Új Szó, 1998. március (51. évfolyam, 50-75. szám)

1998-03-24 / 69. szám, kedd

ÚJ SZÓ 1998. MÁRCIUS 825. KULTÚRA ­naptár 9 Vincenzo Bellini Alvajárójának premierje a Szlovák Nemzeti Színházban Egy feltámasztott opera Vannak operák, amelyek csak nehezen vonhatók ki abból a bűvkörből, ame­lyet Callas vont köréjük azzal, hogy kifejezetten az ő kedvéért porolták le őket és vitték színre egy évszázadnyi szünet után. VOJTEK KATALIN Callas csak egy volt, s ezért min­dig jó adag merészség szüksé­geltetik e neve által fémjelzett művek bemutatásához. Az ope­rarajongók leginkább az ő fel­vételeiről ismerik őket, ami ele­ve óriási handicapet jelent - ter­mészetesen elsősorban a nyo­mába lépő énekesnők számára. Olyan elvárásoknak kell megfe­lelniük, amire eleve képtelenek. Nem okvetlenül azért, mert gyöngébbek, rosszabbak, ha­nem mert egyszerűen mások. Mégis jó, ha akad, aki színre vi­szi egyikét-másikát ezeknek a legendás operáknak, hogy meg­győződhessünk magunk is: vé­letlen volt-e hosszú Csipkeró­zsika-álmuk? Élvezhetők-e egy­általán olyan csodás kisugárzá­sú személyiség közreműködése 'kül is, mint amilyen Callas .t? Bellini Alvajárójának szombati pozsonyi premierje után egyér­telmű igennel válaszolhatunk ezekre a kérdésekre. Ha az Al­vajáró nem rendelkezik is a Norma vagy a Puritánok kvali­tásaival, gazdagon áradó, fül­bemászó dallamai, parádés vo­Olyan elvárásoknak kell megfelelniük, ami­re eleve képtelenek. kális teljesítményekre lehetősé­get adó szólamai feljogosítják arra, hogy ne merüljön ismét a feledés homályába. Cselekmé­nye ugyan kissé bugyuta, de mi­ért ne volna az, ha Mark Twain híressé vált, s a műfaj termésé­nek zömére vonatkoztatható megállapítására gondolunk: i opera olyan szamárság, amit elmondani nem lehet, csak elénekelni." A mű vendégrendezőjének, az ausztráliai Gwenda Berndtnek a műsorfüzetben ismertetett koncepciója kissé elrettenti a szép dallamokra vágyó operalá­togatót. Ilyen mondatok talál­hatók benne: (Az opera cselek­Maria Callas az Alvajáróban. Aminaként nehezen megközelíthető mércét állított utódjai elé (Archív felvétel) ményének lejátszódása idején) „Svájc épp drámai változásokon ment keresztül: a 19. század elején ez a bécsi kongresszus volt, utána pedig az új demok­ratikus jogok eljövetele. Törté­netünk tehát nemcsak banális szerelmi történet, hanem egy­ben két világ összeütközése: az újé és a régié." A címszereplő­ről, az alvajáró Amináról ez ol­vasható: „Az a társadalmi struk­túra, amelybe került, nyomasz­tóan hat rá." Gwenda Berndt a következő mondatban még azt is sejteni engedi, hogy Amina szomnambulizmusa is ebből a szociálpszichológiai tényből eredeztethető. Istenem, már megint egy „zseniális" rendező, aki Bellini ürügyén, a partitúra félremagyarázásával kívánja a közönségre ráerőszakolni ön­magát és világmegváltó eszmé­it! - sóhajtja a néző és felkészül a legrosszabbakra. Hál'istennek, kellemes csalódás éri. Berndt, aki évekig segéd­rendezőként működött a szak­ma egyik legkiválóbbika, Jean­Pierre Ponelle mellett, nem vál­totta be a műsorfüzetben leírt fenyegetését. Elegánsan mér­téktartó és stílusos rendezést produkált, amelyhez kitűnően idomultak Ľubica Jarjabková jelmezei és Ladislav Vychodil Elegánsan mértéktar­tó és stílusos rende­zést produkált. díszletei. Semmit sem magyará­zott bele Felice Romani szöveg­könyvébe, hagyta a művet olyannak, ami - ósdi bájú, naiv mesének. Ezt a