Új Szó, 1998. január (51. évfolyam, 1-25. szám)

1998-01-13 / 9. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. JANUÁR 13. Adósok zsákutcája PÁKOZDI GERTRÚD Megdöbbentő mértékű a szlovákiai vállalatok eladósodása. Nem utolsósorban a körbetartozás miatt vállalatok százai várnak megtermelt és leszállított árujukért járó pénzre, az esetek nagy részében hiába. A behajthatatlan kintlevőségek és teljesítetlen kötelezettségek miatt lekötött pénzeszközök következtében a gazdaságban évről évre kevesebb pénz forog, ennek végül is a fejlesztés látja kárát. A kintlevőségeikre váró vállalatok közben maguk is adósokká válnak, és már a szinte szokásjoggá vált gyakorlathoz folyamodnak: nem fizetnek adót, majd a társadalombiztosítási tételek befizetéséről „feledkeznek meg", utána banki tartozásaik törlesztéséről, végül pedig alkalmazottaik fizetéséről... S miközben innét is, onnét is a fizetésükre olykor hónapokat váró alkalmazottak százai hallatják mind gyakrabban hangjukat, a kormány a félresikerült revitalizációs törvényen kívül nem kínált hatékony megoldást a körbetartozásból eredő gondokra. Tegyük fel, hogy a revitalizációs törvényt az a jó szándék hozatta létre, hogy a régi adósságaitól állami segítség nélkül megszabadulni képtelen, egyébként a sikeres tevékenységhez minden eszközzel felvértezett vállalatok végre tiszta lappal (pontosabban: adósság nyomasztó terhe nélkül) végezhessék munkájukat. Tegyük fel azt is, hogy a revitalizációs tervezeteket elbíráló bizottságban csupa elfogulatlan (értsd: pártoktól elfogulatlan) szakértő ül, és így valóban azok kapnak az e céléra szánt pénzcsomagból, akik esetében a legvalószínűbb, hogy a nekik megszavazott pénzinjekcióval talpra tudnak állni. A baj csak az, hogy a bankok nem tolonganak, hogy belefolyhassanak az adósságelengedési ügyletekbe, így még azok a vállalatok sem részesülhetnek az e célra szánt 70 milliárd koronás csomagból, amelyek valóban „rászolgáltak" az ilyen állami segítségre. A megoldás egyébként sem ez lenne, hanem az életképtelen vállalatokkal szembeni csődeljárások megindítása. Ehhez azonban hiányzik a kormányzati akarat. Pontosabban: a bátorság. S amíg nem lesz olyan kormánya az országnak, amely összeszedve bátorságát megteszi ezt a lépést, marad a revitalizációs törvény, ami jobb híján a legsommásabban így jellemezhető: Nesze semmi, fogd meg jól! JEGYZET Mit tud a lexikon? SIDÓ ÁRPÁD A vasárnaponként jelentkező Lépések című vitaműsorban a parlament külügyi bizottságának elnöke kissé elgaloppírozta magát. Több ízben is kifejtette meggyőződését, hogy ő amolyan két lábonjáró enciklopédiaként minden fontos történést gondosan elraktároz a szürkeállományában. Nem hagyott kétséget afelől sem, hogy az ő eszén nem lehet túljárni. Naprakész adatokkal rendelkezik minden élő és holt politikus tevékenységéről, megnyilatkozásairól. Čarnogurský jobban teszi, ha nem mocorog oly sokat az ellenzéki térfélen, hiszen Slobodník előtt nyitott könyv a KDM elnökének munkássága. Kukán se magyarázzon diplomatához illő józansággal, bűnös dolog nemzetközi szerződésekre hivatkozni. Duray pedig nyilatkozhat, amit akar, csak a vak nem látja, hogy ő Szlovákia déli területeire feni a fogát. Mivel a felsoroltak Slobodník szerint cáfolhatatlan tények, tulajdonképpen a kormány tagjainak a nagylelkűségét dicséri, hogy hajlandóak az ellenzék renitens tagjaival együtt mutatkozni. A bizottsági elnök kifejtette azon véleményét, mennyire