Új Szó, 1998. március (51. évfolyam, 50-75. szám)

1998-02-16 / 62. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. MÁRCIUS 16. „Gyengéd" zsarolás TÓTH MIHÁLY Sem a sajtóban, sem a lakosság körében nem keltett különösebb feltűnést, hogy Vladimír Mečiar ismét bejelentette: nem tudja magát elképzelni ellenzéki szerepkörben. Más szóval ez azt jelenti, csak akkor szándékozik a politikai arénában maradni, ha továbbra is miniszterelnök lehet. A nép egyszerű fiai és lányai körében e bejelentés nem váltott ki tömeges kútbaugrást. Nem tudni róla, hogy akár csak egy demokrata nyanya is lúgkövet ivott volna bánatában. Mindazonáltal valószínűsíthető, hogy nem egészen önállóan hangzott el a (politikai) nyugdíjbavonulással való fenyegetőzés. A nyilatkozat elsősorban azoknak fogalmazódott meg, akik egyértelműen haszonélvezői mindannak, ami az elmúlt 4 év alatt Szlovákiában történt. A rezsim kedvezményezettei legnépesebb táborát az állami hivatalnokok jelentik. Ma már az a helyzet, hogy az államigazgatási iktatóban körmölő kishivatalnoktól kezdve a járási főnökig és a minisztériumi szakemberig úgyszólván kivétel nélkül mindenki a győztes mozgalom jóindulatának köszönheti állását. Ezek az alkalmazottak az esetek többségében már engedtek a „gyengéd" rábeszélésnek, és kiváltották a nem tudni milyen színű (egyelőre talán nem piros) könyvecskét. A tagtoborzás így láncreakció-szerűen folytatódhat. Nem titok, hogy a helyi önkormányzati hivatalokat és az iskolákat is elérte. Nem egy községi hivatalban ma már olyan a légkör, mintha a nemzeti bizottságot soha nem változtatták volna át önkormányzattá. A DSZM szervezői mindenütt megtalálják az alkalmas embert, aki tudja, kit becserkészve kell gondoskodni a tagsági bázis fejlesztéséről. Megértették Mečiart, tisztában vannak azzal, hogy egzisztenciájuk, a napos oldalon maradásuk a kormányelnök sorsához kötődik. A Mečiar által létrehozott gazdasági felső tízezer (vagy talán csak 2000) tagjai magatartásának kissé bonyolultabb a képlete. Ezek a törzsi sógorságok-komaságok az esetek zömében még közvetlenül érdekeltek a mečiarizmus fennmaradásában. Ahogy a mozgalom fel tudta őket emelni, úgy, egyik napról a másikra, ejteni is tudja őket. A gazdaságilag még gyenge privatizátorok így mindenre kaphatóak, és nem válogatnak a módszerekben, ha a tagtoborzási feladatot kell teljesíttetniük. Más a helyzet azok esetében, akik már tulajdonosnak érzik magukat, mert eredményesen tudják működtetni a privatizált vállalatot. így zsarolhatatlanok. Ezek az újgazdagok már függetleníteni szeretnék magukat Mečiartól, és ezt a politikában is kifejezésre juttatnák. Kevesen ugyan, de vannak, akik ijedtükben nem kaptak agyvérzést, amikorV. M. bejelentette, hogy választási kudarc esetén távozik a politikából. KOMMENTÁR JEGYZET A tenisz nem foci GAZDAG JÓZSEF Vannak e hazában jópáran, főleg a mostani kormánykoalíció háza táján, akik úgy érzik, vagy legalábbis a nyilvánosság előtt azt mondják, hogy az Európai Unió nem egyforma mércével méri a hozzá csatlakozni kívánó (?) országokat. Azaz Szlovákiával szemben szigorúbb felvételi követelményeket támaszt, mint például Csehországgal szemben, s a mi fiatal államunk ezen a téren csakis ezért áll ma hátrább, mint az északi, nyugati és déli közvetlen szomszédjai. Alighanem így lehet ezzel a négy kassai járáshivatal egyikének elöljárója is, mert különben nem vetette volna olyan számonkérően az európai integrációs