Új Szó, 1998. február (51. évfolyam, 26-49. szám)

1998-02-13 / 36. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. FEBRUÁR 13. Szív, agy, gyomor TÓTH MIHÁLY Figyelemre méltó fejlődésen ment keresztül a szlovákiai lusztrációs folyamat. Volt egy időszak, amikor akadtak pozitívan átvilágítottak, akik bánatukban, szégyenükben, lelkifurdalás által űzve világgá mentek. Nem sokkal később olyan évek következtek, amelyekben a felbátorodott és felbátorított egykori hallgatózok elkezdtek önérzeteskedni, és bíróságra adták a dolgot. Az ő szempontjukból volt ebben logika; az igazságszolgáltatás malmai akkor is, azóta is lassan őrölnek. „Lesz még egy fokozata ennek - vélte egyik társam a Dokumentációs Központban -, még szemtanúi leszünk annak, hogy kitüntetést osztogatnak az ŠtB.-hez tartozásért. Itt még nem tartunk, de már majdnem. A Legfelsőbb Bíróság alelnöki székébe olyan személyt jelöltek, akiről a lusztrálások kezdetén kiderült: együttműködött a Céggel. Hadd legyek jóhiszemű, hadd feltételezzem, hogy melléfogás történt, a jelölők nem voltak elég körültekintők. Az viszont már nem tekinthető szájtátiságnak, hanem csak tudatos állásfoglalásnak, hogy Augustín Marián Húska, a törvényhozás alelnöke ezt válaszolta a jelölt besúgó múltja miatt kifogást emelő ellenzékieknek: „A pozitív lusztrációról szóló bizonylat - csak érvénytelen papír". Kétségtelen, hogy Szlovákia önállósulása napján az önállósítok kinyilatkoztatták: nem lesz lusztráció. Ezzel de facto törölték el a felelősségre vonást. Később jogilag is eltörölték. Viszont felmerül a kérdés: vajon feltétlenül egy volt sikkasztóra kell bízni az ország, a város, a falu kasszáját? S szükségszerű-e, hogy olyan bíró kerüljön a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesének posztjára, aki korábban emberként csődöt mondott? A Legfelsőbb Bíróság Bírói Tanácsának tagjai aligha politikai rokonszenv-ellenszenv alapján nem adták áldásukat a t. Ház alelnöke által forszírozott bíró kinevezésére, hanem mert függetlenségüket védték. Hogy végül nem választották meg Stanislav Lehoťákot, az egyáltalán nem a DSZM meg a másik két kormánypárt vezetőin múlott, hanem azokon a koalíciós képviselőkön, akik népien szólva így vélekedtek: „Álljon meg a menet..." Kezdetben vala a fordulat utáni alig egy esztendő, amikor a politikai elit még a saját és a választók többségének szívére és agyára hallgatva hozott döntéseket. A kormánypárti Szlovákiában e két meghatározó jelentőségű „politikai tanácsadó" azóta teljesen feleslegessé vált, és kiűzetett a döntéshozatalból. Bekövetkezett a gyomor egyeduralma. JEGYZET Štúrovótól Amerikáig KÖVESDI KAROLY Ifjúkorom vadregényes idejében dívott az a szokás, hogy egy-egy község legényei időnként átruccantak a szomszéd falvakba egy kis balhé kedvéért. Főleg azokba, ahol a portyázó csapat létszámánál kevesebb volt a suhanc. Némi bunyó a tűzoltóbálokon megérte a monoklit, a vérző orrot, hiszen az ilyen kiszállások - legalábbis csordaszinten és az ifjú nőstények előtt - ékesen bizonyították, ki a legény a gáton. A Matica slovenská vezérkara e nemes hagyományban rejlő hittérítői (elszlovákosító) lehetőségeket felismerve, a minap kiszállt Párkány városába, ahol a város vezetőit némi fejmosásban szerencséltette részesíteni. Nemzetmentő portyájuk során felrótták a párkányi atyafiaknak, hogy hűtlenül kezelik a szlovák eszméket, hiszen Štúrovóban nem arányos a képviselet, nincs nemzetmentő ház, és tünedezik a nemzetmentők neve az utcasarkokról. Pedig a kulturális élet átstrukturálása után kellő alapokra helyeztettek a nemzetmentői lehetőségek. Nem tudom, mivel opponáltak a štúrovói atyafiak. Lehet, hogy elnézően bólogattak, de lehet, hogy eléggé el nem ítélhető módon felemlegették: a múlt századi nemzetmentő vezérekkel a város őslakossága semminemű kapcsolatba nem került. Talán még a színüket sem látta. Arról nem szólt a híradás, vajon köz- vagy félmegelégedést eredményezett-e a maticás vezérkar háztűznézője. Arról viszont igen, hogy Markuš úr, a szervezet „közgazdász" becenéven is jegyzett vezetője Vancouverbe készül, a kanadai atyafiakat meglátogatandó, mert szerinte ott félmillió szlovák él. A hírben csak az volt lehangoló, hogy közgazdászunk harmincöt atyafival fog találkozni. Vajon érdemes-e anynyi megtérítendő vad kedvéért hittéríteni? Valószínűleg nem, de ki bánja azt, amikor futja rá az átstrukturált kultúra alapjaiba csorgó adófizetői összegekből. Melybe a štúrovói polgárok pénze is bekerül, ellentétben a vancouveriekével. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238318) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P.O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamonn. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Közelegnek a választások: ideje képzőművészeti pályázatot hirdetnünk az ellenségkép megalkotására. (Peter Gossányi karikatúrája) Nyilatkozat Az Új Szó 1998. február 4-i számában közölt „Quo vadis, kassai magyarság?" című, Máté László tollából származó elemzésben megjelent állítás, miszerint „Tudomásom szerint a két (kassai) magyar iskola közötti kapcsolat jóindulattal sem mondható szívélyesnek, kollegiálisnak."- nem felel meg a valóságnak, és sérti a két iskola tantestületét és diákságát. Reiter Géza, a Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Gimnázium igazgatója Bárány János, a Magyar Tannyelvű Középfokú Ipariskola és Kereskedelmi Akadémia igazgatója A két bírósági fórum határozata homlokegyenest ellentmond egymásnak, de az ellentét felodható Ki állja a 180 milliós cechet? A legfelsőbb bíróság Stanislav Lehoťák vezette tanácsa tavaly év végén utasította el A. Nagy László állampolgár keresetét. FEKETE MARIAN A. Nagy a Polgári perrendtartás vonatkozó rendelkezései értelmében kérte, a legfelsőbb bíróság állapítsa meg, törvénysértő volt az a Krajči-féle 1997. május 21-i határozat, amely a köztársasági elnök által meghirdetett népszavazás négy kérdése helyett csak három kérdést tartalmazó népszavazási szavazólapok nyomtatására adott utasítást. A héten nyilvánosságra hozott alkotmánybírósági határozat másról szól. Krajči belügyminiszter, illetve a szlovák belügyminisztérium 1997. május 21étől május 24-éig a népszavazással kapcsolatban hozott intézkedéseit alkotmánysértőnek, a népszavazás meghiúsítására irányulónak nyilvánította, cáfolva ezzel azt a főként külföldnek címzett magyarázatot, hogy éppen a belügyminiszter mentette meg a népszavazás érvényességét (az ügyben illetékes Központi Népszavazási Bizottságnak a népszavazás meghiúsításáról szóló határozata ellenére). Az alkotmánybírósági határozat formailag ugyan csak Ivan Šimko állampolgár jogainak megsértéséről szól, de vonatkozik egyben arra a több mint hárommillió állampolgárra is, akik jogosultak lettek volna részt venni a népszavazáson és válaszolni a köztársasági elnök közvetlen választásáról szóló kérdésére. Vonatkozik A. Nagy László állampolgárra is. Most tehát itt van két, Szlovákia legtekintélyesebb bírósági fórumától származó, egymásnak homlokegyenest ellentmondó határozat. Az egyik szerint Krajči intézkedése törvényes volt, a másik szerint alkotmánysértő. Látszólag bárki kiválaszthatja, neki melyik határozat tetszik jobban, melyikhez kíván igazodni. A kormánypárti ,jogi szakértők" egyértelműen a legfelsőbb bíróság ítélete mellett törnek lándzsát, holott azt még csak kihirdették, de jogerőre nem emelkedett, és a törvény szerint nem is emelkedhetett, mert írásban nem kézbesítették A. Nagy László felperesnek. Úgy tűnik, Stanislav Lehoťák, a legfelsőbb bíróság tanácselnöke a törvény által megszabott 30 napos határidőben nem tudta rávenni magát arra, hogy írásban is megküldje azokat a lehetetlenül hangzó jogi megállapításokat, amelyeket a döntés indoklásaként szóban elmondott. Egyébként ha ezt az ítéletet a törvény által előírt 30 napos határidőben megküldte volna az érintett feleknek, akkor az alkotmánybíróság A. Nagy László kezdeményezésére erről is kimondhatta volna: alkotmánysértő. Azaz jogilag a két bírósági határozat közti ellentmondás feloldható, de hogyan oldható meg az, hogy ne az adófizető állampolgár fizessen rá arra, ha a köztársasági elnök közvetlen választásáról szóló népszavazást meg kell tartani, hogyan lehet behajtani Krajčin és a kormányon azt a 180 millió koronát, amibe a tavalyi, általuk meghiúsított népszavazás került az adófizetőknek? Apropó: Ján Ľupták, a Munkásszövetség vezére sem térítette még meg azt a 60 millió koronát, amelyet az általa 1994-ben szorgalmazott, fölösleges és eredménytelen népszavazásra fordítottunk. A kormányjavaslat jószerével államosította a községi pénzforrásokból létrehozott gázvezetékhálózatot Gáz van - elillant a községek pénze HOLOP ZSOLT A községek 1991 óta összesen 1,2 millió koronát fordítottak saját költségvetésükből a gázművesítésre az állam, pontosabban a Szlovák Gázművek állami vállalat helyett. A községi beruházást követően a hálózat működtetését az erre jogosult állami vállalat vette át, nulla korona „ellenértékért". 