Új Szó, 1998. január (51. évfolyam, 1-25. szám)
1998-01-09 / 6. szám, péntek
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. JANUÁR 9. TUBA LAJOS Csalódás érte azokat az idős embereket, akik január első napjaiban a regisztrációs helyeken kérték vagyonalapi kötvényük kifizetését. Kiderült: bár a törvény szerint erre joguk volna, a pénzre egyelőre sem számíthatnak. Tavaly októberben még arról volt szó, hogy semmi dolguk sem lesz: a jogosultaknak automatikusan eljuttatják a pénzt. December végén változott a kép, de még azt is el lehetett volna viselni, hogy 35 koronáért beadnak egy nyomtatványt. Amikor azonban már fizetni kellett volna, az illetékesek kijöttek a farbával: az idősek várják meg a hivatalos levelet, aztán majd azzal vonuljanak el a regisztrációs helyekre. Levél persze nincs, és azt sem tudni, hogy mikor lesz - februárral kapcsolatban hangzottak el valamiféle homályos ígéretek. Sajnos, nagy a valószínűsége annak, hogy az idős emberek elbolondításának ezúttal nemcsak az a feltűnő ignorálás az oka, amellyel a mečiarista Nemzeti Vagyonalap négy éve a nyilvánosságot és a kisembereket kezeli. A privatizációs ügynökség anyagi gondjai közismertek, a költségvetésével kapcsolatos decemberi parlamenti vitában is többször utaltak arra, hogy nem biztosított a hetven évesnél idősebbek kifizetéséhez szükséges 2 milliárd korona. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen nem volt elég, hogy az ország vagyonának jó részét szinte ingyen adták oda a párthű vállalkozóknak, egyre több hír jelenik meg arról, hogy ezek a megajándékozottak vérszemet kaptak, és még a számukra megszabott nevetséges vételárat sem törlesztik. Miért is tennék, ha tudják: az apparátus minden körülmények között megvédi őket? A helyzet őszinte feltárása a jelenlegi rezsimnek nem szokása, ennek a levét iszszák most meg a hivatalokban bolyongó idős emberek. A mostani cirkusz háromszázezer embert sújt. Rajtuk kívül még ott van az a több mint kétmillió polgár, aki teljesen reménytelenül néz a tulajdonában lévő Meciar-kötvényre. A hivatalos ár hiába lépte túl a 11 ezer koronát, a valós árfolyam már ötezer korona alá csúszott. Emellett még hálásak is lehetnek annak, aki ennyiért megveszi tőlük. A vagyonalap most nem tud előteremteni kétmilliárd koronát, 2001-ben, az öszszes kötvény lejártakor viszont 30 milliárdot kell majd kifizetnie. Idősek pénze JEGYZET Husálchuszár TÓTH MIHÁLY Beérőben a féloldalasra sikeredett szlovákiai magyar pártstruktúra elfajzott gyümölcse. Miközben azon morfondíroz az ember, hogy elképzelhető-e korszerűtlenebb politikai erő az imavasárnapokra építő keresztényekénél, a Csaba királyfi el jövetelét váró nemzetiekénél vagy a fideszesedő liberálisokénál, a postás kétszer csenget, jelezve, hogy meghozta az újságot. Benne a távirati iroda szikáran megfogalmazott híre: Gyimesi György Magyar Népi Mozgalma és Vladimír Ďaďo Szlovákia Kommunista Pártja, úgymond, közös fáradozásra készül. Valahogy úgy érzem magam, mint az a férj, aki imigyen dicséri meg feleségének agyi adottságait: „Barátnőd, a Malvin még nálad is butább!" Ez a helyzet, és én az ügy érdekében kész vagyok sok mindent feledni. Feledni azt, hogy Gyimesi az 1989-es fordulat után Husák egyik legkegyeltebb keletszlovákiai huszárjaként lett az Együttélés kemény magvának alkotórésze. Segédirodalom: Gy. Gy. összes vadászélménye Afrikától Kamcsatkáig. Kompromisszumokra is kész vagyok, így előfordulhat, hogy mostantól kezdve el-elmegyek a somorjai templomba vasárnapi nagymisére, Gútoron pedig beszervezek néhány szlovák ajkú polgártársat a Repül a, repül a turulmadár vetélkedőbe. Már-már el is hittük, hogy befejeződött a dél-szlovákiai magyar bolsevikok átalakulási folyamata. Nincs mese, kevesen vagyunk, mindenki mindenkit ismer, így tudjuk, melyikükből lett buzgó keresztény, még buzgóbb keresztyén, kékmadár-reptető liberális, netán lóbélből jövendőmondást tanuló sámánjelölt. Tudjuk, melyikük bizonyította jó ízlését, és fordított mindörökre hátat a politikának. Ezek többé-kevésbé becsülni való emberek, akik legalább megígérték, hogy rálépnek a damaszkuszi útra. Azzal, hogy Gyimesi György lepaktált Vladimír Ďaďóval, bebizonyította: esze ágában sincs a történtekből levonni a tanulságot. Madarat tolláról. Úgy tűnik, ott folytatnák, ahol az 1968 után hatalomra került söpredék 1989-et követően abbahagyta. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 Oft Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásén felel Slezákné Kovács Rdit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) llirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šainorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače. Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Nagyon kevés a hó, a politikai kultúra még kevesebb... (Gossányi Péter karikatúrája) TALLÓZÓ Tévedtek-e az MK képviselői, amikor elfogadhatatlannak kiáltották ki a törvényt? Jog és igazság I. Szeptemberben megszületett az alkotmánybíróság döntése az államnyelvről szóló törvénnyel kapcsolatban, s a taláros testület az előrejelzésektől eltérően „csupán" egy pontban találta alkotmányellenesnek a törvényt. CSÁKY PÁL Azóta hónapok teltek el, a sajtóban néhány értékelés is megjelent a témáról, ezek a legtöbb esetben eléggé felszínesen vizsgálták a döntést és annak várható hatásait, s elkerülték az alapkérdések megválaszolását. A legfőbb kérdés, amelyet érzésem szerint fel kell tennünk önmagunknak, s amelyre meg kell adnunk a választ: ha az alkotmánybíróság „csupán" egy pontban találta alkotmányellenesnek a törvényt, tévedtek-e a Magyar Koalíció képviselői, amikor elfogadhatatlannak kiáltották ki a törvényt? A válasz egyértelmű: nem tévedtek. A masszívan elutasító véleményt támasztják alá az Európa Tanács szakértőinek véleményezései csakúgy, mint az EBESZ szakértőinek dokumentumai és több független, nemzetközi tekintélyű szakember anyagai. A közelmúltban Budapesten néhányan egy nemzetközi nyelvészeti szimpóziumon vettünk részt; egy ilyen rövid írásban felsorolni sem tudom azon európai, USAbeli, kanadai és ausztrál szakemberek nevét, akik a legkülönbözőbb szempontok alapján vették górcső alá a törvényt, és mondtak róla lesújtó véleményt. Hadd idézzem közülük a számunkra is legmeglepőbb elemzést, a belga Bart Driessen 20 oldalas analízisét arról, tételesen hol és miben sérti a szlovák nyelvtörvény az érvényes nemzetközi kereskedelmi egyezményeket, vagy az ausztrál dr. Fernand de Varrens 22 oldalas tanulmányát, amelyben a nyelvi jogokat nemzetközi összehasonlítás alá véve a szlovák nyelvtörvényt a legelítélendőbb példaként említi. Az alkotmánybírósági döntés tükrében azt jelentené mindez, hogy tévednek a nemzetközi szaktekintélyek is, téved Patrick Thornberry brit professzor, a téma egyik legelismertebb szakértője, aki az EBESZ számára készített nagyon kritikus hangnemű elemzést a törvényről, téved a bécsi dr. Heinz Tichy, az ET szakértője, és téved a magyar Kontra Miklós is, aki történelmi összehasonlítások alapján mutatta ki a nyilvánvaló és erős visszalépést? Téved a dán Tove Skutnabb-Kangas, a klagenfurti Brigitta Busch, téved Miroslav Kusý professzor és a torontói A szlovák nyelvtörvényt a