Új Szó, 1998. február (51. évfolyam, 26-49. szám)

1998-02-07 / 31. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. FEBRUÁR 7. VENDÉGKOMMENTÁR Időzítetlen bomba Molnár Norbert rok számára újabb négy év az ellenzéki padsorokban, s a fordítógépeket soha senki sem teszi majd a fülére a szlovák kollégák közül, valahol a székek alatt porosodnak majd. Akkor aztán nem azért kell harcolni, hogy magyarul szólhassanak az ellenzéki képviselők, hanem hogy egyáltalán szólhassanak. Igaz ugyan, hogy a nyelvhasználati jogok követelése legitim, az is, hogy az elképzeléseket a koalíciós SZDK-nak illenék magáévá tennie, de ahhoz előbb az SZDKnak legalább egy szavazattal nyernie kell. így nem fog. A kormánykoalíciónak nem kell lépnie, hogy elterelje a választópolgár figyelmét a valódi problémákról: a sajtó már a Rózsa-féle felszólalással foglalkozik. Az időzítés nem erőssége - a Magyar Koalíciónak. A szerző a Szlovák Rádió magyar szerkesztőségének munkatársa. MOLNÁR NORBERT Alaposan elhibázott lépéssel kezdte kampányát a Magyar Koalíció. Rózsa Ernő parlamenti felszólalása, hogy a törvényhozás biztosítson tolmácsot, mert a jövőben szükség lehet rá, nem más, mint az oroszlán hergelése. Félreértés ne essék, a tény, hogy a képviselőknek joguk van saját anyanyelvükön felszólalni a szlovák törvényhozásban, nyilvánvaló, a keretegyezmény életbe lépésével. Azonban ha sem Rózsa Ernő, sem az ez ügyben később nyilatkozók nem tudatosították, hogy ebben a pillanatban veszélyes játék fordítógépet rendelni, akkor lehet, öngyilkos kampány elébe nézünk. A parlamentben kedden elhangzottak nem a Magyar Koalíció tíz egész valahány százalékához adnak két tizednyit, hanem a Szlovák Nemzeti Párt malmára hajtják a vizet. Az SZNP pedig Mečiarékkal karöltve vígan szakítja át a célszalagot szeptember végén. A magyaKOMMENTÁR Se verebet, se voksot MALINÁK ISTVÁN Egyetértek azzal, hogy nemzetiségi jogaink minden darabkájáért keményen kell harcolnunk, ha meg akarunk maradni, tovább már nem hátrálhatunk. Szívvel-lélekkel egyetértettem Rózsa Ernővel abban, hogy a parlamentben is vissza kell szerezni anyanyelvünk használatának jogát, még ha nem is akarunk igazából élni vele. Szívvel-lélekkel igen. Az eszemmel nem. Egyrészt a móddal van bajom, szebben becsomagoltam volna, másrészt az időzítést tartom rossznak. A magyar kisebbség legfontosabb feladata napjainkban - a százezer aláírás összegyűjtése mellett - iskolaügyünk helyzetének javítása, legalábbis a további romlás-rombolás megakadályozása. Emellett huszadrangú kérdés a parlamenti formális anyanyelvhasználat joga. De talán nem is ez a fő érv, hanem az ország állapota. Benne vagyunk a választási kampányban. Elsődleges célunk a szlovák demokratikus erőkével azonos: a Mečiar-rezsim megbuktatása. Enélkül semmi esély sem lesz nemzetiségi gondjaink megoldására. Kampányhangulatban minden akció hevesebb reakciót vált ki. Ami önmagában nem baj. A baj az, ha ez a szlovák szélsőségeseket erősíti. Ha figyelembe vesszük, hogy kevés olyan szlovák demokrata van, aki örülne a magyar szónak a szlovák parlamentben, akkor nyilvánvaló, hogy a magyarellenesre hangolt tömegeket - még ha csúsztatás is - hatékonyan lehet riogatni vele. Ez pedig egyetlen lehetséges szövetségesünknek, a magyarkérdésben ráadásul megosztott SZDK-nak a pozícióit nehezíti. A magyar koalíció létérdeke, hogy ne hozza lehetetlen helyzetbe az SZDK-t, ha már helyzetbe hozni nem tudja. A lényeg: kampány van, a választási harc külön tudomány. A rossz taktika a jó stratégiát is elronthatja, és jön a vereség. Azért, mert mi magyarul fogunk szónokolni a parlamentben, nem fog se kevesebb, se több magyar szavazni az MK-ra. De lehet, hogy kevesebb szlovák fog voksolni az SZDK-ra. Emlékezzünk vissza, négy évvel ezelőtt a Szlovák Nemzeti Párt miért kapott több szavazatot a vártnál... Dobbal nem lehet sem verebet, sem okosan voksokat fogni. Elriasztani igen. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238318) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hlrfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszd a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorťn. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedéíyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Végre síkosak az utak, gyorsan privatizálok egy baleseti sebészetet. (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ KORZÁR Rudolf Schuster kassai főpolgármester Polgári Megértés Pártjának hivatalos bejegyzése csak napok kérdése. A párt célkitűzései közé tartozik Szlovákia EUcsatlakozása, a kormánykoalíció és az ellenzék közötti tisztességes kapcsolat megteremtése és a kisebbségek problémáinak alkotmányos, demokratikus kezelése. Schuster a Korzár c. kassai napilapnak elmondta, hogy a PMP a balközépen akar elhelyezkedni a politikai palettán, és tartózkodni akar a szélsőbalos megnyilvánulásoktól. Megerősítette, hogy nem támogatja a DSZM-et, és kijelentette: Mečiarral tavaly február óta nem is beszélt. „Mečiar úr kormányzási módszerei és az én demokráciáról vallott nézeteim merőben ellentétesek" - mondta Schuster. A eredeti magánosítási tervek fokozatosan feledésbe merültek, szinte évente változtak a játékszabályok A körbetartozás ördögi köre Amikor a rendszerváltás nyomán szükségessé vált az egészségügy transzformálása, a felelősök tudták, hogy magánosítani kell a gyógyszertárakat is. A patikusok bár kissé félve, de belevágtak a privatizálásba. PÉTERFI SZONYA Kezdeti lelkesedésüket 1993-ban Viliam Soboňa egészségügyi miniszter lelohasztotta: az eredeti elképzeléseket módosítva megengedte, hogy a gyógyszertárakat bárki privatizálhassa. Egyetlen kikötése volt: a patikát gyógyszerész vezesse. Áz eltelt évek alatt az eredeti magánosítási tervek feledésbe merültek, alig akadt olyan esztendő, amikor nem változtak a játékszabályok. Ez (is) az oka annak, hogy az egészségügy betegségüggyé transzformálódott, s nincs, aki megtalálná a gyógyírt. Pontosabban nincs politikai akarat az orvoslásra, nem csoda hát, hogy az utóbbi hónapokban a helyzet elmérgesedett. Tiltakoztak az orvosok, a kórházak, most pedig a gyógyszerészek türelme fogyott eí, a pénzükkel együtt. Azért alakult így, mert az egészségügy finanszírozása rossz. Tudja ezt mindenki, csak a tárcavezető nem tudatosítja. Ahelyett, hogy megfogadná a szakértők tanácsait, bűnbakkereséssel tölti az idejét: az egészségbiztosítókat és az egészségügyi szolgáltatásokat végzőket kárhoztatja. Tagadhatadan, hogy részben jogosan, mert késve térítik az orvosok, gyógyintézetek és gyógyszerészek számláit. Vajon miért? A válasz pofonegyszerű: azért, mert kiadásaik meghaladják a bevételeket. Azért (is), mert az egészségügyben továbbra is a „szocialista" szemléletmód érvényesül, míg a műszerek és gyógyszerek ára már „kapitalista". Azért (is), mert nem csökkentették a kórházi ágyak számát, holott évek óta ezt ígérgeti a miniszter. Továbbra is sok a drága ágy, viszont az olcsóbb kapacitás hiányzik. Azért (is), mert egyre többet kell fordítani a gyógyszerekre, tavaly például 13 milliárd koronát. Nem a fogyasztás nőtt, az árak háromszorozódtak meg! A helyzetet tovább rontja, hogy Az egészségügy betegségüggyé transzformálódott. sok újgazdag cégtulajdonos, állami vállalat és maga a kormány semmilyen vagy csak kisebb őszszeget juttat a társadalombiztosítóknak. Ez (is) okozza, hogy itt a körbetartozás életformává vált. A biztosító nem fizeti a szolgáltatók számláit, a kórházak adósak az áram- és vízszolgáltatásért, az élelmiszerért, a tisztítószerekért, a patikusok nem térítik a gyógyszerforgalmazók számláit, azok viszont a gyógyszergyáraknak nem fizetnek. Számos üzem, vállalat, valamint a kormány az egészségbiztosítóknak „lóg", potom négymilliárd koronával. Tagadhatatlan, hogy az utóbbi két évben az érdekeltek számtalanszor körbeülték a tárgyalóasztalt, olykor rövid távú részeredmények is születtek, de lényegében minden maradt a régiben. Nincs elegendő anyagi forrás a „megszokott" gyógyellátásra, hát még az adósságok törlesztésére! A miniszter azzal fenyegetőzik, hogy csökkenti a patikák számát, a beteg attól tart, hogy ha ez így folytatódik, nem tudja beszerezni az orvosságot. A választásokig alig van remény arra, hogy javuljon a helyzet, bár kitörni a körbetartozásból a választások után is nagyon nehéz lesz. Néhány éven belül nem lesz gyakorlott pilótája a légierőnek, pótalkatrész-vásárlásra már most sincs pénz Szlovákiának már csak űrrepülésre futja Álom, álom... (ČTK-felvétel) káposzta volt), és ezen nem kínaiul, hanem magyarul volt ráírva a kísérőszöveg. Következtek a gúnyos megjegyzések, és a pénztárosnő kioktatása, méghozzá kirívóan hangos és nagyképűen gúnyos szöveggel. Többek között megjegyezte, hogy mernek olyasmit árusítani, amin csak magyarul van feltüntetve a használati utasítás. „Hol élünk?" - tette fel a költői kérdést. Nem bírtam cérnával, és megkérdeztem a hölgyet (persze szlovákul), honnan tudja, hogy az magyarul van írva. Megkaptam a nagyképű választ: „Én tudok magyarul!" Mire hozzátettem: „Ön akkor kíGAÁL LÁSZLÓ Hogy a hadsereg nem dúskál a pénzben, azt Jozef Tuchyňa vezérkari főnök múlt évet értékelő beszámolója is bizonyította. Pénzszűke miatt a katonák jóval kevesebbet gyakorlatoznak, sőt a haditechnika karbantartására sincs pénz. A hadsereg javítóműhely-kapacitása kihasználadan, de ez sem véletlen, hiszen létrehozása idején a Varsói Szerződés haderőire méretezték. Szlovákia most szívesen vállalna bérmunkát is, csakhogy a szomszédok hadseregei is hasonló helyzetben vannak. Pénzhiány miatt nem hívják gyakorlatra a tartalékosokat, és tanaiul perfekt beszél, mert a másik konzervhez nem fűzött semmi kommentárt." id. Tárnok Károly Izsa valy tényleges katonai szolgálatra is hatezerötszázzal kevesebb újoncot hívtak be, mint amennyit az egyezményekben megszabott keret engedélyez - 45 ezer fő helyett csak 33 ezren teljesítettek szolgálatot. Repülőbenzinre sincs pénz, a pilóták tavaly a tervezett repülőidő mindössze 59 százalékát töltötték a levegőben. Ha ez így megy tovább, a légierőnek nem lesz harci pilótája. Űrhajósa viszont lesz az országnak. Az űrséta 12 millió dollátjába kerül Szlovákiának. Tuchyňa nem kívánta kommentálni a szlovák kozmonauta kiképzését és fellövését, de látszott rajta, megvan a különbejáratú „magánvéleménye" erről a pazarlásról. A grafológia • • • ft • r r f 1 jovojerol Egyre inkább elterjedt az írógép, az internet, a számítógép és a fax, amelyek nem járulnak hozzá kézírásunk tökéletesedéséhez. Egyre kevesebb ember ír kézzel, s ezáltal romlik írásuk; a torzulás oda vezethet, hogy a grafológia hagyományos eszközeivel alig lehet elemezni. E tény egyesek szerint a grafológia hanyatlásához vezet. Mások ezzel szemben azt állítják, hogy a grafológia a reneszánszát éli. Ók abból indulnak ki, hogy fax útján és a számítógép alkalmazásával pillanatok alatt nagy távolságból is értékelni lehet egyegy kézírást. Ráadásul a magukra adó nyugati cégek személyzeti osztályai kézzel írt kérvények, önéletrajzok beküldését igénylik a potenciális munkaerőktől, ami azért jelzi: a kézírás jelentősége még nem veszett el. Dr. Gugenberger Tamás Koteíová-Oblazov OLVASÓI LEVELEK Valóban tudott kínaiul? A minap Komáromban voltam bevásárolni az egyik nagy élelmiszerboltban. A pénztárnál egy jól öltözött, aránylag kellemes külsejű hölgy fizetett. A kosarából kirakta az árut, és láttam, hogy egy kínai konzerv gomba is rákerül a pultra. Eddig minden rendben volt. Most jött a meglepetés. Ugyanis kitett egy másik konzervet, amelyet Magyarországról importáltak (hajói emlékszem, kolozsvári