Új Szó, 1998. február (51. évfolyam, 26-49. szám)

1998-02-12 / 35. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. FEBRUÁR 12. KOMMENTÁR Ami még lehet DUSZA ISTVÁN Van benne némi logika, ha a szlovákiai parlamenti ellenzék képviselőinek egy része úgy dönt: valamely külföldi parla­menti delegáció itteni tárgyalásain a kormánykoalíció képvi­selőinek társaságában nem vesz részt. Elegük lehet abból, hogy mellettük ülve hazudjanak, s a diplomáciai szabályok betartatásával esetenként hallgatással „megtámogattassák" velük a hazugságokat. Az meg eléggé kényelmetlen helyzete­ket szülhet, amikor a vendégek előtt - a kétoldalú kapcsola­tok taglalása helyett - az elvek és a tények síkján kénytelenek vitába keveredni parlamenti ellenlábasaikkal. A külföldi ven­dégek így is, úgy is csak néznek, mint a moziban. Annak ellenére, hogy a Szlovák Köztársaság demokratikus ál­lamrendje és jogrendje formálisan működőképes, egyre több és gyakoribb parlamenti határozattal, kormányzati intézke­déssel kapcsolatban mondja ki az alkotmánybíróság „a törvé­nyek törvényével" való összeférhetetlenséget. Erre fel a kor­mányerők parlamenti képviselői egyre többször hangoztatják az alkotmánybíróság politikai elfogultságát és erkölcsi érzé­ketlenségét. Ilyen indítékokból nem kerül sor a tévedések, hi­bák kiigazítására. Méltán lehetnek frusztráltak az ellenzék képviselői, s joggal van elegük a törvényességgel és az alkot­mányossággal kormánypárti oldalon játszott szembeköpősdiből. Az azonban mégiscsak célravezetőbb len­ne, ha a vendégekkel napokkal előbb közölnék: az ellenzék nyugodt, vitáktól mentes tárgyalást szeretne velük, ezért kéri, hogy külön találkozzanak. Nem vagyok járatos a diplomáciá­ban, de el tudom képzelni, hogy erre sor is kerülhet. Elvégre a vendégeknek sem lehet mindegy, hogy az egymással vitat­kozókat kell hallgatnia, vagy higgadt felekkel tárgyalnia. Az ellenzéki képviselőknek ebben a lépésében volt azért annyi logika, amennyi a figyelem felkeltéséhez indokoltan szüksé­ges. De több aligha, mert ilyen alapon a parlament plenáris ülésein sem kellene részt venniük, hiszen a kormánypártiak ott is hazudoznak, tagadják az alkotmánybíróság illetékessé­gét és soraikban arra nem jogosult állampolgárok szavaznak a törvényekről. JEGYZET Jókedv és buzgalom G.RENDEL AGOTA Időnként kifejezetten élve­zem, hogy tömegközleke­dem. Olyankor frissnek, fiatalnak érzem magam. El­nézném a fáradt, gondter­helt arcokat, de mindenki lehetőleg az ablak felé for­dul. Roppant nehéz megál­lapítani, vajon jól ápolt, java korabeli hölgyek, urak vagy koravén ifjoncok társaságában zötykölődöm. Egyenmerev, egyenmorc arcok. Hagyján, hogy senki sem vág barátságos képet, de már odáig fajultunk, hogy megszűntek a nemze­déki viták, nincs pletykál­kodás, politizálás. A városi tömegközlekedés egyszerű­en élettelen. Fáradtság, félelem, közöny? Az arcok­ról lehetetlen bármit is leolvasni. Legjobb esetben kisdiákok lopnak életet a kriptahangulatba - ám ők is csak egymás közt. A felnőtt (szülő) nem a leg­jobb beszélgetőtárs. A tár­salgás - még a saját gyere­kével is - zavarja. Itt már mindenki úgy tesz, mintha csak gondolkodni szeretne (és tudna). Valószínűleg a bölcsek bölcseinek hazá­ja ez, mert útitársaim szá­mára megszűnik a külvilág. (Csak tudnám, hol vész el a sok bölcs gondolat!) A jegyéért, a bérlete áráért mindenkinek joga van az ülőhelyhez, főleg, ha ta­lál. Szállhat föl anya gyere­keivel, többrendbeli bevá­sárlótáskával, utazhat rok­kant, terhes - ebben az országban mindenki csak és kizárólag a saját gondjai­val van elfoglalva. Szó, ami szó, ez itt nem a mo­soly országa. Néha, talán ­ha van egy kis tánciskolái kultúránk, emberi méltósá­gunk - legalább mi, hétköz­napi halandók vegyük le a gondterheltség álarcát. Jó, ne vicsorogjunk, mint az amerikai fogpasztareklá­mok műfogsorai, ne eről­tessünk magunkra jóked­vet és buzgalmat, amikor önmagunkat is a pokolba kívánnánk. Néha kísérle­tezhetünk egy kicsit. (Mint a nyugati cégek mene­dzserképző iskoláiban ta­nítják. Semmibe sem kerül.) Ha harapok, ugatok, a másik visszaharap, vissza­ugat, ám ha derűs képet vágok, a másik kénytelen visszamosolyogni - külön­ben megüti a guta az én jó­kedvemtől. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238318) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság- (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Szerencsére az olimpiai bajnokokat nem a szlovák parlamentben választják. (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ SME A szlovákiai egészségügy 1998­at 5 milliárd koronás deficittel kezdte. A becslések szerint a defi­cit az év végére elérheti a 12,7, sőt a 19,7 milliárd koronát is. Az idén az egészségügy folyamatos működtetésére 49-56 milliárd korona kellene, ám az összes egészségbiztosító együttes bevé­tele sem éri el ezt az összeget, csupán 40,1-42,7 milliárd koro­nával számolnak. Az állam befi­zetése az idén 10,8 milliárd koro­nára rúg, az állami költségvetés­ből 2,8 milliárdot különítettek el e szférának. A szakértők rámu­tatnak: ha az állam az állami al­kalmazottak után annyit fizetne be, amennyit a törvény előír (a minimálbér 13,7 százalékát), nem 10,8, hanem 15,3 milliár­dot kellene az egészségügyi be­fizetésekre fordítania. Az állam fukar a biztosítottjaival szem­ben, az idén több mint 3 milli­árd koronát takarít meg rajtuk. A minisztérium vagy rossz megoldásokat, vagy csak részmegoldásokat talált Túszszerepben a polgárok Számtalanszor foglalkoz­tunk az egészségügy nyo­masztó pénzhiányával, is­mertettük a betegellátás valamennyi szolgáltatójá­nak helyzetértékelését. PÉTERFI SZONYA Nem akadt senki, aki ne verte vol­na félre a harangokat, miközben valamennyien - egészségbiztosí­tók, kórházak, orvosok és gyógy­szerészek - az azonnali (gyógy)­intézkedések bevezetését sürget­ték. Hasztalan, a tárca részéről csak részmegoldások születtek, átfogó orvoslást nem ajánlott egyeden egészségügyi miniszter sem. Pedig a rendszerváltást kö­vetően minden egyszerűnek tűnt. A szakértők tudatosították, a „szocialista", úgymond, „ingye­nes" és protekción alapuló gyógy­ellátásnak befellegzett. Kidolgoz­ták a transzformáció ütemtervét, s a fejlett országok gyakorlatához hasonlóan az egészségbiztosítás alapjait is. De változott a kor­mány, s az új miniszter módosí­totta a tervezeteket, sőt teljes egészében újakat eszelt ki. Soboňa nevéhez kapcsolódik a mai napig átkozott pontrendszer bevezetése, de a több milliárd ko­ronás Siemens-hitel is, melynek törlesztését jó néhány éven át va­lamennyien nyögni fogjuk. És Soboňa miniszter volt az, aki a kormány, a DSZM parancsára alulértékelte a tárca költségveté­sét, elindítva ezzel a pénzhiány lavináját. Az eltelt évek alatt az energia, gyógyszer, műszer stb. árának emelése begyűrűzött az egész­ségügybe is, és bár a Soboňa ­korszak után jelentősen több pénz jutott a betegellátásra, a lemaradást bepótolni nem lehe­tett. Egyes értékelések szerint az Az egészségügy belső eladósodása 50 milliárd korona egészségügy belső adóssága 50 milliárd koronára rúg, az egész­ségbiztosítók a szolgáltatóknak jelenleg 5 milliárd koronával lóg­nak, s ha nem változik a helyzet, az 1998-as esztendőt 13 milliárd koronás hiánnyal zárják majd. A pénzhiányról közel két éve leg­hangosabban a biztosítók beszél­nek, miközben nem tagadják, hogy a tárca rossz döntései miatt egyes kórházak (tisztelet a kivé­telnek) az ágypénz, az orvosok a magasabb pontszám elérése ér­dekében a holnapi napot is felszá­mítják nekik. Persze hallatják hangjukat a fogorvosok, az álla­mi - és magánorvosok, a gyógy­szerészek, akik az utóbbi időben azzal rémisztik a betegeket, hogy zsebből kell majd állniuk a gyó­gyítás költségeit, illetve előleget kérnek. Túszszerepet szánnak nekünk abban a reményben, hogy a parlament nyomására a kormány kénytelen lesz megol­dani az áldatlan helyzetet. Ma még úgy tűnik, nemcsak a fehér­köpenyesek, a kormány is túsz­szerepet szán a lakosságnak, hi­szen a válsághelyzet még mindig csak beszédtéma. Pedig tettekre van szükség. Nem véletlen, hogy az állam halogatja a pozsonyi tömegközlekedés drágulását Jegyáremelés - választásokra GAÁL LÁSZLÓ Köztudomású, hogy a fővárosi önkormányzat hatalmas szálka a kormányhatalom szemében. Kresánek főpolgármester nem a megfelelő mezt viseli, a KDM je­lölőlistájáról került Pozsony élére, s emiatt nemegyszer megpróbálták már ellehetetle­níteni. Legutóbb