Új Szó, 1998. február (51. évfolyam, 26-49. szám)

1998-02-02 / 26. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. FEBRUÁR 2. KOMMENTÁR A hetedik napon GRENDEL ÁGOTA Isten a hetedik napon hátradőlt trónusán, elégedetten körülnézett, és úgy döntött, neki is jár a pihenés. Megvan a föld, egybegyűltek a vizek, lettek világító testek az ég mennyezetén, pezsdültek a vizek élő állatok nyüzsgésétől, madarak repdestek a föld felett, megteremtette Isten a szárazföldi vadakat, teremtett embert az ő képére. „Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala." Eszembe jutott a Biblia, no meg a teremtés, s természetesen a mennynek és földnek teremtője vasárnap kora reggel. Amikor is nem dalos pacsirta verte ki az álmot a szememből, hanem a kotrógép meg a légkalapács zümmögésnek, fülemnek kedves muzsikának semmi esetre sem nevezhető dübörgése. Egy nap pihenés minden korban mindenkinek járt. A cselédnek is volt kimenője, a váltott műszakban dolgozóknak is volt szabadnapja, egykor, az „átkosban" ugyan nem mindig volt szabad szombat - sőt miután bevezették, voltak úgynevezett kommunista szombatok -, de egy szabadnap a héten járt. Manapság mint minden - ez is másként működik. Egyrészt, mert mindenki hajtja a pénzt, tekintet nélkül a családjára - igaz, azzal érvelnek, hogy a családért, a gyerekek boldogabb jelenéért és jövőjéért teszik, de ez csak azokban a családokban érvényes, ahol örülnek a gyerekek, ha nem látják a szüleiket-, másrészt, mert sokan dolgoznak olyan munkahelyeken, amelyek főnöke csak azzal törődik, hogy az üzlet menjen. Olyan feltételeket, határidőket kínál a versenytárgyalásokon, amelyeket nehéz „alulmúlni". (A félreértések elkerülése végett: tudjuk, hogy más szempontok is vannak a versenytárgyalásokon, no meg más lehetőségek - egy kicsit neked, egy kicsit többet nekem stb.) A munkás meg örüljön, hogy dolgozhat. S ha valami nem tetszik, mehet a sóhivatalba vagy munkanélkülinek, bármikor más lép a helyére, mert mindenkinek szüksége van pénzre (nem az alamizsnának is csak jóindulattal nevezhető munkanélküli segélyre), állásra. Ezért aztán Úristen ide, demokrácia oda, szabadnap ide meg oda, a hét hetedik napján is zúgnak a gépek. Mennyit ér egy név? VRABEC MÁRIA A minap egy magas beosztású gazdasági szakemberrel készítettem interjút. Kellemes meglepetésként ért, amikor hallván, hogy az Új Szóról van szó, első telefonbeszélgetésünk alkalmával magyarul szólalt meg, és azt is elárulta, hogy magyar nemzetiségű. Előre örültem a szerencsés véletlennek, és naivan azt gondoltam, ettől még érdekesebb lesz a beszélgetés. Hát, ami a dolognak ezt a részét illeti, bejött a számításom. Emberem ugyanis rögtön azzal kezdte a szakmai tárgyú interjút, hogy ő ugyan magyar családban nőtt fel, és magyar iskolába járt, de azért beszéljünk inkább szlovákul, mert ez, úgymond, „hivatalos érintkezés". Érveltem volna, hogy úgyis magyarul jelenik meg az írás, semmi értelme a szlovák nyelv használatának, pláne, hogy kettesben vagyunk. A szakember sokat sejtetően a törvényekre meg a főnökére hivatkozott, és mivel nem állt szándékomban ártani neki, belementem az államnyelvű diskurzusba. A meglepetés csak akkor következett, amikor búcsúzáskor megkérdezte, hogyan fog megjelenni a keresztneve. „Magyarul" - feleltem én, ez tűnt logikusnak. Az ominózus név viselője korántsem látta ilyen egyértelműnek a helyzetet. Hosszú magyarázkodásba kezdett valamiféle belső rendtartásról, amely tiltja a cégnél a magyar nevek használatát, az állam tiszteletéről meg a fontos és • ezért labilis pozíciójáról. Amikor azt mondtam, hogy a saját nevéről csak neki áll jogában dönteni, megpróbálta más oldalról is megközelíteni a problémát. Megtudtam, évek óta szlovák környezetben él, sokan nem is sejtik a magyar származását, a gyerekei nem tudnak magyarul. Ezen ne múljon, a név igazán lehet szlovák is. Egyszeriben eszébe jutott, mit fognak szólni a szülei, a rokonai. Abban maradtunk, hogy a keresztnevet magyarul írjuk, de ha valami „baj lesz belőle", ő majd rám fog hivatkozni. Már-már elintéztem volna az ügyet kézlegyintéssel, amikor a folyosón utolért, és suttogva megkért, maradjon inkább a szlovák, mert „ez a helyes, és tulajdonképpen ő is így látja jónak", (gy hát miközben egy magyar emberrel szlovák nyelven készített intetjú szlovák szövegét magyarra fordítottam, elgondolkodtam azon, mennyit ér egy név. Pontosan annyit, amennyit a viselője.... Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettesek: Grendel Ágota (felelős szerkesztő), Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorjn. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tíače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Szöveg nélkül. Szalay Zoltán karikatúrája A szlovákiai magyarság nem többletjogként kapta parlamenti képviseletét A félretájékoztatás művészete Érdeklődéssel olvastam Máté László Üzenet „odaátra" című írását a magyarországi nemzetiségek parlamenti képviseletének problémájáról az Új Szó január 27-i számában. Teljes mértékben egyetértek minden sorával, de elolvasva olyan érzésem támadt, mintha az általam nagyrabecsült szerző elfelejtette volna befejezni... L. JUHÁSZ ILONA Egy nagyon fontos dolog ugyanis kimaradt. Nem esett szó tudniillik arról, hogy a szlovákiai magyarság parlamenti képviseletét nem standard feletti jogként kapta a szlovák kormánytól, hanem ugyanúgy, mint pl. a Szlovák Nemzeti Párt vagy a DSZM honatyái, a parlamenti választásokon az elért szavazatok alapján jutottak be a mi képviselőink is a tisztelt Házba. A választópolgárok juttatták be A hazugság is, ha sokszor hangoztatják, igazsággá válhat. őket, nem pedig valamiféle nagyvonalú törvényhozás, pozitív diszkrimináció. Az utóbbi időben túl gyakran hangzik el kormánypárti szlovákiai politikus szájából, hogy a szlovákiai magyarságnak van parlamenti képviselete, bezzeg a magyarországi szlovákságnak nincs. Mintha nekik köszönhetnénk! S mintha a szlovákiai németekOLVASÓI LEVELEK Koalíciós vívódások Hónapok óta folyik a vita, mi legyen a Magyar Koalíció sorsa, ha megváltozik a választási törvény. Három lehetőség van. Az egyik párt listáján indulnak a többiek jelöltjei. Ez kényszermegoldás, ugyanis két pártot letörölne a politikai palettáról. A másik javaslat a választási párt, melynek volna választási párt frakciója, és az MK pártjai parlamenti részvétel nélkül tovább politizálnának? Ez eléggé suta megoldás. Legjobb lenne egy párt, amely egységesen politizál, az öt százalékos küszöb átnek, ukránoknak-ruszinoknak, lengyeleknek, horvátoknak, bolgároknak stb. volna. Gondolom, nem csupán az én ismeretségi köröm bosszankodik e miatt az érvelés miatt, hanem mások is. Vártam, vártuk, majd csak kommentálja, vagy tiltakozik valaki, de ez, sajnos, - tudomásom szerint - mind a mai napig nem történt meg sem a szlovákiai magyar, sem a magyarországi médiumokban. A szlovák kormánypárti képviselők meg csak egyre lelkesebben érvelnek ezzel a csúsztatásnak is alig minősíthető hazugsággal, s talán már ők maguk is elhiszik saját érveiket. És így aztán fokozatosan a külföldi közvélemény is: hiszen németországi ismerőseinknek is nem egyszer kellett elmagyaráznunk már, hogy milyen úton jutott a szlovákiai magyarság parlamenti képviselethez. Ahogy azt mondani szokták: a hazugság is - ha sokszor hangoztatják - igazsággá válhat. így aztán nem is lehet csodálkozni azon, amikor a Magyar Televízió l-es csatornájának január 27-i híradójában Avenasian Alex, a magyarországi örmény önkormányzat képviselője olyan értelemben nyilatkozik, hogy nem érti, miért halogatja a magyar kormány a kisebbségek parlamenti képviseletének megoldását, amikor azt a környező országok kormányai már megoldották. És hát tudjuk, Szlovénia kivételével bizony ez a többi posztkommunista országban korántsem így van. Azon se mérgelődjünk ezek után, ha Zdenka Kramplová külügyminiszter is olyan nyilatkozatokat tesz, hogy katasztrofális a magyarországi lépése pedig garantált. Ha van jobb javaslat, azt érdeklődve várom. Koleszár Mihályné Kassa Integráló szerepünk Az oly sokat hangoztatott „Szlovákia láttatásának tézise" annyira frappánsra sikeredett, hogy már a feudalizmusban „felejtett" Albánia és Algéria is élénk érdeklődéssel tanulmányozza 1989 novembere óta összeszedett „vívmányainkat". Félő, hogy a NATO-tagjelöltek első csoportjából való kimaradás züllesztőleg hat majd az egyébként jól képzett szlovák szlovákság helyzete, és hogy mennyire megtizedelték Magyarországon a II. világháború után az ott élő szlovákok sorait. Csak emlékeztetni szeretnék, hogy a II. világháborút követő lakosságcsere alkalmával nem a magyar kormány űzte el a szlovákokat Magyarországról, hanem az akkori szlovák kormány csalogatta őket az akkori Csehszlovákiába, az elűzött szlovákiai magyarok birtokaira, házaiba... Mert ez a szégyenteljes történelmi esemény az egyik legfőbb oka anNem a magyar kormány űzte el a szlovákokat Magyarországról. nak, hogy olyan drasztikusan csökkent a magyarországi szlovákság létszáma. Vannak helyzetek, amikor nem elég már, ha tudatában vagyunk igazunknak, azt bizony néha hangosan is el kell ismételni (mégpedig a megfelelő helyen és időben), ha a félrevezető propaganda már ilyen nagy méreteket ölt, annál többször, annál több helyen. Hogy félreértés ne essék, megismétlem: teljes mértékben egyetértek azzal, hogy már rég meg kellett volna, de legalábbis meg kell minél gyorsabban oldani a magyarországi nemzetiségek parlamenti képviseletének a problémáját. De közben azért lássunk és láttassunk világosan: ilyen alapon a miénk is megoldásra vár! A szerző olvasóként reagált Máté László e helyen megjelent cikkére. hadsereg erkölcsi tartására, az EU „kertalján" való csetlés-botlás pedig ugyancsak nem sok jóval kecsegtet bennünket a jövőt illetően, s nem hízelgő a kormánypárti politikusok számára sem. Bizonyítványügyben azonban a kormánypártiak alapos tapasztalataik vannak, a témakör „avatott" művelői. Ezen kétes dicsőségű „kategória" reprezentánsa többek között a Dunaszerdahelyi járás elöljárója is, aki karácsonyi ajándékként előre figyelmeztette a magyar tannyelvű alapiskolák igazgatóit - a lehető legutcaibb hangnemben -, hogy ha a félévi értékeléskor netán eszükbe jutna kétnyelvű dokumentumokat kiállítani, ki lesznek dobva munkahelyükről. Az elöljáró úr TALLÓZÓ ADEVARUL A bukaresti lap kérdésére válaszolva Andrei Marga román oktatási miniszter kijelentette: budapesti megbeszélései során nem tárgyalt egy romániai magyar egyetem kérdéséről. A válasz szerint a kérdést Göncz Árpád említette az általános megbeszélés keretében Constantinescu elnök múlt heti magyarországi látogatása idején, de azokon a megbeszéléseken, amelyeken Marga részt vett, nem vetődött fel. A lap a külügyminisztériumnak a magyarországi látogatás eseményeit összefoglaló korábbi közleményével kapcsolatban kérdezte az oktatási minisztert, ugyanis a szóban forgó összefoglaló értelmében az egyetem helye kijelölésre vár. A lap megjegyzi: ha a magyarországi látogatáson szó volt a magyar nyelvű romániai egyetem kérdéséről, akkor annak megtárgyalásából éppen a román oktatási minisztert zárták ki. LA LIBRE BELGIQUE Borisz Jelcin orosz elnök Viktor Csernomirgyin kormányfűre utalt pénteken, amikor bejelentette, hogy kiválasztotta utódját, vélte a lap. Az orosz államfő pénteken közölte, hogy 2000-ben nem indul a 3. elnöki mandátumért. Bejelentette: kiválasztotta utódját, de nem közölte annak személyét. A lap két árulkodó jelből vonta le a következtetést: egyrészt Jelcin azt is hangsúlyozta, hogy szeretné, ha a kormány 1999-ig, a következő választásokig a helyén maradna. Másrészt az államfő az utóbbi időben nemzetközi szereplések alatt rendszeresen és nem épp hagyományosan kettejük nevében beszél, a „Csernomirgyin és én" kifejezéssel kezdve felszólalásait. NEUE KRO N EN ZEITy N G Hillary Clinton, az amerikai elnök felesége néhány hónapja önálló rovattal rendelkezik az osztrák bulvárlapban, amelyben eddig a család hogylétéről számolt be, a pénteki számban megjelent írást viszont arra használta fel, hogy az osztrák közvéleményt is meggyőzze férje ártadanságáról a neki tulajdonított nőügyekben. „Ezen a héten a férjem keményen dolgozott az Unió helyzetéről szóló beszédén, mindketten részt vettünk a Fehér Házban egy rendezvényen és megtartottuk az összes határidőt. Sokan azt kérdezték tőlem, hogyan tudtunk összpontosítani a munkánkra, mialatt a Fehér Ház környékét újságírók hada fésülte át, hírek után kutatva" - kezdődik a cikk, amelyben Hillary elmagyarázza: „ez nekünk nem jelent újdonságot, hiszen a féljem politikai ellenfelei azóta, amióta bejelentette, hogy indul az elnökségért, megkísérelték legyőzni a legkülönbözőbb hamis vádakkal. Tapasztalatból megtanultuk, hogy a bizalom és a türelem az igazság győzelméhez vezet" -írta Hillary. még bizonyosan nem tudatosította, hogy egy olyan járás élén áll, amelynek több mint 90 százaléka a finnugor nyelvcsaládhoz tartozik. Remélhetőleg a közelgő választások lidérces álmai majd „kigyógyítják" ebből a tudathasadásos állapotból. Egy jelenségre érdemes odafigyelni a szlovák politikai színtéren. Arra, hogy a szivárvány csaknem valamennyi színében „pompázó", egymással hadakozó legtöbb szlovák politikai párt körében egy területen már tökéletes a konszenzus. Ez pedig a magyarellenesség, amelyben mindegyik „pályázó" igyekszik túllicitálni ellenlábasait. Rostás Alajos Felsőpatonyrét JEGYZET