Új Szó, 1998. január (51. évfolyam, 1-25. szám)

1998-01-27 / 21. szám, kedd

ÚJ SZÓ 1998. JANUÁR 27. PoLiTikA - HIRDETÉS 5 Negyedik alkalommal rendezték meg a Győri Nemzetközi Grafikai Biennálét Egyedül a minőség dönt N. Mészáros Júlia, a győri Városi Művészeti Múzeum igazgatója (Dömötör Ede felvételei) Győr. E hét végéig még megtekinthető a Győri Nemzetközi Grafikai Bien­nále a Városi Művészeti Múzeumban. Negyvenöt ország százötven művésze vesz részt két-három alko­tással A grafikai művésze­tek mesterei című kiállítá­son. Csehország, Hollan­dia és Kolumbia önálló tárlatokkal van jelen. TALLÓSI BÉLA 1989-ben jelentkezett Győrben N. Mészáros Júlia művészettör­ténésznél egy Franciaországban élő magyar művész, Joseph Ká­dár, vagyis Kádár József azzal a szándékkal, hogy szívesen tá­mogatna a Xantus János Múze­umban évente egyszer olyan ki­állítást, amely valamilyen nem­zetközi anyagot mutat be. A mű­vészettörténész rögtön azon kezdett gondolkozni, hogy azzal a nem túl nagy összeggel, ame­lyet Kádár úr felajánlott, milyen irányba lehetne lépni. így szüle­tett meg a grafikai biennále ötle-^ te. Azért döntöttek a grafika mellett, mert Győrben ennek a művészeti ágnak szép múltja van. A városban tizenöt éve gra­fikai műhely működik, a Xantus János Múzeumnak komoly gra­fikai gyűjteménye van, a Győri Balett vizuális művészeti szak­középiskolájában pedig grafikát is oktatnak. Ezeken az előzmé­nyeken kívül több tényező is e műfaj mellett szólt. A gyűjtés - a grafika könnyen szállítható, akár postán is küldhető - és a ki állítás szervezése szempontjá­ból is ez a művészeti ág tűnt perspektivikusnak abban az esetben, ha a rendszeresség el­vét meg akatják tartani. Bár a Miskolci Nemzeti Grafikai Bien­nále szervezői próbálkoztak az­zal, hogy egy-egy alkalommal meghívták valamely ország mű­vészeit csoportos kiállításra, de nemzetközi grafikai biennále a győrit megelőzően még nem volt Magyarországon. Tehát a grafika a győri galériát ahhoz is hozzásegítette, hogy ezen a te­rületen elsőséget élvezhessen. Kádár József létrehozott egy alapítványt azzal az elhatáro­zással, hogy támogassa a bien­nále beindítását. Alapítványa segítségével kezdték el szervez­ni az első kiállítást, amelyet 1991-ben rendeztek meg. .Ak­kor úgy gondoltuk - mondja N. Mészáros Júlia -, hogy a bienná­lénak nyitott nemzetközi ren­dezvénynek kell lennie, ezért igazából nem volt különösebb feltétele a részvételnek. Mind­össze az, hogy a művésznek volt már legalább három komolyabb önálló kiállítása." Ez a fajta szer­vezés, tehát a nyitott nemzetközi pályázat oda vezetett, hogy egy­re több művész jelentkezett. Olyanok is, akik munkáikkal nem ütötték meg azt a mértéket, amely egy ilyen nagy rendezvé­nyen elvárható. „Kénytelenek voltunfc" zsűrizni, és nemcsak azokat, akiknek esetleg kevésbé volt jó a munkájuk, hanem azo­kat is, akik jó művészek voltak, és nagyon érdekes művekkel je­lentkeztek." Második alkalommal már meg­hívásos alapon kezdték szervez­ni a biennálét, de még volt nyi­tott pályázat is. „Rájöttünk ­mondja az igazgatónő -, hogy ezzel a fajta szervezéssel azt a színvonalat és azokat a célokat, amelyeket szeretnénk elérni, na­gyon lassan, esetleg a tizedik, ti­zenötödik biennále után érhet­jük csak el." És megváltoztatták a szervezés alapját meg egy ki­csit a koncepciót is. A harmadik biennálén kizárólag meghívásos alapon, nagyon szigorú feltéte­lek mellett már csak azok a mű­vészek vehettek részt, akiket a kurátorok kiválasztottak. S mi­vel a biennáléval kétévente sze­retnének bemutatni valamit az aktuális grafikai törekvésekből is, a kurátoroknak a válogatás során olyan művészek munkáit kell elfogadniuk, akik nagyon fontos művészeti törekvéshez kapcsolódnak, vagy olyan mű­vészekét, akik különleges tech­nikai eljárásokkal dolgozva, va­lami újat, mást hoznak létre. Harmadik szempontot is figye­lembe vesznek a zsűrizésnél, mégpedig hogy a kiválasztott al­kotó olyan fiatal tehetség le­gyen, aki hazájában már bizo­nyított, de még nem volt lehető­sége nemzetközi rendezvényen megméretni magát, így látják biztosítottnak a kitű­zött célok elérését. Egyrészt, hogy a Győri Nemzetközi Grafi­kai Biennále olyan fórum le­gyen, ahol a művészeti ágon be­lül az utóbbi időszakban elért legjobb eredmények jelennek meg. Másrészt pedig, hogy a bi­ennále a művészeti ág helyzetét mutassa be. Ez utóbbi, tehát a műfajszemléleti célkitűzések el­érését segíti az a megoldás is, amelyet a harmadik biennálén és a mostanin is érvényesítettek, vagyis hogy a nagy kiállítás mel­lett nemzeti tárlatokat is nyitot­tak egy szomszédos, egy európai és egy Európán kívüli ország részvételével. A következő bien­náléra Szlovákiát, Japánt és Bel­giumot hívják meg. Hogy a szlo­vákiai részvétel mennyire jelenti majd a szlovákiai magyar grafi­kusok munkáinak jelenlétét is, arra a győri múzeum igazgatója a következőket mondta: „Szlo­vákiában élő művészek, grafiku­sok vesznek részt a kiállításon, melynek kurátora Eva Troja­nová, a Szlovák Nemzeti Galéria művészettörténésze lesz. Az el­ső biennálénkon volt jó néhány szlovákiai magyar művész, a másodikon is. Azt követően nem igazán, miután már nagyon ke­vés művészt lehet kiválasztani, és nem a nemzetiség a szem­pont, hanem hogy milyen szín­vonalon alkot." Hogy milyen a rangja a győri bi­ennálénak, nehéz megítélni. Ahogy az igazgatónő elmondta, egyfelől abból tudja lemérni, hogy milyen meghívásokat kap­nak nemzetközi rendezvények­re, másfelől abból, hogy egyre több szakember, művészettörté­nész, kritikus, folyóiratszer­kesztó figyel a kiállításra. Érté­kelések jelennek meg róla kül­földi - argentin, cseh, finn, nor­vég, spanyol - szaklapokban, így aztán egyre inkább odafi­gyelnek Győrre, a Városi Művé­szeti Múzeumra, a Nemzetközi Grafikai Biennáléra. Vladimir Gažovič (Szlovákia) grafikája is látható a biennálén Miért hallgat a szlovákiai magyar író? Diszkrimináció az Irodalmi Alapban? Kevesebbet ér, vagy kevesebbet eszik? DUSZA ISTVÁN Az Új Szó bó másfél hete közölte a Szlovák Köztársaság Irodalmi Alapjának pályázati kiírását ere­deti gyermek- és ifjúsági szép­irodalmi művekre. Nem volt ab­ban semmi feltűnő, hogy nem­csak szlovákul írt gyermekverse­ket, prózai munkákat kívánnak jutalmazni, hanem a kisebbsé­gek nyelvén alkotott műveket is. Ez így természetes egy magát demokratikusnak mondó jogál­lamban. Annál inkább meglepő, hogy míg a szlovák alkotásokat kategóriákként 20,15 és 10 ezer koronával jutalmazzák, a ruszi­nul, ukránul magyarul írt irodal­mi művekért már csak 15, 10 és 5 ezer koronát osztanak ki a majdani díjazottaknak. Úgy véltem, nem feltétlenül az újságíró dolga, hogy szóvá tegye azt, ami az írók, költők elemi lét­érdekeit, jogait és bizonyára ön­érzetét is sérti. Végül arra a kö­vetkeztetésre jutottam, hogy egy hellyel-közzel irodalomkri­tikusként is dolgozó publicistá­nak a lehető leghangosabban fel kell emelnie szavát. Az sem len­ne indokolatlan, ha nemzetközi botrány, amolyan PEN Club-os ribillió támadna az irodalminak látszó, de mélyen emberjogi diszkrimináció nyomában. Fel tehetően a leginkább érintettek most is hallgatni fognak, mint ahogyan hallgattak számos eset­ben a rendszerváltás óta. Elvég­re a Szlovákiai Magyar írók Tár­saságának tevékenysége az utóbbi időben abban merül ki, hogy köszönti az arra érdemese­ket. Hallgat viszont a tisztelt tár­saság, ha kétnyelvű bizonyítvá­nyokat vonnak be, ha tiltják a magyar szót a hivatalokban, ha megbélyegzik a gyerekeinkért kiálló pedagógust. Miért éppen az irodalmi alap diszkriminációs pályázatkiírása ellen emelne szót? Élvégre ez a cég még ma is juttat némi koncot a még ma sem független szlová­kiai magyar íróknak. Egy-két hó­nap alkotószabadság, ösztöndíj, budmericei pihenés, meg szociá­lis segély a rászorultaknak. Mindez nem alanyi jogon, ha­nem ismét érdem szerint. Márpe­dig, mi lehet manapság érdem­... pontosan 75 száza­lékos állampolgárok­nak minősítenek le... nek tekinthető a „magyarul író szlovák írók" (po maďarsky píšuci slovenskí spisovatelia) esetében, mint a cinkos néma­ság. Hallgatás a hetenként csor­bított állampolgári jogainkat lát­va, lapítás a Pro Slovakia alap po­litikai megfontoltságú pénzosz­togatásáról értesülve, kussolás Ady Endre magyar mečiarišták általi bemocskolásakor. Tény, hogy Csáky Pálon kívül nemigen akad író, aki aktív poli­tikusként ismertebb lenne, mint regény- és novellaíróként Ez azonban nem feltétlenül ad okot a többiek némasággal vállalt cinkosságára, amikor pontosan 75 százalékos állampolgárok­nak minősítenek le nemzeti ki­sebbségekhez tartozó írókat az irodalmi alap hivatalnokai. A két első díj összege között ugyanis pontosan 25 százalék­nyi a különbség. Rosszabbul jár­nak majd a harmadik helyezett kisebbségiek, akik 50 százalék­kal érnek majd kevesebbet. Ne­kik talán kevesebbért adják a villanyáramot, a meleget, a ke­nyeret és a tejet? Az ó ruszin, ukrán és magyar alkotásaik ér­tékét már látatlanban is keve­sebbre taksálták? Vagy éppen az olyan hallgatásra épített az Iro­dalmi Alap, amely mostanság annyira jellemző a szlovákiai magyar írókra. Kávéházi törzsasztal Semmi sem változott, csupán azok száma szaporodott, akik szeretnének odaülni a Lý­ceum kávéházbeli törzsaszta­lomhoz. Ma délután öttől hé­tig - és minden hét keddjén folyamatosan - a Konvent ut­cában, a Fórum Szállóval szemben, az Astorka Színház mögött, nem messze a Kal­ligram szerkesztőségétől vá­rom azokat, akik szeretnek beszélgetni. Jelige: A hallga­tás is lehet sokatmondó, ha nem cinkos némaság. Szere­tettel: Dusza István. Hernády Ferenc: Párhuzamok Párhuzamok címmel jelentet­te meg a Lilium Aurum könyvkiadó Hernády (Her­dics) Ferenc verseskötetét. Záporban című novellásköte­te után a szerző ezúttal líri­kusként mutatkozik be az ol­vasóknak. „Versnovelláinak indult opusai térben-időben koncentrált tudatállapot le­nyomatai, párhuzam(talan) ságaiban esendőség s emel­kedettség, felvillanó szkepti­cizmus, merész (ön)írónia és extraterritorialitás egyaránt jelen van. Párhuzamok épp­úgy, mint paradoxonok. Mindez korántsem parttalan elrugaszkodás - a szerző tisz­tában van vele, hogy »csak akkor van jogunk szabadjára engedni a fantáziát, ha ez nem vonja maga után a vala­hol mégis létező korlátok mozdíthatósága általi (etikai, esztétikai) értékdevalváló­dást.