tenne jót az ország polgárainak, ha a közelgő parlamenti választások során ismét az énekes kedvű, Pasienkyn csűrdöngölő párt vinné el a pálmát. Csupán így válhat valóra minden hazafinak az az álma, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételeit csak és kizárólag a szlovák kormány mondja tollba. Elég volt abból, hogy zsenge korú, történelem viharai által tépázott, védtelen országunk jövőjét megint mások tervezzék meg. A recept tehát világos, mindössze annyit kell tenni, hogy a legközelebbi össznépi vokscsatározás idején mindenki viselkedjen felelősségteljesen, és akkor nem lesz semmilyen gubanc. A testet öltött Révai-lexikon csupán arról feledkezett meg, hogy a legfrissebb közvélemény-kutatási eredmények egyáltalán nem kedveznek a kormánypártoknak. A rosszabbik esetben az eredményekkel nagyon is tisztában van, de már tudhat valamit, amiről nekünk még csak fogalmunk sincs... Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidő H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetóiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPR1NT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ A pénzügyminisztérium szatírja (Szalay Zoltán karikatúrája) Forrongásveszély a Balkánon; egy koszovói robbanást nehéz lenne lokalizálni Egy dátum, két veszély A jugoszláv politika már huzamosabb ideje elveszítette a változásra való képességét, a konzerválódott szemléletmód miatt a térség felett most újabb viharfelhők tornyosulnak. SINKOVITS PÉTER Belgrád nagy nehézségek árán vészelte át az óesztendő utolsó heteit, egyetlen eredményként azt könyvelhette el, hogy a szocialista Milan Milutinovics személyében Szerbia „végre" köztársasági elnököt kapott, a szokásos csalások gyanúperének közepette, de a nagyvilág fellélegezhetett, hogy nem Seselj csetnikvajda került az elnöki bársonyszékbe, és persze a szerbiai választópolgárok is jócskán beleuntak már a maratoni választásokba. A hatalom örömét azonban igencsak beárnyékolta a december közepén Washingtonból érkezett hír, miszerint a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság (Szerbia és Crna Gora) pénzügyileg, és természetesen politikailag is, továbbra is el lesz zárva a külviA világ fellélegzett, nem Seselj került az elnöki bársonyszékbe. lágtól, mindenekelőtt a nemzetközi bankvilágtól. A zárlat külső falát tehát nem bontották le, az még egy esztendeig érvényes, miután a Milosevics-rezsim nem teljesítette a megállapodások által is rögzített elvárásokat. A titkoltan gyászos hangulatnak megfelelően zárult így az év utolsó két napja, de legalább stílusosan: szerb rendőrök megverték a hét éve bezárt egyetemeik miatt tüntető koszovói albán diákokat, a nyugdíjasok pedig szilveszter napján állhattak sorba a bankok tolóablakai Örömteli találkozás December 18-án és 19-én újra megrendezte a párkányi papírgyár szakszervezete a nyugdíjas találkozót. Mindkét nap zsúfolásig megtelt az üzemi ebédlő helyisége. A találkozást Ziman szakszervezeti elnök úr nyitotta meg, majd Kolurusz úr szólt a nyugdíjasokhoz. Ezt követően tarka műsorral léptek fel az iskolai tánccsoportok, naelőtt, hogy felvegyék - a választási kampány során jóval korábbra beígért - járandóságukat. Az évek óta húzódó megoldatlanságok társutasként léptek át 1998-ra, január 15-e pedig ismét a kiújuló forrongások dátuma lehet. Montenegróban, a kisebbik tagköztársaságban Momir Bulatovicsnak ekkor kellene átadnia helyét Milo Djukanovicsnak, Crna Gora új elnökének, ez utóbbi azonban hónapok óta keményen elmarasztalta a belgrádi vezetést, az ország elszigetelődésével járó politikát, s számos nyilatkozatában Milosevics nyílt ellenfeleként lépett fel, kilátásba helyezve (a tengerparttal rendelkező) Montenegró további függetlenülését. A megméretésen vereséget szenvedett, Belgrád-barát Bulatovics már korábban bejelentette, hogy hívei a Djukanovics beiktatását megelőző napokban tiltakozó nagygyűléseket tartanak a „szecessziós elképzelésekkel" szemben, erre állítólag Szerbiából is érkeznek már a „forradalom" korábbi szakaszából jól ismert mítingelő csoportok. Helyzetismerők egy ideje nem zárják ki annak lehetőségét, hogy produkált zavargások révén a rendkívüli állapot bevezetésére kerülhet sor, s nem feledhető úgyszintén Bulatovics néhány héttel ezelőtti homályos kijelentése, miszerint majdan, január derekán a hatalmat nem a „szabálytalan eszközökkel" győzedelmeskedő Djukanovicsnak, hanem közvetlenül „a nép kezébe" adja át. Horvátország keleti részéből, Szlavóniából, Baranyából és Szerémség egy térségéből a tervek szerint e napokban távozik az UNTAES, miután teljesítette feladatát, megbízatási ideje lejárt, a korábban a szerbek által uralt terület pedig reintegrálódott. A helyszínen maradnak azonban január 15-e után is az ENSZ polgári rendőrségének tagjai és az EBESZ képviselői, ők gyobb és a kisebb tanulók egyaránt. Minden nyugdíjas kapott egy kis ajándékcsomagot, melynek valamennyi megajándékozott nagyon örült. Fellépett még a párkányi nyugdíjasklub „Julianka" nevű női énekcsoportja, akik vidám ének- és nótaszámokat adtak elő, és egy kedves éneket, amelyet az énekkar egyik nő tagja komponált. Mindenki vidám arccal, jó hangulattal távozott s azzal a reménnyel, hogy jövőre újra találkozni fogunk. Polák Julianna Párkány felügyelik majd a horvát kormány magatartását a maradék szerbség iránt. Mint ismeretes, korábban rendkívül sok szerb család menekült el ezekről a területekről a Dunán át Kis-Jugoszláviába, elsősorban a Vajdaságba, tovább rontva ott az amúgy is csappanó létszámú magyarság arányát. Nem e dátumhoz kötődően, de Szerbia déli tartományában, Koszovón is rendkívül feszült a helyzet, a köztársaság népességének egynegyedét alkotó albánok szemmel láthatólag megelégelték vezetőiknek a passzív ellenállásra alapozott stratégiáját, amely az évek elteltével csak sovány részeredményeket tuA szerb menekültek tovább rontják a vajdasági magyarság arányát. dott felmutatni. Lassan tíz esztendeje tart az Albániával és Makedóniával határos terület rendőri megszállása, időközben pedig Belgrád jóformán semmit sem tett a helyzet rendezése érdekében. Ezzel magyarázhatóak a mind gyakoribb egyetemista tüntetések, valamint hivatalosan is színre lépett az úgynevezett Koszovói Felszabad ítási Hadsereg, magára vállalva néhány terrorista akcióit, e szervezet valóságos létéről azonban nagyon keveset tudni. Mértékletességre intve Ibrahim Rugova, a koszovói albánok vezetője kijelentette: esetleges zavargások esetén Koszovóban nem lehetnek összetűzések, csak öldöklés, mert az erőarányok rendkívül kedvezőtlenek az albán fél számára. Nyugati politikusok is jól tudják, egy esetleges koszovói robbanást nagyon nehezen lehetne lokalizálni, ezért nem igazán meglepő, hogy a NATO a közeljövőben Koszovó-konferenciát tervez, nyilván tartva a helyzet további elmérgesedésétől. Pillanatfelvétel a jólétről Egy ismerős családdal