Új Szó, 1998. március (51. évfolyam, 50-75. szám)

1998-03-20 / 66. szám, péntek

ÚJ SZÓ 1998. MÁRCIUS 789. SPORT/TÉVÉ ÉS RÁDIÓ - SZOMBAT 11 Öt év terméséből kínál válogatást Balázs István jubileumi kiállítása a losonci Nógrádi Galériában A harmatcsepp szerkezetéről Az ember Javíthatatlanul" függ az idő múlásától. Te­vékenységének tervezésé­ben évfordulókhoz vagy más meghatározott idő­pontokhoz igazodik. így ­habár maga Balázs István nem kívánja hangsúlyozni - a Nógrádi Galéria Loson­con idén a művész 40. szü­letésnapja alkalmából vet­te tervbe kiállítását. SZ. HALTENBERGER KINGA Balázs István alkotásaival a ga­léria látogatói tíz éwel ezelőtt találkoztak először. A pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán 1985-ben végzett művésznek ez már a második kiállítása volt: először Rimaszombatban mu­tatkozott be 1986-ban. Har­mincévesen a losonci közönség­nek expresszív figurális kompo­zícióit, tájképeit és városrészle­teit mutatta be. Következő kiál­lításán, melyet a Nógrádi Galé­ria 1992-ben vett át a beszterce­bányai Kerületi Képtártól, már kevesebb figurális kompozíciót láthattunk, s a figura általáno­sabbjelzés szintjén, szinte szim­bólumképpen szerepelt képein. A külföldön is gyakran kiállító művész munkásságát figyelem­mel követve föltűnik, miként váltak képei egyre elvontabbak­ká, miközben témaválasztása mégis egyre mélyebben hatol az emberi lélek legmélyebb régiói­ba. Az ember az összes hiedelmé­vel, hitével, tudásával és tudo­mányával a világmindenség kis, de organikus része. E felismerés szemszögéből feszeget Balázs István „ajtókat", amelyek résein át az élet - az emberi élet - értel­mét és rejtelmeit szeretné meg­lesni. Tettenérni az emberek közti kapcsolatok létrejöttét, az ember és környezete közti vi­szony törvényszerű - vagy ép­pen véletlen jellegű - alakulá­sát. Mennyire véleüenek a kap­csolataink, mennyire törvény­Balázs István (az első sorban) kiállítása megnyitóján szerű sorsunk alakulása? Van-e egyáltalán véletlen? Balázs e kérdésekre keresi a vá­laszt sajátos képi eszközökkel. Úgy érzi, hogy eszmét kell cse­rélni, kommunikálni kell, s a festészetet, a színek és formák, illetve jelek és szimbólumok vi­lágát veszi igénybe, mint kifeje­zőeszközt. A harmadik évezred küszöbén a festészet már kimerítette mind­azokat az ábrázolási eszközöket és módokat, melyekkel a világ képi - vizuálisan érzékelhető ­felszínét tükrözte vissza. A lát­ható felszín alá - a mikro- és lel­ki világba -, valamint fölé - a kozmikus dimenziókba - ter­jeszti ki az emberi szellem „csápjait". Ott keresi a választ a kik vagyunk, honnan jövünk és hová megyünk kérdéseire. A Nógrádi Galériában kiállított festményei, melyeket az utolsó öt év terméséből válogattunk, e fönt említett kérdéskört járják körül elvont, nonfiguratív stílus­ban, miközben Balázs István fes­tési technikája nem szakad el a hagyományos olajfestés évszá­zados tapasztalataitól és ered­ményeitől. Kulturált színvilága, lendületes ecsetkezelése, rend­kívül friss „alia prima" festékfel­rakása remek felületeket ered­ményez. A festékkel nemcsak mint esztétikai kifejezőeszköz­zel, a szín hordozójával bánik, hanem néha szabad teret enged a festék anyagi lényegének az érvényesüléséhez. Szinte part­nerévé fogadja a pasztát mint anyagot, és érdeklődéssel figye­li, hogyan viselkedik a sűrűbb vagy hígabb anyag a vászon füg­gőleges felületén. A látogató, ha eléggé kíváncsi, A