« ... Az író-költő spon­tán, ám tudatosan alkalma­zott megnyilatkozási formája ugyan nem szokványos, nem a klasszikus értelemben vett líra jegyeit viseli, mégis im­ponáló kísérlet kölcsönöz kétségkívül egyéni hangot éles meglátásoktól tanúskodó mondandójának" - írja a kö­tetről T. Varga Lajos. Liszt Intézet nyílt Bolognában A Liszt-életmű tudományos kutatásának támogatására és népszerűsítésére Liszt In­tézet nyílt vasárnap Bologná­ban. A „XIX. századi zene nemzetközi Liszt központja" elnevezésű intézet Olaszor­szág leggazdagabb Liszt­könyvtárát kínálja a kutatók­nak, az előadóművészeknek pedig ösztöndíjat, illetve azt a lehetőséget, hogy a világ­hírű zeneszerző darabjait korhű hangszeren szólal­tassák meg. (MTI) A Prágai Tükör tartalmából A lap 1997/5. száma részlete­sen foglalkozik az október kö­zepén Prágában és Brünnben megrendezett Magyar Kultu­rális Napokkal. A hatodszor sorra került rendezvényt Sza­bó Gyula grafikus és festőmű­vész kiállításával nyitotta dr. Kubička Kucsera Klára. A kiál­lítás anyagáról a művészet­történész Párbeszéd a Hold­dal című írásában olvashat­nak. A Prágai Magyar Kultu­rális Központ októberi Bibó István-estjéről ír Kokes János. A jónál lehet jobb címmel Ko­csis Zoltánnal, a világhírű magyar zongoraművésszel, karmesterrel és zeneszerzővel készített beszélgetést a fő­szerkesztő, Kubány Éva. A Lá­togatóban rovat Ágh Líviát, a prágai nemzeti Színház ope­ratársulatának szólóénekes­nőjét mutatja be. Tartalmas, színes olvasmányokat kínál ezúttal is a folyóirat, (ú) MNNHKHMÉM SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Rusalka (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Kis éji zene (19) KIS SZÍNPAD: Marcus Aurelius a Garamnál (19) ASTORKA SZÍNHÁZ: Medúzafej (19) KOMÁ­ROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Hyppolit, a lakáj (10) KASSAI JANKO BORODÁČ SZÍNHÁZ: A Tátrától a Dunáig (19) KAS­SAI THÁLIA SZÍNHÁZ: Kakukkfészek (19-Nagykapos) POZSON Y HVIEZDA: Csillagközi invázió (am.) 15.30,18, 20.30 TATRA: Az idegen: újjászületés (am.) 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: Csillagközi invázió (am.) 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Leon, a profi (fr.) 20 Reszkessetek betörők (am.) 17 A holnap markában (am.) 18.45, 20.30 Ördögbrigád (am.) 19.30 KASS A DRUŽBA: Angyal (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Csillagközi invázió (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Csillagközi invázió (am.) 15.45, 18, 20.15 ÚSMEV: Az idegen: újjászületés (am.) 16,18.15, 20.30 IMPULZ: Jack és Sarah (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKI A KOMÁROM - TATRA: Tűz a mélyben (am.) 17, 19 GÚTA ­MOZI: Zsaruország (am.) 18.30 LÉVA - JUNIOR: A holnap markában (am.) 16.30, 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: A holnap markában (am.) 16.30, 19 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Összeesküvő-elmélet (am) 18 5 MOZI

Next

/
Thumbnails
Contents