Új Szó, 1998. február (51. évfolyam, 26-49. szám)

1998-02-04 / 28. szám, szerda

SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Don Quijote (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Hat szerep keres egy szerzőt (19) KIS SZÍNPAD: Marcus Aurelius a Garamnál (19) MOZI POZSONY SZÍNHÁZ HVIEZDA: Alul semmi (ang.-am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Csillagközi invázió (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Evita (am.) 15.15, 17.30, 20.30 YMCA: Hét év Tibetben (am.) 15.30, 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Az idegen: újjászületés (am.) 16.30, 18.30 Reszkessetek betörők 3 (am.) 17 Orbis pictus (szlov,-cseh) 17.30 Álljon meg a nászmenet! (am.) 19,20.30Véleüen (lengy.) 19.30 Szigorúan ellenőrzött vonatok (cseh) 19.15 KASSA DRUŽBA: Az idegen: újjászületés (am.) 15.30,17.45, 20 TATRA: Nincs vesztenivalónk (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Csillagközi invázió (am.) 15.45,18, 20.15 ÚSMEV: Alul semmi (am.) 16,18.15,20.30 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Csillagközi invázió (am.) 17.30, 20 KOMÁROM - TATRA: Bean - az igazi katasztrófafilm (am.) 17, 19.30 GALÁNTA - MOZI: Angyal (am.) 17.30, 20 LÉVA-JUNIOR: Sötét zsaruk (am.) 16.30,19.30 ROZSNYÓ PANORÁMA: Az ötödik elem (am.) 16.30, 19 NAGYKAPOS ZEMPLÉN: Emma (am.) 18 ÚJ SZÓ 1998. FEBRUÁR 9. Az első év Bohumil Hrabal nélkül. Új időszámítás a huszadik századi cseh irodalomban. PanORámA - HIRDETÉS q Holnap este magyarországi vendégek a Művészetek Házában A Nemzeti Énekkar Kassán ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ A Magyar Intézet szervezésében 1998. február 5-én 19 órakor a kassai Művészetek Házában lép fel a Magyar Nemzeti Énekkar. A Kassai Filharmónia hangversenysorozatában sorra kerülő vendégszereplés programján Verdi Quattro Pezzi Sacri címűműve szerepel, melyet Mátyás Antal karnagy vezényel. Az egy évtizede működő Magyar Nemzeti Énekkar tevékenysége ma már a magyar énekkari kultúra történetének szerves része. Pászti Miklós karnagy olyan hivatásos kórus létrehozására törekedett, amely a Magyar Állami Hangversenyzenekar méltó partnere lehet az oratorikus zeneirodalom remekeinek megszólaltatásában. Magyarországon - az operaházi kórusokat nem számolva - jelenleg négy hivatásos énekkar működik. A Magyar Nemzeti Énekkar repertoárja az egyetemes oratóriumirodalom klasszikusaitól napjaink legjelentősebb magyar és külföldi műveiig terjed. Neves karmesterek vezényelték a kórust - Helmut Rillintől Gardellin és Lukács Ervinen át Kobayashi KenIchiróig. A Böngésző nyertesei A Vasárnap 4. számában feltett kérdésre a héten 1147 helyes megfejtés érkezett. A beküldők közül tegnap P. Vonyik Erzsébet, a Vasárnap szerkesztője közjegyző jelenlétébén sorsolta ki a szerencsés nyertesek nevét. E héten az 500-500 koronát Petri Etel garamsallói, Kiss Veronika királyhelmeci és özv. Nagy Rudolfné andódi olvasóink nyerték. Gratulálunk! A helyes megfejtés: Sára Sándor, (v) Új főszerkesztő a Katedra élén Dunaszerdahely. Szilvássy József személyében új főszerkesztője van a szlovákiai magyar pedagógusok és szülők havilapjának, a Katedrának. A lapot kiadó Lilium Aurum Kft. tulajdonosai egyúttal Kulcsár Ferencet, aki eddig a Katedra élén is állt, megerősítették a könyvkiadói részleg főszerkesztői tisztségében. (U) Már kapható az Ifi februári száma Ifjúsági magazinunk, az Ifi farsang idején is minden lélekben fiatalnak kínál olvasni- és látnivalót. Beszélgetést