Új Szó, 1998. március (51. évfolyam, 50-75. szám)

1998-03-20 / 66. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. MÁRCIUS 20. KOMMENTÁR Szlovák kacsa TÓTH MIHÁLY Kiderült, Szlovákiában a fűszál sem rezdül csak úgy. Nem a véletlen műve volt, hogy az SZK Sajtóirodája úgyszólván na­ponta közölt hírt a politikai pártok elburjánzásáról. Állítólag a belügyminisztériumban már kb. 80 pártot tartanak nyilván. Tegnapelőtt este azután kiderült, tudatosan közöltek híreket a pártok számának növekedéséről. Vladimír Mečiar a Hogyan tovább miniszterelnök úr? című -már bocsánat a kifejezésért - „vitaműsorban" a választási törvény módosításáról szólva kijelentette: A jogszabály megváltoztatását kezdeményező képviselők éppen a pártok számának csökkentésére törekedve iktatták be az ötszázalékos küszöbről szóló paragrafust. Ami azt jelenti, hogy nincs értelme koalíciókat létrehozni. Nem lehet tudni, hogy a választásra jogosultak hány százalé­ka gyújt e hírt hallva örömtüzet. Az azonban nyilvánvaló, hogy az SZK Sajtóirodájának a pártok elburjánzásáról szóló kampánya a miniszterelnöki hivatal, még rosszabb esetben: a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom politológiai műhelyé­nek megrendelésére készült. Az időzítés tökéletes: a kampány éppen akkor tetőzött, amikor a spontán törvénymódosító honatyák művét nyilvánosságra hozták, majd pár órával ké­sőbb a miniszterelnök a televízió kamerája előtt olyan magas labdákat kapott Kerný mestertől, az udvari kíváncsiskodótól, hogy azokat csak le kellett ütni. Tudják a DSZM menedzserei: az ország lakosságának leg­alább egyharmadát fel lehet hergelni azzal a hírrel, hogy több mint nyolcvan párt működik. Elnökkel, alelnökkel, gépíró­nőkkel, apparátussal, ahogy az meg vagyon írva a nagykönyv­ben. Hogy miként vélekedik az ország kétharmada Mečiar mi­niszterelnök érveléséről? Az mellékes. Fontos, hogy az egy­harmad a mozgalom zászlaja alatt marad. Az állami sajtóiro­da hetekig ontotta a pártok számának burjánzásáról szóló tu­dósításokat. Hasonlóan, mint vagy 10-15 éve Husák ČSTK-ja tette, ha valamire fel kellett készíteni a lakosságot. Állítólag a svédektől származik eme blőd szellemeskedés: Ha egy madár úgy hápog, mint a kacsa, úgy tipeg, mint a kacsa, úgy viselkedik, mint a kacsa, akkor az a madár minden való­színűség szerint kacsa. JEGYZET Dalolva vonulnak GÖRFÖL ZSUZSA Hónapok óta a százalékok bűvöletében él az ország, pe­dig hol van még a választási kampány! Mármint hivatalo­san. Amúgy zajlik rendesen, lényegében egy bizonyos 1994-es őszi éjszaka óta, amikor a kormányzó koalíció tornádóként söpört végig a honi politikai palettán. Ma­radva a hasonlatnál: alapo­san összekeverte a színeket. A vörösek megfakultak, a zöldek megszürkültek, a ké­kek egy ideig nagyon élénkek voltak, majd megszivárvá­nyosodtak, a piros-fehér­zöldtől pedig valahányan be­lilultak. Maga az elemi erejű koalíció pedig olyan sáros lett, hogy az ország összes Agneša asszonya sem mos­hatja tisztára. Ennek a nagy maszatolásnak a közepébe robbant be né­hány hete az új szín, amely azt akarja magáról elhitetni, hogy - fehér. Es fennen hir­deti az egyetértést, a szociá­lis igazságosságot, az általá­nos jólétet, a vegytiszta de­mokráciát, az erkölcs mindenekfelettiségét. Semmi harc, semmi leszámolás, semmi felelősségrevonás. Hattyúfehér keblükre akar­ják ölelni az egész nemzetet. A választásra jogosultak ti­zenvalahány százalékát már sikerült is, pedig még semmit sem tettek le az asztalra. Ami pedig a fehérséget illetei: Ru­dolf Schusternak komoly vö­rös közelmúltja van, amelyet populista városatyáskodása sem tud igazán feledtetni. Pavol Hamžík pedig önként és fütyörészve állt be a sáro­sak közé, a sima modorú dip­lomata nagyon gyorsan arro­gáns pártpolitikus lett, s csak akkor adta fel, amikor már nyakig ült a trutyiban. Mert­hogy ő még kilátott... Főnépszerűsítőnek önként jelentkezett a legnépszerűbb televízió vezérigazgatója, a toplisták tiszteletet parancso­ló másodikja - mindig Schuster mögött. Mert ha nem is az utolsókból, de a másodikokból igazán köny­nyen lehetnek elsők. S hogy garantált legyen a siker, a pártalapító atyák maguk kö­zé fogadták az ország első te­norját. így már biztos, hogy szép számban és dalolva vo­nulhatnak be az új parla­mentbe. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238319) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), MalinákIstván (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238344) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság- (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P.O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Belépünk az EU-ba, ha teljesíti egyetlen feltételünket: megváltoztatja a csillagok színét. Sárgáról ­vörösre! (Agócs Ernő karikatúrája) TALLÓZÓ NOVÝ ČAS Szlovákiában először született gyermeke egy HIV-pozitív anyá­nak. Szlovákia eddig azzal dicse­kedett, hogy az AIDS-es nők ná­lunk nem hoztak világra gyerme­ket. Európában 17-21 százalékos a valószínűsége, hogy a gyerme­ket megfertőzi az AIDS-ben szen­vedő anyja. Nálunk nem kötele­ző az AIDS-szűrés, tehát eddig is a szerencsén múlott a dolog. A már említett anya közvetlenül a szülés előtt vizsgáltatta ki magát, és csupán a gyermek megszületé­sét követően tudta meg, hogy HIV-pozitív. A gyermek nem fer­tőződött meg, és továbbra is az anyja gondozza. Egy feltétellel: nem szoptathatja a csecsemőt. A gyermeket negyedévenként or­vosi ellenőrzésnek vetik alá. Közvetlenül a vasműben történt változások után búcsúzott a Národná obroda főszerkesztője Kampánykezdet vagy más? Nincs mit csodálkozni azon, hogy a Národná obroda élén e héten válto­zás történt. Akár azt is ír­hatnánk, a kassai vasmű legutóbbi tisztújítása után mást aligha várhattunk. LOVÁSZ ATTILA Nem titok ugyanis, hogy a lapot kiadó NOFRA kiadó részvényei­nek döntő hányadát a vasmű el­lenőrzi, és a választási kampány előtt inkább az lett volna a fur­csa, ha a kormányzó mozgalom kampányfőnökének „lapja" ne érezte volna meg Rezešék meg­erősödését a cég vezetésében. Mindez már csak azért is állítha­tó, mert annak ellenére, hogy a lap nyilvánvalóan a vasmű kezé­be került, Milan Valášek volt fő­szerkesztő független újságíró akart maradni, s engedte, hogy olyan kommentátorok, mint amilyen Ivan Sámel vagy olyan gazdasági újságírók, mint Vladi­mír Bačišin úgy mertek írni, aho­gyan. Érdekességként említhető meg, hogy a vasmű tavalyi évet értékelő sajtókonferenciáján ko­moly felháborodást okozott a lap munkatársának kérdése: árulják már el, milyen gazdasági ered­ménnyel zárták az évet. Nos ez a kérdés csak Szlovákiában lehet furcsa - tisztességes cég ugyanis sehol a világon nem hív össze sajtókonferenciát a gazdasági eredmények írásos nyilvános­ságra hozatala nélkül. Milan Valášeknek éreznie kellett azt a nyomást, melyet a vasmű gyakorolt a lapra. Hogy soha senki előtt nem panaszkodott, abból adódik, hogy kiállt csapata mellett és a nyomásokat belső ügyként kezelte. A csapat pedig vele tart - nem tudni hová, az vi­szont biztos: minél távolabb at­tól a laptól, amely most már nem biztos, hogy a független újság­írás haladó hagyományait fogja ápolni. A Národná obroda új gár­dája bizonyára továbbra is gaz­dasági lapot fog készíteni az egy­re kisebb olvasótábornak. Csak­hogy: Szlovákiában nem lehet gazdaságról írni politikamente­sen. Michal Pintér (ugyancsak az Obroda externistája, amerikai gazdasági újságírók által létre­hozott alapítvány szerint Szlová­kia legjobb kezdő gazdasági új­ságírója) szerint a privatizáció ebben az országban olyan, mint az aranyásók idején Klondike le­hetett - csak itt nem az ököljog, hanem a politikai háttér volt meghatározó. Nos, legalábbis la­punk értesülései szerint, ez a szerző sem tér vissza külföldi ta­nulmányútja után a laphoz. Pedig kár lenne ezért a lapért. ITa volt a lappiacon „nyugodt erő", az a kék fejléces Národná obroda volt. Gazdasági lappá való átalakulása bár példány­számcsökkenéssel járt, mégis minőséget hozott a piacra. Csak remélhetjük, hogy a Pravda gaz­dasági rovatában megerősödött főszerkesztő vezetésével a mi­nőség megmarad, s a lap nem válik a választási kampány egyik vezérhaj ójává. A törökök nemhogy megemészteni nem tudták visszautasításukat, mégcsak nem is tanultak belőle A „török módszer" veszélye fenyeget? JARÁBIK BALÁZS Az európai integrációra esé­lyesek közül Szlovákiát és Tö­rökországot utasította el az EU tavaly, a luxemburgi csúcson. Mégis alighanem nagy meglepe­tést keltett Vladimír Mečiar újabb külpolitikai sziporkája, mely szerint az EU Szlovákiát „török mércével méri". Kisebb­ségi jogokat ért csorbák, a nem­zeti kisebbségek helyzete, a sza­bad sajtó megkérdőjelezhetősé­ge - hangzott az európai állam­fők szájából a török helyzettel kapcsolatban. Az azóta eltelt időszakban a törökök nemhogy megemészteni nem tudták visz­szautasításukat, nem is tanultak belőle. A török polgárok számá­ra a fő kérdés nem az, hová tar­tozik államuk, inkább az, két szék - Európa és az iszlám világ - között nehogy á pad alá essen. A század húszas éveiben kibon­takozó ifjútörök mozgalom ve­zetője, Kemal Atatürk nem is sejthette, hogy kései követői számára ekkora bonyodalmat OLVASÓI LEVÉL Egy hagyomány vége A dunaszerdahelyiek biztosan észrevették, hogy a Kukučín ut­cában az eddigi újságos (PNS) standját felváltotta egy másik. Egy 25 éves hagyomány szűnt meg; az eddigi stand széles ve­vőkört szolgált ki. A városi hiva­tal döntése nyomán januártól a PNS bérleti szerződését nem újították meg. A meglepetéssze­rű döntésre rövidesen meglett a okozhat egy - egyelőre sikerte­len - európai csatlakozási kísér­let. Bár a török világi állam meg­teremtőjének mai politikai utó­dai hatalmon vannak, a számuk­ra negatívan végződött luxem­burgi csúcs óta nemhogy változ­tattak volna az EU által kifogásoltakon, hanem még job­ban bekeményítettek. A fő cél, az iszlám fundamentalisták elle­hetetlenítése. Történt ugyanis, hogy február vége felé az ankarai alkotmány­bíróság betiltotta az iszlamista Jólét (Refah) Pártot, mondván, ugyancsak fenyegeti az ország világi rendszerét. Ráadásul a parlament vizsgálatot indított a volt miniszter- és pártelnök, Necmettin Erbakan ellen, bár a legnagyobb parlamenti frakció­val (150 fő az 550 képviselőből) a Refah rendelkezik. így a törö­kök „hibafájára" újabb „köcsög" került. A Mesut Yilmaz nevével fémjelzett iszlamistaellenes hadjárat tavaly megkezdődött, amikor a török parlament jóvá­hagyta az iszlám iskolák jogai­válasz. A helyet a továbbiakban egy maszek bérli, és nem is akárki, hanem maga a városi hi­vatal vezetője. Persze a korábbi lapárus sem maradt tétlen, ám hiába intézkedett a PNS, min­denütt elutasították. Közben a törzsvevők kérdezgetik: hol vannak a kedves árusítónők, hová lett a korábban megszo­kott bő kínálat? Most jön a for­dulat. Az új tulajdonos úgy dön­tött, bérbe adja a standot, per­sze a PNS-nek. A városi funkcio­nárius is jól járt, hiszen a jelen­legi bérleti díj a korábbi több­szöröse, az elárusítónők is mun­nak korlátozását. Ettől a ponttól nyílegyenes út vezetett a Refah betiltásáig. Korántsem biztos, hogy a világi állam hívei elérték céljukat. A Refah-párti képvise­lők jórészt csatlakoztak a tavaly létrehozott Erény Párthoz, ame­lyet sokan a Refah utódjának tartanak. Nagy nyereség az új párt számára, hogy felzárkózott hozzájuk Recai Kutan volt ener­giaügyi miniszter is, akit Az iszlamistaellenes hadjárat tavaly megkezdődött. Erbakan lehetséges utódaként tartanak számon. Nem szól Mesut Yilmaz mellett az sem, hogy a világi berendez­kedés híveinek kormányzása sokkal radikálisabbnak tűnik az Erbakan nevével fémjelzett iszlamista kormányénál. Az Erbakan-kormány nyíltan nem támogatta az iszlamista iskolá­kat, s az ország akkori berendez­kához jutottak. Csak az ügy utó­íze rossz. P. K. Dunaszerdahely A forradalom szellemében Ipolybalog az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulóját méltóképpen ünnepelte meg. A rendezvény Balogh Gábor polgármester megnyitó beszédével kezdő­dött, majd Molnár Imre törté­nész, a Rákóczi Szövetség alel­kedésén sem akart változtatni. Mindössze szorosabbra igyeke­zett fűzni Törökország kapcso­latait a többi iszlám országgal. Ezzel éles ellentétben - bár a je­lenlegi török kormány képvisel­tette magát Teheránban az isz­lám konferencián -, Yilmaz a Törökországot ért erős kritika miatt idő előtt elhagyott. A kor­mány prioritásként kezeli az Iz­raellel megkötött katonai együttműködést, tovább tart ré­gebbi vízelosztási konfliktusa Szíriával, a kurd menekültek nyomán ismét felszínre került a nemzetiségi kérdés megoldha­tatlansága, amiért a NATO-szö­vetséges Washington is bírálta Törökországot. A török probléma Európa szá­mára sokkal nagyobb kihívás, mint például Szlovákia helyze­te. Már a gondolattól is irtózva teszem fel a kérdést: vajon Szlo­vákia „mečiari" összehasonlítá­sa Törökországgal nem vetíti-e előre a szlovák pártrendszer „tö­rök módszerrel" való megoldá­sát? nöke kapott szót, aki Petőfi Sándor forradalmi gondolatait fejtegette a világszabadságról. Hangsúlyozta, hogy a felvidéki magyarok Trianon óta az ötödik országban élnek, sorsuk a törté­nelem függvényében a bizony­talanság, az üldözés és az el­nyomás. A szép ünnepi megem­lékezés után a község ifjúsága az ünnephez méltó gazdag mű­sorral, Petőfi Sándor megzené­sített verseivel, Kossuth-nóták­kal és a Klapka-indulóval emlé­kezett meg a jeles eseményről. Illés József Ipolybalog

Next

/
Thumbnails
Contents