folyamatról ott előadást tartó pozsonyi holland nagykövet szemére a „nyugatiaknak ezt az igazságtalan eljárását, helytelen magatartását". Nem tudom biztosan, csak sejtem, hogy az állami hivatal tisztségviselője milyen választ várt. Nos, az EU-tagállam már szlovákul is jól értő, szépen tudó diplomatáját a kérdés, illetve megjegyzés nem zökkentette ki nyugodtságából. Nem sértődött meg, s nem kezdett önbírálatba, hanem igen közvetlen, barátságos hangvételben megismételte elhangzott előadásának a lényegét. Hogy érthetőbb legyen válasza, mondandója, sportosra fogta a szót. Kifejtette: ha valaki bejelentkezik a teniszklubba, klubtag akar lenni, ám ott a tenisz helyett mégis futballozni kezd, futballozni akar, akkor ne vegye zokon a klubtagoktól, hogy tisztességes módon tudatják vele, a két sportág nem ugyanaz, s egyúttal felajánlják neki, ha akarja, szívesen megtanítják őt teniszezni. A hallgatóság reagálásából kitűnt: a többség a játékszabályokkal tisztában van, s nem keveri a focit a tenisszel. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság- (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Tetjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Tanár úr, kérem, én nem kaphatnék amnesztiát? (Peter Gossányi karikatúrája) Sok lúd disznót győz - ez érvényes az állampolgárok tiltakozásaira is Március 15-ike után A százötvenedik Március megünneplése után, az 1848-as szabadságharc üzenetét újragondolva és megfontolva, úgy érzem, egy kissé más válaszokat kell adnunk a politika és a közélet kihívásaira itt és most, Szlovákiában, mint eddig. PETŐCZ KÁLMÁN Engedtessék meg egyúttal, hogy választ adjak azokra a kérdésekre, amelyeket az utóbbi időben intézték hozzám barátaim, ismerőseim és kollégáim a politikai történésekről és az én tevékenységemről is tudakolózva. Többször megkérdezték például, vane értelme a Nyugat figyelmeztetéseinek, „demarsainak", van-e értelme az Európai Liberális Párt Végrehajtó Tanácsa (melynek alelnöke vagyok) elítélő határozatának, hogyha ezeket a határozatokat a Mečiar-kormány úgyis semmibe veszi. Válaszom határozott igen. Meggyőződésem, hogy anélkül, hogy a Nyugat nem figyelmeztetné állandóan a szlovák kormányt a demokrácia szabályainak tiszteletben tartására, a helyzet még sokkal rosszabb lenne, mint amilyen most. Nem a Nyugattal van itt a gond, hanem azzal, hogy a szlovák ellenzék és Szlovákia lakossága nem helyezett eddig kellő belső nyomást a kormányra, hogy változtasson totalitárius praktikáin. Azt kérdezik tőlem továbbá, minek szorgalmazom annyira azt, hogy tiltakozzunk az antidemokratikus választási törvény ellen. Hiszen, mondják, úgysem lehet megakadályozni a törvény életbelépését. Lehet, hogy így van: de meg sem próbálni megakadályozni egy totalitárius jogszabály elfogadását? Ez nincs összhangban Március 15-ike szellemiségével. Lehet, hogy nem sikerül megakadályozni, de azt el lehet érni, hogy ne a lehető legrosszabb változatot fogadja el a parlament. Hogyha 1996-ban a nem kormányzati szektor nem tiltakozott volna olyan hevesen az alapítványi törvény kormány által beterjesztett változata ellen, akkor sokkal rosszabb törvényt fogadtak volna el. Hogyha mi, magyarok nem tiltakoztunk volna olyan hevesen az alternatív oktatás bevezetése ellen, akkor már régen bevezették volna. Azt mondják, a végén úgyis egyesülnie kell majd a három magyar pártnak. Egy pillanatig sem vonom kétségbe, hogy a pártegyesülés reális, és