Új Szó, 1998. február (51. évfolyam, 26-49. szám)

1998-02-12 / 35. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. FEBRUÁR 12. KOMMENTÁR Ami még lehet DUSZA ISTVÁN Van benne némi logika, ha a szlovákiai parlamenti ellenzék képviselőinek egy része úgy dönt: valamely külföldi parlamenti delegáció itteni tárgyalásain a kormánykoalíció képviselőinek társaságában nem vesz részt. Elegük lehet abból, hogy mellettük ülve hazudjanak, s a diplomáciai szabályok betartatásával esetenként hallgatással „megtámogattassák" velük a hazugságokat. Az meg eléggé kényelmetlen helyzeteket szülhet, amikor a vendégek előtt - a kétoldalú kapcsolatok taglalása helyett - az elvek és a tények síkján kénytelenek vitába keveredni parlamenti ellenlábasaikkal. A külföldi vendégek így is, úgy is csak néznek, mint a moziban. Annak ellenére, hogy a Szlovák Köztársaság demokratikus államrendje és jogrendje formálisan működőképes, egyre több és gyakoribb parlamenti határozattal, kormányzati intézkedéssel kapcsolatban mondja ki az alkotmánybíróság „a törvények törvényével" való összeférhetetlenséget. Erre fel a kormányerők parlamenti képviselői egyre többször hangoztatják az alkotmánybíróság politikai elfogultságát és erkölcsi érzéketlenségét. Ilyen indítékokból nem kerül sor a tévedések, hibák kiigazítására. Méltán lehetnek frusztráltak az ellenzék képviselői, s joggal van elegük a törvényességgel és az alkotmányossággal kormánypárti oldalon játszott szembeköpősdiből. Az azonban mégiscsak célravezetőbb lenne, ha a vendégekkel napokkal előbb közölnék: az ellenzék nyugodt, vitáktól mentes tárgyalást szeretne velük, ezért kéri, hogy külön találkozzanak. Nem vagyok járatos a diplomáciában, de el tudom képzelni, hogy erre sor is kerülhet. Elvégre a vendégeknek sem lehet mindegy, hogy az egymással vitatkozókat kell hallgatnia, vagy higgadt felekkel tárgyalnia. Az ellenzéki képviselőknek ebben a lépésében volt azért annyi logika, amennyi a figyelem felkeltéséhez indokoltan szükséges. De több aligha, mert ilyen alapon a parlament plenáris ülésein sem kellene részt venniük, hiszen a kormánypártiak ott is hazudoznak, tagadják az alkotmánybíróság illetékességét és soraikban arra nem jogosult állampolgárok szavaznak a törvényekről. JEGYZET Jókedv és buzgalom G.RENDEL AGOTA Időnként kifejezetten élvezem, hogy tömegközlekedem. Olyankor frissnek, fiatalnak érzem magam. Elnézném a fáradt, gondterhelt arcokat, de mindenki lehetőleg az ablak felé fordul. Roppant nehéz megállapítani, vajon jól ápolt, java korabeli hölgyek, urak vagy koravén ifjoncok társaságában zötykölődöm. Egyenmerev, egyenmorc arcok. Hagyján, hogy senki sem vág barátságos képet, de már odáig fajultunk, hogy megszűntek a nemzedéki viták, nincs pletykálkodás, politizálás. A városi tömegközlekedés egyszerűen élettelen. Fáradtság, félelem, közöny? Az arcokról lehetetlen bármit is leolvasni. Legjobb esetben kisdiákok lopnak életet a kriptahangulatba - ám ők is csak egymás közt. A felnőtt (szülő) nem a legjobb beszélgetőtárs. A társalgás - még a saját gyerekével is - zavarja. Itt már mindenki úgy tesz, mintha csak gondolkodni szeretne (és tudna). Valószínűleg a bölcsek bölcseinek hazája ez, mert útitársaim számára megszűnik a külvilág. (Csak tudnám, hol vész el a sok bölcs gondolat!) A jegyéért, a bérlete áráért mindenkinek joga van az ülőhelyhez, főleg, ha talál. Szállhat föl anya gyerekeivel, többrendbeli bevásárlótáskával, utazhat rokkant, terhes - ebben az országban mindenki csak és kizárólag a saját gondjaival van elfoglalva. Szó, ami szó, ez itt nem a mosoly országa. Néha, talán ha van egy kis tánciskolái kultúránk, emberi méltóságunk - legalább mi, hétköznapi halandók vegyük le a gondterheltség álarcát. Jó, ne vicsorogjunk, mint az amerikai fogpasztareklámok műfogsorai, ne erőltessünk magunkra jókedvet és buzgalmat, amikor önmagunkat is a pokolba kívánnánk. Néha kísérletezhetünk egy kicsit. (Mint a nyugati cégek menedzserképző iskoláiban tanítják. Semmibe sem kerül.) Ha harapok, ugatok, a másik visszaharap, visszaugat, ám ha derűs képet vágok, a másik kénytelen visszamosolyogni - különben megüti a guta az én jókedvemtől. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238318) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság- (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Szerencsére az olimpiai bajnokokat nem a szlovák parlamentben választják. (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ SME A szlovákiai egészségügy 1998at 5 milliárd koronás deficittel kezdte. A becslések szerint a deficit az év végére elérheti a 12,7, sőt a 19,7 milliárd koronát is. Az idén az egészségügy folyamatos működtetésére 49-56 milliárd korona kellene, ám az összes egészségbiztosító együttes bevétele sem éri el ezt az összeget, csupán 40,1-42,7 milliárd koronával számolnak. Az állam befizetése az idén 10,8 milliárd koronára rúg, az állami költségvetésből 2,8 milliárdot különítettek el e szférának. A szakértők rámutatnak: ha az állam az állami alkalmazottak után annyit fizetne be, amennyit a törvény előír (a minimálbér 13,7 százalékát), nem 10,8, hanem 15,3 milliárdot kellene az egészségügyi befizetésekre fordítania. Az állam fukar a biztosítottjaival szemben, az idén több mint 3 milliárd koronát takarít meg rajtuk. A minisztérium vagy rossz megoldásokat, vagy csak részmegoldásokat talált Túszszerepben a polgárok Számtalanszor foglalkoztunk az egészségügy nyomasztó pénzhiányával, ismertettük a betegellátás valamennyi szolgáltatójának helyzetértékelését. PÉTERFI SZONYA Nem akadt senki, aki ne verte volna félre a harangokat, miközben valamennyien - egészségbiztosítók, kórházak, orvosok és gyógyszerészek - az azonnali (gyógy)intézkedések bevezetését sürgették. Hasztalan, a tárca részéről csak részmegoldások születtek, átfogó orvoslást nem ajánlott egyeden egészségügyi miniszter sem. Pedig a rendszerváltást követően minden egyszerűnek tűnt. A szakértők tudatosították, a „szocialista", úgymond, „ingyenes" és protekción alapuló gyógyellátásnak befellegzett. Kidolgozták a transzformáció ütemtervét, s a fejlett országok gyakorlatához hasonlóan az egészségbiztosítás alapjait is. De változott a kormány, s az új miniszter módosította a tervezeteket, sőt teljes egészében újakat eszelt ki. Soboňa nevéhez kapcsolódik a mai napig átkozott pontrendszer bevezetése, de a több milliárd koronás Siemens-hitel is, melynek törlesztését jó néhány éven át valamennyien nyögni fogjuk. És Soboňa miniszter volt az, aki a kormány, a DSZM parancsára alulértékelte a tárca költségvetését, elindítva ezzel a pénzhiány lavináját. Az eltelt évek alatt az energia, gyógyszer, műszer stb. árának emelése begyűrűzött az egészségügybe is, és bár a Soboňa korszak után jelentősen több pénz jutott a betegellátásra, a lemaradást bepótolni nem lehetett. Egyes értékelések szerint az Az egészségügy belső eladósodása 50 milliárd korona egészségügy belső adóssága 50 milliárd koronára rúg, az egészségbiztosítók a szolgáltatóknak jelenleg 5 milliárd koronával lógnak, s ha nem változik a helyzet, az 1998-as esztendőt 13 milliárd koronás hiánnyal zárják majd. A pénzhiányról közel két éve leghangosabban a biztosítók beszélnek, miközben nem tagadják, hogy a tárca rossz döntései miatt egyes kórházak (tisztelet a kivételnek) az ágypénz, az orvosok a magasabb pontszám elérése érdekében a holnapi napot is felszámítják nekik. Persze hallatják hangjukat a fogorvosok, az állami - és magánorvosok, a gyógyszerészek, akik az utóbbi időben azzal rémisztik a betegeket, hogy zsebből kell majd állniuk a gyógyítás költségeit, illetve előleget kérnek. Túszszerepet szánnak nekünk abban a reményben, hogy a parlament nyomására a kormány kénytelen lesz megoldani az áldatlan helyzetet. Ma még úgy tűnik, nemcsak a fehérköpenyesek, a kormány is túszszerepet szán a lakosságnak, hiszen a válsághelyzet még mindig csak beszédtéma. Pedig tettekre van szükség. Nem véletlen, hogy az állam halogatja a pozsonyi tömegközlekedés drágulását Jegyáremelés - választásokra GAÁL LÁSZLÓ Köztudomású, hogy a fővárosi önkormányzat hatalmas szálka a kormányhatalom szemében. Kresánek főpolgármester nem a megfelelő mezt viseli, a KDM jelölőlistájáról került Pozsony élére, s emiatt nemegyszer megpróbálták már ellehetetleníteni. Legutóbb azzal, hogy a hírhedt Revital botrány kapcsán egyik percről a másikra zárolták a fővárosi hivatal összes bankszámláját. Még az állami támogatásból a tömegközlekedésre szánt pénzeket is, amit pedig nem jogszerű. Tomáš Fabor, a közleOLVASÓI LEVELEK Lélekölő tamagocsilc Tamagocsi csibe, kutya, cica, hal stb. ejti rabul gyermekeink tudatalattiját, s akkumulál rengeteg feszültséget, stresszhatást gyermekeink agytekervényeiben. Etessék, itassák, vizüket melegítsék avagy hűtsék? Ilyen gondolatok és gondok gyötrik a kis nebulókat, és tartják őket állandó idegfeszültségben. „Rabszolgasors az enyém" - panaszolják nemegyszer a kis „gondnokok", amit mi, felnőttek talán az „eladtam a lelkem az ördögnek" mondással kommentálhatnánk a legtalálóbban. Aztán ha a lcedési vállalat igazgatótanácsának elnöke szerint ha minden tervezett állami és városi támogatást megkapnak, akkor is legalább 70 millió koronával lesz kisebb a vállalat bevétele a szükségesnél. Leginkább a menetjegyek és bérletek árának emelésével tudnák csökkenteni a pénzhiányt. Utoljára 1995 júliusában emelték a menetjegyek árát, ám azóta jelentősen növekedett az üzemanyag, a pótalkatrész, az energia stb. ára. Jegyárat emelni azonban csakis a pozsonyi járási hivatal, vagyis az államapparátus jóváhagyásával lehet. Be is adták ez irányú kérvényüket még 1997 súlyos testi és lelki kimerültség következtében netán valamely munkafázis, feladatkör kimarad, s bekövetkezik a „tragédia" (elpatkol a tamagocsi), nemegy közülük oly mérvű letargiába esik, hogy pszichológus legyen a talpán, akinek sikerül lelket verni a kárvallottba. Történik ez akkor, amikor a gazdáik által elhagyott csapzott szőrű, keserves tekintetű, otthonra és szeretetre vágyó kutyusok és cicák sokasága igyekszik új, embernek számító gazdira szert tenni - legtöbb esetben, sajnos, eredménytelenül. Az állatmenedékházak dugig telve vannak az emberi nemtörődés és kőszívűség szánalmas áldozataival. További nemkívánatos jelenséget is előidézhetnek az avatatlan kezekbe áprilisában, 1997 júliusától 14 százalékkal emelték volna a jegyárakat. A járási hivatal azonban tíz hónap elteltével sem foglalt állást az ügyben. Utoljára 1995 júliusában emelték a menetjegyek árát (A kassai közlekedési vállalat tavaly decemberben beadott kérelmének az ottani hivatal még karácsony előtt eleget tett, Zsolnán két és fél hónap alatt, Besztercebányán nem egész két hónap alatt megszületett a határozat.) A fővárosiaknak annál jobb, minél később emelik a jegyárakat. Csakhogy Fabor meg van győződve arról - és nem ő az egyetlen -, hogy a járási hivatal nem azért halogatja a döntést, mert sajnálja a pozsonyi utazókat, hanem azért, hogy az őszi választásokhoz minél közelebbi dátummal kerüljön sor az áremelésre. Mert a pozsonyiak nem egy állami hivatalnokot, hanem a főpolgármestert és a képviselő-testületet okolják majd a népszerűtlen intézkedésért. És ott lesz a jó alkalom, hogy elégedetlenségük a választások eredményében is megmutatkozzon. került tamagocsik. A károsodott, deformált lelkivilágú gyermekek kezében a hátborzongató szadizmus praktikáinak kiváltói is lehetnek. Szemtanúja voltam, amint a minap az egyik, tíz év körüli kisfiú fagypont alá hűtötte a virgonc halacska vizét, aztán pedig hangos kacagás közepette 90 °C-ra hevítette fel, s szemlátomást élvezte a végeredményt, amikor a német játékprogram az áldozat haláltusája befejeztével a monitorra kivetítette, hogy halászlé lett a halacskából. Szeretném remélni, hogy ennek a gyereknek majd nem telik öröme a valódi állatok, esetleg embertársai kínzásában, sanyargatásában. Rostás Alajos Felsőpatony Meglepetés a vonaton Gyakorta utazom a Mathias Corvinus kényelmes és elegáns gyorsvonaton. Jó érzés fog el, amikor az információt nem csupán szlovák és még valamilyen világnyelven tudatják az utasokkal, hanem magyarul is. Igaz, ez akkor történik, amikor egy több nyelvet beszélő fiatal kalauz van szolgálatban. Bizony, a nemzetközi vonatokon, különösen azokon, amelyek Magyarországon mennek keresztül, indokolt volna a személyzet magyarnyelvtudása. Hajtman Kornélia Nána