Új Szó, 1998. február (51. évfolyam, 26-49. szám)

1998-02-16 / 38. szám, hétfő

6 N

A

gano '98 ÚJ SZÓ 1998. FEBRUÁR 16. MOZI HVIEZDA: Titanic (am.) 16, 19.30 TATRA: Alul semmi (ang.-am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: A holnap markában (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Még visszatérhetsz (am.) 15.15,17.30,20 YMCA: Titanic (am.) 16.30,20 ISTROPOLIS: Titanic (am.) 16, 19.30 Hét év Tibetben (am.) 15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Csillagközi invázió (am.) 18, 20.30 Kámaszutra (am.) 17.30,20.30 L. A. eltitkolt valóság (am.) 18 Három szín: kék (lengy.-fr.-svájci) 19.30 Hóvirágünnep (cseh) 19.15 KASSA DRUŽBA: Még visszatérhetsz (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Bukott nők tábora (szlov.) 16, 18, 20 CAPITOL: Hét év Tibetben (am.) 15.45, 18, 20.15 USMEV: Titanic (am.) 16, 19.15 IMPULZ: Az angol beteg (am.) 16.15, 19.15 DÉL-SZLOVÁKIA KOMÁROM - TATRA: Az idegen: újjászületés (am.) 17, 19 GÚTA - MOZI: Sötét zsaruk (am.) 18.30 LÉVA - SLOVAN: A holnap markában (am.) 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Alul semmi (am.) 16.30,19 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: A kapcsolat (am.) 18 Szombattól III. Komáromi Pedagógiai Napok A pedagógushivatás áldásai és terhei Komárom. Andruskó Imre, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Komáromi Területi Választmányának elnöke és Vörös Mária alelnök nyitották meg szombaton délelőtt a Selye János Gimnázium aulájában a III. Komáromi Pedagógiai Napokat. Az SZMPSZ Komáromi Területi Választmánya által szervezett szakmai rendezvénysorozat első előadóját, a budapesti dr. Bagdy Emőke pszichológust, tanszékvezető egyetemi tanárt mintegy nyolcvan pedagógus hallgatta végig. A pedagógushivatás áldásai és terhei című előadásában a pszichológusnő a rejtett erőforrások felfedezéséről, kiaknázásáról, illetve a feszültségektől, gondoktól való megszabadulás módszereiről beszélt. „Kacagás, kocogás, lazítás - ez az a három, dolog, amellyel saját lelki állapotunkat gondozzuk. Ezenkívül nagyon fontos a közösségbe való tartozás. Olyan társakkal vegyük körül magunkat, akikben maradéktalanul megbízunk, akikkel őszintén megbeszélhetjük problémáinkat, hiszen a szavas közlés által gondtól, feszültségtől tudunk megszabadulni" - hangsúlyozta előadásában dr. Bagdy Emőke. A február tizennyolcadikáig tartó rendezvénysorozat következő előadása ma délután lesz. Két órától a Marianum Egyházi Alapiskolában dr. Kokas Klára Zene - másképpen címmel tart előadást. Ugyanebben az időpontban kezdődik a Selye János Gimnáziumban dr. Nagy Sz. Péter előadása Márai Sándor üzenetéről. Ezt követően dr. Závodszky Géza az 1848-as forradalomról, dr. Zombori Ottó pedig földünkről és a világmindenségről fejti ki gondolatait, (kamoncza) POZSONY Megjelent a februári Tábortűz Átadták a Balassi-emlékkardot Idén Döbrentei Kornél József Attila-díjas költőnek adták át a Balassi Bálint-emlékkardot. A Balassi-kard korhű másolatát, a reneszánsz művész nevét viselő kör tagjai adományozzák annak a költőnek, akinek líráját méltónak tartják Balassi életművéhez. A tavalyi díjazott Tóth Bálint költő volt. (MTI) Barabás Miklós emlékkiállítás Barabás Miklós, a 19. századi festészet egyik legnagyobb alakjának munkáiból nyílt kamarakiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban a festő halálának centenáriumán. Á kiállítás rendezője arra törekedett, hogy a kevésbé ismert arcképeket tárja a nagyközönség elé. (MTI) SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Bohémélet (19) ÚJ SZÍNPAD: Fazekasbál (19) NYITRAI ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Rémségek kicsiny boltja (19) KASSAI JANKO BORODÁČ SZÍNHÁZ: Diótörő (10) Traviata (19) Egyéni utakon a múltba Einstein harangjai - szlovák fordításban Riportokkal, versekkel, rejtvényekkel és érdekességekkel megjelent a Tábortűz februári száma. Beszámol a Nemesócsai Alapiskola Countrycsoportjáról, riportot közöl a Felsőpatonyi Alapiskola mindennapjairól, ellátogat a muhi csata emlékhelyére, illetve Tunéziába, Kürtön pedig a hagyományőrzés szép valóságával szembesül. A Szülőföldünk falvai, városai sorozatban Kassát mutatja be a lap, Az időmérés története rovatban Különleges órákról, a Mondák nyomában rovatban pedig Álmosról olvashattok. A Bálint-nap kapcsán a lap összeállítást közöl a magyar irodalom szerelmes verseiből. A Tábortűz-poszteren ezúttal a Wordlds Aparttel találkozhattok. (t) Pozsony. Kortársaink Magyar Képzőművészet a '90-es években címmel látható kiállítás a Magyar Köztársaság pozsonyi Kulturális Intézetének új székházában. A tárlat a Kortárs Művészeti Múzeum - Ludwig Múzeum Budapest gyűjteményéből válogat. A kiállítást Szipőcs Krisztina művészettörténész, a múzeum Kiállítási és Gyűjteményi Osztályának vezetője nyitotta meg. Vele beszélgettünk. TALLÓSI BÉLA Grendel Lajos műve Karol Wlachovský tolmácsolásában, az L. C. A. Kiadó gondozásában ÚJ SZÓ-I

N FORMÁCIÓ Pozsony. Nem babonásak a könyvkiadók, legalábbis Koloman Kertész Balaga, az L. C. A. Kiadó vezetője biztosan nem az, hiszen február tizenharmadikára, péntekre tűzte Grendel Lajos Einstein rangjai című regénye szlovák fordításának bemutatóját. Döntésének helyességét igazolta, hogy a Kecskekapu utcai Artfórum Könyvesboltban szép számban gyűltek össze az érdeklődők. (A baljós dátum számlájára talán csak annyit írhatnánk, Könyvében a nyolcvankilences eseményekre reagált. hogy Dušan Mitana, a könyv „hivatalos keresztapja" nem érkezett meg a bemutatóra.) Koloman Kertész Balaga elmondta, nagy örömére szolgál, hogy Grendel Lajos hét év után „visszatért" a szlovák irodalomba, mert minden kétséget kizáróan ott a helye. Az Eintsein harangjai című kötetét Karol Wlachovský ültette át szlovák nyelvre, s amint azt az L. C. A. Kiadó vezetője közölte, továbbra is öszszeköttetésben állnak vele, terveik között szerepel ugyanis, hogy Grendel Lajos valamennyi eddig megjelent művét kiadják szlovák Grendel Lajos könyvének bemutatóján (Somogyi Tibor felvétele) nyelven. A most megjelent kötet a mű nem jelenhetett volna kiadásának fő támogatója az meg, ha Koloman Kertész BaOpen Society Found (Nyitott laga nem harcol olyan kitartóan Társadalom Alapítvány). a szponzorokért. Bár nincs abAzt már Grendel Lajos szavaiból ban semmi furcsa, hogy sikerrel tudhatta meg a közönség, hogy járt, mert ha az L. C. A. fiatal vezetője valamit elhatároz, akkor azt általában meg is valósítja. (Néha kisebb csoda árán is. Jó egy héttel ezelőtt ugyanis a kötet állítólag még kézirat formájában várt nyomdára.) Természetesen senki sem vette készpénznek a szerző szavait, amikor megjegyezte, hogy a könyv talán nem is olyan jó, mint amilyen szép, bár el kell ismernünk, hogy az Einstein harangjai szlovák fordítása nagyon ízléses, szemet vonzó kiadásban látott napvilágot. Grendel Lajos elmondta, hogy könyvében a nyolcvankilences eseményekre reagált, „majdnem ponyvaregény" stílusban. Saját bevallása szerint e művét nem tartja irodalmi munkássága csúcsának, a regény mentségére szolgálhat viszont, hogy szórakoztató. Az Eistein harangjai kvalitásairól a szlovák olvasók most már maguk is meggyőződhetnek, s eldönthetik, mindenben igazat adnak-e a szerzőnek vagy sem. S végül hadd jegyezzük meg, hogy valóban figyelemre és dicséretre méltó teljesítményre vállalkozik az L. C. A. Kiadó Grendel további műveinek tervezett kiadásával is, hiszen a jó irodalmat kedvelő szlovák olvasóközönség megérdemli, hogy a kiváló író valamennyi alkotásával megismerkedhessen. (mislay) Milyen koncepció szerint válogatták az anyagot a pozsonyi bemutatóra? Arra törekedtünk, hogy az idősebb generációból is legyen néhány reprezentáns személyiség, de mellettük valóban a kilencvenes évek új törekvéseit, a legfiatalabb művészeket tudjuk bemutatni. Praktikus okok miatt elsősorban táblaképeket, festményeket válogattunk, de hoztunk néhány térkompozíciót is. Jelentős szemléletváltás ment végbe a magyar művészetben a kilencvenes években, olvasom a kiállítást hirdető szövegben. Mi is volt ez a szemléletváltás, aminek a jeleit ott kell keresnünk és látnunk a kiállított