Új Szó, 1998. február (51. évfolyam, 26-49. szám)

1998-02-28 / 49. szám, szombat

ÚJ SZÓ 1998. FEBRUÁR 27. KULTÚRA - HIRDETÉS 28 Százhuszonöt éve született a mai tenorsztárok prototípusa Caruso, az utánozhatatlan Caruso lemezre rögzített hangja töretlenül dacol a múló idővel, a mindenkori ízlésváltozással és a kez­detleges technikával. Az elmosódott, élvezhetetlen zenekari bevezető után, amely úgy szól, mint egy ütött-kopott, távoli verkli, diadalmasan szárnyal fel a csodálatos tenor, olyan elementáris erővel és in­tenzitással, mintha az éne­kes itt állna előttünk, a maga teljes hús-vér valójá­ban. VOJTEK KATALIN A zenekar hangja még a század­fordulót idézi, Carusóé a mát. Ő már a huszadik század énekese, a modern operasztár prototípu­sa, annak minden előnyével és hátrányával. Ez a mókás arcú, gömbölyded férfiú forradalmár volt a javából, noha lehet, hogy ezt kellő súllyal maga sem tuda­tosította. Radikálisan szakított a A dúsgazdag énekes aszketikus életet élt. 19. század kulisszahasogató, öncélúan virtuóz előadásmódjá­val, egységes alakításra töreke­dett, ahol a hang modulációja és a színészi játék egyenrangú té­nyezők. Varázsos hangját leme­zeiről ismerjük, s hogy hitelt ad­junk a ragyogó színészi képessé­geiről kerengő legendáknak, elég megnézni azt a fényképét, amely a Rigoletto mantuai her­cegének kosztümjében ábrázol­ja. Ilyen hányaveti, kedélyes fesztelenséggel, kényelmesen elterpeszkedve csak egy maga­biztos, parancsoláshoz szokott ember tud ülni. Hogy honnan tudta a huszonegy gyerekes (kö­zülük csak tíz maradt életben) nápolyi vasmunkás tízévesen A remekül rajzoló énekes önka­rikatúrája. kemény munkára fogott fia, ho­gyan ül egy elkényeztetett po­tentát, rejtély. A született tehet­ség titka. Kortársai feljegyezték róla, hogy napközben is úgy járt-kelt, mozgott, ahogy az esti előadáson megformálásra váró operahős. Hangját is ennek megfelelően használta, szinte minden szerepéhez más-más hangszínt talált. Ezt a tünemé­nyes hangot, amelyről ifjúkorá­nak nápolyi környezete sokáig nem tudta eldönteni, tenor-e vagy bariton, lemezek sokasága tette világszerte ismertté. Caruso ebben is első volt, ő tette igazán népszerűvé a hangle­mezt a századforduló idején. A gramofon és az énekes busásan jövedelmező egymásrautaltsá­gát a korabeli amerikai sajtó ta­lálóan így sommázta: „Caruso csinálta a gramofont és a gramo­fon csinálta Carusót". S mint ko­runk énekesei, már ő is rivalizál­ni kényszerült saját felvételei­vel, eleget kellett tennie a leme­zei által felcsigázott elvárások­nak. Ezért egész napja az esti fellépés jegyében telt. Délelőtt tizenegykor kelt, a reggeli, für­dés, borotválás, masszázs után átnézte a postát. Rajongóitól a világ minden tájáról naponta többszáz levelet kapott, ezekre titkára válaszolt. Utána fogadta a meghallgatásra jelentkező fia­tal énekesjelölteket, majd a láto­gatására érkező barátok, isme­rősök kerültek sorra. A késő dél­után elfogyasztott ebédet kár­tyaparti követte egy kis olasz vendéglőben, mindig ugyan­azokkal a kollégákkal, ismerő­sökkel. A szállodába visszatérve öt órától skálázott, gyakorolt, és háromnegyed hétkor elindult a színházba. Ritkán mozdult ki hazulról, meghívásokat