Új Szó, 1998. január (51. évfolyam, 1-25. szám)

1998-01-22 / 17. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. JANUÁR 22. Miért fizessünk a semmiért? VOJTEK KATALIN Ugyancsak nyakatekert logikáról tett tanúbizonyságot Slavkovská oktatási miniszter, amikor kedden kijelentette: ha külön kérelmezzük, és külön megfizetjük, kaphatunk kétnyelvű bizonyítványt, ám az „hivatalos érvénnyel nem bír, csupán az illető család saját szükségletére szolgál". Ebben az a különös, hogy Slavkovská épp a bizonyítvány hivatalos jellegével bizonygatta ugyanabban a nyilatkozatában: a kétnyelvű bizonyítványok egynyelvűsítésével tárcája nem követett el törvénysértést , mivel, úgymond, „az alkotmánybíróság is elismerte, hogy a hivatalos okiratokat államnyelven kell kiadni, és a bizonyítvány hivatalos okirat". Slavkovská mégis kétnyelvű bizonyítványok kiadásáról beszél, nem kétnyelvű nyomtatványokról vagy papírfecnikről. Most tehát hivatalos okirat a bizonyítvány vagy sem? Létezik törvény, amely kimondja, hogy az oktatási miniszter által pénzért kínált bizonyítvány nem hivatalos okirat? Mert a nyelvtörvény ugyan kimondja, hogy a hivatalos okiratok szlovák nyelven állítandók ki, de rögtön az 1. paragrafusában azt is, hogy „A törvény nem szabályozza a nemzetiségi kisebbségek és etnikai csoportok nyelveinek használatát. E nyelvek használatát külön törvények szabályozzák". S mivel ilyen törvények nincsenek, az alkotmánybíróság is csak a hiányukat tudta megállapítani. Azt aztán megállapította. Szomorú, hogy míg a szlovák tanulók ingyen kapják anyanyelvükön a bizonyítványukat, de még a szlovák kétnyelvű iskolák növendékei is ingyen kapják az anyanyelvükön és az iskola oktatási nyelvén kiállított hivatalos bizonyítványt, a magyar gyereknek ugyanez nem jár. S ha diszkriminatív módon még fizet is érte, akkor sem megy vele semmire, hiszen hivatalosan érvénytelen. De ki is akarna Slavkovská-féle érvénytelen nyomtatványt, ha a pedagógusszövetség is osztogat olyat - ráadásul ingyen. TALLÓZÓ SME Havi 150 ezer koronás bérleti díjat kér Vladimír Lexa, a Szlovák Információs Szolgálat igazgatójának apja azért a villáért, amelyet Lozornóban építtetett. Az épülethez hat férőhelyes garázs, áramlásos úszómedence és lóistálló is tartozik, a telket pedig két méter magas fal övezi. Az írásos ajánlat kiemeli, hogy a telekre helikopterrel is le lehet szállni. A sajtóban már korábban is cikkeztek a Lexa család építőipari aktivitásáról. Pozsony központjában, a Panenská utca 16. alatt leromboltattak egy reneszánsz műemlék házat, hogy helyére kétszintes villát építsenek. Hírek szerint ez Ivan Lexa számára készül. NOVÝ ČAS A korábbi botrányok ellenére még mindig vannak, akik bedőlnek a piramisszerűen működő pénzügyi szervezetek csábításának. A Pöstyéni járásbeli Drahovce község művelődési házában az Astran cég tart hetente kétszer, 300-400 ember számára ilyen jellegű előadásokat. Egy szemtanú szerint ezekre csak külön ajánlással lehet bejutni, és a játékba 44 ezer koronás betéttel kell beszállni. Ján Doktor, a falu polgármestere nem tart attól, hogy a művelődési házukban törvénytelen dolgok zajlanak, mivel a cég bemutatta neki a pénzügyminisztérium engedélyét. Így aztán arra lenne szükség, hogy a minisztérium utánanézzen az Astran valódi tevékenységének. Ellenkező esetben további naiv polgárok vesztik el a pénzüket. PRÁCA Január elseje óta a nyugdíjakat folyószámlára is át lehet utaltatni. A takarékpénztári zsírószámlával ellentétben, amelyre egy nyugdíjas házaspár közösen is fogadhatja az átutalásokat, a bankokban minden nyugdíjasnak külön számlát kell nyitnia. A zsírószámlával kapcsolatban a biztosító egyelőre nem tervezi az eddigi gyakorlat módosítását. Árvasági járadékot a szülő vagy a törvényes képviselő számlájára utalhatnak át. Ezeket a számlákat nem lehet vállalkozási célra használni. Elhalálozás esetén a bank zárolja a számlát, és a jogtalanul átutalt összeget visszautalja a Szociális Biztosítónak. A folyószámlára történő átutalást egy erre rendszeresített űrlapon kell kérni a Szociális Biztosító kirendeltségein. A számlákkal kapcsolatos bármiféle változásokról nyolc napon belül értesíteni kell a biztosítót. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettesek: Grendel Ágota (felelős szerkesztő), Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hfrfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásén felel Slezákné Kovács Edit úgyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Szöveg nélkül. (Szalay Zoltán karikatúrája) Az SZMPSZ nem ért egyet Csupán pótmegoldás Pótmegoldásnak tartja az illetékhez kötött magyar nyelvű, bizonyítványt helyettesítő iratokat Sidó Zoltán, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke. Mint elmondta, az oktatási tárca továbbra is korlátozza jogaiban a magyar kisebbséget, és azokat a jogokat sem ismeri el, amelyek a kisebbséget 75 éven át megillették. A szövetség nem ért egyet a pótmegoldással. A kérdéssel a szülők szervezete is foglalkozik, mert az intézkedés 320 iskola közel 20 ezer diákját érinti. Tegnap írásban tiltakoztak az okltatási miniszternél a diószegi alapiskola tanulóinak szülei is. (TA SR) Mint a szegény lány ajándéka a Mátyás királyról szóló mondában: hozott is meg nem is, volt is meg nincs is Magyar Bálint kampánynyitója Először egy mondat gondolkodtatott meg: „A magyar kormány kultuszminisztereként felelősséget érzek az egyetemes magyar kultúráért és így a szlovákiai magyarság kisebbségi és nyelvi kulturális jogaiért is." DUSZA ISTVÁN SZDSZ-es politikus ilyet még aligha mondott. Ki tagadhatja, hogy a mondat stilisztikai homályán túl (rossz helyen van az „és" kötőszó a sajtónak kiadott szövegben), mégiscsak amolyan „antaljózsefes" kemény konkrétság lüktet benne. Kétségtelen: jó dolog felelősséget érezni, de még jobb lenne tenni is azért, amit az ember így vagy úgy vállal. Minden akkor romlott el, amikor az MSZP-SZDSZ kormány elnöke szavahihető barátjának mondta Vladimír Mečiart egy tátrai vodkázás után. Ezt még azzal is megtetézte Horn Gyula, hogy a győri tárgyalásuk után tavaly elhallgatta tárgyalópartnere tréfának minősített ajánlatát az újbóli „lakosságcserére". Most aztán érezheti a felelősséget Magyar Bálint kultuszminiszteri mivoltában. Jól jön ez a szlovákiai magyaroknak tett gesztus az SZDSZ-nek a választási kampányban. Mert mi is történt január 20-án Pozsonyban? Megnyílt a Védcölöp utcában a Magyar Ház. Előtte Magyar Bálint tartott egy sajtóértekezletet. Délután elutazott a galántai magángimnáziumba, s este meghallgatta Ránki Dezső koncertjét. Nem hiányzik ebből a sorból valami? Dehogynem. Sem a szlovák kulturális miniszterrel, sem az oktatási tárca vezetőjével nem tárgyalt. Mennyivel súlyosabb és érdembelibb lett volna, ha a sajtóértekezleten a szlovákiai magyar oktatás és kultúra helyzetéről felolvasott helyzetjelentést a két tárgyalás után úgy terjesztette volna a sajtó nyilvánossága elé, hogy ugyanezt megtette Hudec és Slavkovská irodájában is! így aztán a késő esti pozsonyi tévéHOLOP ZSOLT Hidegháborús viszonyt, diplomáciai jegyzékváltást és egyéb nyalánkságokat eredményezett Václav Havel cseh államfő tavalyi interjúja, amelyben üldözési mániában szenvedőnek nevezte Vladimír Mečiart. Azt nehéz lenne megállapítani, hogy a távirati stílusban most beharangozott merénylet az üldözési mánia vagy a választási kampány része, avagy mindkettőé. Tény, hogy Mečiar bármerrejár, a merénylők úgy nőnek ki a földből, mit a gaz. Az ellene irányuló merényletek kronológiáját a napokban még a nyugati hírügynökségek is ismertetMečiart állítólag George Bush és II. János Pál látogatásakor is meg akarták gyilkolni. (Archív felvétel) OLVASÓI LEVELEK Nagyvonalú hentes Érsekújvárban a karácsonyi ünnepek előtt betértem egy gazdag kínálatú húsboltba. A sor elején egy kopott kabátú idős néni vékony szelet húst kért, mondván, karácsonykor szeretné kirántani. A hentes le is vágott egy szelet húst, amelyből akár három porció is kitellett volna, a