Új Szó, 1998. január (51. évfolyam, 1-25. szám)

1998-01-08 / 5. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. JANUÁR 8. Az alsó 700 ezer PÁKOZDI GERTRÚD A Szakszervezeti Szövetségek Konföderációjának szakértői ál­tal kidolgozott elemzés szerint tavaly ennyien tartoztak a leg­alacsonyabb jövedelmű alkalmazotti kategóriába. Tehát leg­alább ennyien vannak azok, akiknek havi átlagkeresete éppen hogy csak fedezi a család legszükségesebb havi kiadásait, megtakarításra már a „legnagyvonalúbb" számítások szerint sem jut több belőle havi 3 koronánál. Pontosabban: ez volt a helyzet a múlt év derekán, amikor a kormány megszorító gaz­dasági intézkedések csomagjával „kedveskedett" az ország la­kosságának. Ennek hatására növekedett egyebek között a víz­és hőszolgáltatási díj, a koncessziós illeték. Ezeket a tételeket minden átlagcsalád befizeti az államkasszába, hiszen vízre szüksége van, és megfagyni sem szeretne télvíz idején... A szakszervezeti elemzéskészítők szerint az átlagkeresetek idei feltételezett növekedése ellenére a folyamatos áremelke­dések miatt a reálbérek csökkenésével kell számolnunk. To­vább romlanak tehát az „alsó 700 ezerbe" tartozók - háromta­gú átlagcsaláddal számolva több mint 2 millió szlovákiai la­kos - megélhetési költségei. Lehetséges, hogy ritkábban tár­csázzák majd fel barátaik, rokonaik telefonszámát, megrög­zött dohányosokként esetleg ritkábban gyújtanak rá egy-egy szál „olcsó" cigarettára, de az általános pénzromlás következ­tében az átlagcsalád aligha tud majd spórolni. Ismert Szlovákia Európai Unió általi megítélése. Az is köztu­dott, hogy a múlt év decemberében született luxemburgi dön­tést miképpen értelmezi a kormány. Sikernek könyveli el azt, ami legjobb esetben is udvarias elmarasztalásnak minősíthe­tő. A kormány továbbra is pirulás nélkül állítja, hogy makro­gazdasági eredményei alapján az országnak mindenképpen ott volna a helye az első körben EU-taggá váló várományosok csoportjában. Nos, az ország makrogazdasági eredményeinek elismerése ellenére figyelembe kellene vennie a kormánynak, amire gazdasági vonatkozásban figyelmeztetett az EU­tagfelvételi kérvényünket értékelő Európai Bizottság. Szólt többek között e dokumentum a revitalizációs törvény és a pi­acgazdasági törvények összeférhetetlenségéről és nem utolsó­sorban arról, hogy a vontatott szerkezetváltás miképpen ront­ja a gazdasági növekedés esélyeit, az ország külgazdasági egyensúlyát. És mindennek következménye a legalacsonyabb jövedelműek szemszögéből nézve? Nem más, mint életkörül­ményeik további romlása anélkül, hogy legalább halvány jelei mutatkoznának valamikori javulásának. JEGYZET Tűréshatár ÚJVÁRI MIKLÓS Algériában, a tömegmészár­lások országában most az a kérdés: mi történik, ha az ál­lam felmondja a szolgálatot. Ha a polgárok normális élet­körülményeit biztosítani hi­vatott építmény egyszerűen összeomlik, nem képes meg­védeni azokat, akikből tulaj­donképpen áll (és persze él). Ha átlépett e határon, és a többi működő állam már nem nézheti tétlenül, hogy fel­gyújtják, megkéselik, meg­csonkítják a lakosokat. Nos, Algéria tegnapelőtt átlépte ezt a határt. Százával temetik a holtakat. A sokáig hallga­tag nyugati kormányoknak, amelyek a rezsimet az olaj- és gázfelvásárlásokkal életben tartják, be kell látniuk, hogy a helyzet nem tartható tovább. Szankciók? Igen, akár azok is szóba jöhetnek. Hiszen mind­addig, amíg Zeroual elnök és rendszere kézben tartja az exportbevételeket, semmi sem kényszeríti arra, hogy új­raszervezze mai, botcsinálta erőszakszervezetét, amely­nek katonái késve érkeznek a helyszínre. A karhatalom megerősítéséhez igénybe kel­lene vennie a nyugati szakér­tőket, felszereléseket, fizetett tanácsadókat. Algériában nem klasszikus polgárháború zajlik, nincsenek frontok, amelyekre kéksisakosok áll­hatnának (mint Boszniában), nincsenek hadurak, akikkel tárgyalni lehetne (mint Kam­bodzsában), és káosz sincs, amely kétes sikerű intervenci­óra csábíthatna (mint Szomá­liában). Rablóbandák garáz­dálkodnak, homályos politi­kai célokkal. Felszámolásuk rendőri feladat. A korrupció­tól és belső ellentétektől meg­gyengült algériai állam kép­telen rá, a külföldi segítségtől pedig pozícióit félti. Még az a gyanú is felmerül, hogy maga is részese az erőszaknak. így vagy úgy, az ország vezetése alkalmatlannak bizonyult fel­adatára. Távozása vagy együttműködésre késztetése a fejlett világ érdeke. Ehhez pedig fontolóra kell venni a gázcsapok elzárását is. Ha ugyanis minden marad a ré­giben, a kurd menekültek ha­jói mellé az algériai bárkák is felzárkózhatnak. Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUB1APR1NT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Tetjeszti a PNS, valamint a D, A. CZVEDLER Kft. ­Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Ne haragudj, drágám, de a bankcsőd és az áremelések utáni anyagi csődhelyzetem miatt itt is teljesen becsődöltem... (Gossányi Péter karikatúrája) Kvaterkázás helyett korszerű tudást nyújtani a kisebbségi magyarnak Héraldeitosz Csölösztőn Ismét év eleje van, a Szlo­vákiai Magyar Értelmiségi Fórum szervezői ismét ta­nácskozásra invitálnak, és - mit tagadjam - engem ugyanazok a kérdések fog­lalkoztatnak az idei talál­kozó előtt, mint a tavalyi Fórum befejezése után. TÓTH MIHÁLY Egy esztendeje többen voltunk, akik így összegeztük a csölösztői (nevezzük így) véleménycsere nyújtotta élményt: Ha keveseb­bet akarunk markolni, többet foghattunk volna. Voltak a szó legjobb értelmében vett szár­nyaló referátumok, illetve ma­gasröptű, filozófiai és históriai megaiapozottságú megnyilvá­nulások a vitában. Emlékszem, már huzamosabb ideje folyt a vita a politikus és az entellektü­el szerepe közötti különbségről, már számosan kifejtették véle­ményüket, amikor Mészáros András filozófus szót kért, és két mondatban megválaszolta a kérdést. Megválaszolta, mégpe­dig úgy, hogy azért a két mon­datért bármelyik akadémia bár­melyik szocioíógusának, polito­lógusának sem kellett volna szé­Két mondatban meg­válaszolta a kérdést gyenkeznie. Két-három héttel később vidéki pedagógusok be­szélgetésének voltam szem- és fültanúja, és egyikük szóról szó­ra úgy „definiálta" az értelmisé­gi és a politikus viszonyát, ahogy M. A. A tévedések elkerü­lése végett: én ezt az epizódot fölöttébb örvendetesnek, előre­mutatónak, ha úgy tetszik a Fó­rumok haszna bizonyítékának tekintem. Valahol, valamilyen módon meg kell kezdenünk az Rimaszécsi összejövetel Rimaszécsen első ízben rendez­ték meg a nyugdíjasok délután­ját, amely már a karácsony je­gyében zajlott. A zsúfolásig meg­telt nagyteremben mindenkit szívesen láttak, és a nyugdíjasok ajándékként bevásárlási utal­ványt kaptak. A rendezvényért elismerő dicséret illeti Stubendek Márta polgármestert, segítőtársait, valamint a kassai Thália Színház művészeit, akik zenés műsorral kedveskedtek, özv. Farkas Lászlóné Rimaszécs értelmiség korszerű tudással va­ló felvértezését. A tavalyi Fóru­mon elhangzott referátumok­nak, reagalásoknak többsége alapján azonban nekem az volt a benyomásom, hogy Csölösztőre nosztalgiázó gim­náziumi öregdiákok serege jött el, felidézni réges-rég volt ön­képzőköri órák hangulatát. A II. Újévi Fórum sajtóban közzétett meghívójából azt olvasom ki, hogy félő: megismétlődnek azok a melléfogások, amelyek miatt távolról sem volt olyan ha­tékony a" kisebbségünkben je­lentős érdeklődést keltő értel­miségi eszmecsere, mint lehe­tett volna. Január 17-én 9.40 és 10.30 kö­zött a szlovákiai magyar értel­miség nyolc kitűnőségének fel­tehetőleg nyolc tárgykörben kellene vitaindító előadást indí­tania. Átlagosan tehát nem ke­vesebb, mint 6 perc áll egy-egy témagazda rendelkezésére. Nem nehéz kiszámítani, hogy ezt követően mennyire lehet szakmailag elmélyült all.45 és 13.30 közötti vita - mondjuk, 120-150 résztvevővel. Annyi gondja van az 1989-es fordulat után az új körülményekhez iga­zodni kívánó szlovákiai magyar­ságnak, hogy akár permanens tanácskozású intézménnyé is le­hetne nyilvánítani az értelmisé­gi fórumot. Minden társadalom­ban - ha tetszik ez a politikusok­nak, ha nem - az értelmiségre vár a társadalom állapotának és a teendőknek a feltérképezése. Ez elképzelhetetlen szakosodás nélkül. A tavalyi vagy ahhoz ha­sonló értelmiségi fórum mindennek nevezhető, csak ei­mélyültségre, alapos önmegis­merésre ösztönzőnek nem. Leg­később tehát január 17-én olyanná kell átalakítanunk a Fó­rumot, hogy struktúrája, fő célja kedvezzen az elmélyülésnek, a korszerű ismeretszerzésnek. Ha csak úgy általános beszélgetésre Üdvözlet, éppen tőle A decemberi ünnepek idején jó­kívánságok millióit kézbesíti a posta, amelyekben áldást, békes­séget, jó egészséget, szép ered­ményeket kívánunk mindazok nak, akik fontosak számunkra. Akiket viszont nem kedvelünk, ne adj' isten, ellenségünknek te­kintünk, azoknak legritkább esetben küldünk ilyen üdvözle­tet. Az elmúlt esztendő utolsó napjaiban velem mégis meg­esett, ráadásul nem is egy, ha­nem három egymást követő na­pon. A jókívánságok feladója Vladimír Mečiar volt, aki a csilla­gos égbolt végtelenjéről letekint­hívnának össze valamely hírne­ves nemzetközi szállóba 120-150 Nobel-díjast: írót, köz­gazdászt, biológust, kémikust, a vállalkozásnak óriási lehetne a nemzetközi visszhangja, de nem biztos, hogy az ilyen esemény előrelendítené az emberiség problémáinak megoldását. Vi­szont ha 10-12 Nobel-díjas kü­lön-külön maga köré gyűjtené szakmája legjobbjait, lehetsé­ges, hogy a vállalkozás hasznára válna egy-egy tudományágnak. Az idei csölösztői találkozón el kellene végre dönteni, hogy az élet mely területeit kellene ki­választani különösen elmélyült tanulmányozásra. Kétségtelen, hogy a mezőgazdaságtól kezdve az ipartelepítést is beleértve, az a „négy-öt magyar összehajol" módszeré­vel oktatásügyet, az újságkiadást, a politika művelését, az ország kormányzásába való bekapcso­lódásunk feltételeit is lényeges­nek tekintve ezernyi olyan terü­lete van az életnek, amelynek lé­teznek kisebbségi vonatkozásai. Az idei Fórum résztvevőinek fi­gyelmét a legeslegfontosabb né­hány területre kellene összpon­tosítani oly módon, hogy a hely­zetfelmérés és a teendőkijelölés irányítását a „négy-öt magyar összehajol" módszerével a szak­mailag legjobbakra bíznák. Ha ezt most elmulasztjuk, szintén nem dől össze a világ. De akkor ismerjük be, hogy a lassan ha­gyománnyá váló újévi értelmi­ségi találkozók célja nem egyéb kellemes, semmire nem kötele­ző kvaterkázásnál, annak bi­zonygatásánál, hogy nem egé­szen volt igaza Hérakleitosznak; mi hajlamosak vagyunk kétszer is belelépni ugyanabba a fo­lyóba. ve legártatlanabb ifjúkori ábrá­zatát segítségül híva próbált meggyőzni gondolatai őszintesé­géről, miközben nyugodt, bol­dog ünnepeket és a következő évben sok szép pillanatot kívánt szívem