Új Szó, 1998. február (51. évfolyam, 26-49. szám)

1998-02-03 / 27. szám, kedd

ÚJ SZÓ 1998. FEBRUÁR 9. PanoRámA - hirdetés q „Iskolaválasztás, anyanyelvhasználat, asszimiláció" - egy szociológiai kutatás eredményei dióhéjban Mégis, mi a döntő? A budapesti Balázs Ferenc Intézet és a szepsi Specta­tor Társadalomkutató Mű­hely együttműködése ré­vén gyarapodik a szlováki­ai magyarság körében vég­zett szociológiai kutatások száma. Az „Iskolaválasztás, anyanyelvhasználat, asszi­miláció" című felmérésről Dr. Lampl Zsuzsanna kuta­tásvezetőt kérdeztük MISLAY EDIT A szlovákiai magyar értelmi­ségről készített felmérés után arra keresték a választ, előny­e vagy hátrány a magyar isko­la. Miért esett erre a kérdésre a választásuk? Létezik-e egy­általán valamifajta fontossági sorrend a témákat illetően a szociológiai kutatásban? Mindenki számára érvényes sor­rend nincsen, hiszen a szerelem­től kezdve a környezetvédele­mig mindennek van szociológiai vetülete. A fontossági sorrendet mindig az adott intézmény vagy kutatócsoport állítja fel annak függvényében, hogy a társadal­mi valóság mely szeletei érdek­lik a legjobban. Hogy a rangso­rolt témák közül melyiket sike­rül megvalósítani, elsősorban a kutatási feltételek megteremté­sétől függ. A BFI és a Spectator TM kezdettől fogva a kisebbségi léttel kapcsolatos fehér foltok felderítését tűzte ki céljául. Olyan fontos témák kutatását, amelyekről sokan és gyakran beszélnek, csak éppen ténysze­rű bizonyítékok hiányában nem mindig tudják, igazuk van-e vagy sem. Mely vidékeken jártak és mi­lyen eredményeket hozott a felmérés? Kik íratják szlovák, illetve magyar iskolába a gyer­meküket? Nemzetközi összehasonlító ku­tatásról van, amely egyidejűleg négy országban, Romániában, Ukrajnában, Szlovákiában és Jugoszláviában zajlott. Szlová­kia magyarlakta vidékeinek nyolcvan településén jártak kérdezőbiztosaink, s ötszáz olyan szülőt kérdeztek meg, akiknek az adatfelvétel időpont­Dr. Lampl Zsuzsanna: „Azt, hogy a szülő milyen iskolába íratja a gyer­mekét, valamennyi általunk vizsgált tényező közül leginkább a szülő is­koláztatásának nyelve határozza meg." (Somogyi Tibor felvétele) jában volt alapiskolás gyerme­kük. Ezeken a szülőkön keresz­tül egyben a családot vizsgáltuk - a megkérdezett házastársát, Nemzetközi összehasonlí­tó kutatásról van, amely egyidejűleg négy országban zajlott. mindkettőjük szüleit, s termé­szetesen az iskoláskorú gyerme­keiket -, így adataink nemcsak egy statikus állapotot tükröz­nek, hanem az iskolaválasztás­sal és az anyanyelvhasználattal kapcsolatos asszimiláció három generációt felölelő folyamatos­ságát is. Az eredmények ismer­tetése ezidáig 98 oldalt ölel fel. A feltett kérdésre adott nagyon tömör válasz: azt, hogy a szülő milyen iskolába íratja a gyerme­két, valamennyi általunk vizs­gált tényező közül leginkább a szülő iskoláztatásának nyelve határozza meg. Miért döntenek a szülők a ma­gyar, és miért a szlovák iskola mellett? A magyar iskolát választó szülők számára a nemzeti identitás megtartása a legfontosabb, s ezt az anyanyelv megőrzésével azo­nosítják. Ezért tartják létfontos­Válasz Dusza István Kevesebbet ér, vagy kevesebbet eszik? című cikkére Kis eset, nagy bum! Kis eset nagy bum! jutott az eszembe, amikor Kevesebbet ér, vagy kevesebbet eszik? címmel (1998. jan. 27.) Dusza István írá­sát olvastam az Új Szóban. A szlovák Irodalmi Alap ugyanis A szlovák irodalom éve keretében gyermek- és ifjúsági irodalmi pá­lyázatot hirdetett meg. Az Alap jószándékáról tesz tanúbizony­ságot, hogy a kisebbségi irodal­mak esetében is pályázatot kez­deményezett. Az a tény, hogy a szlovák irodalomra kiírt pályá­zat esetében