futottam össze a karácsony előtti bevásárlások forgatagában. Elpanaszolták, hogy karácsonyi meglepetésként 800 korona többletköltséget kellett kifizetniük a megnövekedett áramfogyasztás miatt. Ez a 800 korona most nagyon hiányzik az ünnepek előtt, ezért a család úgy döntött: a karácsonyfájukon nem lesz szaloncukor és csokoládédísz. Inkább halat és gyümölcsöt vesznek, SME A malíkovái logikáról értekezik a lap kommentárja, s azt minimum illogikusnak találja. Anna Malíková, az SZNP alelnöke jelentette ki, hogy a párt egyetlen tagja sem menne panaszkodni külföldre, mert így rontaná Szlovákia külföldi megítélését. Emil Spišákra célzott, aki kilátásba helyezte, hogy a strasbourgi emberjogi bírósághoz fordul, ha a parlament nem tartja tiszteletben alkotmányos jogait, és nem juttatja neki azt a mandátumot, amelyet jelenleg Ladislav Hruška birtokol, holott az őt illetné az elhunyt Bartolomej Kunc után, s ezt már az alkotmánybíróság is kimondta. A malíkovái logika szerint az legkevésbé sem ront Szlovákia megítélésén az, hogy az SZNP alkotmánysértést követett el, amikor lehetetlenné tette, hogy Spišák megkapja az őt illető mandátumot, s az sem, ha a parlamenti képviselők nem tartanák tiszteletben az alkotmánybíróság döntését. E logika szerint nem a törvény- és alkotmánysértés árt, hanem az, ha a sértett az alkotmány alapján igyekszik védeni saját jogait. A nemzeti párt szerint nem azok rontják az ország hírnevét, akik lopnak, rabolnak, vagy nőket erőszakolnak meg, hanem áldozataik, akik az őket ért sérelmet bejelentik, s ezzel rontják a rendőrségi statisztikákat. MLADÁ FRONTA DNES A legolvasottabb cseh napilap a szlovákiai Lexa-klánról közöl írást, amely megállapítása szerint a legerősebb és legbefolyásosabb az országban. Ivan Lexa vezetésével a szlovák titkosszolgálat tevékenysége valóban titkos lett, ha a legenyhébb jelzőt használjuk is; az idősebb Lexa pedig a szlovákiai malmok monopolhelyzetben levő tulajdonosa. A Lexa-klán viszont anyagi helyzetét egyáltalán nem titkolja, most éppen „palotát" építtet Pozsony központjában, a Panenská utcában. A tervek szerint a villában fedett uszoda, szauna, tekintélyes terasz és néhány garázs is lesz. A lap felidézi, hogy Ivan Lexa vezetése alatt fokozatosan átalakult a szlovák titkosszolgálat, és soraiban szép számmal vannak a kommunista állambiztonsági szerv tisztjeiből. Lexa évek óta Mečiar kormányfő jobbkeze, bár viszonyuk homályos, és találgatások övezik. NOVÝ ČAS Ján Čarnogurský KDM elnök szerint az SZDK arra is felkészült, hogy egyetlen párttá olvadjon, ha a módosított választási törvény lehetetlenné tenné parlamentbejutását. Ez a probléma azért merült fel, mert a DSZM nagygyűlésén Vladimír Mečiar kijelentette, minden pártnak el kellene érnie az ötszázalékos küszöböt, függetlenül attól, hogy koalícióban indul e vagy külön. Vladimír Hagara, Mečiar mozgalmának szóvivője a lapnak azt nyilatkozta, hogy ez badarság. mert többre már nem futja. Néhány nappal később, már január elején szintén találkoztam egy fiatalasszonnyal, aki csak utólag tudott venni ajándékokat a gyerekeinek. A fenyőfa alá csupán szimbolikus játékok kerültek, mert az ünnepek idején az élelmiszerre kellett a pénz. Ajanuári segélyből aztán ha szerényen is, de bevásárolt. Ez csak két eset a sok közül. Pedig nálunk korábban Svájcról beszéltek, na meg jólétről. Ez azonban csak egyesek számára valóság... Hostina Irén Komárom TALLÓZÓ KOMMENTÁR OLVASÓI LEVELEK