ha kell meglépendő alternatíva. Csak azt mondom, ne egyesüljünk idő előtt. A napvilágot látott törvénymódosítás-tervezetet tanulmányozva rá kell jönnünk, minden olyan megoldást megpróbáltak vele kivédeni, amire Mindent megpróbáltak kivédeni, amire az SZDK és az MK készült, eddig az SZDK és az MK készült, és amiről nyíltszíni vitát folytatott. Ha mi időnap előtt egyesülünk, felszámoljuk az összes struktúránkat és mindent az egyesült pártra teszünk fel, akkor a törvény végső elfogadásánál elég Mečiarnak olyan rendelkezést bevitetnie, amivel éppen azt az egyetlen megmaradt alternatívát lövi ki. Ha a kormány valóban akar választásokat tartam az idén és valóban meg akarja változtatni a választójogi törvényt, azt legkésőbb májusban meg kell tennie, mert egyébként kifut az időből. Tehát május előtt ne egyesüljünk, de mindent készítsünk el úgy, hogy azután a lehető legrövidebb idő alatt a legmegfelelőbb megoldáshoz folyamodhassunk. Addig pedig továbbra is vallom, hogy határozottan és erélyesen tiltakoznunk kell. Nagyon örülök annak, hogy végre a Szlovák Demokratikus Koalíció is rászánta magát erre. A mi javaslatunkra kibővítették az állampolgárok petíciójának tartalmát azzal a követeléssel, hogy maradjon hatályban az eddigi választójogi törvény. Tiltakozó nagygyűléseket fognak szervezni és a tiltakozásnak különféle más formáit fogják bevetni. Ezekhez a kezdeményezésekhez nekünk csatlakoznunk kell. Össze kell fogunk - nemcsak magyaroknak egymás közt, hanem az összes demokratikus szellemiségű embernek. Ez is Március üzenete: testvériség összefogás, szolidaritás. Nekünk nem pusztán az a célunk, hogy bejuttassunk néhány magyar képviselőt a parlamentbe, hanem az, hogy kormányzati pozícióba kerüljünk, s hogy megvalósítsuk a szabadságharc egyik legfontosabb vívmányát a népnek felelős kormányt. így tudunk csak hathatósan tenni a választópolgárainkért, fellendíteni a magyar iskolaügyet, kultúrát, javítani a dél-szlovákiai lakosság gazdasági és szociális helyzetén, több jogkört és nagyobb anyagi hátteret adni az önkormányzatoknak, új járásokat létrehozni. Azt mondják, minden ász a kormány kezében van. A mi oldalunkon van viszont az önkormányzatok többsége, a sajtó jelentős része, a nem kormányzati szervezetek hálózata, az Alkotmánybíróság, a bírók túlnyomó része, a nyugati szervezetek és, ami a legfontosabb: a nép nagyobb része. Sok lúd disznót győz és a paraszt is adhat mattot a királynak. Hogyha valóban áhítja a szabadságot. A szerző a Magyar Polgári Párt alelnöke líiyUNDAYTIMES Izraeli titkosügynökök nemrég lehallgatókészüléket próbáltak elhelyezni egy Londonban élő muzulmán aktivista lakásán adta hírül tegnap a hetilap. A kísérlet kudarcba fulladt, mert gyanús viselkedésükkel az ügynökök magukra vonták a brit rendőrség figyelmét. Akciójuk része lett volna annak a tervnek, amelyet a Moszad azzal a céllal dolgozott ki, hogy megfigyelés alatt tartsa az európai városokban működő fundamentalista muzulmán szervezetek tevékenységét. E tervben többek között Párizsban, Rómában, Madridban és Genfben tartózkodó iszlám aktivisták lehallgatása szerepelt. Február végén, a svájci rendőrség tetten ért két izraeli ügynököt Bern közelében, akik éppen egy síita vezető otthonában akartak mikrofonokat elrejteni. A lap értesülése szerint végül ez az újabb kudarc vezetett Danny Játom tábornoknak, a Moszad vezetőjének lemondásához. S U D D E UTS C H E ZEITUNG A német szociáldemokraták