Hobóval, aki sorsát maga választotta és jól van; politikus, pszichológus és színészek mondják el véleményüket mindennapi álarcainkról; bemutatkozik Rex felügyelő társa, Tobias Moretti; Joe Borbély a legújabb hollywoodi pletykákkal jelentkezik; rámenős lányok vallanak a női csábítás gyönyöréről; kiderül, háziállatok voltak-e a sárkánygyíkok; hisz-e Szandi az ufókban; ki is volt Radics Béla, a magyar gitárkirály. Ezenkívül még báli divatajánlat, rejtvények, humor vár azokra, akik veszik a lapot. Meg természetesen a kivehető popmagazin, a Popmánia, hírekkel, listákkal, exkluzív interjúkkal, (ú) Mennyei vigalom Kóbor macskák portyáznak a kerszkói ház körül. Nincs köztük egy sem, amelyik ismerte volna a hátizsákos Öreget. Szeme fényét, tenyere melegét sosem érezték. Lábához sem dörgölőztek soha, ölében nem nyújtózhattak. SZABÓ G. LÁSZLÓ Pedig volt az Öregnek rengeteg macskája. Tíznél alább sosem adta. „Sorakozó" idején, amikor a kerti asztal lábánál Prágából cipelt tejet öntött a megkopott edényekbe, majd jött a második fogás, a csirkeaprólék, desszertnek pedig két-három falatnyi olajos szardínia, mindig megszámolta, hány tagú a sereg. Tizenkettő, tizenhárom, tizennégy. A létszám hetente változott. Akadtak „újoncok" és hiányzott olykor a „rangidős", szerény „sleppjével". Máskor ugyanez a gárda már a buszmegállóban várta. Lesték, mit hoz az Öreg. Nyaldosták, körbejárták, csalogatták, szedje már gyorsabban a lábát. A kapu elé érve aztán elnyúltak a gyepen. Várták, hátha...! Ravasz népség. Azt hitték, társaikat megelőzve övék lesz a legfinomabb falat. De az Öreg nem hódolt be nekik. Igazságos volt még ebben is. Akkor bontotta ki a megrakott tasakot, amikor a szakasz úgy-ahogy felsorakozott. S amíg tartott az eszem-iszom, ott ült mellettük esőben, szélben, hóban és fagyban. Nézte, hogy tűnik el a tányérról az utolsó falat, apró rózsaszín nyelvükkel hogy nyalják fényesre a csorba tálakat. Ez a sereg már nem az a csapat. A régiek, mióta itthagyta őket az Öreg, az elmúlt egy év alatt teljesen szétszéledtek. Nincs belőlük még csak mutatóba sem. Hrabal halála óta a csend lett az úr a házban. Sivár az udvar is, látni, hogy gazdátlan. Csak a macskák uralják, a kóbor, vadon nőtt macskák. Itt lehet rajcsúrozni, szabadon hancúrozni, száguldozni, nem zavarja őket senki. Elődeik bánatukban talán világgá mentek. Halála után hetekig várták még az Öreget, aztán egyesével, kettesével elhagyták csendben a kertet. Feloszlott a népes macskasereg. Nem így az író baráti köre híressé vált törzshelyén, az Arany Tigrisben. Ők minden héten, ugynazon a napon beülnek a sarokba, a bejárattól balra, abba a meghitt kis zugba a söntés közelében, és ott múlatják az időt kora délutántól egészen záróráig. Szorosan egymás mellett ülve, néha zajos magányban, máskor meg egymás mondataiba gázolva. Egyetlen hely azonban akkor is szabad köztük, ha már majdnem egymás nyakában ülnek: Bohušek helye. Hrabal fényesre ücsörgött, „egy fenéknyi birodalma". Sima, egyszerű, fapados „trónja". Oda senki sem ülhet. Árgus tekintetek őrzik a helyet. A baráti kör éles szemű tagjai. Akik fésületlen beszédeikkel Sivár az udvar is, látni, hogy gazdátlan. Csak a macskák uralják... a „gyöngyöcskéket" szolgálták szabadon választott királyuknak. Akik lehet, hogy egyetlen könyvét sem olvasták, mégis mindegyiket ismerik, hiszen ők adták hozzá a vezérfonalat. A hentes, a kikötői rakodó, a papírbegyűjtő éjjeli őre, a vágóhídi „gyilkos", a roggyant térdű vasutas és mások. Akiknek a sör, az aranyszínű komlószörp a legszentebb nedű a földön, és csak az ötödik, hatodik krigli után kezdik felfedni titkaikat. Fejük fölött, a falon színes fotók Hrabalról. Köztük az, amelyik bejárta a világsajtót. Havel és Clinton társaságában a felszabadultan vigadó író. Aki épp egy éve már egy másik asztalnál kortyolgatja kedvenc italát. És lehet, hogy ott is ugyanúgy dohog, morog az öreg, mint idelenn. Hiába nyugtatja Eliška, a felesége, vagy ahogy földi életében hívta, Pipsi, Hrabal ott is csak legyint a szavaira. Látja, amit nem kellene látnia. Hogy a prágai panelház emeleti lakásában, ahol felesége halála óta nem nagyon tartózkodott, kétujjnyi por takar mindent. Ahelyett, hogy kiürítenék és kiutalnák valakinek. Felbontatlan leveleit vigyék, ahová akarják, csak ne az legyen az indok, hogy amíg a „leltár" véget hem ér, addig a lakást nem lehet másnak adni. A mosdó csapját is megjavíthatná már valaki, vagy zárják el a vizet, mert ez idáig nyolcezer korona „csöpögött" a lefolyóba. Az az igazság, valahogy nem is szerette ezt a házat. Libeňben, az Örökkévalóság gátján érezte jól magát. Ahol fiatal korában lakott. Ennek a három plusz egynek mindene volt, csak lelke nem. Meleg víz, központi fűtés, kilátás; de ez érdekelte őt a legkevésbé. Ő belátni szeretett, nem kilátni. Belátni az arcok mögé, a befejezetlen mondatok közé. Érdekelte is őt a panoráma! Egy sokolníky-i lakótelep színtelen arculata. Neki más kellett. A mélyről kihalászott emberi gyöngy, amelyet nem múlhat felül semmiféle képzelet. A mítoszt, a legendát, a rituálét aztán ő maga teremtette meg. Gyöngyök pedig a söröző asztalánál képződtek. Se vége, se hossza dumákból, monológokból, mesékből. Azokat gyúrta, vagdosta, rakta aztán egymás mellé kerszkói házában. Az igazi, fényes gyöngyszemek ott születtek. Kerszko, hóvirágünnepeivel, bevonult a világirodalomba. Menzel közreműködésével pedig az egyetemes filmművészetbe. Furcsa, megszállott, bogaras emberek élik tovább végeláthatatlan életüket. Hrabal meg csak ül és bámul bennünket. Barbárok! - mordul fel olykor. Hagyjátok, hogy betörjenek hozzám, hogy tönkretegyék a kerszkói ház berendezését. Adtátok volna inkább egy környékbeli rászorulónak! Titeket csak a kéziratok érdekelnek, azok után kutattok, meg a végrendeleteimet lobogtatjátok. Ha feldühíttek, azokból is küldök egy vékony kis kötetre valót. Istenem, milyen ostobák vagytok! Még mindig azt hiszitek, hogy véletlen volt. Hogy kiszédültem a kórház ötödik emeletéről. Én, aki alá „kacsát" dugtak az ágyban! Volt is nekem erőm s kedvem ablakot mászni! Repülni! Az más! Zuhant a fene! Én felfele szálltam. Galambok mutatták az irányt. Szelíd, szép szárnyú galambok. Péntekig látható Ligetfaluban a kiállítás. Előadások is várják a közönséget A Waldorf-iskola ÚJ SZÓ-HÍR Pozsony. Péntekig látható Ligetfaluban, a CC Centrumban (Jiráskova 3) a Waldorf-iskolát bemutató kiállítás. Számos európai ország után Szlovákiába is elhozták a rendezők, ezidáig Kassán, Besztercebányán, Turócszentmártonban, Breznón, Nyitrán és Nagyszombatban tekinthették meg az érdeklődők. A látogatók betekintést nyernek a gyermekközpontú Waldorf-iskola életébe, módszereibe. Ma 16 órától a Waldorf-óvodáról hangzik el előadás, február 5-én 17 órától az alkotóműhelyek munkájából kapunk ízelítőt, február 6-án 16 órától a Waldorf-iskola két, Hollandiából érkezett pedagógusa válaszol az érdeklődők kérdéseire. 7 Mennyei harmonikaszó? (Tomáš Mazal felvétele)