Új Szó, 1998. február (51. évfolyam, 26-49. szám)

1998-02-17 / 39. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. FEBRUÁR 17. Fölösleges vagyok? PÁKOZDI GERTRÚD A kormánynak nem sikerül teljesítenie foglalkoztatáspolitikai programját, tehát egyelőre marad a két számjegyű munkanél­küliségi ráta. Igaz, a törvényhozásban próbálkoztak a foglal­koztatási arány megváltoztatásával - sikertelenül. A törvény­módosítás megalkotói sokat vártak az aktív munkapiaci poli­tikától, a közhasznú munkákra fordított pénzektől, az új munkahelyek megteremtésének anyagi támogatásától és egyéb hasonló horderejű intézkedésektől. Sokat vártak a ke­rületi munkahivatalok számának növelésétől is, mondván, az adott térségek jobb ismeretének birtokában a gyógyírt is ha­marabb megtalálják a munkanélküliség kezelésére. A jelenle­gi - főleg járási szintű - tapasztalatok azonban korántsem ezt tükrözik. Egyik gazdasági szaklapunk szerint a nemzeti munkahivatal vezetősége a stagnálás okát elsősorban abban látja, hogy ke­vés a foglalkoztatás növelését is célzó, támogatásra érdemes reális vállalkozói tervezet. És miközben ez az intézmény a ta­valyihoz képest jelentősen csökkentette az új munkahelyek teremtésére, átképző tanfolyamokra stb. fordítandó Oössze­get, a járási munkahivatalok komoly pénzhiányra panaszkod­nak. Nem utolsósorban azért, mert sok pénzt emészt fel költ­ségvetésükből a csőd szélére sodródott vállalatok „szinten tar­tása". Nem nehéz kitalálni, mi kényszerítette erre a gyakorlatra a já­rási munkahivatalokat. Az áttekinthetetlen és ellenőrizhetet­len privatizáció következtében ugyanis a mesterségesen élet­ben tartott vállalatok vezetése szorosan összefonódott a jelen­legi kormánykoalíció pártjaival, amelyeknek - legalábbis a választásokig - érdeke a jelenlegi helyzet fenntartása. Akár annak árán is, hogy nem teljesítik a kormányprogram idevágó fejezetét. És mivel a kormánykoalíció pártképviselőinek sem kell a szomszédba menniük egy kis demagógiáért, szavazótá­boruk előtt majd ezt a „mulasztást" is az ellenzékre kenik. A hosszabb-rövidebb ideje munkanélküliek pedig továbbra is hallgathatják a nekik szánt, nemegyszer sértő általánosító jel­lemzéseket: sok köztük a válogatós, aki nem is akar dolgozni, keveslik a felkínált bért, nem vállalják a több műszakot, a tá­volibb munkahelyre utazást stb. Előszeretettel alkalmazza az ilyen jellemzéseket a munka- és szociális ügyi tárca vezetője is, ahelyett, hogy egy valóban jó foglalkoztatáspolitikai tör­vényt dolgoztatna ki. Ehhez persze politikai akarat és bátor­ság is kellene, nemcsak hatalombirtoklási vágy. Serpenyő a mérlegen KÖVESDI KÁROLY A magyarországon élő ki­sebbségek megoldatlan par­lamenti képviselete hálás ütőkártya egyes szlovák kvázidemokraták kezében. Különösen akkor, ha valaki számon meri kérni rajtuk a szlovákiai kisebbségek joga­it. Ilyenkor nagy előszeretet­tel mutogatnak Magyaror­szágra, ahol görcsösen és lassan ugyan, de születőfélben van a problé­ma megoldása. Ennek kap­csán a reciprocitás elmélete is gyakran az asztalra kerül, amely szerint, úgymond, bennünket, szlovákiai ma­gyarokat csak annyi jog illet meg, amennyi a magyaror­szági szlovákokat. Ugyanakkor valamennyien tudjuk, hogy a szlovákiai magyarok képviselői úgy ke­rültek be a szlovák parla­mentbe, hogy egyenlő ver­senyben indultak a válasz­tók szavazataiért. Magya­rán: semmilyen pozitív meg­különböztetésben nem ré­szesültek. Még magyarab­bul: ha nem volnánk közel hatszázezres kisebbség, va­lószínűleg nekünk sem volna parlamenti képvisele­tünk Szlovákiában. Mint ahogyan a szlovákiai néme­tek, lengyelek, horvátok, ro­mák, ukránok és ruszinok csak álmodozhatnak róla, hogy valaha is részesülnek ebben a kegyben. Azzal is tisztában vagyunk, hogy a választási törvény módosí­tásának az ellenzék legázo­lásán kívül alig rejtett célja, hogy Mečiarék a magyar képviselők számát leszorít­sák, s a Magyar Koalíció pártjait az önfeladásra kény­szerítsék. Egy tegnapi hír szerint a Ma­gyarországon élő nemzetisé­gek, megunva a totojázást, választási pártot alapítanak. S ha össze tudják fogni erői­ket, nagy a valószínűsége, hogy képviselőiket bejuttat­ják a magyar parlamentbe. Ez így is van rendjén. Csak arra leszek kíváncsi, hogy ezek után a kölcsönösség mi­lyen „speciális" patikamér­legét húzogatják majd elő a szlovákiai kvázidemokraták. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238319) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők; Holop Zsolt - politika - (5238344) Mislay fídit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hirfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetóiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények féladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Képviselő úr, azt hallottam, hogy a hét végi álarcosbálon tisztességes embernek akar öltözni... (Peter Gossányi karikatúrája) Minél nagyobb zűrzavar van a fejekben, annál jobban lehet őket manipulálni Zavarkeltés, ködösítés Mečiarnak nem érdeke, hogy az állampolgár tisztán lásson, minél na­gyobb zűrzavar van a fejé­ben, annál jobban lehet manipulálni. MALINÁK ISTVÁN Ez az egyik tanulsága a Mečiar elnöki jelölése körül hetek óta zajló és a múlt pénteken tetőzött politikai cirkusznak. Már maga a módszer, ahogyan a frakcióve­zető bejelentette, a kormányfő pedig tagadta is, nem is, nem csupán gyanús, hanem átlátszó is volt. Számomra azt bizonyít­ja, hogy Mečiarnak sem állna ér­dekében, ha most - értsd: a par­lamenti választások előtt - ál­lamfővé választanák. Az elnöki jogkörök jelentős része március 3-ától úgyis az ölébe hullik, s az eképp megerősödött kormány­fő, aki szinte korlátlanul ural­kodhat a végrehajtó hatalom minden láncszeme fölött - sok­kal jobban befolyásolhatja, sőt sokkal könnyebben manipulál­hatja a választásokat, mint az ál­lamfői székből. Mečiarnak az sem érdeke, hogy a DSZM elveszítse a választáso­kat. Államfőként nemcsak a kor­mányfői, hanem a pártelnöki posztról is le kellene mondania. Egy annyira heterogén moz­galom, mint a DSZM, amelyet a vezérközpontúság tart össze úgy-ahogy (hiszen a privatizálás jórészt lezajlott, és már a konc­éhség sem csillapítható), szóval egy ennyire tagolt mozgalom mindenképpen gyengülne a A DSZM-ben nemcsak Mečiarnak vannak vezéri ambíciói. „líder" kiválásával, még ha ez csak formális lenne is. Ráadásul a DSZM-ben nemcsak Mečiar­nak vannak vezéri ambíciói, a konkurencia már a nyakába li­heg, meg kell gondolnia, mit en­ged át másnak. Kérdés az is, meg tudna-e nyerni a parlamentben három-négy képviselőt ahhoz, hogy megle­gyen a megválasztásához szük­séges kilencven szavazat. Hi­szen ha az ellenzék egységesen úgy döntene, részt sem vesz azon az elnökválasztási fordu­lón, amelyen Mečiar indul, ne­hogy valaki „tévedésből" rossz gombot nyomjon meg, akkor Mečiar is úgy végezné, mint az általa gúnyosan emlegetett Markuš és Hraško az első fordu­lóban, ami nem kis presztízs­veszteséget jelentene számára. Persze ehhez az kell, hogy a DBP se lógjon ki az ellenzéki sorból. Magyarán: a Mečiar jelölése kö­rüli cirkusz a zavarkeltésen kí­vül arra szolgál, hogy megfé­lemlítse az ellenzéket. Ez hatá­sos lehet akkor, ha az ellenzék nem egységes, ha a hibáit ki le­het használni, ha besétál Mečiar csapdájába, alkudozni kezd ve­le, és elvtelen kompromisszu­mokra kényszeríti saját magát. Ez igenis reális veszély, főleg ha az ellenzék megijed az új vá­lasztási törvénytől vagy a vá­lasztások esetleges előrehozá­sától. Ne feledjük: Mečiar nem azért alkalmazza ezeket a takti­kákat, mert annyira erős, ha­nem mert tudja, hogy most megverhető. Engedjétek hozzám a választókat! Szellemi alvilág Semmi kedvem abba a szelle­mi alvilágba süllyedni, amely­ben Tóth Mihály vagdalkozott az Új Szó tegnapi 5. oldalán megjelent Változatlan Lépések című sem tudósításában, sem kommentárjában. Ezért csu­pán a tisztelt olvasóknak tarto­zom válasszal. A Lépések adása előtt napok­kal hamarabb faxon kell visz­szajelezni, a felkért személy elfogadja-e a meghívást. Álta­lában csak péntek este derül ki, miként most is, hogy kik lesznek a résztvevők. En egyál­talán nem csodálkozom azon, hogy néhány ellenzéki képvi­selő visszautasította a meghí­vást, hiszen minden bizonnyal rossz lelkiismerettel érkeztek volna, ugyanis többen közülük annak idején bizony megsza­vazták a nyelvtörvényt, s a kö­zelgő választások előtti, a nemzetiségi gondokkal kap­csolatos véleményük még a szokásosnál is óvatosabb, ezt pedig nyilván nem akarták nagydobra verni. Csak feltéte­lezni tudom, hogy Viliam Zeman korábbi ígéretével el­(Archív felvétel) lentétben talán azért nem jött el, mert a romák helyzetét di­csérni nem tudta volna, bírálni meg egyetemi oktatóként, vagyis állami alkalmazottként esetleg nem tartotta jó megol­dásnak. Én is távol maradhat­tam volna, s elképzelhető, hogy ez lett volna a jó megol­dás. Végül a részvétel mellett döntöttem, holott jól tudtam, hogy elfogult vitapartnereimet semmivel sem lehet meggyőz­ni. Nem is óhajtottam. Állami hivataloktól s másoktól sem függő újságíróként abban bíz­tam, hogy a rendelkezésemre álló idő alatt tényekkel és ada­TIME A harmincéves háború óta nem érte akkora kár a cseh katolikus egyházat, mint a vasfüggöny le­hullása óta eltelt években -1989 óta négyezer lopás és betörés so­rán összesen 20 millió dollár ér­tékű egyházi vagyon tűnt el a templomokból. Á nemzetközi hírmagazin szerint a tolvajok az elmúlt nyolc év során több kárt okoztak az egyháznak Csehor­szágban, mint a második világ­háború. Vladimír Kellnar, a prá­gai római katolikus egyházme­gye vagyonfelügyelője a helyi és a külföldi rendőrségekkel együttműködve próbál az eltűnt tárgyak nyomára bukkanni. Ki­terjedt információs hálózatot épített ki, ennek ellenére nem remélhet többet, mint azt, hogy az eltűnt javak 10 százaléka megkerül. Kellnar atya szerint a lopott tárgyak nagy részét kül­földön, Ausztriában és Németor­szágban értékesítik. TRHÁK Eleget tesznek-e a közjogi mél­tóságok és a magas beosztású állami hivatalnokok a törvény­nek, és bevallják-e a háromezer koronánál értékesebb ajándéko­kat? - ennek nézett utána a lap. A felmérésből kiderül, hogy Vla­dimír Mečiar kormányfő eddig egyetlen ajándékot sem vallott be, Michal Kováč államfő főleg képeket kapott külföldi politiku­soktól 20 ezer korona összérték­ben. Oľga Keltošová munka- és szociális ügyi miniszter egy ma­gánszemélytől lakást kapott 205 ezer korona értékben. Ján Sitek védelmi miniszter egy 10 ezer koronás pisztollyal gyarapította fegyvergyűjteményét. Katarína Tóthová egy hatezer koronás tü­körrel lett gazdagabb, Michal Vaľo legfőbb ügyész és Jozef Šesták külügyminiszter-helyet­tes pedig kapott egy-egy repülőjegyet és belépőt a vasmű reprezentációs báljára. LIDOyÉ NOVINY Vladimír Mečiar harmadik mi­niszterelnöksége alatt megrom­lott Szlovákia és Magyarország viszonya, a szlovákiai magyar­ság helyzete pedig rosszabbá vált, mint a kommunista rend­szer alatt volt - nyilatkozta Bugár Béla, az MKDM elnöke a cseh polgári napilapnak. A ma­gyar kisebbséget a magyar­szlovák alapszerződés aláírása óta több jogától is megfosztot­ták. Rámutatott arra, hogy meg­szűnnek a magyar újságok, fo­lyóiratok, nincsenek kétnyelvű bizonyítványok, a szlovákiai ma­gyarok a hivatalos kapcsolatok­ban ott sem használhatják a ma­gyar nyelvet, ahol a magyarság számaránya meghaladja a 20 százalékot. Hangsúlyozta, hogy a szlovákiai magyarság autonó­miatörekvéseit „kizárólag törvé­nyes úton kívánja évényesíteni, a balkáni utat senki sem akarja". Kifejtette: a Magyar Koalíció cél­ja olyan kisebbségi törvény elfo­gadtatása, amely megakadá­lyozná a mindenkori kormányt abban, hogy tövénytelenül jár­jon el a kisebbségekkel szemben. tokkal talán sikerül elgondol­koztatnom azt a szlovák tévé­nézőt, aki őszintén érdeklődik a szlovákiai nemzeti kisebbsé­gek problémáiról, többek kö­zött arról is, miért nem hajlan­dó a kormánykoalíció a parla­ment elé terjeszteni a koráb­ban olyannyiszor beígért ki­sebbségi nyelvtörvényt. Annak az eldöntése, hogy sikerült-e elérnem célomat, teljesen a tisztelt olvasó, vagyis a tévéné­ző dolga. Tóth Mihály szerint nem sikerült, de az ő vélemé­nye számomra nem mérvadó. Szilvássy József publicista

Next

/
Thumbnails
Contents