népszerűsége másfél évtizede nem tapasztalt szintre emelkedett. A rendkívül rosszul álló Kereszténydemokrata Unióban (CDU) egyre többen teszik fel a kérdést, miként lehetne megszabadulni Helmut Kohl kancellár-pártelnöktől. A lapban ismertetett felmérés szerint a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) a szavazatok 41 százalékát kapná, ha most rendeznének országos parlamenti választást. A CDU és bajor testvérpártja, a Keresztényszociális Unió (CSU) ezzel szemben a szavazatoknak csak mintegy 36 százalékára számíthatna. A zöldek népszerűsége 9 százalékra csökkent azután, hogy az egy héttel ezelőtti kongresszuson a balszárny keresztülvitte néhány szélsőséges követelését, így a benzinár öt márkára való felemelését, a NATO feloszlatását. Egy szociáldemokratazöld koalíció így is biztosan felváltaná a jelenlegi keresztény-liberális koalíciót, hiszen a szabaddemokratáknál még az is kétséges, hogy elérik-e a parlamentbejutáshoz szükséges öt százalékot. Bár négy éwel ezelőtt hasonlóan nagy volt az ellenzék előnye és az őszi voksolásig Kohl kancellár vezetésével a kormánypártok ledolgozták hátrányukat, most minden korábbinál nagyobb a lakosság kormányváltás iránti igénye. A kancellár népszerűsége 1982 óta nem volt olyan alacsony, mint most, és ha közvetlenül választanának kancellárt, a szociáldemokrata Gerhard Schroder a voksok 62 százalékát kapná Kohl 28 százalékával szemben. A kancellár pártjában is egyre többen nyíltan beszélnek arról, hogy Helmut Kohl helyett az energikusabb és ötletgazdagabb Wolfgang Schäuble frakcióvezetővel az élen kellene nekivágni a választási csatának. OLVASÓI LEVELEK Szomorú körkép Mint Nyitra szülöttje, én is szomorúan olvastam a Szomorú körkép beíratás után c. írást (Új Szó, február 20.). Mi történt a Nyitra környéki becsületes magyarokkal? Most a Zobor alján élő magyarok bástyáit vették ostrom alá a maticások. Szomorú tényként kell megállapítanunk, hogy Nyitrán 1918 óta nem volt sem magyar alapiskola, sem magyar középiskola, és éppen ennek rovására írom a Nyitra környéki asszimilációs jelenséget. Cs. I. Pozsony Választásokról tépelődve Nagy érdeklődéssel, de sajnos hovatovább kétségbeeséssel hallgatom, olvasom pártjaink vitáját a választásokra való készülődésről. Ha nem lenne olyan tragikus, akkor mint kabarét szemlélném ezt a cirkuszt. Az érintettek elfeledkeztek az alaphelyzetről: Szlovákiának van kb. 300 000 magyar választója, akinek maximum 5%-a rendelkezik olyan politikai műveltséggel, hogy azt mérlegelje, milyen ideológiai alapelv szerint alakultak ezek a mozgalmak. Neki a képviselő, ill. a jelölt személye és megbízhatósága az, ami meggyőzi őt arról, hogy neki erre a koalícióra kell szavaznia. Hál' Istennek, az elmúlt három választáson a magyarság zömét sikerült is meggyőzni arról, hogy ebben a nem kimondottan baráti légkörben, amiben élünk, tisztességesen és képességük maximumát nyújtva valóban a magyar pártok képviselik leginkább az érdekeit. De látva ezt a meddő vitát, félek attól, hogy vagy nem mennek el szavazni, vagy találnak maguknak egy olyan pártot, amelyik majd megígér nekik mindent, és akkor aztán megnézhetjük magunkat. A pártjaink meg majd filozofálhatnak a képviselőház falain kívül. Gondolom, az utolsó pillanatban vagyunk ahhoz, hogy végre összekapják magukat, és egy meggyőző, közös tömörülésben programjuk ismertetésére és nem a civakodásra fognak koncentrálni. Szolnoky Zsuzsanna Pozsony