Új Szó, 1998. február (51. évfolyam, 26-49. szám)

1998-02-27 / 48. szám, péntek

ÚJ SZÓ 1998. FEBRUÁR 27. KULTÚRA - HIRDETÉS 9 SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: A sevillai borbély (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Nők törvénye (19) KIS SZÍNPAD: Őrült nap (19) ASTORKA SZÍNHÁZ: Tartuffe (19) NYITRAI ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: A szerelemmel nem jó játszani (19) KASSAI THÁLIA SZÍNHÁZ: Klotild néni (19 - Komárom) KASSAI JANKO BORODÁČ SZÍNHÁZ: Olivér! (19) MOZI POZSONY HVIEZDA: Anasztázia (am.) 13.30 Az ördög ügyvédje (am.) 15.30, 18, 20.45 TATRA: A Sakál (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Tudom, mit tettetek a múlt nyáron (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Filmművészeti főiskolások fesztiválja YMCA: Amistad (am.) 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: Air Bud (am.) 15.30 Bizonytalan jelentés a világvégéről (szlov.-cseh) 17.15, 20 A holnap markában (am.) 17, 19.30 CHARLIE CENTRUM: Alul semmi (ang.-am.) 17, 18, 20.30 Bizonytalan jelentés a világvégéről (szlov.-cseh) 17.30 A csillagokat az ég­ről (szlov.-cseh) 17.15 Még visszatérhetsz (am.) 18.30, 20.30 Három szín: vörös (fr.-lengy.-svájci) 19.30 Játék az almáért (cseh) 19.15 KASSA DRUŽBA: Az ördög ügyvédje (am.) 16, 19 TATRA: A holnap markában (am.) 15.30, 17.45, 20 OVPITOL: Bizonytalan je­lentés a világvégéről (am.) 16, 19 ÚSMEV: Anasztázia (am.) 16 A Sakál (am.) 18, 20 IMPULZ: Az angol beteg (am.) 16.15, 19.15 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: A hattyúk tava (am.) 15.30 Apák napja (am.) 17.30, 20 KOMÁROM - TATRA: A kapcsolat (am.) 17,19.30 GALÁNTA -MOZI: Szigorúan bizalmas (am.) 20 ZSELÍZ - SPUTNIK: Hét év Tibetben (am.) 18 LÉVA - JU­NIOR: Kámaszutra (am.) 16.30,19.30 ROZSNYÓ - PANORÁ­MA: Anasztázia (am.) 16.30 Amistad (am.) 19 Ötvenéves Mihail Barisnyikov, századunk egyik legjelesebb táncosa Szökések és szökkenések Szívós, határozott egyé­niség. Legendásan szívós, legendásan határozott. Döntéseiben befolyá­solhatatlan. Bárminek, illetve bárkinek hátat tud fordítani. Szakításai­ról, szökéseiről ugyanolyan híres, mint technikájáról, kivételes adottságairól, színpadi eleganciájáról. SZABÓ G. LÁSZLÓ Első önálló döntését tizenkét évesen hozta. Még gyerek, de már felnőtt módjára gondolko­zik. Kilép a szülői ház köteléké­ből, mert tudja, jó táncos csak akkor lesz belőle, ha behozza le­maradását azokkal szemben, akik két éwel korábban álltak a balettrúdhoz. Szorgalmával, fej­lődésével, gyorsan megmutat­kozó eredményeivel még a leg­szigorúbb tanárok elismerését is kivívja. Édesanyja hirtelen halá­la után, tizenöt évesen ismét na­gyot lép. Rigából Leningrádba költözik, hogy a hírneves Vaganova balettiskola növendé­ke lehessen. Fájdalmát és magá­nyát leküzdve formálja testét és tudását, hogy a lehető leggyor­sabban a legjobbak közt álljon. Versenyeket nyer, figyelnek rá, fényes jövőt jósolnak neki. Ba­lettmestere, akinek van már egy idősebb „fia", Rudolf Nurejev, most őt veszi atyai szárnyai alá. Bekerül a Kirov társulatába. Vir­tuozitásával azonnal tekintélyt szerez. Hamletet táncolja és Ádámot A világ teremtésében. Amikor meghal a balettmestere, Alekszandr Puskin, legkedve­sebb partnernője, Natalja Maka­rova pedig Nyugaton marad, ő sem bírja sokáig. 