Új Szó, 1998. március (51. évfolyam, 50-75. szám)

1998-03-20 / 66. szám, péntek

ÚJ SZÓ 1998. MÁRCIUS 789. SPORT/TÉVÉ ÉS RÁDIÓ - SZOMBAT 11 Öt év terméséből kínál válogatást Balázs István jubileumi kiállítása a losonci Nógrádi Galériában A harmatcsepp szerkezetéről Az ember Javíthatatlanul" függ az idő múlásától. Tevékenységének tervezésében évfordulókhoz vagy más meghatározott időpontokhoz igazodik. így habár maga Balázs István nem kívánja hangsúlyozni - a Nógrádi Galéria Losoncon idén a művész 40. születésnapja alkalmából vette tervbe kiállítását. SZ. HALTENBERGER KINGA Balázs István alkotásaival a galéria látogatói tíz éwel ezelőtt találkoztak először. A pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán 1985-ben végzett művésznek ez már a második kiállítása volt: először Rimaszombatban mutatkozott be 1986-ban. Harmincévesen a losonci közönségnek expresszív figurális kompozícióit, tájképeit és városrészleteit mutatta be. Következő kiállításán, melyet a Nógrádi Galéria 1992-ben vett át a besztercebányai Kerületi Képtártól, már kevesebb figurális kompozíciót láthattunk, s a figura általánosabbjelzés szintjén, szinte szimbólumképpen szerepelt képein. A külföldön is gyakran kiállító művész munkásságát figyelemmel követve föltűnik, miként váltak képei egyre elvontabbakká, miközben témaválasztása mégis egyre mélyebben hatol az emberi lélek legmélyebb régióiba. Az ember az összes hiedelmével, hitével, tudásával és tudományával a világmindenség kis, de organikus része. E felismerés szemszögéből feszeget Balázs István „ajtókat", amelyek résein át az élet - az emberi élet - értelmét és rejtelmeit szeretné meglesni. Tettenérni az emberek közti kapcsolatok létrejöttét, az ember és környezete közti viszony törvényszerű - vagy éppen véletlen jellegű - alakulását. Mennyire véleüenek a kapcsolataink, mennyire törvényBalázs István (az első sorban) kiállítása megnyitóján szerű sorsunk alakulása? Van-e egyáltalán véletlen? Balázs e kérdésekre keresi a választ sajátos képi eszközökkel. Úgy érzi, hogy eszmét kell cserélni, kommunikálni kell, s a festészetet, a színek és formák, illetve jelek és szimbólumok világát veszi igénybe, mint kifejezőeszközt. A harmadik évezred küszöbén a festészet már kimerítette mindazokat az ábrázolási eszközöket és módokat, melyekkel a világ képi - vizuálisan érzékelhető felszínét tükrözte vissza. A látható felszín alá - a mikro- és lelki világba -, valamint fölé - a kozmikus dimenziókba - terjeszti ki az emberi szellem „csápjait". Ott keresi a választ a kik vagyunk, honnan jövünk és hová megyünk kérdéseire. A Nógrádi Galériában kiállított festményei, melyeket az utolsó öt év terméséből válogattunk, e fönt említett kérdéskört járják körül elvont, nonfiguratív stílusban, miközben Balázs István festési technikája nem szakad el a hagyományos olajfestés évszázados tapasztalataitól és eredményeitől. Kulturált színvilága, lendületes ecsetkezelése, rendkívül friss „alia prima" festékfelrakása remek felületeket eredményez. A festékkel nemcsak mint esztétikai kifejezőeszközzel, a szín hordozójával bánik, hanem néha szabad teret enged a festék anyagi lényegének az érvényesüléséhez. Szinte partnerévé fogadja a pasztát mint anyagot, és érdeklődéssel figyeli, hogyan viselkedik a sűrűbb vagy hígabb anyag a vászon függőleges felületén. A látogató, ha eléggé kíváncsi, A Mercurius Társadalomtudományi Kutatócsoport műhelyéből: Tanulmányok a szlovák-magyar kétnyelvűségről Követi-e a nyelvtudást a nyelvváltás? DUSZA ISTVÁN Tagadhatatlan: a szlovákiai magyarok egyik alapvető egzisztenciális gondja az állampolgári jogaikkal járó egyenlő lehetőségek kihasználásának egyik feltételét jelentő szlovák nyelvtudás megszerzése. E tárgyban a politikai hatalom és a nacionalista szlovák társadalmi szervezetek egyre keményebb társadalmi, egzisztenciális és lelki nyomást gyakorolnak nemzeti kisebbségünkre. Ezzel ellentmondásos, hogy a szaktárca alig tesz valamit a magyar iskolákon belül folyó szlovák nyelvoktatás korszerűsítésért. Sőt, az egyetlen, amit oly előszeretettel forszíroznak, az nem más, mint az egyes tantárgyak szlovák nyelvű oktatása, az oly sokat emlegetett „alternatív oktatás". Ennek pedig hol kimondott, hol letagadott célja a minél előbbi nyelvváltás elérése a szlovákiai magyarok körében. Ebből következtetve nem hiszem, hogy jelenleg Szlovákiában létezne a nyelvtudománynak politizálóbb ága, mint a kétnyelvűség-kutatás. Ezt bizonyítja a Mercurius Társadalomtudományi Kutatócsoport műhelyében összeállított Tanulmányok a magyar-szlovák kétnyelvűségről című kötet is, amely a Kalligram Kiadónál jelent meg. Arany László magyarul először itt megjelentetett A kétnyelvűség pszichológiai alapjai című tanulmányának is számos olyan összefüggése van, amelynek alapos vizsgálata a nyelvtudomány tárgyi területein kívülre vezeti a kutatót. Ezek szélesebb összefüggéseire is rámutat Szabómihály Gizella kísérőtanulmánya, amelyben a mai kétnyelvűség kutatásának szociolingvisztikai szempontjait emeli ki. Misád Katalin a hivatalos érintkezésbeli magyar nyelvhasználatot vizsgálta, s számos példát is mellékelt tanulmányához elsősorban a Dunaszerdahelyijárás hivatalaiból. Számos, a mindennapi szerkesztői gyakorlatban hasznosítható megállapítást tett Simon Szabolcs az Újságcímek mérlegen című tanulmányában az Új Szó, a Népszabadság és a Pravda címhasználatának összevetésekor. Szempontjainak felfigyeltető érdekessége, hogy egy-egy napilapnak a rendszerváltás előtt és után megjelent számait vizsgálta. Sándor Anna a kétnyelvűségnek a nyelvcserére késztető összefüggéseire világít rá. Tanulmányainak következtetéseire figyelve aligha tévedek, ha a szlovák iskolába járó magyar gyerekek legnagyobb dilemmájának az anyanyelv és a szlovák nyelv közötti választást tekintem. Különösen akkor, ha a szülők nem tudnak tökéletesen szlovákul. Ilyetén a megfelelés társadalmi és lelki kényszere hamar gyökértelenné, erkölcsi ronccsá változtathatja az embert. Ezzel összefüggésben látva a tanulmánykötetet, igencsak hiányzik az ilyetén nyelvtudományi kérdéskörként kezelt kétnyelvűség társadalomlélektani, nyelvfilozófiai, jogi és politológiai megközelítése. Kár, hogy Vančóné Kremmer Ildikó saját gyermekeinél a két nyelv egyidejű tanulási fokozatait vizsgálva, nem talált olyan munkatársra, aki megvilágította volna az általa az anyaság mélytudati gátjai miatt, vagy tudatos megfontolások okából nem vizsgált és nem elemzett tényeket. Különös, hogy a kötet számomra legelvontabb és néhány bekezdésében az okfejtésre tekintve kuszának is tetszett Hurka Katalin dolgozata az egyes és többes szám használatáról egy középiskolások körében végzett felmérés alapján. Másirányban meg egyenesen hipotetikusnak látom a gyermekek nyelvhasználatát a szülők végzettségével kapcsolatba hozni, különösen manapság, amikor a kommunikatív tanulás igencsak kívül került a családi körön. Ezzel kapcsolatosan szélsőséges érvvel huzakodom elő, amikor igencsak kétlem, hogy valahová is vezetne - példának okáért - Arany János vagy Petőfi Sándor középiskoláskori nyelvhasználatának vizsgálata szüleik műveltségére vetett tekintettel (gondoljunk csak Hrúz Máriára!). Lanstyák István a kötetet záró tanulmányában a magyar nyelv szlovákiai változatainak kutatásait összegzi. Egyebek között megállapítja, hogy a magyar nyelvhasználat vizsgálata során további megerősítésre vár, hogy „a nyelvi bizonytalanságot a tudatosság síkján jól lehet ellensúlyozni, vagyis az anyanyelvű iskola sokat segíthet a kétnyelvűségből fakadó nyelvi hátrányok kiküszöbölésében azzal, hogy tudatos nyelvi ismeretekkel vértezi föl a diákokat. Negatív oldalról ez a tanulság vonható le a szlovák iskolába járó magyar gyermekek jóval gyöngébb teljesítményéből is." Rendkívül hasznos könyvecske került az asztalunkra, mégis csupán bizakodni tudok, hogy az érintettek - a hatszázezres szlovákiai magyarság java - haszonnal forgatják majd. A bizakodásomban sokkal több lenne a derű, ha néhanap kollégáim kezében látnám. (Kalligram, 1998) (Archív felvétel) szellemi kalandban vehet részt, melynek folytán nemcsak „nézője", hanem „alkotótársa" is lehet a kiállításnak. Balázs István különböző jelek és általánosított formák (kör, ovális), valamint szimbolikussá vált színek segítségével kelti föl az érdeklődést, és bátorít mindenkit a fölvetett téma továbbgondolására. A losonci galéria ez évtől kevesebb helyiségben rendezheti kiállításait, mint azelőtt. Ezért, a kiállítás egysége érdekében csak 19 nagyméretű olajfestmény és hét szitanyomat került kiállításra. Tekintettel a bevezetőben említett évfordulóra, Rimaszombatban a Városi Galériában is nyílt Balázs Istvánnak kiállítása. Úgy is tekinthetjük, hogy a két kiállítás összefügg, kiegészíti egymást. Turczel Lajos előadása Érsekújvár. A XXIX. Czuczor Gergely Irodalmi és Kulturális Napok keretében március 23-án 18.00 órától Turczel Lajos, nyugalmazott egyetemi tanár, a város díszpolgára tart előadást Érsekújvár két világháború közötti történelméről, (ú) Dráma az ifjabb Petőfiről Tatabánya. Kis József: Zoltánka című művét találta a legjobbnak a szakmai zsűri az 1848/49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére, a tatabányai Jászai Mari Színház által tavaly meghirdetett drámaírói pályázatot értékelve. A felhívást közzétevő intézményben kedden tartott értékelő és díjátadó ünnepségen elmondták: 18-an küldték el pályamunkájukat. A zsűri 1. díjat nem adott ki, a 2. díjat pedig Kis Józsefnek ítélte oda. A szerző, aki színész-rendező, nem ismeretlen Tatabányán. Az előző évadban ő állította színpadra a Szeretlek, Faust című, Mindszenthy József hercegprímás börtönbeli megpróbáltatásait felidéző darabot, szép sikerrel. (MTI) SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Az alvajáró (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Bolha a fülbe (19) KIS SZÍNPAD: Yo város polgárai (19) ASTORKA SZÍNHÁZ: Ványa bácsi (19) ÚJ SZÍNPAD: József és a színes, szélesvásznú álomkabát (19) KASSAI JANKO BORODÁČ SZÍNHÁZ: Megbékélés (10) MOZI POZSONY HVIEZDA: Titanic (am.) 16,19.30 TATRA: Spice World (ang.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Vad éjszakák (fr.) 15.15, 20 Diszkrét (fr.) 18 YMCA: A csókgyűjtő (am.) 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: Spice World (ang.) 15.30, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Albino Aligátor (am.) 18.30, 20.30 Tudom, mit tettetek a múlt nyáron (am.) 17, 21 A bölcsek kövére (am.) 19 Air Bud (am.) 16 A csillagokat az égről (szlov.-cseh) 17.30 Prospero könyvei (ang-fr) 19.30 Ülök az ágon (szlov.) 19.15 KASSA DRUŽBA: Álljon meg a nászmenet! (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Flubber - A szórakozott professzor (am.) 15.30, 17.45, 20. CAPITOL: Spice World (ang) 15.45, 18, 20.15 ÚSMEV: Titanic (am.) 16,19.20 DEL-SZLOVAKIA DUNASZERDAHELY-LUX: Szigorúan bizalmas (am.) 17.30, 20 KOMÁROM - TATRA: Tudom, mit tettetek a múlt nyáron (am.) 17, 19 GALÁNTA - MOZI: Az elnök különgépe (am.) 17.30, 20 ZSELÍZ - SPUTNIK: Zsaruk földje (am.) 19 LÉVA JUNIOR: Az ördög ügyvédje (am.) 16.30, 19.30 ROZSNYÓ PANORÁMA: Játszma (am.) 16.30,19 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Alul semmi (ang.-am.) 18 Kétnapos kínálatunkból válogathatnak Hétvége a rádióban ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Szombat: 9-kor kezdődik publicisztikai magazinunk, a Hétről hétre. Fő témája a tamagocsi, erről beszél a pszichológus, a szemorvos, az allergológus s a gyerekek és szüleik. A déli hírek után régi slágerekből válogatunk. 13 órakor Rose címmel mgismételjük a Maupassant elbeszéléséből készült hangjátékot. Ezután Jacques Brel francia sanzonokat énekel. A 14 órai hírek után szlovák nyelvhelyességi műsorunk jelentkezik. 14.10-től Barbara Streisand a Funny Girl c. musical dalait énekli. A fél háromkor kezdődő Tallózóban elhangzott műsorainkból válogatunk. 35 éve hunyt el Székely Mihály, a magyar énekművészet kiemelkedő egyénisége. Rá emlékezünk a 15 órakor kezdődő Zenei körsétában. A Tudomány és technika után 16 órakor híreket mondunk, majd Köszöntő. Vasárnap. Adáskezdés 9-kor. A hírek és a műsorajánlat után evangélikus félórával jelentkezik az egyházi műsor. Nagyböjt 4. vasárnapján Rusznyák Dezső sajógömöri lelkipásztor a szeretetről elmélkedik. 9.45-től Liszt Ferenc zongoraműveiből közvetítünk. Ezután gyermekműsorunk, a Kölyökvilág jelentkezik. Beszélgetés hangzik el a bécsi cserkészekkel és a szenei szünidei olvasótábor lakóival. Az archaizmusokról szól Morvay Gábor nyelvművelő előadása 10.55-től. 11 órakor jelentkezik a Segítsünk. Témája a szklerózis multiplex. A déli hírek után Randevú Csenger Ferenccel. Címmondatok a tartalomból: Hárfaverseny Bécsben - pozsonyi győztessel; Összefoglaló az év 1. negyedének angliai popzenei sikereiről; Az első randevú Thirring Violával. A 15 órakor kezdődő Irodalmi mozaikban szó lesz egy udvardi helytörténeti kiadványról és a Bősön született rokokó költőről, Amadé Lászlóról. 15.30-kor Hazai tájakon. (B. E.) KOZLEMENY A Csemadok Országos Tanácsa pályázatot hirdet a FŐTITKÁRI tisztség betöltésére Feltételek: - egyetemi vagy főiskolai végzettség magyar tannyelvű középiskolában szerzett érettségivel - legalább öt éves gyakorlat szervezői, illetve kulturális jellegű munkakörben - angol vagy német nyelvtudással rendelkezők előnyben. A pályázatot a rövid életrajzzal, valamint az iskolai végzettséget igazoló bizonyítvány (oklevél) fotókópiájával a Csemadok OT, Nám. 1. mája 10-12, 815 57 Bratislava címre kérjük eljuttatni 1998. április 10-ig. Kk- 343