Mercurius Társadalomtudományi Kutatócsoport műhelyéből: Tanulmányok a szlovák-magyar kétnyelvűségről Követi-e a nyelvtudást a nyelvváltás? DUSZA ISTVÁN Tagadhatatlan: a szlovákiai ma­gyarok egyik alapvető egzisz­tenciális gondja az állampolgári jogaikkal járó egyenlő lehetősé­gek kihasználásának egyik felté­telét jelentő szlovák nyelvtudás megszerzése. E tárgyban a poli­tikai hatalom és a nacionalista szlovák társadalmi szervezetek egyre keményebb társadalmi, egzisztenciális és lelki nyomást gyakorolnak nemzeti kisebbsé­günkre. Ezzel ellentmondásos, hogy a szaktárca alig tesz vala­mit a magyar iskolákon belül fo­lyó szlovák nyelvoktatás korsze­rűsítésért. Sőt, az egyetlen, amit oly előszeretettel forszíroznak, az nem más, mint az egyes tan­tárgyak szlovák nyelvű oktatá­sa, az oly sokat emlegetett „al­ternatív oktatás". Ennek pedig hol kimondott, hol letagadott célja a minél előbbi nyelvváltás elérése a szlovákiai magyarok körében. Ebből következtetve nem hi­szem, hogy jelenleg Szlovákiá­ban létezne a nyelvtudomány­nak politizálóbb ága, mint a két­nyelvűség-kutatás. Ezt bizonyít­ja a Mercurius Társadalomtudo­mányi Kutatócsoport műhelyé­ben összeállított Tanulmányok a magyar-szlovák kétnyelvűség­ről című kötet is, amely a Kalligram Kiadónál jelent meg. Arany László magyarul először itt megjelentetett A kétnyelvű­ség pszichológiai alapjai című tanulmányának is számos olyan összefüggése van, amelynek alapos vizsgálata a nyelvtudo­mány tárgyi területein kívülre vezeti a kutatót. Ezek szélesebb összefüggéseire is rámutat Szabómihály Gizella kísérőta­nulmánya, amelyben a mai két­nyelvűség kutatásának szocio­lingvisztikai szempontjait emeli ki. Misád Katalin a hivatalos érintkezésbeli magyar nyelv­használatot vizsgálta, s számos példát is mellékelt tanulmányá­hoz elsősorban a Dunaszerda­helyijárás hivatalaiból. Számos, a mindennapi szerkesz­tői gyakorlatban hasznosítható megállapítást tett Simon Sza­bolcs az Újságcímek mérlegen című tanulmányában az Új Szó, a Népszabadság és a Pravda címhasználatának összevetése­kor. Szempontjainak felfigyelte­tő érdekessége, hogy egy-egy napilapnak a rendszerváltás előtt és után megjelent számait vizsgálta. Sándor Anna a két­nyelvűségnek a nyelvcserére késztető összefüggéseire világít rá. Tanulmányainak következ­tetéseire figyelve aligha téve­dek, ha a szlovák iskolába járó magyar gyerekek legnagyobb dilemmájának az anyanyelv és a szlovák nyelv közötti választást tekintem. Különösen akkor, ha a szülők nem tudnak tökéletesen szlovákul. Ilyetén a megfelelés társadalmi és lelki kényszere ha­mar gyökértelenné, erkölcsi ronccsá változtathatja az em­bert. Ezzel összefüggésben látva a tanulmánykötetet, igencsak hiányzik az ilyetén nyelvtudo­mányi kérdéskörként kezelt két­nyelvűség társadalomlélektani, nyelvfilozófiai, jogi és politoló­giai megközelítése. Kár, hogy Vančóné Kremmer Ildikó saját gyermekeinél a két nyelv egy­idejű tanulási fokozatait vizsgál­va, nem talált olyan munkatárs­ra, aki megvilágította volna az általa az anyaság mélytudati gátjai miatt, vagy tudatos meg­fontolások okából nem vizsgált és nem elemzett tényeket. Különös, hogy a kötet számomra legelvontabb és néhány bekez­désében az okfejtésre tekintve kuszának is tetszett Hurka Kata­lin dolgozata az egyes és többes szám használatáról egy középis­kolások körében végzett felmé­rés alapján. Másirányban meg egyenesen hipotetikusnak látom a gyermekek nyelvhasználatát a szülők végzettségével kapcsolat­ba hozni, különösen manapság, amikor a kommunikatív tanulás igencsak kívül került a családi körön. Ezzel kapcsolatosan szél­sőséges érvvel huzakodom elő, amikor igencsak kétlem, hogy valahová is vezetne - példának okáért - Arany János vagy Petőfi Sándor középiskoláskori nyelv­használatának vizsgálata szüleik műveltségére vetett tekintettel (gondoljunk csak Hrúz Máriá­ra!). Lanstyák István a kötetet záró ta­nulmányában a magyar nyelv szlovákiai változatainak kutatá­sait összegzi. Egyebek között megállapítja, hogy a magyar nyelvhasználat vizsgálata során további megerősítésre vár, hogy „a nyelvi bizonytalanságot a tu­datosság síkján jól lehet ellensú­lyozni, vagyis az anyanyelvű is­kola sokat segíthet a kétnyelvű­ségből fakadó nyelvi hátrányok kiküszöbölésében azzal, hogy tudatos nyelvi ismeretekkel vér­tezi föl a diákokat. Negatív ol­dalról ez a tanulság vonható le a szlovák iskolába járó magyar gyermekek jóval gyöngébb telje­sítményéből is." Rendkívül hasznos könyvecske került az asztalunkra, mégis csu­pán bizakodni tudok, hogy az érintettek - a hatszázezres szlo­vákiai magyarság java - haszon­nal forgatják majd. A bizakodá­somban sokkal több lenne a de­rű, ha néhanap kollégáim kezé­ben látnám. (Kalligram, 1998) (Archív felvétel) szellemi kalandban vehet részt, melynek folytán nemcsak „né­zője", hanem „alkotótársa" is le­het a kiállításnak. Balázs István különböző jelek és általánosított formák (kör, ová­lis), valamint szimbolikussá vált színek segítségével kelti föl az érdeklődést, és bátorít minden­kit a fölvetett téma továbbgon­dolására. A losonci galéria ez évtől keve­sebb helyiségben rendezheti kiál­lításait, mint azelőtt. Ezért, a kiál­lítás egysége érdekében csak 19 nagyméretű olajfestmény és hét szitanyomat került kiállításra. Tekintettel a bevezetőben emlí­tett évfordulóra, Rimaszombat­ban a Városi Galériában is nyílt Balázs Istvánnak kiállítása. Úgy is tekinthetjük, hogy a két kiállí­tás összefügg, kiegészíti egy­mást. Turczel Lajos előadása Érsekújvár. A XXIX. Czuczor Gergely Irodalmi és Kulturális Napok keretében március 23-án 18.00 órától Turczel Lajos, nyugalmazott egyetemi tanár, a város díszpolgára tart elő­adást Érsekújvár két világháború közötti történelméről, (ú) Dráma az ifjabb Petőfiről Tatabánya. Kis József: Zoltánka című művét találta a legjobb­nak a szakmai zsűri az 1848/49-es forradalom és szabadság­harc tiszteletére, a tatabányai Jászai Mari Színház által tavaly meghirdetett drámaírói pályázatot értékelve. A felhívást köz­zétevő intézményben kedden tartott értékelő és díjátadó ün­nepségen elmondták: 18-an küldték el pályamunkájukat. A zsűri 1. díjat nem adott ki, a 2. díjat pedig Kis Józsefnek ítélte oda. A szerző, aki színész-rendező, nem ismeretlen Tatabá­nyán. Az előző évadban ő állította színpadra a Szeretlek, Fa­ust című, Mindszenthy József hercegprímás börtönbeli meg­próbáltatásait felidéző darabot, szép sikerrel. (MTI) SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Az alvajáró (19) HVIEZ­DOSLAV SZÍNHÁZ: Bolha a fülbe (19) KIS SZÍNPAD: Yo vá­ros polgárai (19) ASTORKA SZÍNHÁZ: Ványa bácsi (19) ÚJ SZÍNPAD: József és a színes, szélesvásznú álomkabát (19) KASSAI JANKO BORODÁČ SZÍNHÁZ: Megbékélés (10) MOZI POZSONY HVIEZDA: Titanic (am.) 16,19.30 TATRA: Spice World (ang.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Vad éjszakák (fr.) 15.15, 20 Diszkrét (fr.) 18 YMCA: A csókgyűjtő (am.) 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: Spice World (ang.) 15.30, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Albino Aligátor (am.) 18.30, 20.30 Tudom, mit tettetek a múlt nyáron (am.) 17, 21 A bölcsek kövére (am.) 19 Air Bud (am.) 16 A csillagokat az égről (szlov.-cseh) 17.30 Prospero könyvei (ang-fr) 19.30 Ülök az ágon (szlov.) 19.15 KASSA DRUŽBA: Álljon meg a nászmenet! (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Flubber - A szórakozott professzor (am.) 15.30, 17.45, 20. CAPITOL: Spice World (ang) 15.45, 18, 20.15 ÚSMEV: Titanic (am.) 16,19.20 DEL-SZLOVAKIA DUNASZERDAHELY-LUX: Szigorúan bizalmas (am.) 17.30, 20 KOMÁROM - TATRA: Tudom, mit tettetek a múlt nyáron (am.) 17, 19 GALÁNTA - MOZI: Az elnök különgépe (am.) 17.30, 20 ZSELÍZ - SPUTNIK: Zsaruk földje (am.) 19 LÉVA ­JUNIOR: Az ördög ügyvédje (am.) 16.30, 19.30 ROZSNYÓ ­PANORÁMA: Játszma (am.) 16.30,19 NAGYKAPOS - ZEMP­LÉN: Alul semmi (ang.-am.) 18 Kétnapos kínálatunkból válogathatnak Hétvége a rádióban ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Szombat: 9-kor kezdődik publi­cisztikai magazinunk, a Hétről hétre. Fő témája a tamagocsi, er­ről beszél a pszichológus, a szemorvos, az allergológus s a gyerekek és szüleik. A déli hírek után régi slágerekből váloga­tunk. 13 órakor Rose címmel mgismételjük a Maupassant el­beszéléséből készült hangjáté­kot. Ezután Jacques Brel francia sanzonokat énekel. A 14 órai hí­rek után szlovák nyelvhelyességi műsorunk jelentkezik. 14.10-től Barbara Streisand a Funny Girl c. musical dalait énekli. A fél há­romkor kezdődő Tallózóban elhangzott műsorainkból válo­gatunk. 35 éve hunyt el Székely Mihály, a magyar énekművészet kiemelkedő egyénisége. Rá em­lékezünk a 15 órakor kezdődő Zenei körsétában. A Tudomány és technika után 16 órakor híre­ket mondunk, majd Köszöntő. Vasárnap. Adáskezdés 9-kor. A hírek és a műsorajánlat után evangélikus félórával jelentke­zik az egyházi műsor. Nagyböjt 4. vasárnapján Rusznyák Dezső sajógömöri lelkipásztor a szere­tetről elmélkedik. 9.45-től Liszt Ferenc zongoraműveiből közve­títünk. Ezután gyermekműso­runk, a Kölyökvilág jelentkezik. Beszélgetés hangzik el a bécsi cserkészekkel és a szenei szüni­dei olvasótábor lakóival. Az ar­chaizmusokról szól Morvay Gá­bor nyelvművelő előadása 10.55-től. 11 órakor jelentkezik a Segítsünk. Témája a szklerózis multiplex. A déli hírek után Ran­devú Csenger Ferenccel. Cím­mondatok a tartalomból: Hárfa­verseny Bécsben - pozsonyi győztessel; Összefoglaló az év 1. negyedének angliai popzenei si­kereiről; Az első randevú Thirring Violával. A 15 órakor kezdődő Irodalmi mozaikban szó lesz egy udvardi helytörténe­ti kiadványról és a Bősön szüle­tett rokokó költőről, Amadé Lászlóról. 15.30-kor Hazai tája­kon. (B. E.) KOZLEMENY A Csemadok Országos Taná­csa pályázatot hirdet a FŐTITKÁRI tisztség betöl­tésére Feltételek: - egyetemi vagy főiskolai végzettség magyar tannyelvű középiskolában szerzett érettségivel - legalább öt éves gyakorlat szervezői, illetve kulturális jellegű munkakörben - angol vagy német nyelvtu­dással rendelkezők előnyben. A pályázatot a rövid életrajz­zal, valamint az iskolai vég­zettséget igazoló bizonyít­vány (oklevél) fotókópiájával a Csemadok OT, Nám. 1. má­ja 10-12, 815 57 Bratislava címre kérjük eljuttatni 1998. április 10-ig. Kk- 343

Next

/
Thumbnails
Contents