1970-ben, lon­doni fellépésének évében talál­kozik Nurejewel, s az a néhány óra, amelyet együtt töltenek, a későbbiekben egyre többet fog­lalkoztatja. Nurejev, a Nízsinszkijtől „örökölt" koroná­val a fején már istenként tündö­köl akkoriban, Barisnyikovot még csak nagy tehetségű tán­cosként emlegetik. Aki hatalmas erővel és még annál is hatalma­sabb elszántsággal tör felfelé a pályán. Leningrádi „várában", a Kirov Színházban már ő az úr, a rendszer szigorú szabályai alól azonban ő sem képes kivonni magát. Nyugati szélre vágyik, amely fel­kapná őt. Nyugati koreográfu­sok új stílusára, amelyben ő is újat mutathatna. Klasszikusból verhetetlen, ezt már az egész szovjet hon tudja, „külső áram­latok" azonban nem érhetik. „Óvják" és „féltik" őt a „rossz ha­tásoktól". Vigyáznak rá. Lesik minden lépését. Ugrásaival és forgásaival a ka­nadaiakat is elkápráztatja. 1974-ben vagyunk, Torontó­ban. A legnagyobb ugrás „szín­padán" Barisnyikov dönt. És szökik. Még hallja a tapsot, ami­kor a KGB őrszemei közt egér­utat nyerve valósággal kimene­kül a színházból. Fut, ahogy Kétnapos kínálatunkból válogathatnak Hétvége a rádióban Szombaton reggel 9 órakor in­dítjuk műsorunkat a Hétről hét­re c. publicisztikai magazinnal, melynek műsorszerkesztője Molnár Norbert lesz. Egyebek mellett foglalkozunk az MPP­ben megalakult platformmal és a Pozsonyban zajló sportkiállí­tással. A déli hírek után a Pop­mix jelentkezik. 13 órakor a Szép szó c. összeállításban a ta­valyi Tompa Mihály vers- és pró­zamondó verseny legemlékeze­tesebb produkcióiból sugárzunk válogatást. 13.40-kor sanzonok következnek, 14 órakor híreket mondunk, majd műsorismerte­tés következik. 14.10-kor musi­cal-dallamokat hallhatnak kedves hallgatóink, 14.30-kor már elhangzott műsorainkból tallózunk. 15 órakor Zenei arc­képcsarnokunk Hugo Wolf oszt­rák zeneszerző tragikus életút­ját mutatja be. A Vidék maga­zinja c. műsor többek között be­szélgetést sugároz Királyrév pol­gármesterével és egy magán­gazdálkodóval, aki több mint 70 hektáron gazdálkodik. 16 óra­kor híreket mondunk, majd 18.45-ig, a hírösszefoglalóig a Köszöntő szól. Vasárnap reggel 9 órakor híre­ket mondunk. A műsorajánlat után a Világosság c. egyházi mű­sor katolikus félórája jelentke­zik. Nagyböjt első vasárnapján Albán József lelkiatya elmélke­dését követően betekintünk a dél-magyarországi Makó váro­sának egyházközösségi életébe. Utána egyházi hírek, tudósítá­sok hangzanak el. Ezután ba­rokk zene, majd a mese követke­zik. A Kamaszrádióban Strédl Teréz pszichológus beszélget a nagyfödémesi 7. és 8. osztályo­sokkal barátságról, szerelemről. 11 órakor kezdődik a Pedagó­gusnapló. A tartalomból: Meg­hívó a Czabán Samu Pedagógiai Napokra; megemlékezünk a Ka­levala Napjáról és elmondjuk, mi a játék szerepe az óvodásko­rú gyermekek életében. A déli hírekig nótacsokor szól. 12.10­kor Randevú: okoznak-e megle­petést az idei Grammy-díjak? A Duna, ami összeköt - földrajzi verseny Komáromban. Az első randevú - Boráros Imre vallo­mása. Lovaggá ütötték Elton Johnt - a Randevú is ott volt. 14 órakor hírek, műsorismertetés, az MKKI hírei. 