Új Szó, 1998. január (51. évfolyam, 1-25. szám)

1998-01-12 / 8. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. JANUÁR 12. Misztikus nyolcasok FEKETE MARIAN A nyolcas számjegyet, a nyolccal végződő évszámokat a szlovákok misztikusnak tekintik, közli olvasóival a kormánylap főszerkesztője. A legnyolcasabb évfordulónak pedig 1848-at tekinti, és gondol itt egy 1848-as szlovák felkelésre. Meggyőződése, hogy a szlovák felkelés nélkül nem születhetett volna meg még a szlovákok nemzeti Memoranduma sem, nem lehetett volna Matica slovenskát, szlovák gimnáziumokat alapítani. A legeslegfontosabb szempontnak viszont azt tartja, hogy a másfél évszázaddal ezelőtti „felkelés" valahol felsorakoztatta, egymás mellé állította még azokat az embereket is, akik „magánemberként ugyanazon leányzó kegyeit keresik" (keresték?). Az utóbbi kijelentés alighanem éppoly értelmetlen számunkra mint bármely más, a misztikus számokra utaló handabanda. A nyolcassal végződő éveknek nem feltétlenül, és főként nem mindenki örülhet. 1918,1938,1948 vagy 1968 nem igazán kedvezett Szlovákiának. 1918-ban egy mesterséges csehszlovák állam született meg, amely nem igazán volt hajlandó a szlovák nemzet önrendelkezési jogait elismerni. 1938 Szlovákia számára a müncheni döntést, illetve az első bécsi döntés értelmében azt jelenti, hogy a többségében magyarlakta területeket (11 927 négyzetkilométernyi területet, 869 299 lakost, akik közül 86,5 százaléknyi volt a magyar és 9,8 százaléknyi a szlovák) Magyarországhoz csatolja vissza. 1948 a Szlovákiában abszolút kisebbségben levő kommunista párt hatalomátvételének, a pártállami garázdálkodások kezdetének éve. 1968 a prágai tavasz éve, de augusztus 21-én bevonulnak a Varsói Szerződés tagállamainak csapatai - a meghívó levelet állítólag Pozsonyban adták át, és azt főként szlovák kommunisták írták alá. Nem tudom, nem értem, miért misztikus a lap számára a nyolcassal végződő évszám. Én a helyükben inkább balszerencsésnek tartanám a nyolcasokat. Apropó: augusztusban, azaz nyolcadik hónapban és nyolcadikán születtem. KOMMENTÁR 1ECYZET Egy társaságban a minap arról folyt a vita, helyes-e, hogy mindössze néhány héttel a Magyar Koalíció és a Szlovák Demokratikus Koalíció együttműködési nyilatkozatának aláírása után Az autonómia korparancs címmel eszmefuttatás jelent meg Duray Miklós tollából. Mindannyian tudjuk, a szlovák és a magyar demokratikus erők együttműködéséről szóló okirat aláírása azért késett, mert a „magas szerződő felek" hónapokig nem tudtak dűlőre jutni az autonómia kérdésében. Végül, tudjuk, milyen megfogalmazásban, megköttetett és a pártirodákban páncélszekrénybe helyeztetett a szerződés. Voltak abban a társaságban néhányan, akik úgy vélték, kisebbségünk érdekében - finoman szólva - mellőzni kellett volna Duray cikkének megjelentetését. Ha nevén akarom nevezni a dolgot, le kell írnom e ronda szót: cenzúra. Van-e lapszerkesztő, aki magát demokratának tartva magára meri vállalni alkalmazásának ódiumát? Vajon mi a teendő ilyenkor? Elsősorban: hogyan lehet ilyen körülmények között elérni, hogy a Szlovák Demokratikus Koalíció politikusai a cikk megjelenése ellenére kiszámítható szerződő félnek tekintsék a magyarokat? A válaszom: az erdélyi példát kell követni. Ennek az a lényege, hogy az RMDSZ-ben sikerült olyan viszonyokat teremteni, amelyek között az RMDSZ-nek a magyar-román megbékélést kompromisszumok árán igenlő szárnya mellékvágányra tudja terelni a püspök köré tömörült radikálisok