nem­igen fogadott el, moziba, szín­házba nem járt. Noha fiatalkorá­ban híres volt hódításairól, vá­lással végződött sikertelen első házassága után magányosan élt. Szabad estéin bélyeggyűjte­ményét rendezgette, vagy a róla írt kritikákat ragasztgatta be egy hatalmas albumba. Utána vasa­lóval simítgatta a cikkeket, majd valamennyit kivagdosott papír­csíkokkal foglalta keretbe. Ilyenkor senki sem szólhatott hozzá, ha telefonhoz hívták, tit­kára komoly hangon közölte: „Sajnálom, a maestro igen fon­tos ügyet intéz, most nem zavar­hatjuk." Ez a szinte aszketikus életmód, a percnyire pontos időbeosztás a világhírnév ára volt. Pedig a New York-i Metropolitan közön­ségének bálványa minden sze­szélyét kielégíthette volna, any­Caruso családjával 1920-ban. nyit keresett. Gázsija csillagá­szati összegűre emelkedett, amit Európában csak kevés szín­ház tudott megfizetni. 1906-os budapesti vendégszerepléséért 12 ezer koronát kapott, egy pá­holy ára 400 koronába került, ennyi volt akkoriban egy tanító egész évi fizetése. Ez is közreját­szott legendás budapesti buká­sában, ami tulajdonképpen nem volt bukás, csupán mérsé­kelt siker. Caruso a lassan, foko­zatosan bemelegedő énekesek kategóriájába tartozott, az Aida Radameseként csak a két utolsó felvonásban hozta lemezeiről Forradalmár volt, bár maga sem igazán tudott róla. ismert formáját. A rosszmájú pesti humor az előadás után így kommentálta az esetet: „Sze­gény Caruso! Holnap majd biz­tosan apróhirdetést tesz a la­pokba, hogy annak adja a 12 ezer forintos gázsiját, aki meg­találja a Bristol szálló és az Ope­raház között elvesztett hang­ját." A fiatal Kálmán Imre kriti­kájában józanabbul látta a hely­zetet: „Caruso kétségkívül nagy művész, lehet, hogy jóval na­gyobb, mint amilyennek ma lát­tuk. De a reklámförgetegek any­nyira fölcsigázták a közönség érdeklődését, a méregdrága helyárak annyira felfokozták az izgalmat, hogy szinte előkészí­tették a fiaskó útját." Caruso (Archív felvétel nem felejtette el a barátságtalan fogadtatást, soha többé nem lé­pett fel Budapesten. De így tett szülővárosával, Nápollyal, ahol a híres San Carlo közönsége gyér tapssal jutalmazta, és a mi­lánói Scalával is, mert ott sem volt igazán sikeres a bemutatko­zása. Sokak szerint ez a kettős kudarc okozta, hogy Európának hátat fordítva Amerika mellett döntött. Pedig 9 évig tartó euró­pai pályája is tele volt sikerek­kel. Olyan nagyságok halmoz­ták el dicséretekkel és bízták rá művük ősbemutatójának tenor­szerepét, mint Puccini, Mascagni, Leoncavallo, Cilea, Giordano. De ha Olaszország­nak hátat fordított is, az olasz közönségnek nem. A „Met" Carusónak köszönhetően meg­szűnt a gazdagok kiváltsága lenni, közönsége forradalmian átalakult. Fellépésein az olasz emigránsok ott szorongtak a Metropolitan karzatán. A beil­leszkedés keserveit, napi nehéz munkájukat feledve, szomjas gyönyörűséggel itták magukba azt a hangot, amelynek minden rezdülése messze hagyott szü­lőföldjüket idézte. A honvágy Carusót sem kerülte el, pedig úgy tűnt, végleg megállapodott Amerikában. Oda kötötte fiatal amerikai felesége is, akivel 1918-ban kötött házasságot. Ti­zenhét évi amerikai diadal után, gégebaja súlyosbodásával mégis egyre jobban kívánkozott haza. Meghalni tért meg szülő­földjére. Mindössze negyven­nyolc éves volt. Akkor bronzzá változtatom az eget Apokrif iratok első ízben magyarul POLGÁR ANIKÓ „Arca éjszínű, fejének fürtje he­gyes mint a nyílvessző, szemöl­döke mint a szántóföldeké, jobb szeme mint a csillag, a hajnal­ban kelő, másik szeme mint az oroszláné, szája úgy egy kö­nyök, fogai arasznyiak, ujjai mint a sarló, lábának nyoma két arasz, homlokán felirat: Anti­krisztus. Fölemelkedik az égig, lehatol az alvilágig, s hamis láto­másokat kelt. Akkor bronzzá változtatom az eget, hogy ne bo­csásson harmatot a földre, s tit­kos helyre rejtem a felhőket, hogy ne vigyenek harmatot a földre, s nyugalmat teremtek a négy világtájon, hogy ne fújjon szél a földön" - így felel az Úr Szent János apostol kérdésére, aki arra kíváncsi, milyen lesz majd az Antikrisztus. Utána újabb kérdések és hasonlóan rejtelmes és költői válaszok kö­vetkeznek: Hány évig lesz az Antikrisztus a földön? Mi törté­nik azután? Milyenek lesznek majd a feltámadott emberek? Mi lesz az éggel, a nappal, a holddal és a csillagokkal? Kik lesznek azok, akik fölött az Úr első ízben ítélkezni fog? Kiknek a száma nagyobb, az angyaloké vagy az embereké? A fönti idézet állítólag Szent Já­nos apostoltól származik, aki az egyházi hagyomány szerint a negyedik evangélium, három apostoli levél és egy kanonikus apokalipszis szerzője. Ezt a részt azonban hiába keresnénk a Bib­liában, ugyanis egy apokrif, az egyház által el nem fogadott iratból való. Apokrif apokalip­szisek azonban nem csak János, hanem más apostolok és prófé­ták neve alatt is fennmaradtak (Mózes, Ezdrás, Ézsaiás, Jakab, Szent Pál). Ezek nem csak iro­dalmi értékük és költőiségük, hanem a későbbi korokra gyako­rolt nagy hatásuk miatt is fonto­sak. Az apokrif iratok - annak el­lenére, hogy az egyház tiltotta őket - rendkívül népszerűek voltak a középkorban, hatásu­kat lépten-nyomon megtaláljuk a középkori irodalmi alkotások­ban, s rajtuk keresztül beivódtak az egész keresztény kultúrába. Ezekből tudunk Szűz Mária szü­letéséről és gyermekkoráról, ha­láláról és mennybemeneteléről, ezek színezik ki a Bibliában tö­mören, pár mondatban ismerte­tett történeteket, az első ember­pár sorsát, Jézus Krisztus csodá­it, az apostolok cselekedeteit stb. Közvetve több apokrif törté­netet ismerünk tehát, az apokrif iratokból azonban magyarul ed­dig keveset olvashattunk. A Telosz Kiadó Adamik Tamás szerkesztésével 1996-ban indí­tott egy sorozatot, mely az apok­rif iratokat jelenteti meg. A Cso­dás evangéliumok és az aposto­lok csodálatos cselekedetei után a legújabb kötet az Apokalipszi­sek címet viseli. Ez a könyv a már említett apokaliptikus írá­sok mellett (Ézdrás negyedik könyve, Ézsaiás próféta felemel­kedése, Jakab apokalipszise, Szent Pál apostol látomása, Teo­lógus Szent János apokalipszi­se) a paradicsomból kiűzött első emberpár életéről szóló írást (Mózes apokalipszise), három Szűz Mária haláláról szóló ira­tot, A hexameterben írt Sibylla­jóslatok keresztény vonatkozá­sú részeinek fordítását, és a Poimandrész c. bölcseleti jelle­gű látomást is tartalmazza, melyben maga Hermész beszél­get a legfőbb isteni Szellemmel, Poimadrésszel, az Emberpász­torral. A kötethez (melynek szö­vegeit latin, görög és kopt nyelv­ből fordították) színvonalas jegyzetek és egy érdekes tanul­mány is íródott. Az Ápokalipsziseket a teológia és a vallástörténet iránt érdeklő­dők mellett a költői szövegek és a világvégéről szóló látomások kedvelőinek ajánlom. (Apokalipszisek, Telosz Kiadó, Budapest, 1997) Megjelent a Tücsök Különös tehetség Patkoló Gyuszi, a sellyei kisdiák. Négyéves korában már ab­szolút győztese egy szlováki­ai hegedűversenynek. Nem szűkölködik tehetségekben a muravidéki La Luna gyer­mekszínház sem. Róluk, e szorgalmas és ragyogó képes­ségekkel megáldott gyere­kekről szólnak a lap riportjai. A jövendő első osztályosok­nak új rovat indul. A Színes olvasó feladatai a nagycso­portos óvodásoknak készül­nek. A magyar irodalom jele­sei közül ezúttal Bence Utroša Gabriella, Kányádi Sándor, Koncsol László, Len­gyel Dénes szól a Tücsök-ol­vasókhoz. Itt a PADÖDÖ! Ma, február 28-án 16.00 óra­kor Pozsonyban,az Incheba (Einstein u.) területén zajló Intersport-Cyklosport ren­dezvényen fellép a budapesti PADÖDÖ együttes az A l-es pavilon főszínpadán, az 54-es standnál. A kiállítást a komá­romi Polly cég szervezte, az együttest is ő kérte fel a sze­replésre. A PADÖDÖ várható­an 16.00 órától 17.00 óráig lép fel. SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Tosca (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Nászéjszaka a titkos szalonban (19) KIS SZÍNPAD: Amikor táncolt... (19) NYITRAI ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: A szerelemmel nem jó játszani (19) KASSAI THÁLIA SZÍN­HÁZ: Klotild néni (19 - Komárom) KASSAI JANKO BORODÁČ SZÍNHÁZ: Üvegre festve (19) MOZI POZSONY HVIEZDA: Anasztázia (am.) 13.30 Az ördög ügyvédje (am.) 15.30, 18, 20.45 TATRA: A Sakál (am.) 15.30, 18, 20.30 YMCA: Amistad (am.) 15.30,18, 20.30 ISTROPOLIS: Air Bud (am.) 15.30 Bizonytalan jelentés a világvégéről (szlov.-cseh) 17.15, 20 A holnap markában (am.) 17, 19.30 CHARLIE CENTRUM: Alul semmi (ang.-am.) 17, 18, 20.30 Charlie (am.) 15 Bizonytalan jelentés a világvégéről (szlov.-cseh) 17.30 A csillagokat az égről (szlov.-cseh) 17.15 Még visszatér­hetsz (am.) 18.30, 20.30 Három szín: vörös (fr.-lengy -svájci) 19.30 Játék az almáért (cseh) 19.15 VIDÉK KASSA - DRUŽBA: Az ördög ügyvédje (am.) 16, 19 TATRA: Basket Bud (am.) 13, 14.45 A holnap markában (am.) 16.30, 18.30, 20.30 CAPITOL: Bizonytalan jelentés a világvégéről (am.) 16, 19 ÚSMEV: Anasztázia (am.) 16 A Sakál (am.) 18, 20 IMPULZ: Az angol beteg (am.) 16.15, 19.15, DUNA­SZERDAHELY - LUX: A hattyúk tava (am.) 15.30 Apák napja (am.) 17.30, 20 KOMÁROM - TATRA: A kapcsolat (am.) 17, 19.30 GALÁNTA - MOZI: Szigorúan bizalmas (am.) 17.30 A Győri Balett nagysikerű előadását önök is élvezhetik, ha helyesen válaszolnak az alábbi kérdésre, s a választ postai levelezőlapon beküldik kiadónk címére (VOX NOVA a.s., Prievozská 14/A, P.O. BOX 49, 820 06 Bratislava). A beküldési határidő március 11. A kérdés: Tavaly melyik előadásával szerepelt Pozsonyban a Győri balett? A helyes vál.is/okal beküldők között 2x2 belépőjegyei soisolunk ki. A nyertesek nevet március 1 i-i számunkbon kö/úl|iik

Next

/
Thumbnails
Contents