Új Szó, 1998. március (51. évfolyam, 50-75. szám)

1998-03-14 / 61. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. MÁRCIUS 14. KOMMENTÁR Gyermekded játékok MOLNÁR NORBERT Újabb határozathullám árasztotta el Szlovákiát azok után, hogy Vladimír Mečiar kormányfő élve legújabb, államfői jogköreivel egy sor olyan intézkedést hozott, amelyet a Nyugat nem néz jó szemmel. A legutóbbi rezolúciók hangvétele erélyesebb az eddig oly dip­lomatikus figyelmeztetésekénél. Talán Európa is rájött arra, hogy a szlovák miniszterelnök nem érti, vagy nem akarja meg­érteni a diplomatikusan megfogalmazott kifogásokat. Sőt, hi­báiból erényt kovácsol, az embereknek első osztályú áruként adja el a határozatokat. A kormányfő-államfő Londonban még az elkönyvelt pofonok után is magabiztosan nyilatkozta, hogy az integrációs folyamatból senkit sem lehet kizárni. Ezt a meg­döbbentő téveszmét nem nehéz cáfolni, lásd Törökország ese­tét. Ankara 30 éve várakozik az előszobában, és addig ott ma­rad, amíg nem rendezi embetjogi és kisebbségi problémáit. Mečiar csak azt felejti el, hogy a meccs nem egy súlycsoportba tartozók között zajlik, s ha továbbra is oda-oda szurkál az unió­nak, K. O.-val végzi. Es vele együtt mi is. A kormányprogramba foglaltak a miniszterelnök despotikus hajlamai miatt semmissé váltak. És még mindig akadnak milliók, akiknek a kormánykoa­líció meg tudja magyarázni tetteit. Ebből arra következtet­hetünk, hogy azok szavaztak a DSZM-re, akik tudták: Mečiar kettős játékot játszik, nem akaija, hogy mindenféle európai ha­talmasok számon kéljenek tőle valamit. Milan Kňažko, a kor­mányfő egykori külügyminisztere szerint Mečiar sírásó. Ő már csak tudja. Azonban nem mindegy, hogy kinek és minek a sírját áSSa, és milyen sorrendben. A határozatokért a kormánypártok most is az ellenzéket teszik felelőssé. Ezt a gyermekded játékot többször eljátszották, sike­resen. Ez azonban nemcsak az ellenzékre nézve sértő, hanem kiskorúsítja az európai intézményeket is, hiszen azt sugallja: a Nyugat ítélőképessége nem megfelelő, képtelen meghatározni, hogy mely értékek fontosak számára. Vladimír Mečiar az euró­pai intézmények szerint is tekintélyuralomra törekedik. A dip­lomatikus hangnem talán véget ért. Mečiar a jövőben másképp magyarázza a Pozsonynak címzett figyelmeztetéseket. Újabb gyermekded játékok, újabb sírok. JEGYZET Új szolgák kora VRABEC MARIA A politikában már csak úgy van, hogy egy-egy félhangos megjegyzés, egy elejtett mondat többet elárul a szán­dékokról, mint tíz hivatalos nyilatkozat. Minél rosszabbat sugallnak ezek az áruló jelek, annál hamarabb beigazolód­nak. Nem hagy nyugodni egy bizonyos oktatási osztályve­zető egy bizonyos mondata, miszerint „amíg az óvónők jelentős részének nincs állan­dó munkahelye, és helyette­sítésekre kényszerül, addig nem kell egységes ellenállás­tól tartani". A mondat úgy nyeri el értelmét, ha hozzá­tesszük: olyan óvodákról volt szó, ahol legalább még rész­ben magyarul folyik a neve­lés. Ebből kiindulva rögtön lehet kombinálni. Adott egy gerinces magyar igazgatónő, és adott egy állandó munka­hellyel nem rendelkező, ezért kevésbé elvhű óvónő. Az óvónő nem akar további öt évig faluról falura utazva helyettesíteni, szeretne végre egy biztos állást, határozat­lan időre szóló munkaszerző­déssel. Nem csoda, ha kap az alkalmon, amikor azt mond­ják neki, nem kell mást ten­nie, mint síkraszállni a kizá­rólagos államnyelvű nevelé­sért, és egy kicsit a szülőket is próbálja befolyásolni. Ezek után valóban semmiség, ha azt is elárulja az illetékesek­nek, hogy a kolléganők in­kább a „csipcsipcsókát" tanít­ják a gyerekekkel, mint a „Kohútikjarabýt". Ebből egyenesen következik a ki­szolgáltatottak megdicsőülé­se - a gyakorlatban. A történet tetszés szerint va­riálható. Legutóbb arról érte­sültem, hogy a Calex hűtő­gyárban DSZM-aktivisták ke­resik fel az elbocsátandók lis­tájára került dolgozókat, és aláírás fejében maradást vagy új munkahelyet ígérnek nekik. Ha a 420-ból csak 210-en a tagságot választják a munkanélküliség helyett, már megérte. Ez aztán az ég­ből pottyant alkalom! És mennyi ilyen lesz, lehet még ebben az ezernyi gonddal küszködő, jobb megélhetésre vágyó, egyre gyarlóbb embe­rekkel teli országban! Ez a bi­zonyos mozgalom pedig iga­zán nem szokta a kínálkozó alkalmakat elszalasztani. El­végre minden önkényes ha­talom megtalálja a maga szolgáit. Leghamarabb a ki­szolgáltatottak között. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238319) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt-politika - (5238344) Mislay Edit - kultúra- (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság- (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/976179, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dare, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Egykori karikatúra Elég sokáig voltunk fajankók, legyünk végre katonák! Most tényleg itt az idő! Március 15. Mit lehet még március ti­zenötödikéről írni? Azt, hogy a magyarság nagy ünnepe? Azt, hogy végre voltak, akik szembe mer­tek szállni? Azt, hogy ne­künk is van itt, Pozsony­ban egy Petőfink? Akinek az arca szétverve, a karja letörve, a keze megcson­kítva, és lassan már félnek előtte megállni az embe­rek? SZABÓ GERGELY Óberlajtant úr kérem, az utcá­kon valami nem stimmel. Már megint nem fér a bőrébe ez az izgága pesti nép. Lázadás? Á, dehogy, ez már egy kis forrada­lom. Dehogyis. Jön egy eső, el­mossa az egészet. Csak néhány diáknak jár az a magyar szája. Óberlajtant úr, ellenkezni va­gyok kénytelen: most foglaltak el egy nyomdát. Mi lesz, ha ez szétterjed... az egész országra?! Maga szamár, hogy terjedne el? Nem olyan ez a nép. Meglátnak ezek egy sereg dragonyost, és szétszaladnak. Instálom, most kaptam a hírt: a dragonyosok már szétszaladtak. MICSODA?! Mentsük az irhán­kat! Óberlajtant úr, instálom, ta­lán mégsem. Én átállnék a legé­nyekkel... Áll maga a jó büdös... Óberlajtant úr, ön a foglyom. Letartóztatom. A nép nevében! És megyünk. Egészen Bécsig! Fel a Burgba! A császárhoz! Mit császár, tehetetlen vénember az! Le vele! Jaj az elnyomóknak! Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza! Elég sokáig voltunk fa­jankók, most legyünk végre ka­tonák! Talpra magyar, hí a haza! Most tényleg itt az idő, most vagy soha! Van-e mostan olyan ember, aki fél? Amikor feltámad a tenger, a népek tengere? És habár fölül a gálya, s alúl a víz­nek árja, azért a víz az úr! És már az ország háromnegyede a mienk! Már majdnem Bécs alatt járunk. Elesik Buda. Nem baj. Baradlayék csak úgy virtusból is visszaszerzik. És egyre közele­dünk Bécs, a fészek felé, hogy kitekerjük a nyakát annak a két­fejű sasnak... amikor az hirtelen rikolt egyet, és erre felébred a muszka, a medve. Jaj, keleten nagy a" veszedelem. Jön Medvec Medvegyovics tábornok, vado­natúj cári egyenruhában. Egyez­kedik. A szabadság nem eladó. Feltételeket közöl. Követel. Fe­nyeget. Tábornok úr, ebből baj lesz, igen nagy baj lesz. Mind­egy. Döntöttem. Elrendelem, hogy huszonnégy óra múlva... Támadunk, egyre támadunk, nagyságos tábornok úr?! Nem. Nem támadunk. De tábornok úr, az Istenért, a katonák, a fegyvereink! Az nem lehet, hogy oly szent akarat... És az utókor... Az meg fogja érteni. Lehet. Meg­érteni meg lehet. Megbocsátani soha. De nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért... Emlékük megmarad. Igen. Po­zsonyban is. Az arca szétverve, kardja letörve, keze csonka, és nem nagyon érti már meg senki. De talán egyszer. Egyszer egy évben. OLVASÓI LEVELEK A legdrágább ajándék Február végén tartotta hagyo­mányos évzáró taggyűlését a vöröskereszt pozsonyeperjesi szervezete. Az összejövetel első részében a helyi alapiskola ta­nulói szavalataikkal köszöntöt­ték falunk véradóit. Ezután Győri Ilona véradásszervező ér­tékelte eredményeiket. Elmon­dotta, hogy 1997-ben 44 sze­mély 69 alkalommal adott térí­tésmentesen vért, s a csoport is­mét fiatalokkal bővült. Arany­érmeseink, Molnár Miklós 58 alkalommal, HrabárPál 51, Kaprinay Sándor 50, Hakszer József pedig 49 alkalommal adott vért. Ezenkívül 14 ezüst­érmes, 10 bronzérmes és 16 új véradóval büszkélkedhetünk. Sajnálattal közölte, hogy még mindig akad munkáltató, aki nem ismeri a véradó törvény adta jogát, s nem teszi számára lehetővé, hogy eljusson a vér­adásra. Győri Ilona javaslatára azokat, akik ez idáig 20 alka­lommal adtak térítésmentesen vért, a vöröskereszt szervezete örökös tagjává fogadta, függet­(Somogyi Tibor felvétele) lenül attól, hogy a jövőben foly­tatják-e vagy sem ezt a tevé­kenységet. Falunk képviselő­testületének jóváhagyásával a véradók már évek óta 10, sót 50 százalékos adókedvezményt élveznek, valamint minden vér­adás alkalmával ebédet kap­nak. Győry Ilona Pozsonyeperjes Rossz postai szolgáltatás Február 3-án feladtam egy hir­detést az Új Szóba, amit febru­TALLÓZÓ NOVÝ ČAS „A világban nem létezik semmi­féle összeesküvés Szlovákia el­len" - hangoztatta Jeffrey Si­mon, a washingtoni National Defence University professzora a pozsonyi Perugia étteremben hazai újságírókkal folytatott kö­tetlen beszélgetésen. Kifejtette: ha mégis valamiféle összeeskü­vésről akarnánk beszélni, akkor azt kell mondani, hogy egy ilyen összeesküvés csakis azok fejében létezik, akik ilyesmit hangoztatnak. Jeffrey Simon a szlovákiai helyzettel összefüg­gésben állapította meg, hogy a jelenlegi szlovákiai politikai garnitúra egyértelműen meg­hosszabbította országa Európá­ba vezető útját. CORRjERE DELLA SERA A közösségi diplomácia fő műve kellett volna legyen, ehelyett üres liturgiává sikeredett a csü­törtöki londoni Európai Konfe­rencia - írta az olasz napilap. A legnagyobb példányszámú olasz újság szerint kudarcot val­lott az a kísérlet, hogy a közös­ség bővítése úgy kezdődjön el ünnepélyesen, hogy Törökor­szágot kihagyják a csatlakozási tárgyalásokból, de bekapcsolják az európai politikai folyamatba. A törökkérdés nélkül is bebizo­nyosodott, hogy a bővítés hatal­mas gondokat jelent Európa számára. Első helyen szerepel a jelentkezők szegénysége. „A bő­vítéssel 110 millió új állampol­gár kerül a közösségbe, ám az általuk összesen termelt nem­zeti jövedelem nem éri el Hol­landiáét. A csatlakozások ideje ezért sem lehet rövid" - idézte a lap Romano Prodi olasz kor­mányfőt. A miniszterelnök azokra az adatokra hivatkozott, amelyeket a konferencia napján tett közzé az II Sole 24 Ore olasz gazdasági hetilap. Az Eurostat 1995-ös adatait ismertető ösz­szeállítás szerint a jelentkező országok (a 10 közép- és kelet­európai állam, Ciprus nélkül) összterülete az EU 15 tagállama összterületének 33 százalékát teszi ki, a lakosság 28 százalé­kot, a GDP viszont csak 4 száza­lékot. PRAVDA „Szlovákiában a demokratikus fejlődés szintje ugyanolyan mint Csehországban, Lengyel­országban és más új demokráci­ákban. Demokratikus ország a mienk..., de nagyobb bírálatnak vagyunk kitéve." Mindezt Dušan Slobodník, a parlament külügyi bizottságának elnöke hangoztatta a Washington Post című lapnak adott nyilatkozatá­ban. „A sajtószabadság teljes. Bárki sértegetheti a politikuso­kat, a legtöbbet bírált személy Szlovákiában a kormányfő" ­folytatta a bizottsági elnök, aki a pozsonyi parlamenti küldött­ség e heti washingtoni látogatá­sát nagyon hasznosnak nevez­te. „Vannak nyitott kérdések, amelyeket meg kell oldani, de léteznek olyan tények is, ame­lyekről meg tudtuk győzni part­nereinket" - mondta. ár 19-én kellett volna közölni. A szerkesztőség február 6-án küldött egy csekket, erre 9-én befizettem a kért összeget (508 korona). Bár Csilizrad­vány mindössze 70 km-re van Pozsonytól, a szerkesztőség még február 23-án sem kapta meg az összeget, ezért a meg­emlékezés nem jelent meg. Kérdem: hová lett a pénz? Ho­gyan dolgozik a Szlovák Posta? Ha netán a posta utánanézne az ügyemnek, természetesen a postai szelvény számát is meg tudom adni. Matus Gábor Csilizradvány

Next

/
Thumbnails
Contents