Új Szó, 1998. március (51. évfolyam, 50-75. szám)

1998-03-11 / 58. szám, szerda

ÚJ SZÓ 1998. MÁRCIUS 12. PANORÁMA - HIRDE TÉS 9 A Jókai Színház következő bemutatója valódi színházi csemegének ígérkezik Tóték a kartondobozból Március 13-án pénteken este hét órakor mutatja be a Komáromi Jókai Színház nyolc színésze Örkény Ist­ván Tóték című tragikomé­diáját két részben, Ivan Blahút m.v. rendezésében. BÁRÁNY JÁNOS Tótot D. Németh István, Tótnét Varsányi Mari, Ágikát, a lányu­kat Holocsy Krisztina alakítja. Tomaji plébánost Kukola József, Gizi Gézánét Benes Ildikó, a laj­tost Pőthe István játssza. A pos­tás szerepében Mokos Attila áll a közönség elé. Benkő Géza az Őr­nagy szerepének megformálása mellett a segédrendezői teendő­ket is vállalta. Vele beszélget­tünk az egyik főpróba előtt. Látva néhány próbát, úgy tű­nik fel, hogy Ivan Blahút ren­dező megszerette Tótékat. És nemcsak azért, mert már ren­dezte a darabot Nagyszombat­ban. Ottani rendezése a főiskolai elő­adásunk felújított változata volt. Ivan osztálytársam volt a főisko­lán, az osztállyal rendezte meg a Tótékat, amit azután átvett a Trnavské divadlo, ahol nagy si­kerrel játszottuk. Ivan a szó szo­ros értelmében beleszeretett a Tótékba, minden szempontból tökéletesen megírt drámának tartja. Az általa rendezett előadás nem igazán a hatalom és a kis­ember viszonyáról szól. Az ő értelmezésében a jó akarása kerül előtérbe. Meg az ebből származó meg nem értések, a halálesettel végződő konfliktu­sok. Az Őrnagy jót akar Tó­téknak, hiszen értékrendje sze­rint az a jó, amit a fronton mű­vel, Tóték azt akarják, hogy az őrnagy jól érezze magát, mert úgy jobb lesz a fiuknak, ha a fe­lettese visszatér. Mindenki min denkinek jót akar, s ebből szület­„Mindenki mindenkinek jót akar, s ebből születnek a legnagyobb tragédiák ebben a darabban." (Dömötör Ede felvétele) nek a legnagyobb tragédiák eb­ben a darabban. Észlelhető, hogy a rendező, a díszlet- és jelmeztervező, vala­mint a zeneszerző egy csapat­ként dolgozott, egységes akció-képi-zenei világot terem­tett. A cselekmény egy karton­dobozban játszódik, melyben ott egy egész falu, autóbusz gördül a dombokon, közben szól a Monti-csárdás. Alihoz, hogy ilyen tökéletes össz­hangba kerüljenek, találkozniuk kellett a főiskolán. Ivan Blahút rendező, Ivan Hudák díszlet- és jelmeztervező, valamint Michal Ničík zeneszerző valóban egy csapat lettek, kialakítottak egy sajátos színházi látásmódot, melyhez boldogan csatlakoztunk mi, színészek, Juca Hansmannal és Peter Bebjakkal. Nagyon jól éreztük magunkat így hatan, és a színházról alkotott elképzelése­ink, s azok megvalósítása nagy­Ivan a szó szoros értelmében bele­szeretett a Tótékba, tökéletesen megírt drámának tartja. 1 ban hozzájárult ahhoz, hogy Nagyszombatban olyan előadá­sok szülessenek, mint amilyenek születtek. Az Őrnagy mennyit fejlődött négy év elteltével, amikor leg­utóbb játszottad? Amennyire megváltoztam az idők során. Ahogy a darab nagyszombati díszlet-jelmez és zenei világa változatlan, az én Őrnagyom is csak mikrorez­dülésekben tér el az akkoritól, hiszen mások a kollégák, más­képp kell ehhez a csapathoz vi­szonyulni. Kinek ajánlanád a pénteki pre­mier után a Tótékat? Vannak darabok, melyeket ki­lenctől kilencvenkilenc éves ko­rig ajánlanak. Örkény István Tótékját a középiskolásoktól a nyugdíjasokig mindenkinek ajánlom. A Böngésző nyertesei A Vasárnap 9. számában feltett kérdésre a héten 1024 helyes megfejtés érkezett. A beküldők közül tegnap Szabó G. László, a Vasárnap szerkesztője közjegyző jelenlétében sorsolta ki a szerencsés nyertesek nevét. E héten az 500-500 koronát Ba­logh Irén vágfarkasdi, Csépé Pál várgedei és Horváth Sándor felsőpatonyi olvasóink nyerték. Gratulálunk! A helyes megfej­tés: Mojšová Lúčka (v) 1848-ról a Korona Klubban Somorja. A150 éwel ezelőtt Magyarországon és Európa más tájain is végigsöprő forradalmi hullám jelentősen hozzájárult a polgári réteg kialakulásához és megerősödéséhez. Az évfor­duló kapcsán erről szervez beszélgetést a Korona Polgári Klub március 13-án, pénteken 18 órától a Városi Művelődési Ház­ban. Az est meghívott előadói Kovács László és Öllős László lesznek, (ú) SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Tosca (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Kis éji zene (19) KIS SZÍNPAD: Amikor táncolt... (19) KASSAI JANKO BORODÁČ SZÍNHÁZ: Lengyel vér (19) MOZI POZSONY HVIEZDA: Flubber - A szórakozott professzor (am.) 10.30, 15.30, 17.30, 20 TATRA: Spice World (ang.) 16, 17.45 Az ör­dög ügyvédje (am.) 19.30, 22 OBZOR: Anasztázia (am.) 15.30 Tudom, mit tettetek a múlt nyáron (am.) 18, 20.30 MLADOSŤ: Emma (am.) 15.15, 17.30, 20 YMCA: Anasztázia (am.) 15.30 Amistad (am.) 18, 21 ISTROPOLIS: Air Bud (am.) 15.30 Flubber - A szórakozott professzor (am.) 18, 20.30 Spice World (ang.) 15.30, 17.30, 20 CHARLIE CENT­RUM: Alul semmi (ang.-am.) 17,18, 20.30 Bizonytalan jelen­tés a világvégéről (szlov.-cseh) 17.30 Az ördög ügyvédje (am.) 17.45, 20.15 Air Bud (am.) 16 A Sakál (am.) 18, 20.15 101 kiskutya (am.) 15.30 A maconi gyermek (ang-fr.­hol.-ném..) 19.30 Madarak, árvák és bolondok (szlov.-fr.) 19.15 KASSA DRUŽBA: Flubber - A szórakozott professzor (am.) 14 Tu­dom, mit tettetek a múlt nyáron (am.) 16,18, 20 TATRA: Hét év Tibetben (am.) 15.30, 18 Az ördög ügyvédje (am.) 20.15 CAPITOL: Spice World (ang) 15.45, 18, 20.15 ÚSMEV: Titanic (am.) 16, 19.20 IMPULZ: Légörvény (am.) 16.15, 19 D E L-SZLO VAKIA DUNASZERDAHELY - LUX: A Sakál (am.) 17.30, 20 KOMÁ­ROM - TATRA: Titanic (am.) 16, 19.30 GALÁNTA - MOZI: Emberrablás (am.) 17.30, 20 NAGYMEGYER - SLOVAN: Hair (am.) 19 LÉVA­JUNIOR: Titanic (am.) 16, 19.30ROZSNYÓ - PANORÁMA: Még visszatérhetsz (am.) 16.30,19 Jean-Jacques Annaud francia rendező filmjét sokan támadták, de a közönség szereti Hét hosszú év Tibetben Az SZMPSZ országos választmányi üléséről Újragondolja lépéseit TALLÓSI BÉLA Ha nincs a Titanic, a Hét év Ti­betben sokkal nagyobb siker le­hetett volna. Vagy akkor, ha idő­ben nem ennyire egymás közel­ségében tartják a bemutatókat. Mostanában nincs mozgókép, bár jó pár új produkciót vetítet­tek februárban, amely veszé­lyeztetni tudná a Titanic elsősé­gét. így aztán a Hét év Tibetben csak második lehet a nézettségi lis­tán. Pedig, aki jól akar szórakoz­ni, izgulni, könnyezni egy kicsit, szép tájakat látni, és kíváncsi Hollywood szőke hercegének, Brad Pitinek az újabb remeklé­sére, nem bánja meg, ha jegyet vált Jean-Jacques Annaud film­jére. Semmivel sem halványabb, mint a listavezető Titanic. 