szerelvényét. Bizonyára előfordul, hogy Erdélyben is meg-megjelennek dagályos című eszmefuttatások a „Hogyan kellené"-ről. Az erdélyi és a szlovákiai magyar politikusok között az a különbség, hogy ott a nyitás hívei képesek helyre tenni a dolgokat, míg nálunk úgy tesznek, mintha semmi sem történt volna. Erdélyben a kisebbségi közéletiek már felfedezték, amit a mi politikusaink legtöbbje még csak nem is gyanít: a kiszámíthatóság jelentőségét. Európában, de az egész világpolitikában is erre épülnek a pártok, illetve az államok közötti kapcsolatok. Már-már az néha az ember benyomása, mintha némely szlovákiai magyar pártvezetők Vladimír Mečiartól tanulnák a kiszámíthatóságot. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán -gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPR1NT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Amióta megtudta, hogy a bérházunkban milyen rossz a fűtés, nálam akar albérletet kivenni. (Gossányi Péter karikatúrája) A politikai erkölcsök és a hétköznapok kapcsolata Pénz és demokrácia TALLÓZÓ Mondják ott, és már tudjuk itt: a demokrácia játékszabályainak érvényesítése, megtartatása és megtartása nem olcsó mulatság. Az „ott", természetesen a Nyugat, és az „itt" az meg mi vagyunk, a Lajtától keletre. DUSZA ISTVÁN Ebből következhetne az is, hogy a rendelkezésre álló pénz arányában nő vagy csökken a demokrácia. A merev logika szerint van benne valami, bár az állampénztárt szemrevételezve akár matriarchátusban is élhetnénk, ahol a népesség fele - a férfiak - biztosan másodrendű állampolgárok lennének. Csakhát semmi sem úgy van, ahogyan az első pillantásra tűnik... Hallom a minap, hogy az Egyesült Államokban többet költenek a politikusok választási pénzei eredetének tisztázására, mint amennyit azok az összegek kitesznek. A Clinton választási pénzeinek eredetét firtató vizsgálat bizottsági költségei többe kerülnek, mint amilyen nagy az érintett összeg. Biztos vagyok benne, hogy nálunk az ilyen pénzek töredékösszegéért kideríthető lenne, milyen pénzügyi tranzakciók, bújtatott támogatások és korrupciós pénzek terhelik a kormánypártok bűnlajstromát. A téma szinte tetszés szerint kiszélesíthető, ha a kormány némely tagjainak és a privatizáció botrányait vizsgálnák. Gondoljuk csak el! Voltak ennek az országnak olyan miniszterei, akiknek végtelen szakértelmére olyan árnyékot vetett egy-egy kipattant botrány, mint elefánt a hangyára. Nem egy olyan minisztere volt a Mečiarkormányoknak, akiket maga a szerecsenmosdatás virtuóza sem tudott megtartani miniszteri bársonyszékükben. Hogy ezek egészségi okokra hivatkozva vagy más fontos tanácsadói posztokat elfoglalva távoztak a kormányból egy-egy nagyvállalat élére, az a politikai pornográfia része. Annyi mindenképpen bizonyos, hogy nem jártak rosszabbul. Egy-egy privatizált mamutvállalat vezetői székében ülve sokkal többet tesznek zsebre, mint a valamilyen módon mégiscsak szabályozott miniszteri fizetésük volt. Ami igazából eltörpül a politikai kedvezményezettként általuk és családjuk által privatizált közvagyon értéke mellett. így ahelyett, hogy örökre eltiltattak volna a közügyek gyakorlásától, feddhetetlen erkölcsű vezetőként mutogatják magukat. Még akkor is, ha egy-egy korrupciógyanús intézkedésükkel egész ágazatok működését veszélyeztették. (Az ország kenyerét csak azért nem emlegetem, mert ez a politikusok kedvenc frázisa.) Olyan ez az egész, mintha egyes Nem számít semmilyen erkölcs, jogállam és demokrácia. emberek eleve elrendeltetésszerűen a demokrácia és a piacgazdaság rendíthetetlen kivételezettjei lennének. Nem számít semmilyen erkölcs, jogállam és demokrácia, nekik kijár a politikusi szerep vagy a kivételezetten magas bér. Rendíthetetlenek még akkor is, ha már a büntetőjog határait érinti mindaz, amit a közvagyonnal tesznek. Ebben a közvagyonban lehet akár olyan dolog is, amely kisebb vagy nagyobb közösségek szellemi tulajdona, mégha magánvagyonná transzformálták is azt, éppen ennek a közösségi szellemi tulajdonnak a megmaradása érdekében. Az tény, hogy ettől a vállalat csak igen nehezen lesz a társadalmi vonzáskörzet, a nagyobb vagy kisebb közösség vagyona, amely a szociológiailag megmagyarázható, magasabb rendű eszmeiség szerint mégiscsak magáénak érzi a jövőbeni sorsát. Sajnos az effajta, egyetlen kézlegyintéssel az üres moralizálás közegébe utalható gondolkodásmód egyáltalán nem divatos manapság. Elvégre minek is vesztegetnénk érvényesítésére energiát, ha az egész társadalom könnyedén megkerüli a politikában, a gazdaságban és a kultúrában naponta megjelenő erkölcsi akadályokat. Nem véletlen, hogy ez a társadalmi légkör olyan negatív erkölcsi értékrendet szül, amelynek ködéből ismét feltűnnek a köztiszteletnek örvendő személyiségeknek kijáró társadalmi és vezetői posztokon ilyen-olyan emberek. Vannak köztük, akik a letűnt kommunista rendszer kádereiként kiválasztatva már uralkodtak emberi sorsok fölött. De olyanok is akadnak, akiknek a röpke hét és fél év alatt sikerült annyira lejáratni magukat, hogy lelkükre rinocérosz bőr keményedett visszakapaszkodásaik során. Ezek az emberek mesterien értenek a kiváráshoz, nem nyíltan támadó, erős nagyvadak, hanem amolyan dögevő kisragadozók. A nagypolitika „erkölcsei" és a társadalom mindennapjainak „morálja" így köszön vissza egymásnak, s a két szféra annyiban hasonlít egymásra, amennyiben mindkettő elválaszthatatlan része a másiknak. Szervesülnek egymással, s a mindennapok erkölcse egyre inkább feloldódik a politika erkölcstelenségeinek kénsavában. Kétségtelen: mindez moralizálásnak is mondható, de csak ez véd meg attól, hogy a bőrünket maró savak elérjék a lelkiismeretünket és elpusztítják azt. Nincs más útja a tisztességnek, még akkor sem, ha politikus vagy éppen újságíró, pedagógus vagy pap, mérnök vagy munkás az ember. Ez a magánemberi tisztesség és közéleti tisztaság minden pénzt megér. Sokkal többet is, mint amennyi hiánya következtében kockán forog. LIDOVÉ NOVINY Prága. Csehország lakosságának majdnem 80 százaléka támogatja a Josef Tošovský vezette új kormányt. Az emberek fele mégis úgy véli, hogy a kormánynak júniusig, a várható idő előtti választásokig kellene csak hivatalában maradnia. A Václav Klaus vezette Polgári Demokratikus Párt (ODS) „lázadói" által alapított úgynevezett véleményplatformot ugyanakkor a megkérdezettek majdnem 60 százaléka támogatja. Egyebek között ez derült ki abból az országos felmérésből, amelyet a prágai Median közvéleménykutató intézet készített polgári lap számára. A felmérés szerint a megkérdezettek 78,5 százaléka elégedett a Tošovský-kabinet személyi összetételével, míg 21,5 százalékuknak nem tetszik. Mindezek ellenére az emberek 52,6 százaléka úgy véli, hogy a kormánynak csak júniusig kellene hatalmon maradnia. A megkérdezettek 58,3 százaléka támogatásáról biztosította a Klaus-párton belüli ellenzéki „véleményplatformot": a frakció önálló párttá alakítását a megkérdezettek 55,4 százaléka üdvözölné, 44,6 százalékuk viszont ellene van. Ha a frakcióból párt alakulna, a megkérdezettek 23,7 százaléka volna hajlandó rá szavazni, míg 76,3 százalékuk nem. MLADÁ FRONTA DNES A szlovák-cseh államhatár továbbra is olyan lyukas mint az ementáli sajt. Bizonyíték erre, hogy a cseh-német határon tavaly több mint 18 ezer menekültet tartóztattak fel, akik, mint kiderült, szinte kivétel nélkül a szlovák-cseh határon keresztül kerültek illegálisan Csehországba - írta a legolvasottabb prágai napilap. A szlovák-cseh határon csak a cseh határőrség mintegy 26 ezer személyt tartóztatott le a múlt évben, akik illegálisan próbáltak meg bejutni Csehország területére. Az ezt megelőzé két évben a letartóztatottak száma húszezer körül mozgott, ami azt jelenti, hogy a tavalyi évben növekedés volt tapasztalható. Jan Husár, az észak-morvaországi határőrség és idegenrendészet parancsnoka a lapnak elmondta, hogy a menekültek három módon próbálnak meg Csehországba jutni. Az első és leggyakoribb mód, hogy kétes hitelű utazási irodák kirándulást szerveznek számukra Csehországba. így szinte probléma nélkül átlépik a határt, majd eltűnnek, s általában a cseh-német határon találkoznak velük ismét a határőrök. A második utat a vonatok jelentik, amelyek jelentós részét a szlovák-cseh határon még mindig csak igen felületesen ellenőrzik. A harmadik klasszikus út pedig a zöldhatár. A lap értesülései szerint a szlovák-cseh határ túl nagy áteresztőképességére Németország már több ízben is felhívta az illetékes cseh hatóságok figyelmét. Elkallódott képeslapok Karácsony előtt egy héttel megírtam szeretteimnek, a rokonoknak és jó ismerősöknek a karácsonyi üdvözleteket, nem kevesebbet, mint tizenkét darabot. Bedobtam mindet a lakótelepen, a Tulipán kocsmánál levő postaládába. Sajnos, egyetlen egy sem érkezett meg a címzettekhez Muzslára, Szalkára, Újvárba, Késmárkra. Mindegyiket felhívtam telefonon, így tudtam meg. Nem tudom, hol maradhattak a lapok, talán a postaládában, talán a ládát kiürítő kézbesítő táskájában, vagy csupán a párkányi l-es posta hanyagsága okozta a kellemetlenséget? Polák Julianna Párkány A technika bűvöletében? Karácsonytájt filmkockánként idéződnek fel lurkókorom gondtalan vakációi, gyermekded csínytevései, természethódító körútjai. Hányszor ténferegtem haza rogyadozó térddel, csonttá fagyott nadrágban és pirospozsgás arcomon korongütötte friss sebekkel a hógolyócsaták, szánkázások és hokiütközetek színhelyéről? Gyakorló pedagógus létemre a fent elmondottakkal szemben mérhetetlen szomorúsággal tölt el a tény, hogy a vakáció ideje alatt falvakban, kisvárosokbanjárva, elvétve találkoztam spontán gyerekközönséggel, a természet kínálta „csodákat" önfeledten élvező fiatalokkal. Minek a rovására írható ez a deficit? Ugye nem nehéz kitalálni! Bizony az ún. „csodaládák" - tévé, video, számítógépek - ludasak ebben, amelyek „rabláncra" vernek gyermeket, felnőttet egyaránt, s az erőszak és brutalitás legzsarnokabb módjaival „szórakoztatják" áldozataikat. E könyörtelen médiahatás dicstelen eredményei már napjainkban is markánsan tapinthatók - gerincferdülés, asztmatikus tünetek, túlzott agresszivitás, keringési zavarok stb. E tényt ismerve elismerésre méltó példa volt a dióspatonyi turistaszervezet újévi gyalogtúrája Belkovics Laci bácsi szervezésében, amelyen csaknem 100 szülő vett részt gyermekeivel, s tette meg bonyoldalmak nélkül a 12 km-es távot Dióspatonyból a KisDuna romantikus közegébe. Rosta Alajos Felsőpatonyrét Erdélyi példa TÓTH MIHÁLY OLVASÓI LEVELEK