ötezer szlovák ko­ronával nagyobb az összeg, adta az okot arra, hogy a cikk írója a Szlovákiai Magyar Írók Társasá­gán is elverje a port. Annak elle­nére, hogy az összegszerű díja­zások kérdésében mi magunk is az azonosság elvét valljuk. De a cikk írója erre sem volt kíváncsi. A megjelent írás cinkossággal, hallgatással vádolja az SZMÍT-t. A „tisztelt társaság - Dusza sze­rint - „számos esetben a rend­szerváltás óta - hallgat, a Társa­ság tevékenysége „az utóbbi idő­ben abban merül ki, hogy kö­szönti az arra érdemeseket". Iz­galmas volna persze tudni, hogy korábban a tevékenység (ha volt ilyen?!) miben merült ki? A nagy sunyításból annyi igaz, hogy a nyelvtörvény megjelenése után tiltakoztunk a diszkrimináció el­len, s az alternatív oktatás beve­zetésének a szándékát sem hagy­tuk szó nélkül. Évente, levélben tiltakozunk a kulturális minisz­ternél a kisebbségi magyar sajtót és irodalmat ért diszkrimináció miatt, s társszerzői voltunk an­nak a levélnek, melyet tavaly a miniszterelnöknek küldtek a magyar lapok főszerkesztői a tá­mogatások elégtelenségére fi­gyelmeztetve. Mellesleg a ki­sebbségi irodalmat évek óta nem a Pro Slovakia, hanem az Állami Kulturális Alapnak kellene támo­gatnia, ha a miniszter és váloga­tott „díszmagyarjai" erre hajlan­dók lennének. Érdekes, hogy a cikkíró nem a minisztert, vagy az Irodalmi Alapot faggatja, hanem az írókat mŕ szerolja. Számon kéri a cikkben azt is, hogy „Ady Ei.dre magyar mečia­risták általi bemocskolásakor" ­is kussolt a Társaság. Kussolt, mert nem kérdezték, egyébként ezt tette maga Dusza is. Bár bá­tor hangú írásában tudtukra ad­ta, hogy Ady sem alkuszik, arról elfeledkezett említést tenni, hogy „sápadt arcú" a „magyar mečiaristákat" jelentette, azaz a Gyimesi-féle „Csemadok" felvo­nulása kívánt lenni. Vélemé­nyünket azzal fejeztük ki, hogy a rendezvény tájékára se men­tünk! Egyébként is, az írók „cin­kos némaságáról" szövegelni már csak azért is felelőtlen, mi­vel az írók akkor hallatták a sza­vukat, amikor az Új Szó munka­társai nyiladozni sem mertek. Nem az írók bűne, hogy róluk, munkásságukról ma annyit sem tudhat az olvasó, mint Dusza kvaterkázó törzsasztaláról, a Lýceum-kávéházban. Jellemző, fennakadt azon is, hogy a két éve rendszeresített pozsonyi rendezvényeink folya­mata nem szakadt meg. Ezeken a találkozókon nem „köszöntget­ni szoktuk egymást", hanem megbecsüljük az írót és az arra érdemes alkotásokat. Lehet, hogy egy ülősztrájk vagy éhség­sztrájk szervezése a csúcsa lehet­ne az író politikai szerepvállalá­sa demonstrálásának, de erre eddig még Dusza sem veteme­dett. Mi sem természetesebb te­hát, mindhogy mi is (akik a „nagy kortárs" sorstársai va­gyunk) a túlélés stratégiáját vá­lasztottuk. Túl akaijuk élni egy arrogáns politikai hatalom ot­rombaságait, s a szolgalelkű bé­renceket éppúgy, mint a „lesi­puskásokať'. . Fónod Zoltán az SZMÍT elnöke ságúnak az anyanyelvi oktatást. A gyermekeiket szlovák iskolá­ba járató szülők magyar identi­tása kimutathatóan „repede­zik", sőt olyanokkal is találkoz­tunk, akik magyar származású­ak, a szüleikkel otthon mindig magyarul beszélgettek, saját családjukban is inkább a magyar nyelvhasználat dominál, ugyan­akkor szlováknak vallják magu­kat. Ezek a szülők azzal indokol­ják a szlovák iskola választását, hogy Szlovákiában élnek, ahol az érvényesül jobban, aki töké­letesen beszél szlovákul. Ennek pedig a szlovák tannyelvű iskola a záloga. Mi a helyzet a vegyes házassá­gokkal? Létezik egy tézis, mely szerint a vegyes házasságban élő magya­rok automatikusan feladják nemzeti identitásukat. Adataink azt bizonyítják, hogy ez egy mí­tosz. A kulcs a házastársak nem­zeti identitásának minősége. A határozatlan identitás az, amely a többségi nemzet irányába mu­tató döntéseket hoz nemcsak a vegyes, hanem színmagyar há­zasságokban is, s ezt a határo­zatlanságot „hígítja fel" még jobban a vegyes házasság. Hogy a statisztika szintjén kimutatha­tó a vegyes házasságok automa­tikusan asszimiláló hatása, az véleményem szerint azért lehet­séges, mert valószínűleg több a határozatlan, ún. lebegő identi­tású egyén, mint a határozott, ún. érett identitású. A statisztika természetesen nem tud mit kez­deni ezekkel a fogalmakkal, szo­ciológiailag viszont meghatá­rozhatók és nyomon követhe­tők, s a vizsgált népességet sike­rült szerintük azonosítani. Előny vagy hátrány a magyar iskola? Egyesek szerint előny, mások szerint hátrány. Előny a magyar iskolások szerint, leginkább az anyanyelvi oktatás és egy széle­sebb körű műveltség megszer­zése miatt. Esetleges hátránya a nehezebb érvényesülés. A szlo­vák iskolások többsége hátrá­nyosnak tartja, elsősorban azért, mert szerintük a magyar iskolában a gyerek nem tanul meg jól szlovákul. Megjelent az önéletrajz Solti Soltiról németül „Ha nem írsz könyvet, akkor ír másvalaki, és az nem fog neked tetszeni." Nem utolsósorban má­sodik feleségének Valerie-nek er­re a figyelmeztetésére hallgatva írta meg és hagyta az utókorra visszaemlékezéseit („Solti Solti­ról") a magyar származású Solti György, évszázadunk legjelentő­sebb karmestereinek egyike. Az angol királynő által nemesi rang­ra emelt Solti néhány órával az­előtt végezte el az utolsó simítá­sokat memoárkötetén, hogy 1997. szeptember 5-én a dél­franciaországi Antibes-ben el­hunyt. A nem kizárólag szakma­beliek számára is olvasmányos könyvben Solti nemcsak muzsi­kusi pályafutásának csúcs- és mélypontjairól számol be, hanem olyan zeneszerzőkkel és más mű­vészekkel létrejött gyümölcsöző találkozásairól is, mint Richard Strauss és Carl Orff, vagy Luchino Visconti és Peter Ustinov. Leíija, hogy dolgozott a zenekarokkal és énekesekkel, kitér balszerencsés bayreuthi debütálására és részle­tezi, milyen szerepet játszott Salzburgban Karajan halála után. A „Solti Soltiról" (Solti über Solti) Münchenben jelent meg a Droemer Knaur kiadónál - áll a dpa ismertetésben. (MTI) SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Lammermoori Lucia (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Hat szerep keres egy szerzőt (19) KIS SZÍNPAD: Marcus Aurelius a Garamnál (19) NYITRAI ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Tom Sawyer és a többiek (14.30) MOZI POZSON Y HVIEZDA: Alul semmi (ang.-am.) 15.30, 18, 20.30 TATRA: Alul semmi (ang.-am.) 15.30,18, 20.30MLADOST: Van Gogh (fr.) 18 Evita (am.) 20.30 YMCA: Hét év Tibetben (am.) 15.30, 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Az idegen: újjászületés (am.) 16.30, 18.30 Reszkessetek betörők 3 (am.) 17 Orbis pictus (szlov,-cseh) 17.30 Álljon meg a nászmenet! (am.) 19, 20.30 Véletlen (lengy.) 19.30 Gyöngyök a mélyben (cseh) 19.15 KASS A DRUŽBA: Az idegen: újjászületés (am.) 15.30,17.45, 20 TAT­RA: Álljon meg a nászmenet! (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Csillagközi invázió (am.) 15.45,18, 20.15 ÚSMEV: Alul semmi (am.) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Az angol beteg (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKI A KOMÁROM - TATRA: Bean - az igazi katasztrófafilm (am.) 17, 19.30 GÚTA- MOZI: Air Force One - Az elnök különgépe (am.) 18.30 LÉVA-JUNIOR: Ragyogj (am.) 16.30,19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Az esemény horizontja (am.) 16.30, 19 A Sarló-mozgalom egyik alapítója, vezetője volt Elhunyt dr. Boross Zoltán ÚJ SZÓ-HlR Február hatodikán Debrecen­ben lesz a temetése dr. Boross Zoltánnak, aki hosszantartó, sú­lyos betegség után január 24­én, kilencvenkét éves korában hunyt el. A sarlós nemzedék ki­emelkedő képviselője volt. 1906. október 25-én Rimaszé­csen született. Diákkorában a családja már Feleden élt. A gim­náziumi tanulmányait Pozsony­ban és Rimaszombatban, a jogi tanulmányait pedig Pozsonyban végezte el. Alapító és vezetőségi tagja volt a Sarlónak, s Balogh Edgárral és Terebessy Jánossal együtt ő alkotta azt az ifjúsági delegációt, melyet Tomáš G. Masaryk köztársasági elnök 1930. január 17-én a Hrad­zsinban fogadott. 1945 után a családjával együtt Magyaror­szágra telepítették, s ott rövid földesi tartózkodás után Debre­cenben élt, s jogi alkalmazásban működött. Nyugdíjazása után a még élő sarlóstársak közremű­ködésével megkezdte a Sarlós­dokumentumok gyűjtését, s így jött létre a debreceni gazdag Sarló-gyűjtemény, mely ma a Magyar Kisebbségi Dokumentá­ciós Gyűjtemény nevet viseli. Boross Zoltán szlovákiai ma­gyar barátai és tisztelői is gyá­szolják. (T. L.) Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Tájékoztató és meghívó ÚJ SZÓINFORMÁCIÓ Az SzMPSz Pl évközi szakmai to­vábbképzéseinek fizikatörténet­tel és a természettudományok fejlődésével kapcsolatos soroza­ta természettudományos múl­tunk megismerését, felkutatását, természettudományos ismerete­ink gyarapítását, tökéletesítését, a természeti jelenségekre vonat­kozó új elméletek és magyaráza­tok megismerését szorgalmazza pedagógusaink és növendékeik körében. Az 1869-ben alapított Természettudományi Közlöny utódja, a nagy népszerűségnek és elismerésnek örvendő Termé­szet Világa c. folyóirat főszer­kesztője és neves szakemberek­ből álló szerkesztőbizottsága szakmai védnökségével indított sorozatunk első két napjának programja: 1998. február 18., Pozsonyi Ma­gyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium: 13.00 - pedagógusok találkozása Staar Gyula főszerkesztővel ­eszmecsere a diákpályázatokról 14.00 - Koch Sándor orvospro­fesszor előadása a klubteremben - Az anyag élete és az élet anyaga 15.00 - Németh Géza geográfus, a Természet Világa szerkesztője képei Földünk káprázatos hely­színeiről és természeti jelensége­iről. 1998. február 19., Dunaszer­dahelyi Magyar Tannyelvű Me­zőgazdasági Szakközépiskola: 9.00 - pedagógusok találkozása Staar Gyula főszerkesztővel ­ismertető a diákpályázatokról 14.00 - Koch Sándor orvospro­fesszor előadása a klubteremben - Az anyag élete és az élet anyaga 14.00 - Németh Géza geográfus diaképei és előadása Földünk kü­lönlegességeiről a díszteremben 15.00 - Radnai Gyul.a az ELTE fi­zikatanárának előadása a klubte­remben Szilárd Leó fizikustól 1998. február 19., Dunaszer­dahelyi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium: 11.00 - pedagógusok találkozása Staar Gyulával - eszmecsere a di­ákpályázatokról és a TIT-ről. A sorozat előadásainak további tervezett helyszínei és időpont­jai: 1998. március 19. Dunaszer­dahely, 1998. március 20. Kassa, 1998. április 24. Pozsony. Az előadások témái és előadói: Eötvös Loránd és kora - Radnai Gyula; Tudomány és áltudo­mány - Bencze Gyula; Jóslás és tudományos előrelátás- Beck Mi­hály; Fizika és medicina - Tarján Imre; A tudomány egysége ­Simonyi Károly munkássága ­Staar Gyula; Beszélgetés a fraktálokról - Tél Tamás; Pozso­nyi fizikusok - Morovics M. Ti­bor; Fizikatörténet - Ozogány Ernő; Biológiai fizika - Horváth Gábor. A sorozat előadásaira szeretettel vátjuk a természettudományi tantárgyakat oktató pedagógu­sokat és az érdeklődő diákokat, nemcsak a helybeli, hanem a kör­nyékbeli iskolákból is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents