Új Szó, 1998. március (51. évfolyam, 50-75. szám)

1998-03-23 / 68. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. MÁRCIUS 23. KOMMENTÁR Ha én Gyula volnék TÓTH MIHÁLY Még Víťazoslav Móric kedvéért sem vagyok hajlandó részletezni, hogy miért, de szerintem teljesen logikus, hogy minden tudatosan demokrata dél-szlovákiai kisebbségi számára létezik Magyarországon egy legelfogadhatóbb párt, egy legrokonszenvesebb politikus. Az sem szorul bővebb magyarázatra, miért van az, hogy vannak Magyarországon közéleti kérdések, amelyek megoldása iránt kevéssé érdeklődünk, de olyanok is vannak, amelyek megválaszolása mintha a sajátunk volna. Dugába dőlt a terv, amelynek értelmében törvényt fogadtak volna el a kisebbségek parlamenti képviseletének szavatolására. A televíziónak köszönhetően számunkra is ismeretessé vált az egyes pártok és alkotmányjogászaik érvelése, így nálunk nem kevés volt az olyan kisebbségi magyar, aki a végső szavazás órájának közeledtével (természetesen spirituálisán) így szólítá meg kedvenc politikusát: „Ha én Viktor (Józsi, Iván, Gábor, Sándor) volnék..." (a nem kívánt név törlendő). így szólítá meg, és elmondá neki a törvény megszavazása mellett szóló szlovákiai magyar érveket. Amelyeket, ugye, Dunán innen és Dunán túl annyira ismer minden magyar, hogy ismételgetésük víz volna a bősi Dunába. A szlovákiai magyarok jelentős része betéve ismeri az egyes magyarországi pártok alkotmányjogászainak érvelését. Még a borúlátóbb kisebbségiek is abban bíztak, hogy a konstitúciónak a tudorai csak azt bizonyítandó köszörülik nyelvüket a törvény elfogadásának nehézségein, hogy dokumentálni kívánják ország-világ előtt: a lehető legtökéletesebbé kívánják tenni a kisebbségek törvényhozási jelenlétének rendszerét. Semmi se lett a törvényből. Az ellenzéki pártok képviselői közül azok tekergették leggörbébbre a paragrafust, akik korábban a piros-fehér-zöldre festett féltéglával leginkább döngették kokárdás mellüket. Ha én Gyula volnék, alaposan és nagyon elegánsan rápirítanék a paragrafusgörbítő pártokra és alkotmányjogászaikra, mert nem ismerték fel, hogy a törvény megszavazásának elmulasztásával elveszítették a jogukat arra, hogy akár egyetlen könnyet is ejtsenek értünk. Ha én Gyula volnék, a képviselőjelöltek listájára demonstratívan és „biztos befutó" helyre felírnám 10-15 kisebbségi személyiség nevét. Nem tudom, hány százaléknyi Magyarországon a kisebbségiek részaránya, de abban biztos vagyok, hogy a gesztussal az MSZP évtizedekre megnyerné a minoritások rokonszenvét. Sajnos, nem Gyula vagyok. Csak egy kisebbségi Miska. JEGYZET Vércsék és galambok DUSZA ISTVÁN Először a hangra lettem figyelmes. Éles, megszakítás nélküli sorozatvijjogás... Egy galamb száll le az erkélyre, s riadtan piheg. Aztán a közelgő vijjogást hallva fejvesztve menekül tovább a szemközti toronyházak felé. Erre már kinyitom az ajtót. A vijjogás egy ideig nem hallatszik, de a galambok eszeveszett sebességgel menekülnek valahová. Kilépve a balkonra látom, hogy a magasban egymástól szabályos távolságban négy vércse köröz. Köröznek? Nem egészen. Jellegzetes sűrű szárnycsapásokkal szinte lebegnek a magasban. Aztán párosával váratlanul bukórepülésbe kezdenek. Félúton lehetnek ég és föld között, amikor a valamikori gyárépület egyik szellőztetőnyílásából két galamb kezd menekülésbe. A vércsék már-már utánuk siklanának, de a galambok szembefordulnak velük. Testük láthatóan ütközik. Megdöbbenve állok: galambok harcolnak a vércsékkel. Szemben minden emberi előítélettel, a galambok ellenállnak. Elszállnak. Csak néhány szürke és barna madártoll hull alá... A vércsék meghátráltak. Igaz, folytatták az égi járőrözést. Vészjóslóan vijjogtak. A galambok meg mintha felderítőket küldtek volna előre rejtekeikből. Sohasem egyet. Mindig két galamb repült előre. Néhány perc múlva már egész csapat menekült utánuk biztonságosabb helyre. Beletellett bő órahosszába, mire a négy vércse föladta. Föladták? Nem adhatják föl. Istentől való ragadozó természetük van. De a galambok... az a kettő, amelyik képes volt szembeszállni a párosával alázuhanó vércsékkel... azok talán mást örökítenek át génjeikben, mint amit az a Noé bárkájára szálló galamb hordozott? Aligha, de nem hagyták a magukét, s nem adták oda a bőrüket. Lehetne tanulni tőlük. Bátor madarak. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238319) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt-politika - (5238344) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, Űrfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://wvw.voxnova.sk/ Ugy tűnik, ebben az országban már csak mi ketten nem pályáztuk meg az államfői tisztséget. (Peter Gossányi karikatúrája) NEUE ZÜRCHER ZEITUNG Bukaresti megfigyelők szerint a román szenátusban máris megmutatkozott a magyar Országgyűlés azon döntésének első hatása, hogy „nem volt képes és nem akarta megszavazni a régóta esedékes törvényt a magyarországi kisebbségek parlamenti képviseletéről" - vélekedett szombati cikkében a svájci lap. A most a szenátusban leszavazott romániai önkormányzati törvény jelentősen érinti az etnikai kisebbségek érdekeit, hiszen arra adott volna törvényi garanciát, hogy fel lehessen állítani kétnyelvű helységnévtáblákat azokon a településeken, ahol az egy népcsoporthoz tartozók számaránya meghaladja a 20 százalékot, ezenkívül az anyanyelvhasználatot engedélyezte volna azokban az önkormányzati testületekben, amelyekben a képviselőknek több mint egyharmada azonos kisebbséghez tartozik. „A jelenleg hatályos romániai kormányrendelet még érvényben marad; a végső szót a parlament másik kamarájának kell kimondania" - reménykedik a cikkíró a kormányrendelet fennmaradásában. A Magyar Koalíció választási felkészülése felér egy keresztrejtvénnyel, avagy a semmittevés gyümölcse Csak számunkra titok a titok? A Magyar Koalíció választási felkészülése, pontosabban a választásokon való indulásának módja felér egy keresztrejtvénynyel. MOLNÁR NORBERT Sok a titkolózás körülötte, de még több a bizonytalanság. Tény: mióta a Szlovák Demokratikus Koalíció moratóriumot hirdetett a kérdésről, a Magyar Koalíció sem igyekszik tudatni a választópolgárral, mire jutott. Kétségtelen, korábban már az is eredménynek számított, hogy a három párt egyáltalán képes volt elfogadni a másik javaslatát. Aztán egy rádiós vitából kiderült: a deklarációk szintjén minden rendben van, ha azonban konkrét lépésekre kerül sor, nem oly nagy az egyetértés. A három vezető nyíltan kimondta: csak saját mozgalma-pártja elképzelését tartják megvalósíthatónak, esetleg - vészhelyzetben - a másik két javaslat egyikét, mindkettőt semmiképpen sem. Úgy tűnik, hogy egyik politikai erőn belül sincs egyetértés a kérdésben. Különféle szárnyak alakulgatnak, s titokban vagy éppen nyíltan megpróbálnak támogatókat találni saját elképzelésüknek a többi párt berkeiben. A választási párt bejegyeztetése körüli gondok kétségtelenül az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom malmára hajtották a vizet. A Magyar Polgári Pártnak és az Együttélésnek az a jó, ha a választási törvény szerint koalícióÚgy tűnik, hogy egyik politikai erőn belül sincs egyetértés... nak minősül, ha más párt listáján indul egy olyan személy, aki nem tagja a pártnak. A kereszténydemokratáknak és az MPPnek pedig az felel meg, ha találnak az Együttélésben olyanokat, akik a pártegyesülés ellen vannak. A választásokon való indulás körüli csend legjobban az MKDM elképzelésének felel meg. Ha az Együttélés megvétózza a választási pártot, az MKDM pedig kigolyózza a szövetségi pártot, akkor az idő rövidsége miatt már csakis az egy listán való indulás lehet a megoldás, és akkor a kereszténydemokraták listája készen áll... Ennek a megoldásnak talán a másik két pártban is vannak támogatói. Elképzelhető, hogy már most ismeretes bizonyos körökben: kik kerülhetnek erre a listára, s a titok csak számunkra titok. Vajon hány vezető hagyja el saját mozgalmát-pártját a parlamentbe kerüléséit? Akár