Új Szó, 1998. február (51. évfolyam, 26-49. szám)

1998-02-11 / 34. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. FEBRUÁR 11. KOMMENTÁR Faux pas és gumibot TÓTH MIHÁLY Dušan Slobodník meghívására a minap finn parlamenti képviselők érkeztek Pozsonyba. Fogadásukkor a vendégek számára aligha könnyen értelmezhető közjáték történt: a Szlovák Demokratikus Koalíció és a Magyar Koalíció nevében DukaZólyomi Árpád kijelentette: a két tömörülés demokratái nem vesznek részt a találkozón. így tiltakoznak az alkotmány kormánykoalíció általi sárba tiprása ellen. A hír vétele óta egyfolytában töprengek. Nem azon, vajon finn testvéreink azért háborodtak-e fel, hogy tavaly májusban a kormány meghiúsította a törvényesen kiírt népszavazást, hogy a koalíció parlamentből való kizárással bünteti a (párt) fegyelemsértő képviselőket, és kisajátítja az állami tömegtájékoztatást, vagy pedig amiatt érzik magukat furcsán, hogy Duka-Zólyomi kellemetlen helyzetbe hozta őket. Sohasem tudjuk meg, hogy az intermezzo után mit gondoltak a messziről jött vendégek, így emiatt most hadd ne törjem a fejem. Legfeljebb találgathatom, vajon Suomi parlamentjének külpolitikusai a diszkrét diplomáciát részesítik-e előnyben, vagy a tárgyalóasztal felrúgását. Azon töprengek tegnapelőtt óta, hányszor hangzott el a finnek tájékoztatása közben és az ellenzéki demokraták távollétében ez a fölöttébb forgandó politikai terminus technicus: „nadštandardné". Slobodník akkor is gyorstüzelőén él e kifejezésben rejlő lehetőséggel, ha olyanok is jelen vannak, akik tapasztalataik birtokában rá-rápirítanak. Ha viszont messziről jötteket tájékoztat, egészen elveszíti a mértéket, és arra is hajlamossá válik, hogy demokráciából leckét adjon finneknek és franciáknak, hollandoknak és svédeknek. Akárhogy nézem, erről egy tíz évvel ezelőtti eset jut eszembe. Husákék a parlamenttel elfogadtatták a rendőrség jogkörének kiterjesztéséről szóló törvényt, amely „pendrekový zákon" (gumibottörvény) néven vonult be a köztudatba. Pikáns magyar vonatkozása is van ennek. A rafinált csehek és a tájékozottabb szlovákok sejtették, hogy nagy változások vannak készülőben. így a gumibotozási törvényt magyar nemzetiségű honatyával terjesztették a Ház elé. IEGYZET Szolidaritás vagy pirulás PÉTERFI SZONYA Várható, Szlovákiában is eljön az idő, amikor a kötelező egészségbiztosítás mellett mód nyílik a járulékos biztosításra is. Ez persze nem jelenti majd azt, hogy a csak alapdíjat fizető polgárt nem gyógyítják meg, de azt igen, hogy a járulékos biztosítás fejében az anyagi áldozatokat vállalók többet kapnak, kényelmesebb kórházi szobát és gyorsabb ellátást. Anélkül, hogy lefizetnének bárkit is. Tudom, a paraszolvencia kérdése mindig kényes volt, és ma is az. (Ugy hírlik, a szociban azért nem emelték a fehérköpenyesek bérét, mert a hálapénzt bekalkulálták a jövedelmükbe.) Igaz, hogy az „ingyenes" orvoslás alkotmányosjogként szerepel, ám szó sincs ingyenességről. Az alkalmazásban lévők fizetésük arányában jelentős összeget fizetnek a társadalombiztosítás három alapjába, de hiába fizet valaki kemény ezreket, olyan ellátásban részesül, mint akiért az állam (nem) fizet. Valamennyien tapasztaljuk, hogy a biztosítási díjak nem fedezik az egészségügy kiadásait. Ezért kell változtatni a rendszeren, miközben tudni kell, hogy a többet keresők (és fizetők) szolidaritása a gyengébbekkel változatlan marad. A színvonalasabb szolgáltatásokat a járulékos biztosítás fejében élvezhetik azok, akik vállal(hat)ják a havi többletkiadásokat. Persze előbb új játékszabályokra van szükség, tudnunk kell, betegség esetén mi ,jár" az alapellátásból. így van ez a világ fejlett országaiban is, ahol éppen ezért nincs szükség a hálapénz osztogatására. De amíg ez nem valósul meg, a jobb ellátás reményében orvosunknak továbbra is házi tojást, tömött libát, disznótoros kóstolót stb., esetleg néhány száz koronát adunk, és ha kórházi kezelésre szorulunk, ezresekkel bélelt borítékkal siettetjük a műtétet. Ha lehetővé tennék a járulékos egészségbiztosítást, egyrészt több pénz jutna az alapellátásra, másrészt kevesebbet kellene pirulnunk. Mindkét oldalon. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238318) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Közeledik a kampány, főnök. A mézesmadzag meg fogytán. (Agócs Ernő rajza) TALLÓZÓ DIE PRESSE Ausztria reménykedik: súlyos tehertől szabadítaná meg az osztrák villamosműveket, ha mégis felépülne a nagymarosi dunai erőmű - írja a bécsi lap. A cikkből kiderül, hogy az osztrák állami vállalat egy Nagymarossal összefüggő hosszú lejáratú áramvételi szerződés következtében évente körülbelül félmilliárd schillinges veszteséget kénytelen elkönyvelni, de úgy megszabadulhatna ettől a szerződéstől, ha egyik leányvállalata a magyar vízlépcső-építkezésben generálkivitelező lenne. Miután Nagymaros kudarcba fulladt, az osztrák vállalat évi 1200 gigawattóra átvételében állapodott meg. Közben az áram ára nemzetközi mélypontra került, viszont a magyar energia egyre drágult. Az alkotmánybírósági döntés elmarasztalja Gustáv Krajči belügyminisztert Korábban kellett volna lépni A szlovákiai politikára alighanem jellemző, az igazság páratlan győzelmeként könyvelik el azt is, hogy a kassai alkotmánybíróság a majd egy évvel ezelőtt kihirdetett népszavazással kapcsolatban nem tagadta meg önmagát. FEKETE MARIAN Megerősítette a népszavazással kapcsolatos korábbi nézetét, illetve az 1997. május 21-én kihirdetett határozatát. A hétfőn nyilvánosságra hozott alkotmánybírósági határozat szerint a szlovák belügyminisztérium a népszavazási szavazólapok nyomtatása és terjesztése során, illetve az 1997. május 21-étől május 24-éig folytatott eljárásával megsértette Ivan Šimko alkotmányos jogát ahhoz, hogy részt vegyen a népszavazáson, de ugyanakkor megsértette azt a jogát is, hogy „közvetlenül részt vegyen a közügyek vitelében". Ha a belügyminisztérium az alkotmánybírósághoz személyes panasszal forduló Ivan Šimko jogait megsértette, akkor megsértette annak a több mint hárommillió választópolgárnak a jogait is, akik a népszavazáson részt akartak venni. Az alkotmánybíróság részéről ködösítő megfogalmazás, hogy ezt a belügyminisztérium tette meg, hiszen Krajči belügyminiszter sohasem tagadta, sőt, tavaly május 21-én, a főnökére (Mečiarra) kacsintva hivalkodott jogsértésével; „a szavazólap megváltoztatásáért vállalom a felelősséget, mert én adtam utasítást arra, hogy a szavazólapokat csak három kérdés feltüntetésével nyomtassák ki, hogy az állampolgár ne legyen félrevezetve a negyedik kérdéssel". Az alkotmánybíróság a fent idézett határozatát éppen ennek a negyedik (az államfő közvetlen választására vonatkozó) kérdésnek a szavazólapokról történő kihagyásával kapcsolatban hozta meg. Az alkotmánybíróságnak ebben az ügyben tanúsított tisztességét bizonyítja az is, hogy a belügyminisztériummal folytatott vitájában Ivan Šimkónak adott igazat - mégpedig annak ellenére, hogy tavaly éppen Ivan Šimko támadta a legkeményebben az alkotmánybíróság május 21-i határozatát azzal, hogy az alkotmánybíróság nyújtott lehetőséget a népszavazás meghiúsítására, amikor egy senki által fel nem tett kérdésre is „válaszolt", alkotmány helyett csak törvényt értelmezett, amikor kimondta, hogy az a bizonyos negyedik kérdés ellentmond a népszavazásról szóló törvénynek. Apropó, egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy az alkotmánybíróság a legutóbbi határozatával kiköszörülte azt a csorbát, amelyet a hírnevén ejtett azzal, hogy tavaly nem létező kérdésre válaszolva, nem alkotmánytörvényt értelmezett. Mert ugye, egy ilyen döntés hiányában Krajči sem tudta volna meghiúsítani a népszavazást. Merénylet Eduard Sevarnadze ellen: Nem a végrehajtókra kell figyelni Grúzia posztszovjet vergődései GORFOL ZSUZSA Állítólag csecsen volt az a támadó, akit lelőttek a grúz elnök testőrei a hétfői merénylet után. Feltételezhető, hogy a többiek is csecsenek voltak, de nem ez a lényeg. Nagyon könnyű a mai világban zsoldosokat találni, de attól, hogy elkapják őket, a világ nem lesz biztonságosabb. Ehhez a felbujtókat, a megbízókat kellene megtalálni, de ez szinte reménytelen vállalkozás. Az Eduard Sevardnadze elleni újabb merénylet igazi tetteseire csak következtetni lehet Grúzia posztszovjet vergődéseiből, a mai, egyáltalán nem rózsás helyzetéből. Gorbacsov Uniójának végnapjai egybeestek a grúz nacionalizmus virágkorával, amelyet Zviad Ganszaurdia elnök neve fémjelzett. A kiváló író azonban rossz politikusnak bizonyult, kéOLVASÓI LEVELEK Koalíciónk sorsáról A választási párt alakítása szép, de minek? Mi lesz a választások után? Lesz egy további, negyedik politikai szubjektum. Olyan sokan volnánk, hogy egy további tagozódást elbírunk? Esetíeg a választások után ez az új párt megszűnik, vagy megszüntetik, mert ebben a politikai klímában semmi se lehetetlen, és nem lesz parlamenti képviseletünk. Egy ésszerű javaslat van véleményem szerint, melyről tárgyalni kell. pességeiből csak a szovjet rendszer lerombolására futotta. Az országban eluralkodott az anarchia, a gazdaság összeomlott, s a bajokat csak tetézte, hogy a grúz nacionalizmus automatikusan felerősítette az oszétek és az abházok harcos nacionalizmusát is. Ebben a kilátástalannak tűnő helyzetben hívták haza a grúzok megtagadott fiukat, hogy nemzetközi tekintélyét is latba vetve teremtsen rendet. Eduard Sevardnadze 1992 elején tért vissza Tbiliszibe. Először az államtanács, majd a parlament és az állami védelmi tanács elnöke lett, novemberben pedig államfővé választották. Megtette, amit vártak tőle: lecsillapította a kedélyeket. Az oszét konfliktus ekkorra már kifulladt, viszont a függetlenségét 1992-ben kikiáltó Abháziával igazából ebben az időben lángoltak fel a harcok. Ez késztette Sevit arra, hogy - a Egy párt, mely egyetlen jogi szubjektum, működőképes felépítéssel, jogfolytonosság az MK három pártjával (három platform, melyek megtartanák a külföldi kapcsolataikat) stb. Egyesek viszont képtelenek félretenni egyéni és pártérdekeiket, ezért időhiányba kerültünk, és kapkodunk. Több éve óhaja a felvidéki magyarságnak az egységes politizálás. Igaz, nem ilyen egyértelműen hangzik ez el a nagygyűléseken. A magyarság a megegyezést óhajtja, mert ez biztonságot jelent. A sokfelé húzás elkeserít, elbizonytalanít, elgyengít. „A koalíció jól működik" - hallottam számtalanszor. Érdekes, eddig mai tagállamok közül utolsóként - kérje Grúzia felvételét a Független Államok Közösségébe. Az 1993 februárjában Jelcinnel aláírt megállapodástól remélte, hogy az abházokat szinte leplezetlenül támogató orosz haderő Nagyon könnyű a mai világban zsoldosokat találni legalább semleges marad, ha már nem áll ki Grúzia területi egysége mellett. Hiba lett volna ez az egyezség? Itt kellene valahol keresni a mostani és a három évvel ezelőtti merénylet okait? Tény, hogy a megállapodás 1995 végéig feltételezte az orosz csapatok Grúziában maradását - ezzel szemben még mindig ott vannak 17 kisebb támaszponton a grúz-oszét ütközőzónában. Ott még oda se jutott el a jól működő koalíció, hogy közös sajtótájékoztatókat tartson, egy frakciót alkosson a parlamentben. Csak egyféle úton lehet elindulni a megegyezéshez, és ezt nagyon gyorsan kell megtenni, ha még lehet. A Szlovákiában élő magyar nemzetrész javát és megmaradását szem előtt tartva megegyezni az egységes politizálásban, mely vonatkozik a választások előtti és utáni időszakra. A végcél az, hogy a parlamentbe bekerülő képviselőink az elkövetkező években együttes erővel munkálkodjanak a jövőnkért. Reiter Krisztina Kassa vannak az oroszok Abháziában, pedig az ENSZ közvetítésével tavaly óta sikeresen haladnak a tárgyalások, a tűzszünet pedig még 1994 májusában hatályba lépett. Sevarnadze épp a napokban nyilatkozta az amerikai Newsweek hírmagazinnak, hogy ezt a konfliktust igazából egy boszniai típusú nemzetközi béketeremtő akcióval lehetne rendezni, amely bizonyítaná: a nemzetközi közösség nem hajlandó megbékélni az agresszív szeparatizmussal. Pár nappal előtte pedig Tbilisziben bejelentették: február folyamán Grúziába látogat Szergejev marsall, az orosz védelmi miniszter, akinek a grúz vezetés tolmácsolni fogja elégedetlenségét az orosz békefenntartók tevékenységével, és szorgalmazni akarja mielőbbi kivonásukat. Ám Szergejev helyett jöttek a csecsenek... Nem kitelepítés, deportálás Az Új Szó egyik legutóbbi számában arról írt, hogy a komáromi zsinagóga faláról ellopták azt a táblát, amelyet a kulturális minisztérium ajándékozott. A hír úgy szólt, hogy a városból kitelepített zsidók emlékére helyezték el a táblát. Nem tudom, kitől ered ez a valótlanság, ugyanis a város zsidó lakosságát nem kitelepítették, hanem a koncentrációs táborok gázkamráiba vitték. Egy lágert megjárt olvasójuk