te a szükséges szavazatokat, maga a kormányfő a választás eredményét úgy értékelte, meg­felelt a várakozásoknak, hisz az SZNP és a DBP már előre jelezte Kováč támogatását. Mindezek ellenére ma Mečiar úgy Iája, Kováč önjelölt elnök volt. „Le­het, hogy nemsokára megtud­juk, hogy Michal Kováč egyálta­lán nem is volt köztársasági el­nök..." NÁROpNÁOBRODA A kormányfő szerint Michal Kováč távozása véget vet az al­kotmányos intézmények harcá­nak és azoknak a kísérleteknek, melyek egy második végrehaj­tói hatalom kiépítésére töreked­tek. A cikk írója szerint a kor­mányfő által harcnak nevezett valami valóban befejeződik, mert Szlovákiának egyszerűen nincs köztársasági elnöke. Ugyanez elmondható a végre­hajtó hatalom második köz­pontjának kialakításáról is, hisz az alkotmány két ilyen cent­rummal számol: az elnök és a kormány képviselik a végrehaj­tó hatalmat. Michal Kováč távo­zásával Szlovákiában a végre­hajtó hatalomnak egyetlen köz­pontja maradt. A Kováč és Mečiar közötti ellentét két sze­mélyiség összeütközése volt. SME Mečiar attól fél, nem nyeri meg a parlamenti választásokat. Ezért tesz meg mindent a kor­mánykoalíció, hogy a választási törvény módosításával lehetet­lenné tegye az ellenzék győzel­mét. Mindazok a megszorítá­sok, melyeket a módosítási ja­vaslat tartalmaz, még nem jelentenik azt, hogy a DSZM megnyeri a választásokat. A változtatásokkal előnyökhöz juthat ugyan a mozgalom, de nem változtathatja meg az ál­lampolgárok elégedetlenségét. A felmérések azt mutatják, a választásokat az ellenzék nyeri meg, még akkor is, ha elfogad­ják Mečiarék módosítási javas­latát. A kormányfőnek nem ma­rad más hátra, mint manipulál­ni vagy meghamisítani a válasz­tást és eredményeit. érvei, hanem valami biztosat akar tudni. Hogy azt még nem lehet tudni itt nálunk a mai helyzetben? Jó politikusokra van szükségünk. Sajnos, nálunk a jó politikus és a sikeres nem ugyanaz. Felháborít, amikor egyes politikusaink nyilatkoza­tában „néhány járási vezetőségi tag saját elképzeléseinek meg­valósításáról" szólnak. Hol a vá­lasztók, és kit szolgálnak képvi­selőink, ha nem a területeket (és minden polgárt)? és az ő szavuk szent akkor is, ha laikus! A né­hányjárási vezetőségi tag nélkül nem biztos, hogy ott vannak képviselőink a parlamentben, és így lesz ez most is, hacsak le nem késsük a vonatunkat. Dániel Erzsébet VISSZHANG Nem viccelődünk Válasz Reiter Krisztina levelére. Tisztelem mindazokat, akik va­laki iránti elkötelezettségükből mindent megtesznek az „ügy érdekében". Ön az Együttélés kassai járási titkáraként már többször általánosított, és meg­gondolatlan következtetésekre jutott. Addig, míg a három párt koalíciós szinten tárgyal min­den lehetséges változatról - te­hát keresi a megoldást - a szűk, pártpolitikai szemellenzővel rendelkezők felelőtlen „nyo­másgyakorlási kísérletekkel" nehezítik meg a döntést. Ön szerint „a nagygyűlés felszólalói az egység megteremtését sür­gették" - ugyanakkor Öntől el­térően ezen nem feltétlenül az egy pártba olvadást képzelik el - melyet bizonyított a Duray Miklós által végrehajtott szava­zás: a jelenlevők körülbelül egy­harmada szavazott az egy párt mellett. Az egységet meg kell teremteni, nem másokat támad­va írni róla. Az országos vezető­ség feladata elfogadni a lehető legjobb formációt, nem pedig a választók elé vinni a még vita­tott témát. A szlovákiai magyar választó - jogosan - azt várja el felelős politikusaitól, hogy tisz­tességesen egyezzenek meg (úgy, hogy csak egy közös sza-

Next

/
Thumbnails
Contents