Új Szó, 1998. március (51. évfolyam, 50-75. szám)

1998-02-16 / 62. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. MÁRCIUS 16. „Gyengéd" zsarolás TÓTH MIHÁLY Sem a sajtóban, sem a lakosság körében nem keltett különö­sebb feltűnést, hogy Vladimír Mečiar ismét bejelentette: nem tudja magát elképzelni ellenzéki szerepkörben. Más szóval ez azt jelenti, csak akkor szándékozik a politikai arénában ma­radni, ha továbbra is miniszterelnök lehet. A nép egyszerű fiai és lányai körében e bejelentés nem váltott ki tömeges kútbaugrást. Nem tudni róla, hogy akár csak egy demokrata nyanya is lúgkövet ivott volna bánatában. Mind­azonáltal valószínűsíthető, hogy nem egészen önállóan hang­zott el a (politikai) nyugdíjbavonulással való fenyegetőzés. A nyilatkozat elsősorban azoknak fogalmazódott meg, akik egy­értelműen haszonélvezői mindannak, ami az elmúlt 4 év alatt Szlovákiában történt. A rezsim kedvezményezettei legnépesebb táborát az állami hivatalnokok jelentik. Ma már az a helyzet, hogy az állam­igazgatási iktatóban körmölő kishivatalnoktól kezdve a járási főnökig és a minisztériumi szakemberig úgyszólván kivétel nélkül mindenki a győztes mozgalom jóindulatának köszön­heti állását. Ezek az alkalmazottak az esetek többségében már engedtek a „gyengéd" rábeszélésnek, és kiváltották a nem tudni milyen színű (egyelőre talán nem piros) könyvecskét. A tagtoborzás így láncreakció-szerűen folytatódhat. Nem titok, hogy a helyi önkormányzati hivatalokat és az iskolákat is elér­te. Nem egy községi hivatalban ma már olyan a légkör, mint­ha a nemzeti bizottságot soha nem változtatták volna át ön­kormányzattá. A DSZM szervezői mindenütt megtalálják az alkalmas embert, aki tudja, kit becserkészve kell gondoskodni a tagsági bázis fejlesztéséről. Megértették Mečiart, tisztában vannak azzal, hogy egzisztenciájuk, a napos oldalon maradá­suk a kormányelnök sorsához kötődik. A Mečiar által létrehozott gazdasági felső tízezer (vagy talán csak 2000) tagjai magatartásának kissé bonyolultabb a képle­te. Ezek a törzsi sógorságok-komaságok az esetek zömében még közvetlenül érdekeltek a mečiarizmus fennmaradásá­ban. Ahogy a mozgalom fel tudta őket emelni, úgy, egyik nap­ról a másikra, ejteni is tudja őket. A gazdaságilag még gyenge privatizátorok így mindenre kaphatóak, és nem válogatnak a módszerekben, ha a tagtoborzási feladatot kell teljesíttetniük. Más a helyzet azok esetében, akik már tulajdonosnak érzik magukat, mert eredményesen tudják működtetni a privatizált vállalatot. így zsarolhatatlanok. Ezek az újgazdagok már füg­getleníteni szeretnék magukat Mečiartól, és ezt a politikában is kifejezésre juttatnák. Kevesen ugyan, de vannak, akik ijed­tükben nem kaptak agyvérzést, amikorV. M. bejelentette, hogy választási kudarc esetén távozik a politikából. KOMMENTÁR JEGYZET A tenisz nem foci GAZDAG JÓZSEF Vannak e hazában jópáran, fő­leg a mostani kormánykoalíció háza táján, akik úgy érzik, vagy legalábbis a nyilvánosság előtt azt mondják, hogy az Eu­rópai Unió nem egyforma mér­cével méri a hozzá csatlakozni kívánó (?) országokat. Azaz Szlovákiával szemben szigo­rúbb felvételi követelményeket támaszt, mint például Csehor­szággal szemben, s a mi fiatal államunk ezen a téren csakis ezért áll ma hátrább, mint az északi, nyugati és déli közvet­len szomszédjai. Alighanem így lehet ezzel a négy kassai já­ráshivatal egyikének elöljárója is, mert különben nem vetette volna olyan számonkérően az európai integrációs folyamat­ról ott előadást tartó pozsonyi holland nagykövet szemére a „nyugatiaknak ezt az igazság­talan eljárását, helytelen ma­gatartását". Nem tudom biztosan, csak sejtem, hogy az állami hivatal tisztségviselője milyen választ várt. Nos, az EU-tagállam már szlovákul is jól értő, szépen tu­dó diplomatáját a kérdés, illet­ve megjegyzés nem zökkentet­te ki nyugodtságából. Nem sértődött meg, s nem kezdett önbírálatba, hanem igen köz­vetlen, barátságos hangvétel­ben megismételte elhangzott előadásának a lényegét. Hogy érthetőbb legyen válasza, mondandója, sportosra fogta a szót. Kifejtette: ha valaki beje­lentkezik a teniszklubba, klub­tag akar lenni, ám ott a tenisz helyett mégis futballozni kezd, futballozni akar, akkor ne ve­gye zokon a klubtagoktól, hogy tisztességes módon tu­datják vele, a két sportág nem ugyanaz, s egyúttal felajánlják neki, ha akarja, szívesen meg­tanítják őt teniszezni. A hallgatóság reagálásából ki­tűnt: a többség a játékszabály­okkal tisztában van, s nem ke­veri a focit a tenisszel. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság- (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Tetjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Tanár úr, kérem, én nem kaphatnék amnesztiát? (Peter Gossányi karikatúrája) Sok lúd disznót győz - ez érvényes az állampolgárok tiltakozásaira is Március 15-ike után A százötvenedik Március megünneplése után, az 1848-as szabadságharc üzenetét újragondolva és megfontolva, úgy érzem, egy kissé más válaszokat kell adnunk a politika és a közélet kihívásaira itt és most, Szlovákiában, mint eddig. PETŐCZ KÁLMÁN Engedtessék meg egyúttal, hogy választ adjak azokra a kérdések­re, amelyeket az utóbbi időben intézték hozzám barátaim, isme­rőseim és kollégáim a politikai történésekről és az én tevékeny­ségemről is tudakolózva. Több­ször megkérdezték például, van­e értelme a Nyugat figyelmezte­téseinek, „demarsainak", van-e értelme az Európai Liberális Párt Végrehajtó Tanácsa (melynek alelnöke vagyok) elítélő határo­zatának, hogyha ezeket a hatá­rozatokat a Mečiar-kormány úgyis semmibe veszi. Válaszom határozott igen. Meg­győződésem, hogy anélkül, hogy a Nyugat nem figyelmez­tetné állandóan a szlovák kor­mányt a demokrácia szabályai­nak tiszteletben tartására, a helyzet még sokkal rosszabb lenne, mint amilyen most. Nem a Nyugattal van itt a gond, ha­nem azzal, hogy a szlovák ellen­zék és Szlovákia lakossága nem helyezett eddig kellő belső nyo­mást a kormányra, hogy változ­tasson totalitárius praktikáin. Azt kérdezik tőlem továbbá, mi­nek szorgalmazom annyira azt, hogy tiltakozzunk az antide­mokratikus választási törvény ellen. Hiszen, mondják, úgysem lehet megakadályozni a törvény életbelépését. Lehet, hogy így van: de meg sem próbálni meg­akadályozni egy totalitárius jog­szabály elfogadását? Ez nincs összhangban Március 15-ike szellemiségével. Lehet, hogy nem sikerül megakadályozni, de azt el lehet érni, hogy ne a le­hető legrosszabb változatot fo­gadja el a parlament. Hogyha 1996-ban a nem kormányzati szektor nem tiltakozott volna olyan hevesen az alapítványi törvény kormány által beter­jesztett változata ellen, akkor sokkal rosszabb törvényt fogad­tak volna el. Hogyha mi, magya­rok nem tiltakoztunk volna olyan hevesen az alternatív ok­tatás bevezetése ellen, akkor már régen bevezették volna. Azt mondják, a végén úgyis egyesülnie kell majd a három magyar pártnak. Egy pillanatig sem vonom kétségbe, hogy a pártegyesülés reális, és ha kell meglépendő alternatíva. Csak azt mondom, ne egyesüljünk idő előtt. A napvilágot látott tör­vénymódosítás-tervezetet ta­nulmányozva rá kell jönnünk, minden olyan megoldást meg­próbáltak vele kivédeni, amire Mindent megpróbáltak kivédeni, amire az SZDK és az MK készült, eddig az SZDK és az MK készült, és amiről nyíltszíni vitát folyta­tott. Ha mi időnap előtt egyesü­lünk, felszámoljuk az összes struktúránkat és mindent az egyesült pártra teszünk fel, ak­kor a törvény végső elfogadásá­nál elég Mečiarnak olyan ren­delkezést bevitetnie, amivel ép­pen azt az egyetlen megmaradt alternatívát lövi ki. Ha a kor­mány valóban akar választáso­kat tartam az idén és valóban meg akarja változtatni a válasz­tójogi törvényt, azt legkésőbb májusban meg kell tennie, mert egyébként kifut az időből. Tehát május előtt ne egyesüljünk, de mindent készítsünk el úgy, hogy azután a lehető legrövidebb idő alatt a legmegfelelőbb megol­dáshoz folyamodhassunk. Addig pedig továbbra is vallom, hogy határozottan és erélyesen tiltakoznunk kell. Nagyon örü­lök annak, hogy végre a Szlovák Demokratikus Koalíció is rá­szánta magát erre. A mi javasla­tunkra kibővítették az állam­polgárok petíciójának tartalmát azzal a követeléssel, hogy ma­radjon hatályban az eddigi vá­lasztójogi törvény. Tiltakozó nagygyűléseket fognak szervez­ni és a tiltakozásnak különféle más formáit fogják bevetni. Ezekhez a kezdeményezések­hez nekünk csatlakoznunk kell. Össze kell fogunk - nemcsak magyaroknak egymás közt, ha­nem az összes demokratikus szellemiségű embernek. Ez is Március üzenete: testvériség ­összefogás, szolidaritás. Ne­künk nem pusztán az a célunk, hogy bejuttassunk néhány ma­gyar képviselőt a parlamentbe, hanem az, hogy kormányzati pozícióba kerüljünk, s hogy megvalósítsuk a szabadságharc egyik legfontosabb vívmányát ­a népnek felelős kormányt. így tudunk csak hathatósan tenni a választópolgárainkért, fellendí­teni a magyar iskolaügyet, kul­túrát, javítani a dél-szlovákiai lakosság gazdasági és szociális helyzetén, több jogkört és na­gyobb anyagi hátteret adni az önkormányzatoknak, új járáso­kat létrehozni. Azt mondják, minden ász a kor­mány kezében van. A mi olda­lunkon van viszont az önkor­mányzatok többsége, a sajtó je­lentős része, a nem kormányza­ti szervezetek hálózata, az Al­kotmánybíróság, a bírók túl­nyomó része, a nyugati szerve­zetek és, ami a legfontosabb: a nép nagyobb része. Sok lúd disznót győz és a pa­raszt is adhat mattot a király­nak. Hogyha valóban áhítja a szabadságot. A szerző a Magyar Polgári Párt alelnöke líiyUNDAYTIMES Izraeli titkosügynökök nemrég lehallgatókészüléket próbáltak elhelyezni egy Londonban élő muzulmán aktivista lakásán ­adta hírül tegnap a hetilap. A kí­sérlet kudarcba fulladt, mert gyanús viselkedésükkel az ügy­nökök magukra vonták a brit rendőrség figyelmét. Akciójuk része lett volna annak a tervnek, amelyet a Moszad azzal a céllal dolgozott ki, hogy megfigyelés alatt tartsa az európai városok­ban működő fundamentalista muzulmán szervezetek tevé­kenységét. E tervben többek kö­zött Párizsban, Rómában, Mad­ridban és Genfben tartózkodó iszlám aktivisták lehallgatása szerepelt. Február végén, a sváj­ci rendőrség tetten ért két izrae­li ügynököt Bern közelében, akik éppen egy síita vezető ott­honában akartak mikrofonokat elrejteni. A lap értesülése sze­rint végül ez az újabb kudarc ve­zetett Danny Játom tábornok­nak, a Moszad vezetőjének le­mondásához. S U D D E UTS C H E ZEITUNG A német szociáldemokraták népszerűsége másfél évtizede nem tapasztalt szintre emelke­dett. A rendkívül rosszul álló Kereszténydemokrata Unióban (CDU) egyre többen teszik fel a kérdést, miként lehetne meg­szabadulni Helmut Kohl kan­cellár-pártelnöktől. A lapban ismertetett felmérés szerint a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) a szavazatok 41 százalé­kát kapná, ha most rendezné­nek országos parlamenti vá­lasztást. A CDU és bajor test­vérpártja, a Keresztényszociális Unió (CSU) ezzel szemben a szavazatoknak csak mintegy 36 százalékára számíthatna. A zöl­dek népszerűsége 9 százalékra csökkent azután, hogy az egy héttel ezelőtti kongresszuson a balszárny keresztülvitte né­hány szélsőséges követelését, így a benzinár öt márkára való felemelését, a NATO feloszlatá­sát. Egy szociáldemokrata­zöld koalíció így is biztosan fel­váltaná a jelenlegi keresz­tény-liberális koalíciót, hiszen a szabaddemokratáknál még az is kétséges, hogy elérik-e a par­lamentbejutáshoz szükséges öt százalékot. Bár négy éwel ez­előtt hasonlóan nagy volt az el­lenzék előnye és az őszi vokso­lásig Kohl kancellár vezetésé­vel a kormánypártok ledolgoz­ták hátrányukat, most minden korábbinál nagyobb a lakosság kormányváltás iránti igénye. A kancellár népszerűsége 1982 óta nem volt olyan alacsony, mint most, és ha közvetlenül választanának kancellárt, a szociáldemokrata Gerhard Schroder a voksok 62 százalé­kát kapná Kohl 28 százalékával szemben. A kancellár pártjában is egyre többen nyíltan beszél­nek arról, hogy Helmut Kohl helyett az energikusabb és öt­letgazdagabb Wolfgang Schäuble frakcióvezetővel az élen kellene nekivágni a válasz­tási csatának. OLVASÓI LEVELEK Szomorú körkép Mint Nyitra szülöttje, én is szo­morúan olvastam a Szomorú körkép beíratás után c. írást (Új Szó, február 20.). Mi történt a Nyitra környéki becsületes ma­gyarokkal? Most a Zobor alján élő magyarok bástyáit vették ostrom alá a maticások. Szomo­rú tényként kell megállapíta­nunk, hogy Nyitrán 1918 óta nem volt sem magyar alapisko­la, sem magyar középiskola, és éppen ennek rovására írom a Nyitra környéki asszimilációs jelenséget. Cs. I. Pozsony Választásokról tépelődve Nagy érdeklődéssel, de sajnos hovatovább kétségbeeséssel hallgatom, olvasom pártjaink vi­táját a választásokra való készü­lődésről. Ha nem lenne olyan tragikus, akkor mint kabarét szemlélném ezt a cirkuszt. Az érintettek elfeledkeztek az alap­helyzetről: Szlovákiának van kb. 300 000 magyar választója, aki­nek maximum 5%-a rendelkezik olyan politikai műveltséggel, hogy azt mérlegelje, milyen ide­ológiai alapelv szerint alakultak ezek a mozgalmak. Neki a képvi­selő, ill. a jelölt személye és meg­bízhatósága az, ami meggyőzi őt arról, hogy neki erre a koalícióra kell szavaznia. Hál' Istennek, az elmúlt három választáson a ma­gyarság zömét sikerült is meg­győzni arról, hogy ebben a nem kimondottan baráti légkörben, amiben élünk, tisztességesen és képességük maximumát nyújtva valóban a magyar pártok képvi­selik leginkább az érdekeit. De látva ezt a meddő vitát, félek at­tól, hogy vagy nem mennek el szavazni, vagy találnak maguk­nak egy olyan pártot, amelyik majd megígér nekik mindent, és akkor aztán megnézhetjük ma­gunkat. A pártjaink meg majd fi­lozofálhatnak a képviselőház fa­lain kívül. Gondolom, az utolsó pillanatban vagyunk ahhoz, hogy végre összekapják magu­kat, és egy meggyőző, közös tö­mörülésben programjuk ismer­tetésére és nem a civakodásra fognak koncentrálni. Szolnoky Zsuzsanna Pozsony

Next

/
Thumbnails
Contents