választott országában. Nekem, akit kisebbségiként Svájc mintájára épülő államához soha nem tekintett igazán lojá­lisnak, akit legszívesebben kieb­rudalna a Föld eme leendő para­dicsomából a Duna túloldalára, akit magyar pedagógusként hát­rányosan kíván megkülönböz­tetni, s akit mindezért legalább olyan távolinak érzek szívemből, amint ama csillagos égboltot. Nem tudom, milyen példány­számban nyomtatták az erköl­csös és szeretetreméltó ember SME A lap DSZM-körökből származó bizalmas értesülései szerint a kulturális minisztérium, konk­rétan a Pro Slovakia kulturális alap támogatásával lett felsze­relve az elnöki rezidenciával szemben található toronyházra az a digitális óra, amely Michal Kováč államfő „hátralevő nap­jait" számlálja. Ján Lángoš, a Demokrata Párt elnöke képvise­lői ellenőrzés során szeretett volna fényt deríteni az óra fel­szerelésének körülményeire, azonban a Pro Slovakia alkal­mazottja nem volt hajlandó semmilyen hivatalos dokumen­tumba betekintést engedni. Az elnök hivatali idejének hátrale­vő napjait mutató számlap alatt „Az életet szeresd, ne a drogo­kat!" mondat látható. A tavalyi drogellenes kampányt az egész­ségügyi alap, a kormányhivatal és a Pro Slovakia alap támogat­ta. Az órát felszerelő Donar cég igazgatója, Fedor Fiasík azt nyi­latkozta, véletlen egybeesés, hogy a számlap éppen az elnök megbízatási idejének napjait jelzi ki. PRÁCA Vladimír Mečiar kormányfő nemrég még azt állította, nem kell több lakást építeni, és nincs is kinek, mert a népszaporulat alacsony Szlovákiában. így pró­bálta megmagyarázni, megvé­deni a megvédhetetlent, hogy a kormány nem teljesítette lakás­építési progamját. Néhány nap­ja a Slovenská Republika c. lap­nak viszont teljesen mást nyilat­kozott. „Rendkívül fontos a la­káskérdés megoldása. Ezzel kapcsolatban a kormány már fogadott el irányelveket, de nem beszélhetünk szisztemati­kus megoldásról" - kritizálta Mečiar saját kormánya kesze­kusza lakáspolitikáját, de elma­rasztalta a bankokat és az ön­kormányzatokat is. Elismerte, hogy nagyon kevés fiatal család tud készpénzért lakást vásárol­ni, és kölcsönt törleszteni a je­lenlegi kamatok mellett szintén lehetetlen. „A statisztikák sze­rint ugyan elegendő lakás van, de a népsűrűségi adatokkal ösz­szevetve kiderül, hogy ez még­sem elég" - ismerte el Mečiar. NOVÝ ČAS Pjotr Klimuk, az oroszországi Jurij Gagarin Ürhajósképző Központ vezetője is megerősí­tette a napokban, hogy minden valószínűség szerint szlovák vendége is lesz a Mir űrállomás­nak, sőt arra vonatkozó kijelen­tést is tett, hogy Szlovákia ol­csóbban megúszhatja ezt az űr­utazást, mint más állam. „Nyu­godtan állíthatom, hogy testvér­népről van szó, és segítenünk kell nekik, ezért elképzelhető, hogy Szlovákia kevesebbet fizet majd a kiképzésért és az űruta­zásért" - jelentette ki Klimuk. Egyébként egy űrhajós felkészí­tése és eljuttatása a Mirre körül­belül 15 millió dollárba kerül. álarcában tetszelgő vezér kam­pányindító (-folytató?), állam­polgárokat megszólító szózatát, ha nekem, nem lojális és nem szlovák nemzetiségűnek is szá­molatlanuljutott, mindenesetre meggyőződésem, elszegényedő országunkban az e célra befekte­tett összeget - mint annyiszor - ezúttal is sokkal értelmesebben illett volna felhasználni. Annál is inkább, mert - Petőfi szellemé­ben és sokak nevében állíthatom -, nálam akkor lesz hitele ismét Mečiar szavainak: „Ha majd a Bőség kosarából / Mindenki egy­aránt vehet, / Ha majd a jognak asztalánál / Mind egyaránt fog­lal helyet..." Zsebik Ildikó Királyhelmec KOMMENTÁR TALLÓZÓ OLVASÓI LEVELEK

Next

/
Thumbnails
Contents