Új Szó, 1998. január (51. évfolyam, 1-25. szám)

1998-01-24 / 19. szám, szombat

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. JANUÁR 24. VENDÉGKOMMENTÁR Kis kirándulás Amikor a szlovák-magyar alapszerződés pozsonyi ratifi­kálása megszületett, s a szlo­vák parlament hozzácsatolta a nyúlfarknyi, precedens nél­küli értelmezést, már sejteni lehetett, hogy Pozsony nem igazán veszi komolyan ezt a dokumentumot. Zdenka Kramplová szlovák és Kovács László magyar külügyminisz­ter csütörtöki budapesti talál­kozója után pedig kiderült, Szlovákia egysze­rűen nem akatja teljesíteni az alap­szerződést. A ki­sebbségi vegyesbizottság összetétele körül kialakult vita nem a kisebbségekről szól, hanem esz­köz arra, hogy a dokumentum megmaradjon an­nak a papírfecninek, aminek a Mečiar-kabinet eredetileg szánta. Kramplová sem gondolhatja komolyan, hogy a Magyar Koalíció poli­tikusai, mivel nem értenek egyet a jelenlegi kormány po­litikájával, nem igazi képvi­selői a szlovákiai magyarság­nak. Ezt a logikát követve a Mečiar-kabinet sem legitim azok számára, akik hidegle­lést kapnak lépéseitől. A leg­újabb felmérések szerint jó páran vannak ilyenek. Az meg már egyenesen megalá­zó a Magyar Koalíció és vá­lasztói számára, hogy a ki­sebbségi vegyesbizottság tag­jainak kiválasztásánál feltétel volt, hogy a jelöltek eleve szemben álljanak a három magyar párt politikájával. A Molnár Norbert legjobb védekezés a táma­dás, vélhette Kramplová Bu­dapesten, amikor a magyar­országi kisebbségek parla­menti képviseletének megol­dását sürgette, mondván, Po­zsony ezen már túl van. A szlovák diplomácia vezetője biztosan tudja, hogy most ké­szül a magyar Országgyűlés a kisebbségek parlamenti kép­viseletének végső és európai szemmel is megnyugtató ren­dezésére, míg a •• s zi o v^) c törvény­hozás éppen most készül a választó­jogi törvény mó­dosítására, amely a kisebbségek parlamenti képvi­seletének meg­szüntetését ered­ményezheti. Hogy Szlovákiá­ban magyar kép­viselők vannak, az nem a jogrend erénye, hanem a számarány logikus követelménye. Hasz­nosak voltak a budapesti megbeszélések, nyilatkozta a két külügyminiszter csütörtö­kön. Egy szempontból bizto­san. Mindegy, hogy azokra szeptemberben került volna sor, vagy éppen februárban is folytatódnak. Pozsonynak nem érdeke az alapszerződés teljesítése, ezért az időt húz­za. Az lényegében mindegy, hogy Magyarországon a vá­lasztások után milyen kor­mány alakul, de Szlovákiá­ban nem. Legalábbis az alap­szerződés sorsát tekintve. A szerző a Szlovák Rádió magyar adásának munka­társa. JEGYZET Véreb a verébnek? FEKETE MARIAN ízléstelen, amikor Mečiar a korrupcióról bejelenti, hogy az az egészségügyben a legelterjedtebb és programot kellene elfo­gadni a vesztegetések felkutatására. Idétlen ez az ostorpattog­tatás, mert Mečiar uralkodásának következtében az egészség­ügy lassan képtelen ellátni a betegeket, az egészségügyi bizto­sítók egy része nem fizet az orvosoknak, kórházaknak stb. Az orvosok anyagi megbecsülése a pártállamban is a béka bizo­nyos testrésze alatt volt. Helyzetük azóta sem javult. Ebben az országban mégsem az orvosok a legkorrumpáltabbak. Az álla­mi hivatalnoki réteg korrumpáltabb. Például: Mečiarék 1995­ben nagy hűhóval elfogadták az ún. „Tiszta kéz" programját. Nem sokkal később törölték a Büntető Törvénykönyvből a vesztegetőt sújtó rendelkezéseket. Ugyanakkor kifosztották az országot, a milliárdokat érő vállalatokat szétosztották egymás közt, olykor még nyilvános magánosítási-fosztogatási botrá­nyokban is részt vettek. A kormánykoalíció vezetői az ország nyilvánossága előtt kaptak össze azon, melyik párt milyen pénzügyi intézményt, hány milliárdot „privatizálhat". Nem vé­dem az orvosokat. Ezt csak az orvostársadalom teheti meg. Látnunk kell azonban, hogy ebben az országban a hatalom a legkorruptabb; sőt, a hatalom vesztegeti meg a parlamenti képviselőket is. Itt a hatalom fonódott össze a nagyvállalatok­kal és az alvilággal, s nem lehet tudni, hol kezdődik egy zsaro­lásokra szakosodott őrző-védő társulás, és nyúlványai mely kormánypárt elnökségi irodájában végződnek. Hogy is van ez? Véreb mondja verébnek, hogy vérszomjas? Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettesek: Grendel Ágota (felelős szerkesztő), Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika,- (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Ha a szobrok beszélni tudnának... A képzelgés csábításai Nemcsak a könyveknek van meg a maguk sorsa ­az ókori római mondás szerint -, hanem bizonyá­ra a szobroknak is. Erről azonban a szerzők és a megörökítettek már nem­igen tehetnek. KISS JÓZSEF A tényleges erkölcsi magaslat, akár elismeri azt, akár nem a kortársi világ, még önteljesít­mény, de a piedesztál, vagy an­nak megtagadása, netán lerom­bolása már az utókor műve. Harminc éwel ezelőtt az Ung­vidéki Nagykapos lakosai ben­sőséges szoboravatással emlé­keztek meg az egykori jobbágy­falu neves szülötte, a költő, kri­tikus, esztéta, filozófus és nép­dalgyűjtő Erdélyi János halálá­nak 100. évfordulójáról. Zi­mankós, igazi januári télidőben várták a nagyszámú egybegyűl­tek, hogy lehulljon a lepel a szlovákiai magyarság tiszteleté­nek örvendő komáromi Nagy A piedesztál, vagy annak megtagadása már az utókor műve. Jánostól rendelt emlékműről, a gránittömbbe vésett Erdélyi portréról. A résztvevők már itt is, csakúgy mint az egész or­szágban érezni kezdték a Prágai Tavasz melengető leheletét. Senki sem gondolt ama későbbi nyári jégverésre, ami többek kö­zött azzal is járt, hogy a szobor nem állhatott az eredetileg ter­vezett színhelyen, a református templom előtti tenyérnyi park­ban. Itt csak a rendszerváltás után kaphatta meg a neki szánt méltó helyet. Azóta Nagykapo­OLVÁSÓI LEVELEK Neveletlen fiatalok Érsekújvárból személyvonattal utaztam haza. A nyolc férőhe­lyes vonatfülkében négy ifjú hölgy terpeszkedett, akinek hangoskodása, trágár beszéde hallatán elszörnyűlködtem. Ép­pen tanárnőjükről „csevegtek", akiről akaratlanul is megtud­tam, hogy „pofázik, zabál, cso­szog, kopott ruhában és csám­pás, divatjamúlt csizmában jár", ráadásul még a legújabb divat son furcsán titokzatos körülmé­nyek között, hatalmas talapza­ton egyszerre csak megjelent Ľudovít Štúrnak - a szlovákság nemzeti felemelkedéséért foly­tatott küzdelmében immár szinte jelképpé nőtt - szálfa­egyenes alakja. A meglepetések hirtelenül feltö­rő, szokatlan kérdéseket szül­hetnek: vajon mit szólnának mindehhez ők maguk, ha szo­bormásuk hirtelen ott helyben megelevenedne? S ugyancsak nehéz ellenállni a képzelgés csá­bításának. Nos, alighanem először is tájé­kozódni próbálnának: hol is vannak valójában. Erdélyi Já­nosnak ez nem okozna gondot, hisz tekintete egyenesen a refor­mátus templomra esne, ahol gyermekként szellemi indítta­tást kapott. Štúr a takarékpénz­tár épülete előtti talapzatról le­szállva egy pillanatra talán azt is hihetné, hogy a szülőfalujához közeli és számára oly sokat je­lentő Trencsénben jár. S amikor megtudná, hogy ez tévedés, ugyancsak elcsodálkozna, hi­szen errefelé nemigen fordult meg. Legtovább Kassáig jutott el 1849 márciusában a császári Götz tábornok seregének köte­lékében harcoló szlovák önkén­tesekkel, majd Eperjesen Hur­bannal együtt igyekezett nem­zeti hevületet gerjeszteni a sárosi és zempléni szlovák pa­rasztokban, akiket a jobbágyfel­szabadítás tartott lázban. Ha most sétára indulnának és valahol a városka közepén talál­koznának, noha erre az életük­ben nemigen került sor, aligha­nem könnyen túljutnának a sa­játos helyzetből adódó zavaru­kon. S mielőtt elkerülhetetlenül felszakadnának belőlük a két nép 1848-49-es tragikus szem­bekerülésének keserű igazságai, akaratlanul is megkímélnék ő­szerint öltözködő diákokat is meg meri leckéztetni. Szinte hi­hetetlen, hogy milyen gazdag koravén ifjúságunk trágár kife­jezéseinek tárháza. Viselkedé­sük láttán arra következtettem, hogy környezetükben nincs sen­ki, aki figyelmeztetné vagy fele­lősségre vonná őket. Az ilyen magatartás már nem csínytevés hanem bűn, amit ha nem követ bűnhődés, akkor úgy elharapó­zik, hogy utána megnézhetjük magunkat. Ügyes-bajos dolgaim intézésé során gyakran vagyok kénytelen utazni, és szinte na­ponta szembesülök az ifjúság lehetetlen viselkedésével. Csak ket ettől a helyi járókelők, akik az anyanyelv fennsége iránti vi­szonyukat ismerve egyenesen „rákérdeznének": hogy is volt ez másfél századdal ezelőtt? Mert a mostani nyelvtörvényről azt állítják: nem sérti a szlovákiai magyarok nyelvhasználati joga­it, ugyanakkor a törvény ki­mondja, hogy csak a szlovákul kiállított okmányok tekinthetők hivatalosnak. Štúr döbbenten hallgatná e lesújtó szavakat. S érces hangon magyarázná, hi­szen szó szerint ugyanígy érvelt a magyar nyelv hivatalossá téte­Štúr döbbenten hallgatná e lesújtó szavakat. léért harcoló magyar reformel­lenzék is. S még hangosabban hozzátenné: amikor magyarul a pozsonyi diétán 1848 januárjá­ban azért emelt szót, hogy az is­kolákban (de a közéletre is gon­dolt) „a szláv fajú népek nyelve is divatban legyen", az egy álla­mon belüli valamennyi népet megillető nyelvi jogokra gon­dolt, számolva a több országban élő nemzetrészekkel is. S fejből idézné idevonatkozó írásait. De megszakítaná őt Erdélyi János, és szintén hivatkozna 1851-ben írt cikkére, miszerint abban az esetben, ha „például szomszéd népfajbul szakadt egy tömeg va­lamely külön nyelvű ország­hoz", azok viselkedése mindig attól függ, hogy milyen jogok­ban részesülnek. Ezek után egy­szerre ráébrednének, hogy az utókor cselekedeteibe már nem szólhatnak bele, mert visszahív­ja őket az öröklét. A szobrok sajnos nem elevened­nek és nem is szólalnak meg. De van lelkük. Csak képesek-e a mai nemzedékek belelátni? közös, együttes fellépéssel tehe­tünk ez ellen valamit. Téglás Ferenc Sárkányfalva Kell egy kis áramszünet? „Kell egy kis áramszünet, időn­ként mindenkinek" - énekelte egykoron Hofi Géza. Lehet, hogy így van, ám nekünk, Kas­sán a szabadtéri színpad fölött lakóknak a kelleténél is több- ­ször kijut az áramszünetből. Le­gyen az délelőtt, délután, hét­köznap vagy vasárnap, mehet TALLÓZÓ SME Michal Kováč köztársasági el­nök a lőcsei csúcstalálkozó al­kalmából adott nyilatkozatában többek között azt fejtegette, hogy az állam nemzeti orientá­ciója nincs ellentétben a polgári társadalom eszméivel, bár ez ­elsősorban a közép-európai fia­tal államokban - néha így nyil­vánul meg. Az államfő szerint úgy van rendjén, ha demokrati­kus tartalommal, polgári elvek­kel is telítődnek a nemzeti esz­mék. Ha Szlovákia csak a nem­zeti elvekhez ragaszkodna, ak­kor nem vehetne részt az Euró­pa egyesítését célzó folyamat­ban, pedig Európához tartozik és erről álmodik. DOMINO FÓRUM Kassa főpolgármestere, Rudolf Schuster a szlovák politikai színtér titánjává nőtte ki ma­gát - állapította meg a hetilap elemző írása. Azonban csak az idei választási szuperév dönt arról, milyen magasra emelke­dik a november előtti nómen­klatúra topkáderének, a fordu­lat szlovák parlamenti elnöké­nek, Csehszlovákia kanadai nagykövetének csillaga. Elmé­letileg három lehetőség jöhet számba: államfő lesz, kor­mányfő vagy még egyszer fő­polgármester. Általában fel sem merül a negyedik lehető­ség, hogy Schuster nyugdíjas is lehetne. Maga Schuster min­den eddigi szolgálati vagy po­litikai felemelkedését úgy tá­lalja, hogy ő ugyan ellenállt, de erős külső nyomás neheze­dett rá. Most tehát ismét az a kérdés, milyen tisztségbe fog­ják beleerőszakolni az ódzko­dó főpolgármestert. A DBP fel­ajánlotta neki az elnökjelöltsé­get a második fordulóra, sze­mélye elfogadható az SZNP, a Munkásszövetség és a Magyar Koalíció számára is. Az sem ki­zárt, hogy elnyeri az SZDK tá­mogatását, s akkor már csak egy szavazatot kell szereznie a DSZM-től. Vagyis a kassai fő­polgármester Mečiar legna­gyobb ellenfelévé vált. A kor­mányfői posztra kisebb az esé­lye, még akkor is, ha létrehoz egy saját pártot. Mindent egy­bevetve az a legvalószínűbb, hogy ismét polgármester lesz. Fel kell tenni azonban a kér­dést, mi jogosítja fel Schustert arra, hogy a legmagasabb köz­jogi méltóságokra pályázzon? Mintha megállt volna körülötte az idő. Képes volt konzerválni magában a bolsevik fogások sokszínűségét, s ezt nem is na­gyon titkolja - Kassán ugyanis nincsenek partnerei sem a poli­tikában, sem a sajtóban. Nin­csenek tehát konfliktusai sem, amelyek megoldásával kitűn­hetne. Egyre nagyobb népsze­rűsége lassan a Mečiar-imádat 1990-92-es pszichózisára em­lékeztet. És vannak más hason­lóságok is, bár ma még nem olyan szembetűnőek. A vak saj­tó, egyes politikusok, no meg a Markízával kötött „koalíciós megállapodás" egy új szlovák mítoszt teremtenek - szögezi le a lap. akár a legkedvesebb televíziós műsor is, menetrendszerűen megérkezik az áramszünet. Van, hogy tíz percig tart, van, hogy órákig, sőt van, hogy há­rom-négyszer egymás után megszakad az áramszolgálta­tás. Már számos esetben kértük az illetékeseket, hogy tegyék meg a szükséges intézkedése­ket, ám az eredmény egyenlő a nullával. A helyi lapban, a Košický večerben is jeleztük a problémát, ám „keleten" a hely­zet továbbra is változatlan. Va­jon meddig? Iván Sándor Kassa • Isten ments! Nem akarok elnök lenni. Azt akarom, hogy továbbra is szeressenek. (Peter Gossányi karikatúrája)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents