Új Szó, 1998. március (51. évfolyam, 50-75. szám)

1998-03-19 / 65. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1998. MÁRCIUS 18. PANORÁMA HIRDETÉS 19 Tompa Mihály szavalóverseny Gúta. Hétfőn, március 23-án a gútai Városi Művelődési Központban zajlik a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny kerületi fordulója, melyre a Nyitrai, Komáromi, Lévai, Érsekújvári és Vágsellyei járás legjobbjait várják. A szervezők felhívják a versenyzők figyelmét, hogy a prezentáció 9 és 9.30 óra között lesz. (ú) SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Carmen (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Lorenzaccio (19) KIS SZÍNPAD: Demokraták (19) ASTORKA SZÍNHÁZ: Cyrano (19) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Pinokkió (9,11 - Somorja) MOZI POZSONY HVIEZDA: Titanic (am.) 16,19.30 TATRA: Spice World (ang.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Vad éjszakák (fr.) 15.15, 20 Diszkrét (fr.) 18 YMCA: A csókgyűjtő (am.) 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: Spice World (ang.) 15.30, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Albino Aligátor (am.) 18.30, 20.30 Tudom, mit tettetek a múlt nyáron (am.) 17, 21 A bölcsek kövére (am.) 19 Air Bud (am.) 16 A csillagokat az égről (szlov.-cseh) 17.30 Prospero könyvei (ang-fr) 19.30 KASSA DRUŽBA: Álljon meg a nászmenet! (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Flubber - A szórakozott professzor (am.) 15.30, 17.45, 20. CAPITOL: Spice World (ang) 15.45, 18, 20.15 ÚSMEV: Titanic (am.) 16,19.20 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY-LUX: Szigorúan bizalmas (am.) 17.30, 20 KOMÁROM - TATRA: Szigorúan bizalmas (am.) 17,19.30 ZSELÍZ - SPUTNIK: Zsaruk földje (am.) 19 LÉVA - JUNIOR: Orbis pictus (szlov.) 16.30, 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Bean - Az igazi katasztrófafilm (ang.) 16.30,19 A galériák nemzetközi kiállításán, Budapesten a somorjai At Home Gallery képviseli Szlovákiát Art Expo Art Expo néven ma nyílik meg Budapesten a galériák nemzetközi kiállítása. Szlovákiából az At Home Gallery, Somorjai Zsinagóga magángaléria kapott meghívást a rendezvényre. Tulajdonosai, Kiss Csaba és Suzanne fiatal szlovákiai magyar képzőművészek munkáit mutatják be a Műcsarnokban. Kiállításuk anyagát igyekeztek úgy öszszeállítani, hogy a lehetőségekhez mérten átfogó képet nyújtsanak a fiatal művészeink képviselte irányzatokról, mondta lapunknak Kiss Csaba. Somorjai Kiss Tibor (grafika, litográfia), Németh Ilona (installáció), Varga Emőke (grafika), Fodor Katalin (olajkép) és Szabó Ottó (grafika) alkotásai mellett a közönség megismerkedhet a fiatal szlovák képzőművész, Karol Pichler munkájával is. A március 23-ig tartó kiállításon az At Home Gallery metszetet ad eddigi tevékenységéről is. Emellett kiváló alkalmat kínál e rendezvény nemzetközi kapcsolatok kiépítésére, s ily módon akár Nyugat felé is kaput nyithat képző- A somorjai zsinagógában jelenleg Ráhel Hegnauer svájci képzőművész installációját tekinthetik meg az művészeinknek. (M. E.) érdeklődők (Somogyi Tibor felvétele) Tizenegy híres regényt elemez Valaczka András Prousttól Márquezig című könyvében A lét abszurditása ellenében „Az irodalom tökéletesen haszontalan: egyeden haszna, hogy élni segít." - írja Claude Roy a Défense de la littérature című művében. VÖRÖS PÉTER Eme, nem kevés szarkazmussal (is) megspékelt írói bölcsességtöredék, több egy szokványos aranyköpésnél - elgondolkodtatja korunk olvasóját, hiszen „Az utóbbi évtizedek irodalomszociológiai vizsgálatai egyre elkeserítőbb képet festenek a szó művészetének társadalmi szerepéről (...)"! Mert megmásíthatatlan, szomorú tény, hogy az olvasás egyre inkább kiszorul mindennapjainkból. Ám elhamarkodottan ítél az, aki a mai modern irodalom válságáról beszél - inkább az olvasói ízlés meg a „fogyasztók" igényei mozdultak el negatív irányban. Azért jó tudni, hogy az irodalmi műfajok közül „a regény még őrzi pozícióit". Regényt olvasni jó, ám befogadni, értelmezni és megérteni még jobb. Viszont ajánlani nem könynyű, hiszen sokszor és sokféle toplistát állítottak már össze avatott szakemberek a világirodalom remekműveiből. Ezt tette Valaczka András is a Prousttól Márquezig című könyvében, amely a budapesti Nemzeti Tankönyvkiadó Irodalmi Zsebkönyvek sorozatában jelent meg. Valaczka András a saját ízlésvilága szerint is válogatott és élvezetes esszéstílusban írott könyvében, századunk magyar és világirodalmának tizenegy jellegzetes alkotását (regényét) tárgyalja. Mégpedig olyan szerzők műveit, amelyek: „rólunk szólnak, s a mi terheinket segítenek hordozni, ha megismerjük őket." A tizenegy megidézett regényíró Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában, Virginia Woolf: Hullámok, Thomas Mann: Halál Velencében, StanislawWladyslawReymont: Parasztok, Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita, Bohumil Hrabal: Házimurik, Krúdy Gyula: A vörös postakocsi, Tamási Áron: Ábel, Németh László: Égető Eszter, Nikosz Kazantszakisz: Akinek meg kell halnia, és Gabriel Garcia Márquez: Száz év magány című regénye, egyértelműen tizenegy remekmű. Valaczka András tizenegy kitűnő és olvasmányos regényértelmezést írt; célja és szándéka nem több és nem kevesebb, „hogy elemzésükön át értelmezésükhöz - létfelfogások és magatartásminták feltárásához - is elvezessen." Az elemzett regények hősei, ádáz létharcukban is az élet értelmét keresik (elmúlás, szerelem, otthontalanság), és intellektuális küzdelmeikben (szembesülés, bukás, megnyugvás) is ott a remény. „Proust narrátora fel-alá szaladgál vonatfülkéjében, hogy megragadhassa a hajnal tünékeny képét; Virginia Wolf hősnője a mezőkön kóborol; Aschenbach Velence szűk utcáin futkos a boldogság nyomában, Ábel a világ túlsó felére utazik, hogy meglelje az élet értelmét, Márquez és Kazantszakisz regényeiben pedig valóságos harccá fajulnak a szellem konfliktusai. (...) Proust hőse az idő múlása, az élet kérlelhetetlen tovatűnése ellen hadakozik; Thomas Mann íróalakja a szerelem irracionális kiszolgáltatottságát nyögi; Virginia Woolf Bernardja az emberi szó elégtelenségével, a világ megnevezhetetlenségével veszi fel a harcot. Németh László és Garcia Márquez aszszonyalakjai az otthontalanság átkát próbálják elűzni családjukról, Tamási és Kazantszakisz pásztorai pedig az ember kiszolgáltatottsága ellen lázadnak." Valaczka András reflexiói, műértelmezései, nem boncolják fel, nem trancsírozzák szét az alkotásokat, tehát nem tudós elemzéseket vet papírra. Olvasóihoz úgy hozza közelebb ezeket a regényeket, hogy segít azok mélyrehatóbb megértésében, s modern egyszerűséggel arra is tanít, „hogyan lehet a lét abszurditása ellenében is megőrizni a remény töredékeit." George Gershwin zongorája is látható a washingtoni Kongresszusi Könyvtár kiállításán, amellyel a zeneművészet kiválóságaira emlékeznek a rendezők. (ČTK-felvétel)