14.15-kor kap­csoljuk Londont, a BBC magyar adását. 15 órakor az Irodalmi mozaik jelentkezik. Az „Elfelej­tett írók, elfelejtett művek" ro­vatban szó lesz Lisznyai Kál­mánról. Leviticus c. kötetéről Tőzsér Árpád beszél, részlet hangzik el Bornemissza Péter írásából, felolvassuk Kaffka Margit egyik levelét. 15.30-kor a Hazai tájakon c. néprajzi ösz­szeállításban étkezési szokáso­kat és hagyományos ételeket mutatunk be Medveshidegkút­ról és Szilicéről. 15 órakor híre­ket mondunk, majd a Köszöntő szól az adászáró hírösszefogla­lóig, 17.45-ig. -zj­csak bír, hiszen ha utolérik, Szovjet Anyácska nagyon meg­haragszik rá. Talán meg is bün­teti. Legendás futása tíz éwel később a Fehér éjszakák egyik legizgalmasabb képsora. Két vi­lág közt a távolság sokszor csak percek kérdése, Barisnyikov pél­dája legalábbis ezt bizonyítja. Nem egész száz méternyire a színház hátsó bejáratától ele­gáns kocsi várta, s ahogy beült, ügyvéde mellett már végérvé­nyesen amerikainak érezhette magát. Torontóból egyenes az út New Yorkig. Előbb az American Ballet Theater, majd a Balanchine „fennhatósága" alá tartozó New York City Ballet sztárja. Alvin Ailey, Paul Taylor, Twyla Tharp, Martha Graham koroegráfiáiban táncol. Átigazít néhány kalsszikus darabot. Filmszerepeket kap. Fehér éj­szakák, Barisnyikov a Broadwayn. Az Áttöréssel még Oscarra is felterjesztik. Közben Apolló és A tékozló fiú. És falja a nőket. Jacqueline Ken­nedyt, Isabella Rosselinit, ké­sőbb Brook Shieldst. Szenvedé­lyes táncos, szenvedélyes szere­tő. Szakításairól a szerelem színpadán is híres. Őt nem lehet elhagyni. Olyan nő még nem született, aki ezt megtehetné ve­le. Első feleségétől, Jessica Lángtól is ő vált el.Tizenhét éves lányát, Alessandrát a világhírű színésznő neveli. Mostani fele­sége, Lisa Reinhardt táncosnő egy fiút és két lányt szült neki. Ötödik „gyereke" a White Oak Dance Company. Ezzel az 1990-ben alapított együttessel járja most a világot. Időközben ugyanis a klasszikus repertoárral is szakított, s már csak mai darabokban táncol. Mint előkelő dáma a glasz­székesztyűt, úgy húzza testére a neki készült koreográfiákat. Könnyedén, finoman, elegán­san. Papíron ötvenéves, tánc közben sokkal, de sokkal keve­sebb. Az etikát ismeri, a kinetika nem érdekli. Magánemberként, öltönyben és nyakkendőben, aranykeretes szemüvegben jóképű sebészpro­fesszor vagy tapasztalt tőzsde­cápa benyomását kelti, a színpa­don viszont a század egyik legje­lesebb táncosa. Fekete gumisző­nyegén úgy jár, mint Krisztus a tengeren. Lépései hangtalanok, mozdulatai hullámzóak. Ha fo­rog, lábát szinte beleszögezi a színpad deszkáiba. Már nem ug­rik nagyokat, nem pörög hosszú másodpercekig. Nincs rá szük­sége. Már a legkisebb ugrása is óriásinak tűnik, a legrövidebb forgása is megsokszorozottnak. Elérte, ami csak a kiválasztot­taknak adatik meg: a legapróbb mozdulata is tánc, a legapróbb gesztusa is közlemény. Ez idáig utolsó szökése szó sze­rint hangtalan szökés. Megszö­kött az anyanyelvétől. Nem haj­landó oroszul beszélni. Még annyit sem, hogy da vagy nyet. Karizmatikus egyéniség. Nincs ember, aki meg merné kérdezni tőle: miért? Fehér tánc. A lehető legtisztább. (Miloš Fikejz felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents