Új Szó, 1998. február (51. évfolyam, 26-49. szám)

1998-02-03 / 27. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. FEBRUÁR 3. KOMMENTÁR Csődközeiben PAKOZDI GERTRÚD A csőd szó hallatán a piacgazdaság írott és íratlan szabályait csak sejtő egyszerű adófizető polgárban elsőként az merül fel, hogy ismét emberek kerülnek utcára. Ez - sajnos - igaz. Az is igaz, hogy a csődeljárás során vállalatokat számolhat­nak fel, és a csődeljárásra érett vállalatoknak hitelező ban­kok sem jutnak minden esetben pénzükhöz. Vagyis: veszte­ségük keletkezik a csődeljárásból, de legalább tisztázódik e folyamatban, hogy mely pénzcsomagokról kell végleg le­mondaniuk. Ha szerencséjük van, még vissza is kaphatnak valamit. Mindenesetre nagy előny, hogy normalizálódik a hitelező-adós kapcsolat, a csődeljárások nyomán javul a fize­tési fegyelem, felszámolódnak a másodlagos fizetésképtelen­ség okoai. A csődeljárások nyomán egészséges tisztulási fo­lyamat mehet végbe a gazdaságban. Végeredmény az oly so­kat emlegetett szerkezetváltás, vagyis korszerűbb, verseny­képesebb termelés lehet. Magyarán: a felszámolt munkahe­lyeket újak váltják fel. Február l-jével a csődtörvény módosított változata lépett ha­tályba. Ennek köszönhetően a csődeljárásból kiesik az „egyez­tetési" láncszem, a csődtörvény eddigi nehézkes érvényesíté­sének egyik fő oka. A kását azonban Szlovákiában sem eszik olyan forrón, így valószínű, hogy a kétségkívül kedvező tör­vénymódosítás sem eredményezi majd látványos gyorsaság­gal az oly kívánatos szerkezetváltást. Elsősorban azért nem mert idehaza nem dúskálunk új kapacitások megvásárlására mozgósítható szabad tőkében, külföldi tőke pedig alig-alig csordogál az országba. Nem is annyira gazdasági, mint in­kább politikai okokból. A kormány mentőövként dobta a vállalatoknak a hírhedt revitalizációs törvényt. Érvényesítésével három évig is eltart­hat a másodlagos fizetésképtelenség hálójában vergődő válla­lat „újjáélesztése". És persze semmi sem garantálja, hogy e fo­lyamat sikerrel zárul. Ha ezt követően kezdeményezik a csődeljárást, minimum három évet veszíthet a vállalat. A revitalizációs törvény (amellyel kapcsolatban egyébként az SZDK a napokban beadványt intézett az alkotmánybíróság­hoz) olyan vállalat-újjáélesztési elemeket tartalmaz, amelyek a csődtörvénynek is sajátjai, csak éppen senki által sem ellen­őrizhető ismérvek alapján választják ki a revitalizációra „ér­demeseket". Azon kívül hogy ez remek időhúzás, semmi köze a piacgazdaság szabályaihoz. Ha ez így folytatódik, a csődközeliség nemcsak egy-egy vállalatra, hanem az egész gazdaságra érvényes lesz. JEGYZET Fogd a kezem! GRENDEL AGOTA Többnyire az adott helyzet szüli a kényszermegoldást. Ezért fordul elő - sajnos, nem ritka kivétel -, hogy a kisiskolás nem felnőtt kísé­retében utazik második ott­honába reggelente, esetleg haza délutánonként. A város egyik végéből a másikba, vagy a szomszéd faluba. Az ok egyszerű: apa és anya dol­gozik, a nagyobb testvér is ki­csi, és nem mindig az ablak alatti iskola a legmegfele­lőbb. Az igazán kicsi gyerek még vigyáz magára, de a tíz éven felüli már fennen hangoztat­ja: „Nagyfiú (nagylány) va­gyok, tudok én magamra vi­gyázni." A szülő meg - más megoldás híján - bízik ben­ne. A sors fintora (gonoszsá­ga?), hogy a legritkább eset­ben történik valami akkor, amikor a gyerek „hivatalo­san" közlekedik egyedül. A baj szabad időben jön. Ami­kor a gyerek apjával, anyjá­val is lehetne, de mert meg­szokta, hogy „nagy", kiku­nyerálja a kötetlenséget, s valljuk be, néha kényelme­sebb is otthon pihenni, mint a gyerek mozgásigényét ki­elégítendő, focizni, korcso­lyázni, biciklizni, vagy egy­szerűen csak egy nagyot csa­varogni a csemetével. Olvastuk, hallottuk, elbor­zadtunk: megtalálták annak a kisfiúnak a holttestét, aki alatt beszakadt a jég. Ma­gyarország egy hétéves kis­lány sorsáért aggódik, aki na­pokkal ezelőtt tűnt el. Csak kettő a számtalan tragédia közül. Évente több ezer el­tűnt gyerek után kutatnak Szlovákiában is. Mindnyájan nyakig vagyunk a munkában, gondban. Van­nak azonban az életnek soha vissza nem térő pillanatai - s ezek a gyerek korához kötöt­tek. Meg vannak olyan pilla­natok, amelyek ha egyszer „beköszöntenek", mindörök­re megpecsételik életünket. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238318) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hirfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPR1NT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorfn. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Szőröstül-bőröstül „megettük" a választójogi törvény módosítására tett utalását Utókezelés nem segít Vladimír Mečiarnak általá­ban egy szavát sem hisszük. Fél éve mégis sző­röstül-bőröstül „meget­tük" a választójogi törvény módosítására tett utalását, hogy koalíciók esetében pártonként 5 százalék lesz a bejutási küszöb. PETŐCZ KÁLMÁN Azóta a Magyar Koalíció az egész választásokra való felké­szülést erre az egy lapra tette fel. Azóta arról vitatkozik, cik­kezik ország-világ, vajon melyik változat mellett döntenek a ma­gyar politikusok - a közös (konyhanyelven szólva válasz­tási) párt, fuzionált párt vagy pedig az egyik létező párt listá­ján való indulás mellett. Olykor már az az érzése az em­bernek, hogy egyesek mintha titkon örülnének is ennek a helyzetnek, mert abban bíznak, hogy éppen az ő (régóta dédel­getett) elképzeléseiket lehet majd így - egy kis külső segít­séggel - megvalósítani. Tény és való, a pártonkénti 5 százalék nagy kihívást és nagy veszélyt jelent mind a Magyar Koalíció, mind az SZDK számá­ra. Itt és most azonban ki kell mondani, sőt világgá kell kürtöl­ni, hogy ha a kormányfőnek ez az elképzelése megvalósul, ak­kor ez a nyolc évvel ezelőtt kiví­vott szabad választójog sárba tiprását jelentené. A pártonkén­ti 5 százalék azt jelenti, hogy a koalíciókötést törvény tiltja. így ugyanis nincs különbség a kö­zött, hogy külön-külön indul­nak-e a pártok vagy koalícióban, hiszen így is, úgy is 5 százalékot kell teljesíteniük. Nincs a vilá­gon olyan ország, hol - pártlis­tás, tehát arányos választási rendszer keretén belül - ilyen feltételeket szabnának a pártok szabad versenyének. Mit csinálunk mi ebben a hely­zetben? Behúzzuk fülünket- far­kunkat, és elfogadjuk a helyze­tet, amely nyilvánvalóan alkot­mányellenes. Még csak nem is tiltakozunk. Én tiltakozom, az MPP tiltakozik, a Demokrata Párt tiltakozik. Senki más. Ja­vaslom, tiltakozzunk országo­san, gyűjtsünk aláírásokat a sza­bad és igazságos választásokért. Azt mondják, pusztába kiáltott szó. Pusztába kiáltott szó a leg­alapvetőbb polgári jogomért küzdeni? Azt mondják, erre már késő, azt mondják, úgysem le­het megszervezni. Hát akkor mit lehet csinálni? Várni, várni, vár­ni. Azt mondják, várjuk meg, amíg elfogadják (az alkotmány­ellenes) választójogi törvényt, aztán majd végérvényesen el­döntjük, mit tegyünk. Kedves barátaim, tudjátok, mi­kor fogják elfogadni ezt a tör­vényt? A legutolsó lehetséges pillanatban, három hónappal a választások és egy hónappal a jelölőlisták leadása előtt. És Pusztába kiáltott szó a legalapvetőbb polgári jogomért küzdeni? juszt sem azt fogják elfogadni, amire készültök, hanem valami egészen mást. Aztán kapkodha­tunk, rohangálhatunk eszeve­szetten. A múlt héten Krajči bel­ügyminiszter bejelentette, hogy a kormány a választási törvény még mindig legalább négy kü­lönböző változatán dolgozik. És mit fog az ellenzék akkor csi­nálni, ha a választójogi törvényt éppen annak a két állampolgár­nak a szavazatával fogadják el, akik alkotmányellenesen ülnek a parlamentben, Belan és Hruška urak szavazatával? Ak­kor is azt mondjuk majd, hogy hát istenem, ez van, legyen meg Mečiar úr (elvtárs) akarata? Én azt mondom, hogy a kor­mány választójogi törvényterve­zetében még bármi lehet, ezért pusztán a 15 százalékos küszöb kivédésére összpontosítani vég­zetes hĺba. Ha Krajči úr lesz a OLVASÓI LEVELEK Az ország könyvesboltja Hetedik könyvesboltját nyitotta meg a Magyar Könyvklub, ezút­tal az Árpád híd pesti hídfőjénél. A klubközpontként kezelt köny­vesbolt a harmadik Budapesten, és az összes között a legnagyobb. A könyvklub tavaly volt ötéves, s ez alatt az idő alatt majdnem fél­millióra nőtt a taglétszámak. Fi­gyelembe véve, hogy szabályai értelmében háztartásonként csak egy személy lehet tagja, úgy szá­molnak, hogy a családok mint­egy 13 százaléka vásárol tőlük könyvet, hanghordozót. - Mi­közben a gazdasági helyzet ke­véssé kedvez a könyvvásárlás­nak, dicsekvés nélkül mondhat­juk, hogy öt év alatt kiadtunk és eladtunk körülbelül 10 millió da­rab könyvet, s ezeket el is juttat­tuk a címzettekhez. Ha leszámít­juk a tankönyveket, illetve a spe­ciális kiadványokat, a Magyar Könyvklub a hazai könyvpiac egynegyedét képviseli - közli dr. Breitner Miklós igazgató. Ne­gyedévenként megjelenő kataló­gusuk vegyesen tartalmaz régi és új könyvet. Évente általában Központi Választási Bizottság elnöke, és nem lesznek benne képviselve a pártok, akkor úgy kihajíthat a választásokon való indulásból akármilyen ellenzéki pártot - hívják azt bár Magyar Koalíció Pártjának, MKDM­listának, uniónak, fúziónak, transzfúziónak vagy bárminek -, hogy csak úgy puffan. Ezért minden erőnkkel küzdeni kell, hogy a választások demokrati­kus ellenőrzése biztosítva le­gyen, kezdve a jelölőlisták elfo­gadásától, a választók jegyzéké­nek összeállításától egészen a szavazatszámlálásig és az ered­mények kihirdetéséig. Ismétlem, távolról sem biztos, hogy marad az arányos rend­szer, lehet, hogy többségire vál­toztatja a kormány a választá­sok elvét. Erre vajon hogyan va­gyunk felkészülve? És hogyan vagyunk felkészülve arra az es­hetőségre, hogy majd esetleg kaucióhoz kötik a választásokon való indulást - például párton­ként 10 millió koronához? Rá kell kényszeríteni a kor­mányt, hogy mielőbb valljon színt - mert amíg ezt nem teszi meg, addig nem tudunk hatéko­nyan védekezni. Egyszerűen össze kell fognunk, fel kell vér­teznünk magunkat annak érde­kében, hogy megvédjük a sza­bad, tisztességes és igazságos választáshoz való jogunkat, amely demokratikus választójo­gi törvény alapján valósul majd meg. Ha egy politikus azt mond­ja, hogy ezt nem lehet megten­ni, nem tudjuk megtenni, vagy értelmetlen megtenni, egyben azt is mondja: nem bízik abban, hogy ezt a kormányt le lehet vál­tani, nem bízik abban, hogy jó­maga kormánypozícióba kerül­het. Akkor pedig minden sza­badkozás, ami arról szól, meny­nyit kívánunk és fogunk tenni a választópolgárok érdekében, hamis, mert megvalósíthatat­lanná válik. A szerző a Magyar Polgári Párt alelnöke. 200-250 új címet adnak ki. Ter­mékeiket nem csupán boltjaik­ban lehet megvenni, postai küldőszolgálatuk is igénybe ve­hető. Ábel Gábor Zseliz Már megint békepapok? Nemrég a közeli városka egy­házi kórusa eljött elbúcsúzni bajtársától. Rengeteg pap, is­merős, hívő gyűlt össze. Teme­tés után az egyik kórustag le­csüggedt fejjel így szólalt meg: TALLÓZÓ SALZBURG E R NACHRICHTEN Vladimír Mečiarnak nagyon is megfelel, hogy március másodi­kával megüresedik a köztársa­sági elnök posztja, s az államfői jogkörök egyenesen a minisz­terelnökre szállnak - írja a Salzburger Nachrichten. Az osztrák napilap emlékeztet: a szlovák államfő látja el kézje­gyével a törvényeket, és vétójá­val akár a kormánypárti több­ség beterjesztéseit is blokkol­hatja. - Felmérések szerint a kor­mánykoalíció pártjai nem ör­vendnek nagy népszerűségnek. Mečiar most azon mesterkedik, hogy a választási törvény módo­sításával korlátozza az ellenzék esélyeit - összegzi a lap a szlo­vák belpolitikai helyzetet Me­čiar egyeduralomra tör című írásában. SME Rudolf Chmel attól tart, hogy tovább éleződik a szlovák­magyar viszony, ha a szeptem­beri parlamenti választások után is a jelenlegi szlovák kor­mánykoalíció marad hatalmon. Az egykori budapesti csehszlo­vák nagykövet lehetségesnek tartja akár egy balkánihoz ha­sonló konfliktus kialakulását is, ugyanakkor nézete szerint a konfliktus valószínűleg nem lépné át Szlovákia déli határát, mert Magyarország belátható időn belül tényleges NATO-tag­ország lesz. Inkább „regionális konfliktusok" miatt aggódik. Chmel úgy értékeli, hogy az SZDK parlamenti győzelme ese­tén sem lesz egyszerű helyreál­lítani a jószomszédi viszonyt Magyarországgal, ugyanakkor az ötpárti koalíció győzelme jó előfeltétele lehetne annak, hogy a két ország végre a magyar­szlovák alapszerződés értelmé­ben járjon el. Furcsának tartja, hogy a két ország kapcsolata épp akkoriban kezdett elhide­gülni, amikor Vladimír Mečiar és Horn Gyula 1995 márciusá­ban aláírta a magyar-szlovák államközi 'szerződést. Úgy fo­galmazott: a szlovák kormány­koalíció még nem fogta fel, hogy Szlovákia és Magyaror­szág viszonyának kulcsa a szlo­vákiai magyarok és a szlovákok jó viszonya. NOVÝ ČAS Mi illeti meg Michal Kováčot, ha letelik megbízatási ideje, és tá­vozik a köztársasági elnök hiva­talából- feszegette a kérdést a Nový Čas. A napilap felkereste Jozef Rezníket, a közéleti sze­mélyiségek biztonságáért fele­lős hivatal helyettes vezetőjét, aki nem zárta ki azt sem, hogy Michal Kováčnak mandátumá­nak lejárta, tehát március 2-a után esetleg egy kétéves szolgá­lati Favoritot adnak. Az ex­államfőnek ugyanis élete végéig gépkocsi, sofőr és személyi vé­delem jár. Jozef Rezník még nem tudta megmondani ponto­san, hogy Michal Kováč milyen típusú gépkocsit kap. Válaszá­ban arra hivatkozott, hogy ezt törvény nem szabályozza. „Rosszabb, mint a szocializmus­ban". Ezt azért mondta, mert nem engedték nekik elénekelni a Ments meg, Uram c. egyházi éneket, amivel elbúcsúztak vol­na a volt vezetőjüktől. Igen, a szocializmushoz közel álló hely­zetet akarnak az egyházra rá­kényszeríteni - újfajta békepap­ság körvonalazódik. Ha egy ma­gyar hívő rákezd a Boldog­asszony anyánkra (ami egyes szlovákoknak olyan, mint a szentelt víz az ördögnek), rend­fenntartó erőkkel kivezetik őt a templomból? Vojakovics László Makranc -Ha visszadobsz, elárulom, hogyan lehet munkával, csalás nélkül meggazdagodni.(Szalay Zoltán rajza)

Next

/
Thumbnails
Contents