legelítélendőbb példaként említi. egyetemről jött Amir Hassanpour vagy az Illinois állam egyetemén tanító Douglas Kibbee professzor is? A politikai vetületet is behozva a képbe: téved az ET meg az EBESZ, téved az Európai Unió, az Európa Parlament és az USA kormánya, amelyek kiállnak a szlovákiai kisebbségek nyelvi jogainak biztosítása mellett, és számon kérik a szlovák kormányon a kisebbségi nyelvek védelméről szóló törvény elfogadását, még az EUcsatlakozási tárgyalások megkezdését is eme pont teljesítéséhez kötve? S hogy még pikánsabb legyen a dolog: megtévedt-e Dušan Slobodník, Jozef Prokeš vagy Eva Garajová, akik Svájcban, az amerikai Project on Ethnic Relations nevű alapítvány rendezvényén aláírásukkal erősítették meg nem csupán azt, hogy szükség van a kisebbségi nyelvek használatát elősegítő törvényre, de azt is, hogy a szlovák parlamentben maguk fogják azt kezdeményezni? Nem, nem tévedtek: az előbbiek a nemzetközi szakértők elfogulatlan szemével azt látják a törvényben, ami az a valóságban: a nyelvi diktatúra megnyilvánulását. A szlovák képviselők sem tévedtek, amikor elismerték, úgy lehet helyreállítani a nyelvi jogok egyensúlyát Szlovákiában, hogy törvényt fogadnak el a kisebbségi nyelvek használatáról is: csak hát azóta némileg megváltozott a koalíciós széljárás, s döntésével beállt a sorba az alkotmánybíróság is. Hogyan is mondta Illyés Gyulánk Egy mondat a zsarnokságról című versében? Hol zsarnokság van, ott zsarnokság lakik nem csupán a hivatalokban, de a konyhában, sőt a hitvesi ágyban is. Analóg módon: ahol nacionalizmus uralkodik, ott megtalálható nem csupán a kormányhivatalban vagy a parlamentben, nem csupán néhány korlátolt ember szívében - de a jelek szerint az alkotmánybíróságon is. Szlovákiában furcsa játék zajlik, amelynek célja a kisebbségi jogok rafinált, lépésről lépésre történő csökkentése. A rend kedvéért nyúljunk vissza 1968-ig: akkor elfogadták a 144. számú alkotmánytörvényt, amely komoly jogokat és többlépcsős autonómiát garantált a kisebbségeknek, de amelyet a valóságban sosem tartottak meg. Az 1990-ben elfogadott nyelvtörvény már jócskán korlátozta a kisebbségi nyelvek használatát; az egyik legfurcsább rendelkezése az volt, hogy a hivatalos érintkezés során az állampolgár használhatja az alkotmány értelmében anyanyelvét, a hivatalnok azonban nem kötelezhető arra, hogy vele ezen a nyelven kommunikáljon. 1991ben a volt Szövetségi Gyűlés elfogadta a polgári szabadságjogok alkotmánylevelét, amely megszüntette a 144-es alkotmánytörvényt, s bár helyette jelentős jogokat deklarált, azok gyakorlását végrehajtási törvényekhez kötötte. Mondanom sem kell talán, hogy ezek a törvények soha nem készültek el. A szerző az MKDM parlamenti képviselője. NOVÝ ČAS A lap interjút közöl Juraj Hraškóval, a Demokratikus Baloldal Pártjának köztársaságielnök-jelöltjével, aki elmondja: a választási csatában előnyére válhat, hogy senki sem tud semmilyen kompromittáló anyagot, dokumemtunot felhasználni ellene, mert ilyen nem létezik. „Az én gyerekeimnek nem kell majd amnesztiát adni. S hogy párttag voltam? Igen, az voltam, és ezt vállalom is. A szüleim szegények voltak, és csak így tanulhattam tovább, de a titkosrendőrséghez nem volt közöm soha, a lusztráció során ez bizonyítást nyert. Nem tudom, mit húzhatnának elő. Hogy szeretóm van? Büszke lennék, ha ez sikerülne nekik" - mondta Hraško, viszont elárulta, hogy kétszer nősült, de mindkétszer ugyanazt a nőt vette feleségül. A tudományos munkája a házasság rovására ment, de végül mindketten rájöttek, hogy a másiknál nem találnak jobb partnert. Hraško ateistának vallja magát, de hangsúlyozta, hogy a Tízparancsolat szerint él és cselekszik. PRÁCA A jelenlegi legerősebb szlovákiai politikai tömörülés, az ötpárti SZDK szóvivője, Mikuláš Dzurinda adott interjút a lapnak. A Práca kérdésére, mit tesz kormányzása első száz napja alatt az SZDK, ha kormányalakítással bízzák meg, Dzurinda elmondta: mindenekelőtt azokat a demokratizációs változtatásokat kell véghezvinni, amelyek meggyőzik Európát arról, hogy Szlovákia demokratikus állam. Ezek közé tartozik az új parlament létrehozása, a parlamenti bizottságoknak az arányosság elve szerint való felállítása, valamint a közszolgálati televízió és rádió valódi függetlenségének biztosítása. Dzurinda szerint a demokrácia megerősítése után következhet a nehezebb feladat, a gazdaság talpra állítása. „Bármilyen kormány kerül hatalomra, mindenképpen aláaknázott területen lépked majd, és nagyon óvatosan kell kezelnie azokat a problémákat, amelyekkel évekig nem foglalkozott senki" - nyilatkozta Dzurinda. MLADÁ F RONT A D NES A legolvasottabb cseh napilap szerint a szlovák-cseh államhatár olyan lyukacsos, mint az ementáli sajt. Ennek bizonyítéka, hogy a német-cseh határon tavaly több mint 18 ezer menekültet tartóztattak fel, akik szinte kivétel nélkül a szlovák határ illegális átlépésével kerültek Csehországba. Mindemellett a cseh határőrök további 26 ezer menekültet vettek őrizetbe cseh oldalon, a szlovák határ közelében. Németország már többször felpanaszolta Prágának a szlovák-cseh határ őrizetlenségét, és a cseh belügyminisztérium is elismerte, hogy a szlovák-cseh határon valóban sok a probléma, és a határt nem őrzik megfelelően. Veszélyes vizeken Naponta jelennek meg az újságokban oktatásügyünkkel foglalkozó írások, melyeket rendszeresen elolvasok. Nem kerülte el figyelmemet Domsitz Jenő tanító úr írása sem az Új Szó 1997. dec. 15-i számában. A tanító úr nézeteivel, a probléma elvi megközelítésével alapvetően nem értek egyet. Az írást átfogóan elemezte Vojtek Katalin Ki akadályozza a pedagógust munkájában? című dolgozatában (napilapunk dec. 22-i száma). Vojtek Katalin érvrendszerét maradéktalanul helytállónak tartom, és írását minden újságolvasó figyelmébe ajánlom. Miután újságírónk elemzésében rávilágított Domsitz. tanító úr valamennyi, alapvetően helytelen szemléletbeli megnyilvánulására, részemről mindössze a következő, nemzeti közösségünk számára sok veszélyt rejtő megállapítására hívnám fel nyomatékkal a figyelmet. Idézek belőle: „Nem egészen értem, hogy a szövetség miért akar görcsösen érdekvédelemmel foglalkozni..." A kérdésre kérdéssel válaszolok: Ki vállalja elsősorban az érdekvédelmet, ha nem a jogfosztó intézkedések által leginkábbérintettek? Ki tiltakozik elsősorban az egészségügyi dolgozókat, a vasutasokat, a bányászokat, a közúti tömegközlekedés dolgozóit ért sérelmek ellen? Nyilvánvalóan maguk az érintettek, vagyis: az egészségügyi dolgozók, vasutasok, bányászok... Az oktatásügyben éppúgy ez a legtermészetesebb. Arról nem is szólva, hogy a pedagógusszövetség alapszabályzatából közvetlenül következik az érdekvédelmi tevékenység. Együd László Feled A nagy durranás A napokban Galántán szemtanúja voltam egy furfangosan időzített és kivitelezett durranásnak. Egy idős néni közvetlen közelében történt, ijedtében még a bevásárlószatyrát is elejtette. A durranás zsenge korú elkövetői pedig hahotázva szemlélték a néni reakcióját. Valószínűleg eszükbe sem jutott, hogy az utcán beteg emberek is közlekednek, akik számára a hirtelen megrázkódtatás tragikusan is végződhet. Szabó Sándor Királyrév KOMAAENTÁR OLVASÓI LEVELEK