azzal, hogy a hírhedt Revital botrány kapcsán egyik percről a másikra zárolták a fő­városi hivatal összes bankszám­láját. Még az állami támogatás­ból a tömegközlekedésre szánt pénzeket is, amit pedig nem jogszerű. Tomáš Fabor, a közle­OLVASÓI LEVELEK Lélekölő tamagocsilc Tamagocsi csibe, kutya, cica, hal stb. ejti rabul gyermekeink tu­datalattiját, s akkumulál renge­teg feszültséget, stresszhatást gyermekeink agytekervényei­ben. Etessék, itassák, vizüket melegítsék avagy hűtsék? Ilyen gondolatok és gondok gyötrik a kis nebulókat, és tartják őket ál­landó idegfeszültségben. „Rab­szolgasors az enyém" - pana­szolják nemegyszer a kis „gond­nokok", amit mi, felnőttek talán az „eladtam a lelkem az ördög­nek" mondással kommentálhat­nánk a legtalálóbban. Aztán ha a lcedési vállalat igazgatótanácsá­nak elnöke szerint ha minden tervezett állami és városi támo­gatást megkapnak, akkor is leg­alább 70 millió koronával lesz kisebb a vállalat bevétele a szükségesnél. Leginkább a me­netjegyek és bérletek árának emelésével tudnák csökkenteni a pénzhiányt. Utoljára 1995 jú­liusában emelték a menetje­gyek árát, ám azóta jelentősen növekedett az üzemanyag, a pótalkatrész, az energia stb. ára. Jegyárat emelni azonban csakis a pozsonyi járási hivatal, vagyis az államapparátus jóvá­hagyásával lehet. Be is adták ez irányú kérvényüket még 1997 súlyos testi és lelki kimerültség következtében netán valamely munkafázis, feladatkör kimarad, s bekövetkezik a „tragédia" (el­patkol a tamagocsi), nemegy kö­zülük oly mérvű letargiába esik, hogy pszichológus legyen a tal­pán, akinek sikerül lelket verni a kárvallottba. Történik ez akkor, amikor a gazdáik által elhagyott csapzott szőrű, keserves tekinte­tű, otthonra és szeretetre vágyó kutyusok és cicák sokasága igyekszik új, embernek számító gazdira szert tenni - legtöbb esetben, sajnos, eredménytele­nül. Az állatmenedékházak du­gig telve vannak az emberi nemtörődés és kőszívűség szá­nalmas áldozataival. További nemkívánatos jelenséget is elő­idézhetnek az avatatlan kezekbe áprilisában, 1997 júliusától 14 százalékkal emelték volna a jegyárakat. A járási hivatal azonban tíz hónap elteltével sem foglalt állást az ügyben. Utoljára 1995 júliusá­ban emelték a menet­jegyek árát (A kassai közlekedési vállalat tavaly decemberben beadott kérelmének az ottani hivatal még karácsony előtt eleget tett, Zsolnán két és fél hónap alatt, Besztercebányán nem egész két hónap alatt megszületett a ha­tározat.) A fővárosiaknak annál jobb, minél később emelik a jegyárakat. Csakhogy Fabor meg van győződve arról - és nem ő az egyetlen -, hogy a já­rási hivatal nem azért halogatja a döntést, mert sajnálja a pozso­nyi utazókat, hanem azért, hogy az őszi választásokhoz mi­nél közelebbi dátummal kerül­jön sor az áremelésre. Mert a pozsonyiak nem egy állami hi­vatalnokot, hanem a főpolgár­mestert és a képviselő-testüle­tet okolják majd a népszerűtlen intézkedésért. És ott lesz a jó al­kalom, hogy elégedetlenségük a választások eredményében is megmutatkozzon. került tamagocsik. A károsodott, deformált lelkivilágú gyermekek kezében a hátborzongató szadiz­mus praktikáinak kiváltói is le­hetnek. Szemtanúja voltam, amint a minap az egyik, tíz év körüli kisfiú fagypont alá hűtötte a virgonc halacska vizét, aztán pedig hangos kacagás közepette 90 °C-ra hevítette fel, s szemlá­tomást élvezte a végeredményt, amikor a német játékprogram az áldozat haláltusája befejeztével a monitorra kivetítette, hogy ha­lászlé lett a halacskából. Szeret­ném remélni, hogy ennek a gye­reknek majd nem telik öröme a valódi állatok, esetleg embertár­sai kínzásában, sanyargatásá­ban. Rostás Alajos Felsőpatony Meglepetés a vonaton Gyakorta utazom a Mathias Corvinus kényelmes és elegáns gyorsvonaton. Jó érzés fog el, amikor az információt nem csu­pán szlovák és még valamilyen világnyelven tudatják az uta­sokkal, hanem magyarul is. Igaz, ez akkor történik, amikor egy több nyel­vet beszélő fiatal kalauz van szolgálatban. Bizony, a nemzet­közi vonatokon, különösen azo­kon, amelyek Magyarországon mennek keresztül, indokolt vol­na a személyzet magyarnyelv­tudása. Hajtman Kornélia Nána

Next

/
Thumbnails
Contents