egy listáról, akár választási pártról legyen Az iskolaigazgató rossz álomnak tekinti az ignoráns arroganciát. Abban bízik, hogy majd csak felébred... ... és akkor eltűnik Lukáč úr, a lidérc VOJTEK KATALIN Van egy visszatérő rémálmom: asszisztensekkel körülvéve, zöld sebészköpenyben állok a műtőasztalon fekvő beteg fölött, kezemben szikével. Operálnom kellene, de nem tudok. Valami fatális félreértés folytán a körülöttem várakozók azt hiszik, orvos vagyok, meg tudom menteni a beteget, és nógatnak, csináljak már valamit. Tehetetlenül állok, érzem, ahogy egy nehéz verejtékcsepp legördül a homlokomon, mire fölébredek. Micsoda OLVASÓI LEVELEK Tanulni a történelemből Pár nappal ezelőtt ünnepeltük az 1848-as szabadságharc 150. évfordulóját. Majdnem minden szónok kiemelte, hogy a magyar forradalom eszméi korunkban sem vesztettek jelentőségükből. A megemlékezés arra is szolgál, hogy a pozitívumok mellett elemezzük azokat a hibákat, összefüggéseket, amelyek miatt a szabadságharc megbukott. Az egyik ilyen hiba, hogy az akkori Magyarországon megkönnyebbülés! Van, aki ébren és naponta éli át ugyanezt vagy hasonlót, egy lényeges különbséggel: még álmában sem jut eszébe, hogy nem oda való, ahová állították. Mint a komáromi járási tanügyi vezető, aki ellenőrzést tart a bátorkeszi iskolában, és főbenjáró véteknek minősíti, hogy az egyik tanítónő neve mindenütt magyaros formában, -ová végződés nélkül szerepel. Zordan felelősségre vonja emiatt az igazgatót. „De kérem mondja az -, ennek a pedagógusnak a neve valamennyi hivaélő nemzetiségek nem kapták meg az önrendelkezési jogot. Sajnos, ennek jelentőségét a forradalom vezetői nem ismerték fel idejében. Ezért a nemzeti kisebbségeket nem tudták megnyerni a forradalom ügyének. Hiába hoztak később törvényt a nemzetiségek jogairól, olyan törvényt, amely akkoriban példa nélküli volt Európában, mert az érintettek akkor már az osztrák császár kegyeit keresték önrendelkezésük megvalósításához. így Magyarország egyedül maradt és elbukott. Úgy látszik, a budapesti Országgyűlés nem okult a történtekből, ugyanis az ünnep után nem hozott törtalos okmányán, a személyazonossági igazolványában is így szerepel. Törvény mondja ki, hogy a magyar női vezetéknevek -ová végződés nélkül használhatók." Stanislav Lukáčot azonban nem tudja meggyőzni. A pedagógus állami alkalmazott, az iratok, amelyeket aláírt, hivatalos jellegűek, tehát köteles a nevét is hivatalos formában, államnyelven írni - harsogja. Hogy ezzel személyi jogot sért, semmibe veszi a törvényt, túllépi saját hatáskörét, és visszaél hivatalos hatalmával, fikarcnyit sem törődik. vényt a magyarországi kisebbségek parlamenti képviseletének módjáról. Mi, szlovákiai magyarok a döntést csalódva vettük tudomásul. Németh Géza Alistál Énekszóval, muzsikával Március 14-én Bény önkormányzata és a Csemadok helyi vezetősége nótaesttel egybekötött ünnepi műsorral emlékezett meg a magyar szabadságharc 150. évfordulójáról. A rendezvényen magyarországi venAhogy azzal sem, hogy állami szerv képviselőjeként csakis azt teheti, amit a törvény előír. Az igazgatónak, akivel emelt hangon beszél, rossz álomnak tűnik ez az ignoráns arrogancia. Abban bízik, majd csak felébred, és akkor eltűnik Lukáč úr, a lidérc. Pedig nem neki kell felébrednie, hanem Lukáč úrnak, aki ébren álmodik. Azt álmodja, hogy játékszerei az iskolák. Reménykedjünk, hogy ez az álma a választások után véget ér. Micsoda megkönnyebbülés lesz! Persze nem neki. dégek is jelen voltak. Az est fénypontja az a sok szép magyar nóta volt, amelyet a bényi éneklőcsoport tagjai adtak elő Kozák Tibor és zenekara kíséretében. Bár országszerte számos helyen tartottak megemlékezést a jeles évfordulóról, mégis akadtak olyanok, akik ellenezték. A bényi műsornak is akadtak ellenségei, voltak, akik a művelődési házba igyekvők szemére vetették, hogy miért mennek böjt idején ilyen estre. Pedig a rendezvény nem volt egyházellenes, és nem is volt rajta dáridó. Juhász Irén Kőhídgyarmat TALLÓZÓ