1995-ben a kormány közreműködésével megállapodás köttetett a Szlovákiai Városok és Falvak Társulása és a gázművek közt, mely szerint a monopolhelyzetben levő vállaOLVASÓI LEVELEK Jog és lehetőség Az Új Szó 28. számában ezt olvastam: „A Magyar Koalíció képviselői lapunknak elmondták, természetesen nem az a szándékuk, hogy ezentúl magyarul szónokoljanak a parlamentben." Annyira megdöbbentem, hogy el sem akarom hinni. Amíg nem volt rá jog, nem volt szabad magyarul felszólalni képviselőinknek a szlovák parlamentben. Február 1től van rá jog és lehetőség is, de „természetesen" ezentúl se „magyarul szónokolnak" a páriát megtéríti a befektetett önkormányzati pénzeket. A kormány ide vonatkozó új törvénymódosítása viszont a befektetett A 800 milliónak a községek bottal üthetik a nyomát. összeg törlesztéséről egyszerűen nem vesz tudomást, a költségtérítést megkerülve mintegy „államosítja" a hálózatot. A vállalat az 1995-ben tett ígéret óta csak 300 milliót törleszlamentben. Akkor pedig mi a fenének az adott jog és lehetőség? Az egyik összejövetelen felróttam egy magyar alpolgármesternek a kétnyelvű utcanevek hiányát a többségében magyar lakosságú városkában. A válasza az volt: „Nálunk nem akarjuk irritálni a szlovák nacionalistákat." Ha megnyirbálják jogainkat, háborgunk és visszaköveteljük. Azokkal a jogokkal és lehetőségekkel pedig, amelyek adottak, nem élünk. Miért nem magunkban keressük a magyar nemzeti öntudat hiányának káros hatását? Mondogatjuk, hogy fejétől bűzlik a hal. Ha legfőbb képviselőink nem tartják fontosnak a magyar nyelv használatát, akkor mit tett. A fennmaradó 800 milliónak a községek bottal üthetik a nyomát, miután a parlament szerdán jóváhagyta a törvényt. Az SZFVT a parlamenti frakcióktól is támogatást kért annak érdekében, hogy a törvény végső megfogalmazása ne érintse hátrányosan a közművesítésre korábban pénzt áldozó községeket. Mindhiába. A dolog pikantériája - ha ugyan 800 millió korona elillanásában van valami pikáns -, hogy az 1995-ös megállapodás idején éppen Ján Ducký volt a gazdasági miniszter, de időközben a várhatunk kerületi, járási és helyi szinten? Traumaként él bennünk a jogcsorbítás, a jogtiprás, de főképpen a jogainkról és a lehetőségeinkről való lemondás. A megalkuvók traumatizálhatnak bennünket. Ezt meg kell állítanunk, mindannyiunk érdekében minél hamarabb, mert ha nem, akkor elmondhatjuk, hogy „pusztulunk, veszünk, mint oldott kéve, széthull nemzetünk". Dr. Kovács János Komárom Az illemhelyen már szabad Február l-jén Szlovákiában is gázművek igazgatói székébe került, s most lestoppolta a községi pénzek visszafizetését. A parlamentben ugyan kijelentette, hogy további 100-200 millió koronát még kaphatnak az önkormányzatok, de hogy erre menynyi garancia van, nehéz megmondani. Ducký azt is hangsúlyozta, hogy a piacgazdaságokban a községek vezettetik be és üzemeltetik a gázhálózatot. A fentiek alapján napnál világosabb, hogy ez a „gázos" történet bizony a szlovákiai piacgazdaság minden klasszikus ismérvét tartalmazza. hatályba lépett az ET keretegyezményének 10. cikkelye, amely szavatolja a nemzeti kisebbségeknek azt a jogát, hogy a magánéletben és a nyilvánosság előtt használhatják nyelvüket. Milan Tokár, a külügyminisztérium szóvivője így határozta meg a nyilvánosság fogalmát: „Nyilvános területeken vagy más személyek társaságában lehet használni a kisebbségi nyelvet, ám a hivatalokban nem." Már ez is nagy előrelépés a demokráciában, hogy februártól a nyilvános illemhelyeken is beszélhetünk anyanyelvünkön. Ez aztán tényleg „osztályon felüli" jog. Katona László Beretke A hiúsító hiú mosolya (archív) ' M ML. ' " ' ' W' '