1939-ben Heinrich Harrer ­odahagyva várandós feleségét ­egy expedíció tagjaként horog­keresztes zászlóval a hátizsákjá­ban elindul, hogy megmássza a Nanga Parbatot, s a Himalája csúcsára kitűzzék a náci lobo­gót. Ezzel is jelezvén Németor­szág nagyságát és a német nép felsőbbrendűségét. Az expedíci­ót a kedvezőtlen időjárás vissza­fordítja, s mivel közben kirob­bant a háború, a német hegymá­szókat az angolok feltartóztat­ják, és fogolytáborba szállítják. Innen menekül meg Harrer egyik társával, és kétéves indiai bolyongás után eljutnak Lhasába, a tibeti városba. Legalább olyan vihart kavart a film, mint a ventilátorok a hegy­mászó színészek háta mögött. Sokan vitatni kezdték ugyanis, lehet-e mögöttes szándék nélkül filmet forgatni olyan figurával a középpontban, akinek a Stern magazin kiteregette náci múlt­ját. A rendező azzal érvelt - ter­mészetesen alkotása mellett -, hogy ő azt a belső átalakulást, belső utat akarta megmutatni, amelynek során Harrer eljut a teljes megtisztuláshoz. Mert Harrert megkedveli a fiatal dalai láma, s felfogadja tanítómeste­rének, akinek az a dolga, hogy az európai kultúrával megis­mertesse. S a dalai láma közel­ségében Harrer jó emberré vá­lik. Levetkőzi individualizmu­sát, egoizmusát, megtanul má­sokra figyelni, s megérti, hogy nem a pénz és a csillogás a fon­tos az ember életében, hanem a boldogság. S azt csak akkor él­heti át, ha képes szeretni és a szeretetet befogadni. Nemcsak Harrer középpontba állításáért és náci múltjának el­hallgatásáért bántották An­naud-t, támadják a kínaiak is, mert megmutatja Kína tibeti in­vázióját. Az így vagy úgy magyarázott, ki­fogásolt háttérből az átlagnéző persze nem sokat észlel. Hiszen a Hét év Tibetben nem akar több lenni és nem is több, mint igazi hollywoodi mese egy szép szál legényről, aki azzal kommentál­ja az eseményeket, hogy „oszt­rák vagyok, hegymászó, a hábo­rú nem érdekel". Mert sokkal nagyobb gondja van önmagával, mint a világgal. Hiszen a messzi idegenben, amint így-úgy dobál­ja őt a sors, apai érzelmei felerő­södnek, és sorra úja a leveleket a fiának azzal, hogy: „Bárcsak ki tudnám fejezni az ujjammal, amit a szívemben érzek." De ott­honról csak két válasz jön: hogy a felesége elhagyta egy másik férfiéit, a fia pedig látni sem akarja. így aztán azzal a tudattal marcangolja önmagát, hogy: „Jobb a halott apa, mint a rossz apa." Megbékélést csak akkor ta­lál, amikor megtanulja Tibet sze­retetben élő népétől, hogy le kell küzdenie azt, ami az európai ember sajátja. A vágy, hogy a csúcsra törjön. Harrer visszafojt­ja ezt a vágyat, s ennek bizonyí­tékaként megpróbál segíteni ab­ban, hogy megállítsák a tibetiek­re törő kínaiakat. S aztán jön a hatásos - mesebeli - befejezés. A szép szál legény le­győzi régi, egoista önmagát. A hosszú szenvedés után hazaér­kezik. Sőt a fiához is megtalálja az utat. A dalai lámától kapott zenedoboz, amelyből Debussy­zene szól, az ifjabb Harrer szívét is meglágyítja. Jöhet a hatásos fi­nálé, igazi hollywoodi fordulat­tal, amint a helikopterről moz­gatott kamera körülkeringi a he­gyet mászó apát és fiát. És a könnyektől már alig látja a néző a stáblista elé biggyesztett záró­szöveget: Egymillió tibeti halt meg és hatezer kolostort rom­boltak le. Brad Pitt nélkül halványabb lenne a film (Fotó: Intersonic) ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS „A kétnyelvű bizonyítványok körüli sikertelenség, az egysé­ges kiállás hiánya olyan helyze­tet teremtett, amely arra készte­ti a Szlovákiai Magyar Pedagó­gusok Szövetségét, hogy újra­gondolja oktatáspolitikai lépé­seit" - nyilatkozta Fodor Attila, az SZMPSZ alelnöke, aki a peda­gógusszövetség országos vá­lasztmányának hétvégi rima­szombati üléséről számolt be la­punknak. Mint a továbbiakban elmondta, rendkívül gazdag­nak, sikeresnek minősíthatő a szövetség szakmai tevékenysé­ge, és az országos rendezvények mellett folyamatosan zajlottak az évközi továbbképzések, a te­rületi szervek rendezte pedagó­giai napok, módszertani találko­zók. Különösen eredményesnek tekinthető az óvópedagógusok és a matematikusok szakmai társulásának tevékenysége, va­lamint a Pedagógiai Intézet munkájába külső munkatárs­ként bekapcsolódó tantárgyi szakértők aktivitása. „Örömmel állapítottuk meg, hogy a peda­gógusok letargiája, csüggedése nem mutatkozott meg a fizető tagok számában - már negyedik éve sikerül túllépni az előző év­ben befizetett összeget. Az idei tagdíj az előző évhez képest nem változott" - mondta Fodor Attila. A tavalyi adatok szerint a szövetség 121 alapszervezet­ének 2400 fizető tagja van. Az SZMPSZ oktatáspolitikájá­val és érdekvédelmi tevékeny­ségével kapcsolatosan a követ­kezőket nyilatkozta: „Ezen a te­rületen a legfontosabb feladat a szövetség programjának haté­kony képviselete a Magyar Koa­líció és a Szlovák Demo­kratikus Koalíció pártjaival kez­deményezendő tárgyalásokon. Célunk, hogy a pártok választá­si programjának oktatásügyi ré­sze összhangban legyen a szak­ma érdekeivel és céljaival. Együtt kívánunk működni a vá­lasztások után tisztségekbe ke­rülő oktatásügyi szakemberek kiválasztásában, mind közpon­ti, mind kerületi és járási szin­ten. Fontos feladatunknak tart­juk a magyar iskolákat és peda­... sikeresnek minősít­hető a szövetség szak­mai tevékenysége... gógusokat ért sérelmek folya­matos figyelését, összesítését, elemzését és nyilvánosságra ho­zását itthon és nemzetközi vo­nalon. Szövetségünk az idén konferenciát szervez az anya­nyelvhasználat, ill. az anyanyel­vű oktatás jogát biztosító nem­zetközi dokumentumokról, szerződésekről és egyezmé­nyekről." A Szlovákiai Magyar Pedagógu­sok Szövetségének országos vá­lasztmánya hétvégi ülésén „De­mokráciából elégtelen, önkény­ből kitűnő!" címmel állásfogla­lást fogadott el, amelyet a na­pokbanjuttat el a sajtónak, -vk-

Next

/
Thumbnails
Contents