anyagban? Külföldi változásokkal egy időben a nyolcvanas évek közepén új irányzat indult a kortárs magyar művészetben, amely előtérbe helyezte a festőiséget. Ennek az irányzatnak a tagjai jelentős nemzetközi karriert tudtak befutni. Leghíresebb képviselői Pozsonyban is láthatók: Bak Imre, Nádler István, Fehér László. Munkájuk gyümölcse most van beérőben, külföldön is keresettek, elismertek és bemutatkozási lehetőséghez jutnak. Mellettük a harmincas, negyvenes éveiben járó generáció látható a Magyar Intézet termeiben. Ók sokkal Szipőcs Krisztina - a háttérben Gerber Pál A kereszt barkácsolása című alkotása (Rosta József felvétele) összetettebb művészetet művelnek, mint a másik csoport. Többféle műfajban alkotnak, a hagyományos vagy kevésbé hagyományos szobrászattól kezdve az installáción keresztül egészen a festészetig. A válogatásnál arra törekedtünk, hogy ezt a sokszínűséget tudjuk bemutatni, illetve azt, ami a kortárs magyar képzőművészetben zajlik. Megkérdezhetem, mi zajlik éppen? Ahhoz, hogy ezt meg tudjam fogalmazni, részletesen kellene beszélnem az egyes alkotókról. Feltétlenül érződik valamilyen irónia a kilencvenes évek művészetében. A művészek részéről valamiféle ironikus hozzáállás tapasztalható, nem is csak az élethez vagy a művészetben megjelenített témákhoz, hanem magához a művészethez is. Közülük sokan nagyon egyéni utat járnak. Nem igazán köthetők semmilyen irányzathoz vagy felfogáshoz. A saját gondolkodásmódjukon belül készítenek újabb és újabb munkákat. A kilencvenes évek művészei, néhányan azok közül is, akik Pozsonyban jelen vannak, visszanyúlnak a múltba. Ez mivel magyarázható? Nehéz erre választ adni. Azt hiszem, hogy amikor valamiféle elbizonytalanodás jelei mutatkoznak a művészetben, segít az elődök példája, a régi fogalmak körüljárása vagy a hagyományos, örök témák újrafeldolgozása. A mélyben valami ilyesmi rejlik. Ezek szerint a kilencvenes években a művészet elbizonytalanodott? Napjaink művészete egy kicsit elszakadt a közönségétől. Ugyanakkor úgy érzem, megfigyelhető egy olyan törekvés, amelynek a lényege újból felvenni a kapcsolatot a közönséggel, illetve újra társadalmi kontextusba helyezni a művészetet. Az elbizonytalanodásnak sokféle oka van. Említhetem a művészeti képzés hiányát. Azt, hogy az iskolákban legfeljebb a huszadik század elejének művészetéig jutnak el, az utána következő korszak nem tananyag. De említhetném a létbizonytalanságot is. Azt, hogy nem lehet megélni a művészetből, mert nem alakult ki az az intézményrendszer, amely áruvá tudná tenni a kortárs művészetet. Vannak ugyan magángalériák és törekvések arra, hogy a művészetet - jó értelemben - áruvá lehessen tenni. De azt hiszem, kell még pár év, amíg eseüeg nemzetközi vásárokon is keresett cikk lesz a magyar művészet. Ezzel összefüggésben azonban azon is el kell gondolkozni, hogy mi ennek az ára. Mennyire engedhető meg, hogy valamilyen divatot követve eladhatóvá tegyük a művészetünket, vagy mennyire kell ragaszkodnunk saját elképzeléseinkhez, a művészi szempontokhoz, illetve az egyéniség saját művészi felfogásához. Kiállítás Pozsonyban a Kortárs Művészeti Múzeum - Ludwig Múzeum Budapest gyűjteményéből