mesét, amelyben vértelen figurák mozognak valószínűt­len vagy minden drámai erőt nélkülöző helyzetekben, csu­pán egyetlen dolog tudja érde­kessé tenni: ha szép hangok ad­ják elő. Ez elsősorban Amina bravúros, nyaktörő szólamának előadójára vonatkozik. Jana Valášková rendelkezik mind­azokkal az adottságokkal, ame­lyeket ez a szerep megkövetel: illúziókeltő megjelenés, jó já­tékkészség, szép színű, hajlé­kony, behízelgő orgánum. Vol­tak remek pillanatai, az összha­tást azonban lerontotta, hogy ez a szép hang kibicsaklott vagy kihagyott az exponált magassá­goknál. Épp azoknál, amelyek mintegy felteszik a koronát Amina szólamára. Nem tudni, mi volt ennek az oka: a premier okozta lámpaláz, meghűlés, fá­radtság, netán komolyabb, tar­tósabb vokális probléma? Kár pedig, mert ha leszámítjuk a gikszereket, kitűnő Aminát lát­tunk-hallottunk. Az Elvino sze­repét éneklő Jozef Kundiák rendkívül megbízható, intelli­gens énekes, mindent korrektül elénekel, de Elvino szerepét nem az ő orgánumára szabták. Ezt egy érzéki szépségű medi­terrán hangra, Rubini tenorjára írta Bellini, és Kundiák hangjá­ból épp az olvadékony lágyság, a „dolcezza" hiányzik. Szólam és énekes nem találkozott Lisa szerepének esetében sem. Meg­szólaltatására Lilia Larinová hangja súlyosnak bizonyult, Lisa könnyedebb és hajléko­nyabb hangot igényel. A Rodolfót éneklő Ján Galia egy rendkívül markáns, érdekes, „kormos" basszus szerencsés tu­lajdonosa. Amikor először szó­lal meg, mindenki érdeklődve kapja fel a fejét. Továbbhallgat­va azonban hiányérzetünk tá­mad, úgy tűnik, mintha ez a hang mindig azonos síkon mo­zogna, nélkülözve minden színt, árnyalatot. Jitka Sapá­rová-Fischerová viszont Amina anyjának kis szerepében is meg­győzött értékes hangbeli és szí­nészi adottságairól. Bellini tipikusan énekescent­rikus komponista, aki a zene­kart teljesen a vokális szóla­moknak rendeli alá. Úgy tűnt, mintha ezt a rutinfeladatot kis­sé lebecsülte volna a Dušan Štefánek vezényelte zenekar, amiről a sokszor elnagyolt, nem elég tiszta hangzás, pár pontat­lan hangszerszólói belépés ta­núskodott. Az együtteseknél azonban sikerült megvalósíta­nia a dallamoknak azt a spon­tán áradását, amely olyannyira jellemző Bellinire. Megjelentek a redukált tantervi javaslatok - egyelőre a romák viszonylatában A nemzetiségi iskolaügy vészjelei KÖBÖLKÚTI VARGA JÓZSEF Az alternatív oktatás tervezeté­nek kidolgozása már 1990-ben elkezdődött, amikor az akkori is­kolaügyi, ifjúsági és sportminisz­térium középiskolai felelős osz­tálya új elképzeléssel lepte meg a minisztérium dolgozóit. Akkor még csak körvonalazódott a helyzet, de hamarosan az alapis­kolákra is kiterjesztették a terve­zetet, bár akkor még pontosan senki sem magyarázta meg a ter­vezett intézkedés lényegét. Az­tán egyszerre mindnyájan szen­vedő részesei lettünk... A nemzetiségi iskolákra neheze­dő nyomás mindennapos: egyre inkább megnyirbálják jogain­kat, egyre inkább megsértik a különböző nemzetközi doku­mentumokat (Európai charta a regionális és kisebbségi nyel­vekről; Keretszerződés a nemze­ti kisebbségek védelméről; az Európa Tanács 1201-es ajánlá­sa; A nyelvi jogok barcelonai ál­talános deklarációja; a hágai ajánlás, valamint A kisebbségek nyelvi jogairól szóló oslói aján­lás), s ezáltal Szlovákia világvi­szonylatban is mindinkább a kedveződen megítélésű orszá­gok sorába csúszik vissza. A Slota- és Slobodník-féle agresz­szív hungarofóbia a gyűlölködés legextrémebb formáit erősza­kolja rá az ország békeszerető népére. A nemzetiségi iskola­ügyet mára teljesen tönkretet­ték, hiszen a nacionalista egyé­neken kívül az Iskolaügyi Mi­A nemzetiségi iskola­ügyet mára teljesen tönkretették. nisztérium Nemzetiségileg Ve­gyes Főosztályán szinte egyet­len nemzetiségi dolgozó sem maradt, sőt a legutóbbi értesülé­sek szerint a főosztályt visszami­nősítették részleggé, s a Külön­leges feladatok és oktatási léte­sítmények semmitmondó cím alá sorolták. Hasonló „tisztoga­tásokra" különböző tudomá­nyos intézményeknél is hamaro­san számítani lehet. A középiskolák nemzetiségi osz­tályainak rafináltan megindo­kolt csökkentése, a diákok szá­mának tudatosan rohamos csök­kentése mind-mind a jelenlegi destruktív állampolitika része. Nemzetiségi iskolaügyünket mindemellett újabb rém fenye­geti: a tanítás színvonalának gyors csökkentése. Igaz, egyelő­re csak a roma osztályokban kí­vánják megvalósítani azt a prog­ramot, amely A nevelés és mű­velődés programja a szociálisan kedvezőtlen és elhanyagolt kör­nyezetben élő tanulók számára kacifántos címet viseli - tudatos megtévesztésképpen. S tudjuk, akár az alternatív ok­tatás esetében, ez ma már nem­csak rossz álom, hanem kísértő valóság. Megjelentek a redukált tantervi javaslatok - egyelőre a romák viszonylatában -, de nemzetisé­gi iskoláinkba is folyamatosan ugyanúgy begyűrűzhet ez a ti­tokzatos kór. Lényege: a tanter­vi előírások helyett alacsonyabb szinten, mennyiségileg és minő­ségileg deficites tanítást produ­kálni az alapiskolákban, s eset­legesen a középiskolákban is, meggátolva így a nemzetiségi tanulók továbbtanulási lehető­ségeit és esélyeit. Az ilyen defici­tes tanuló örökös munkanélküli segélyre kárhoztatott, hiszen nemzetiségi léténél fogva az outsider szerepét kell vállalnia. Az irántuk megrendült bizalom a nemzetállam téveszméjének nyit tág teret. így hát a tanulók, esetleg maximálisan középisko­lai szintig felküzdve magukat, mindenkor alárendelt viszony­ban lesznek a többségi nemzet­tel szemben. Ne becsüljük le az effajta szegre­gációs törekvéseket, mégha egy­előre a magyar tanítási nyelvű alapiskolákat közvetlenül nem is fenyegeti az ilyen veszély! A próbálkozást pillanatnyilag keményen visszavertük, de a hétfejű sárkány továbbra is tá­madásra kész... Őrzők, vigyázzatok a strázsán! Átadták a Pulitzer-díjakat Budapest. Életművéért Faludy György Kossuth-díjas író, köl­tő, műfordító vehette át a magyarországi Joseph Pulitzer Em­lékdíjat vasárnap. Az emlékdíj alapítványa immár nyolcadik alkalommal ítélte oda az elismeréseket. A 87 éves költő mel­lett az idei kitüntetettek: Kovács Zoltán és Tarnói Gizella (Élet és Irodalom), Javorniczky István (Magyar Nemzet), Rácz Al­bert operatőr (MTV), valamint a Magyar Rádió Tudományos Szerkesztősége. (MTI) Az Echo ifjúsági kórus koncertje Pozsony. Ligetfaluban, a Rovniankova utcai művelődési ház Momentum Musicum című sorozatában énekkarok mutatkoz­nak be a közönségnek. Ma este 19.00 órától az Echo ifjúsági kórus lép fel Ondrej Šaray vezényletével, (ú) SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Az alvajáró (19) HVIEZ­DOSLAV SZÍNHÁZ: Hat szerep keres egy szerzőt (19) KIS SZÍNPAD: Marcus Aurelius a Garamnál (19) ASTORKA SZÍN­HÁZ: Holt lelkek (19) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Pinok­kió (9.30, 12.30) KASSAI JANKO BORODÁČ SZÍNHÁZ: A koldusdiák (19) MOZI POZSONY HVIEZDA: Titanic (am.) 16,19.30 TATRA: Spice World (ang.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Flubber - A szórakozott professzor (am.) 15.30,18 Álljon meg a nászmenet! (am.) 20 MLADOSŤ: Nostradamus (am.) 15.15, 17.30 YMCA: A csókgyűjtő (am.) 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: Spice World (ang.) 15.30, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Albino Aligátor (am.) 18.30, 20.30 Tudom, mit tettetek a múlt nyáron (am.) 17, 21 A böl­csekkövére (am.) 19 A csillagokat az égről (szlov.-cseh) 17.30 A dolgok állása (ném.) 19.30 Majdnem rózsaszín történet (szlov.) 19.15 KASSA DRUŽBA: Bizonytalan jelentés a világvégéről (cseh) 16, 19 TATRA: Flubber - A szórakozott professzor (am.) 15.30, 17.45, 20. CAPITOL: Spice World (ang) 15.45, 18, 20.15 ÚSMEV: Titanic (am.) 16, 19.20 IMPULZ: Légörvény (am.) 16.15,19 DEL-SZLOVAKIA KOMÁROM - TATRA: Négy szoba (am.) 17, 19 GÚTA - MO­ZI: A holnap markában (am.) 18.30 LÉVA - JUNIOR: A Sakál (am.) 16.30, 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Reszkessetek betörők 3 (am.) 16.30,19 Megjelent a Jelenkor márciusi száma Lúdtalpra, magyar! POLGÁR ANIKÓ Kovács András Ferenc és Tompa Gábor „Kétszer kettőször két balkezes" c. 8 szonettet tartal­mazó ciklusából származik a fönti, Petőfit parodizáló cím. A versciklus többi darabjára is ­bevett erdélyi szokás szerint - a klasszikus magyar és világiroda­lom frázisainak kifigurázása, to­vábbírása, posztmodern átértel­mezése a jellemző. Olvashatjuk pl. a „Legújabb nyelszi bárdolat­lanokat" (mottó: „Ötszázan nyalják szótlanul") vagy „A kö­zépkorúak alkonyát". S miköz­ben a költő így elbánik a klasszi­kusokkal, „forog sírjában Shakespeare, Brecht, Aesop!" Az alkotói módszerről is idéz­zünk pár sort - stílusosan - vers­ben: „Ha alkot, akkor zűrlő űr­ben blattól, /miközben csonka lóval Dürrenmattol,/ s elnyám­mog, mint egy lusta ponty a horgon./ Kiöltené, ha lenne anyanyelve,/ de túl költői, túl híg hanyag elme - / nem számít­hat rá sem Tartuffe, sem Orgon." A Jelenkorban található további (kevésbé humoros) ver­sek szerzői: Balla Zsófia, Jánk Károly, Makay Ida, Borbély Szi­lárd, Hollósvölgyi Iván és Payer Imre. Nemcsak a versek izgalmasak azonban: a prózában is folytató­dik Garaczi László Pompásan buszozunk! c. regénye, melyben ezúttal buszozás is van (kirán­dulóbuszon és helyi járaton). Zoltán Gábor lélektani indíttatá­sú novellája egy hallgatag fiatal lányról szól, Cserna-Szabó And­rás „csárdai beszélye" pedig egy magát „a legnagyobb szentesi barokk metafizikus költőnek" tartó férfiról. Folytatódnak a hozzászólások a Boros János kezdeményezte vitához is, melynek témája: szenvedély vagy szükségszerűség-e a filozó­fia? A két hozzászólás Gáspár Csaba László és Danka István műve. A filozófia szakos egyete­mi hallgató, Danka István írásá­nak stílusa kissé „iskolás", ám sok érdekes gondolatot tartal­maz. Gáspár Csaba László A ha­szontalan és mégis nélkülözhe­tetlen szolga c. esszéje sokkal él­vezetesebb és kiforrottabb mun­ka. A címe alapján sokat ígérő Jolanta Jastrzebska-írás: Szen­tek, prostituáltak, öngyilkosok (A szexualitás idiolektusa Mó­ricz Zsigmond regényeiben) va­lamivel szárazabb és sablono­sabb, mint gondolnánk. Előnye mindenképpen az, hogy Móricz ideológiai szempontú értékelé­sét korszerű értelmezéssel he­lyettesíti.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents