Új Szó, 1998. február (51. évfolyam, 26-49. szám)

1998-02-17 / 39. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. FEBRUÁR 17. Fölösleges vagyok? PÁKOZDI GERTRÚD A kormánynak nem sikerül teljesítenie foglalkoztatáspolitikai programját, tehát egyelőre marad a két számjegyű munkanélküliségi ráta. Igaz, a törvényhozásban próbálkoztak a foglalkoztatási arány megváltoztatásával - sikertelenül. A törvénymódosítás megalkotói sokat vártak az aktív munkapiaci politikától, a közhasznú munkákra fordított pénzektől, az új munkahelyek megteremtésének anyagi támogatásától és egyéb hasonló horderejű intézkedésektől. Sokat vártak a kerületi munkahivatalok számának növelésétől is, mondván, az adott térségek jobb ismeretének birtokában a gyógyírt is hamarabb megtalálják a munkanélküliség kezelésére. A jelenlegi - főleg járási szintű - tapasztalatok azonban korántsem ezt tükrözik. Egyik gazdasági szaklapunk szerint a nemzeti munkahivatal vezetősége a stagnálás okát elsősorban abban látja, hogy kevés a foglalkoztatás növelését is célzó, támogatásra érdemes reális vállalkozói tervezet. És miközben ez az intézmény a tavalyihoz képest jelentősen csökkentette az új munkahelyek teremtésére, átképző tanfolyamokra stb. fordítandó Oösszeget, a járási munkahivatalok komoly pénzhiányra panaszkodnak. Nem utolsósorban azért, mert sok pénzt emészt fel költségvetésükből a csőd szélére sodródott vállalatok „szinten tartása". Nem nehéz kitalálni, mi kényszerítette erre a gyakorlatra a járási munkahivatalokat. Az áttekinthetetlen és ellenőrizhetetlen privatizáció következtében ugyanis a mesterségesen életben tartott vállalatok vezetése szorosan összefonódott a jelenlegi kormánykoalíció pártjaival, amelyeknek - legalábbis a választásokig - érdeke a jelenlegi helyzet fenntartása. Akár annak árán is, hogy nem teljesítik a kormányprogram idevágó fejezetét. És mivel a kormánykoalíció pártképviselőinek sem kell a szomszédba menniük egy kis demagógiáért, szavazótáboruk előtt majd ezt a „mulasztást" is az ellenzékre kenik. A hosszabb-rövidebb ideje munkanélküliek pedig továbbra is hallgathatják a nekik szánt, nemegyszer sértő általánosító jellemzéseket: sok köztük a válogatós, aki nem is akar dolgozni, keveslik a felkínált bért, nem vállalják a több műszakot, a távolibb munkahelyre utazást stb. Előszeretettel alkalmazza az ilyen jellemzéseket a munka- és szociális ügyi tárca vezetője is, ahelyett, hogy egy valóban jó foglalkoztatáspolitikai törvényt dolgoztatna ki. Ehhez persze politikai akarat és bátorság is kellene, nemcsak hatalombirtoklási vágy. Serpenyő a mérlegen KÖVESDI KÁROLY A magyarországon élő kisebbségek megoldatlan parlamenti képviselete hálás ütőkártya egyes szlovák kvázidemokraták kezében. Különösen akkor, ha valaki számon meri kérni rajtuk a szlovákiai kisebbségek jogait. Ilyenkor nagy előszeretettel mutogatnak Magyarországra, ahol görcsösen és lassan ugyan, de születőfélben van a probléma megoldása. Ennek kapcsán a reciprocitás elmélete is gyakran az asztalra kerül, amely szerint, úgymond, bennünket, szlovákiai magyarokat csak annyi jog illet meg, amennyi a magyarországi szlovákokat. Ugyanakkor valamennyien tudjuk, hogy a szlovákiai magyarok képviselői úgy kerültek be a szlovák parlamentbe, hogy egyenlő versenyben indultak a választók szavazataiért. Magyarán: semmilyen pozitív megkülönböztetésben nem részesültek. Még magyarabbul: ha nem volnánk közel hatszázezres kisebbség, valószínűleg nekünk sem volna parlamenti képviseletünk Szlovákiában. Mint ahogyan a szlovákiai németek, lengyelek, horvátok, romák, ukránok és ruszinok csak álmodozhatnak róla, hogy valaha is részesülnek ebben a kegyben. Azzal is tisztában vagyunk, hogy a választási törvény módosításának az ellenzék legázolásán kívül alig rejtett célja, hogy Mečiarék a magyar képviselők számát leszorítsák, s a Magyar Koalíció pártjait az önfeladásra kényszerítsék. Egy tegnapi hír szerint a Magyarországon élő nemzetiségek, megunva a totojázást, választási pártot alapítanak. S ha össze tudják fogni erőiket, nagy a valószínűsége, hogy képviselőiket bejuttatják a magyar parlamentbe. Ez így is van rendjén. Csak arra leszek kíváncsi, hogy ezek után a kölcsönösség milyen „speciális" patikamérlegét húzogatják majd elő a szlovákiai kvázidemokraták. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238319) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők; Holop Zsolt - politika - (5238344) Mislay fídit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hirfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetóiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények féladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Képviselő úr, azt hallottam, hogy a hét végi álarcosbálon tisztességes embernek akar öltözni... (Peter Gossányi karikatúrája) Minél nagyobb zűrzavar van a fejekben, annál jobban lehet őket manipulálni Zavarkeltés, ködösítés Mečiarnak nem érdeke, hogy az állampolgár tisztán lásson, minél nagyobb zűrzavar van a fejében, annál jobban lehet manipulálni. MALINÁK ISTVÁN Ez az egyik tanulsága a Mečiar elnöki jelölése körül hetek óta zajló és a múlt pénteken tetőzött politikai cirkusznak. Már maga a módszer, ahogyan a frakcióvezető bejelentette, a kormányfő pedig tagadta is, nem is, nem csupán gyanús, hanem átlátszó is volt. Számomra azt bizonyítja, hogy Mečiarnak sem állna érdekében, ha most - értsd: a parlamenti választások előtt - államfővé választanák. Az elnöki jogkörök jelentős része március 3-ától úgyis az ölébe hullik, s az eképp megerősödött kormányfő, aki szinte korlátlanul uralkodhat a végrehajtó hatalom minden láncszeme fölött - sokkal jobban befolyásolhatja, sőt sokkal könnyebben manipulálhatja a választásokat, mint az államfői székből. Mečiarnak az sem érdeke, hogy a DSZM elveszítse a választásokat. Államfőként nemcsak a kormányfői, hanem a pártelnöki posztról is le kellene mondania. Egy annyira heterogén mozgalom, mint a DSZM, amelyet a vezérközpontúság tart össze úgy-ahogy (hiszen a privatizálás jórészt lezajlott, és már a koncéhség sem csillapítható), szóval egy ennyire tagolt mozgalom mindenképpen gyengülne a A DSZM-ben nemcsak Mečiarnak vannak vezéri ambíciói. „líder" kiválásával, még ha ez csak formális lenne is. Ráadásul a DSZM-ben nemcsak Mečiarnak vannak vezéri ambíciói, a konkurencia már a nyakába liheg, meg kell gondolnia, mit enged át másnak. Kérdés az is, meg tudna-e nyerni a parlamentben három-négy képviselőt ahhoz, hogy meglegyen a megválasztásához szükséges kilencven szavazat. Hiszen ha az ellenzék egységesen úgy döntene, részt sem vesz azon az elnökválasztási fordulón, amelyen Mečiar indul, nehogy valaki „tévedésből" rossz gombot nyomjon meg, akkor Mečiar is úgy végezné, mint az általa gúnyosan emlegetett Markuš és Hraško az első fordulóban, ami nem kis presztízsveszteséget jelentene számára. Persze ehhez az kell, hogy a DBP se lógjon ki az ellenzéki sorból. Magyarán: a Mečiar jelölése körüli cirkusz a zavarkeltésen kívül arra szolgál, hogy megfélemlítse az ellenzéket. Ez hatásos lehet akkor, ha az ellenzék nem egységes, ha a hibáit ki lehet használni, ha besétál Mečiar csapdájába, alkudozni kezd vele, és elvtelen kompromisszumokra kényszeríti saját magát. Ez igenis reális veszély, főleg ha az ellenzék megijed az új választási törvénytől vagy a választások esetleges előrehozásától. Ne feledjük: Mečiar nem azért alkalmazza ezeket a taktikákat, mert annyira erős, hanem mert tudja, hogy most megverhető. Engedjétek hozzám a választókat! Szellemi alvilág Semmi kedvem abba a szellemi alvilágba süllyedni, amelyben Tóth Mihály vagdalkozott az Új Szó tegnapi 5. oldalán megjelent Változatlan Lépések című sem tudósításában, sem kommentárjában. Ezért csupán a tisztelt olvasóknak tartozom válasszal. A Lépések adása előtt napokkal hamarabb faxon kell viszszajelezni, a felkért személy elfogadja-e a meghívást. Általában csak péntek este derül ki, miként most is, hogy kik lesznek a résztvevők. En egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy néhány ellenzéki képviselő visszautasította a meghívást, hiszen minden bizonnyal rossz lelkiismerettel érkeztek volna, ugyanis többen közülük annak idején bizony megszavazták a nyelvtörvényt, s a közelgő választások előtti, a nemzetiségi gondokkal kapcsolatos véleményük még a szokásosnál is óvatosabb, ezt pedig nyilván nem akarták nagydobra verni. Csak feltételezni tudom, hogy Viliam Zeman korábbi ígéretével el(Archív felvétel) lentétben talán azért nem jött el, mert a romák helyzetét dicsérni nem tudta volna, bírálni meg egyetemi oktatóként, vagyis állami alkalmazottként esetleg nem tartotta jó megoldásnak. Én is távol maradhattam volna, s elképzelhető, hogy ez lett volna a jó megoldás. Végül a részvétel mellett döntöttem, holott jól tudtam, hogy elfogult vitapartnereimet semmivel sem lehet meggyőzni. Nem is óhajtottam. Állami hivataloktól s másoktól sem függő újságíróként abban bíztam, hogy a rendelkezésemre álló idő alatt tényekkel és adaTIME A harmincéves háború óta nem érte akkora kár a cseh katolikus egyházat, mint a vasfüggöny lehullása óta eltelt években -1989 óta négyezer lopás és betörés során összesen 20 millió dollár értékű egyházi vagyon tűnt el a templomokból. Á nemzetközi hírmagazin szerint a tolvajok az elmúlt nyolc év során több kárt okoztak az egyháznak Csehországban, mint a második világháború. Vladimír Kellnar, a prágai római katolikus egyházmegye vagyonfelügyelője a helyi és a külföldi rendőrségekkel együttműködve próbál az eltűnt tárgyak nyomára bukkanni. Kiterjedt információs hálózatot épített ki, ennek ellenére nem remélhet többet, mint azt, hogy az eltűnt javak 10 százaléka megkerül. Kellnar atya szerint a lopott tárgyak nagy részét külföldön, Ausztriában és Németországban értékesítik. TRHÁK Eleget tesznek-e a közjogi méltóságok és a magas beosztású állami hivatalnokok a törvénynek, és bevallják-e a háromezer koronánál értékesebb ajándékokat? - ennek nézett utána a lap. A felmérésből kiderül, hogy Vladimír Mečiar kormányfő eddig egyetlen ajándékot sem vallott be, Michal Kováč államfő főleg képeket kapott külföldi politikusoktól 20 ezer korona összértékben. Oľga Keltošová munka- és szociális ügyi miniszter egy magánszemélytől lakást kapott 205 ezer korona értékben. Ján Sitek védelmi miniszter egy 10 ezer koronás pisztollyal gyarapította fegyvergyűjteményét. Katarína Tóthová egy hatezer koronás tükörrel lett gazdagabb, Michal Vaľo legfőbb ügyész és Jozef Šesták külügyminiszter-helyettes pedig kapott egy-egy repülőjegyet és belépőt a vasmű reprezentációs báljára. LIDOyÉ NOVINY Vladimír Mečiar harmadik miniszterelnöksége alatt megromlott Szlovákia és Magyarország viszonya, a szlovákiai magyarság helyzete pedig rosszabbá vált, mint a kommunista rendszer alatt volt - nyilatkozta Bugár Béla, az MKDM elnöke a cseh polgári napilapnak. A magyar kisebbséget a magyarszlovák alapszerződés aláírása óta több jogától is megfosztották. Rámutatott arra, hogy megszűnnek a magyar újságok, folyóiratok, nincsenek kétnyelvű bizonyítványok, a szlovákiai magyarok a hivatalos kapcsolatokban ott sem használhatják a magyar nyelvet, ahol a magyarság számaránya meghaladja a 20 százalékot. Hangsúlyozta, hogy a szlovákiai magyarság autonómiatörekvéseit „kizárólag törvényes úton kívánja évényesíteni, a balkáni utat senki sem akarja". Kifejtette: a Magyar Koalíció célja olyan kisebbségi törvény elfogadtatása, amely megakadályozná a mindenkori kormányt abban, hogy tövénytelenül járjon el a kisebbségekkel szemben. tokkal talán sikerül elgondolkoztatnom azt a szlovák tévénézőt, aki őszintén érdeklődik a szlovákiai nemzeti kisebbségek problémáiról, többek között arról is, miért nem hajlandó a kormánykoalíció a parlament elé terjeszteni a korábban olyannyiszor beígért kisebbségi nyelvtörvényt. Annak az eldöntése, hogy sikerült-e elérnem célomat, teljesen a tisztelt olvasó, vagyis a tévénéző dolga. Tóth Mihály szerint nem sikerült, de az ő véleménye számomra nem mérvadó. Szilvássy József publicista