húsra levesfőzéshez való csontokat is rakott, és közölte: nem kell kifizetni. A néni hálálkodva lépett ki a boltból, és a sorban állók megállapították: manapság ritkán fordul elő ilyen jó cselekedet. Polák Júlia Párkány Az öndicséret felsőfoka A kormánykoalíció képviselőinek öntelt fellépése a Szlovák Televízió Lépések című politikai vitaműsorában a 70-es évek ki- * váló ökölvívóját Cassius Clayt idézte fel emlékezetünkben, aki kijelentette magáról, hogy „Én ték, ki többről tud, ki kevesebbről. A pontos számot csak Mečiar ismeri. Hat-hét kísérletben azért kiegyezhetünk, s ez bizony egy izraeli kormányfő esetében is figyelemre méltó volna. Tény viszont, hogy eddig egyetlen picike megvalósult merényletről sem lehet beszámolni, a belügy mégis roppant komoly figyelmet szentel az „ügynek". Ez először is abból áll, hogy világgá kürtöli. Persze szigorú óvintézkedésnek lehetne tekinteni ezt is, ha már csakis abban bízhatnánk, hogy a miniszterelnök életét kizárólag híveinek esti imája mentheti meg. A szlovákiai bűnüldözés specialitása tehát a dobbal verebet fogni stratégia, kidolgozójának pedig nyilván kiemelt prémium jár. Más kérdés, hogy ha bárki egymillió márka vérdíjat tűzne ki Mečiar fejére, tényleg csak az esti fohászokban reménykedhetnénk. Mečiart néhány hónapja a KDM akarta eltenni láb alól, de a kormányfő a DSZM egyik nagyvagyok a legjobb, a legrátermettebb, a legszebb." A két fél között az összehasonlítás technikai K. O.-val Ali javára dől el, akinek mesterségbeli rátermettségét a közvélemény sohasem vitatta. A „híg" konkurencia legfeljebb csak „szájparaméterekben" közelítheti meg a napjainkra, sajnos, tragikus sorsot megért kiváló sportolót. A hatalom képviselőinek mulatságos eszmefuttatásai hallatán a műsor címként jogosabban viselhetné a Tévelygések vagy Tántorgások elnevezést. Prokeš úr elmélkedése az oly rettegett etnikai autonómiáról a szilvesztehíradóban már görcsbe rándulva reagált Podhradská, a kulturális minisztérium szóvivője. Az oktatásié meg talán azért nem tette, mert Nemčok államtitkár a megnyitóbeszéd után diplomatikusnak egyáltalán nem minősíthető módon a helyszínen tiltakozott, a magyar kultuszminiszternél Olyannak tetszik ez az egész, mint a szegény lány ajándéka a Mátyás királyról szóló mondában: hozott is meg nem is, volt is meg nincs is. Arra persze jó volt, hogy a nem hivatalosan elmondott helyzetjelentés ellen újra tiltakozzon a szlovák fél. Otthon sokat fognak beszélni Magyar Bálint kultuszminiszter pozsonyi választási keménykedéséről. A belügy szigorú óvintézkedéseket foganatosított a szétkürtöléssel Merénylet - távirati stílusban gyűlésén leleplezte az összeesküvést. A KDM jogi úton követelte, hogy Mečiar bizonyítékokkal támogassa meg állítását, aztán szépen elült az ügy. A kereszténydemokraták nyilván ráeszméltek, hogy egy hasonló esetben már precedensértékű ügyészi határozat született. Mečiar éppen Michal Kováč államfőről állított képtelenségeket, amelyeket természetesen nem tudott bizonyítani, az ügyész véleménye viszont az volt, hogy egy miniszterelnök bármit kijelenthet, ha azt őszinte meggyőződéssel teszi; ha valóban úgy gondolja, hogy amit állít, az igaz. Tehát a kocka fordult, és így a KDM-nek kellett volna bizonyítania, hogy Mečiar nem úgy gondolta, csak úgy mondta, és egyáltalán nem volt róla meggyőződve, hogy meg van róla győződve. És ki akarna afféle értelmetlen dologgal vesződni, hogy bizonyítsa, mit gondolt Mečiar, amikor mást mondott? ri műsorban is biztos sikert jelentett volna. Még szerencse, hogy a műsorvezető szerepét ezúttal a tv-híradó belpolitikai kabaréműsorának szerkesztője helyett a széles látókörű, jól képzett Zala úr töltötte be, így helyenként az ellenzék képviselői is „labdába rúghattak". Szeretném remélni, hogy Szlovákia lakosságának többségét, amely ádáz küzdelemben vívja meg napi „harcait" az egzisztenciáért, nem lehet tovább riogatni és tébolyítani a nacionalizmus szellemével. Rostás Alajos Felsőpatonyrét KOMMENTÁR