Új Szó, 1998. január (51. évfolyam, 1-25. szám)

1998-01-03 / 2. szám, szombat

8 HIRDETÉS - KULTÚRA ÚJ SZÓ 1998. JANUÁR 3. Elhatároztam, én is nekiállok végre a könyvnek, mert még élnek azok az emberek, akik apámmal egyidősek, azok az asszonyok, akik apámba szerelmesek voltak Szirtes Ágnes édesapja könyvéről beszél „Nekem olyan gyermekkorom volt, mint Móricz Árvácskájának. Én húszéves koromig dolgozó állat voltam, és alig-alig gondolkoztam meg éreztem - inkább csak akkor, ha villámlott... A szabadságot szerettem. A szelet, a napot, a vihart, a port. Nem gondoltam semmire, csak szabadnak lenni." HORECZKY KRISZTINA Ezek a sorok Szirtes Ádám néhány héttel ezelőtt megjelent, Életünk - életem című önéletrajzi kötetében láttak napvilágot. Szirtes Ádám számára a Puszták népe a valóság megszépítése volt, és ezt Illyés Gyula előtt sem titkolta. Illyés nem sértődött meg. Elismerte, valóban belecsempészte a műbe a franciás humort. „írja meg az igazságot a bírálója!" - mondta. Szirtes Ádám azonban nem tudta befejezni, amit eltervezett. A könyv félbemaradt. Az olvasónak még sincs hiányérzete. A történetek Tápiósán Játszódnak", egy félig szlovák, félig magyar faluban, Budapesttől negyven kilométerre. Ahogy a szerzője írja: „Olyan ez a vidék, mint amilyen én is vagyok. Szürke, nem különleges." Az Életünk - életem közreadójával, Szirtes Ádám lányával, Szirtes Ágnessel beszélgettünk. - Már édesapám halálakor eszembe jutott, hogy kezembe veszem azt a paksamétát, amely apámat jelenti, de tudtam, milyen felkavaró lesz ez a találkozás, és nem volt hozzá lelkierőm. Emellett úgy gondoltam, ezekben a zavaros időkben, amikor egészen másfelé megy a világ, kit érdekel, hogy ki volt Szirtes Ádám? Tavaly Gábor Andor darabját, a Mit ültök a kávéházbant próbáltuk, és ebben azt mondja a szerző: »Na, most már megcsinálom«, »Na, most már éppen elég ideje nem csináltam meg«. Elhatároztam, én is nekiállok végre a könyvnek, mert még élnek azok az emberek, akik apámmal egyidősek, azok az asszonyok, akik apámba szerelmesek voltak, és azok a filmgyári, színházi munkások, akik őrzik az emlékét. A könyv kiadásában - miután a Magvető Kiadó elutasított Závada Pál (az önéletrajz szerkesztője) és Parti Nagy Lajos segítettek. Szirtes Ádám mikor vetette papírra az első sorokat? Úgy emlékszem, már a hetvenes évek vége felé hozzálátott az íráshoz. Éjszaka írt, és jószerével már másnap felolvasta, amit alkotott. Hogy új erőre kapjon, örülni kellett minden sorának, ujjongtam is: »Juj, apu, milyen fantasztikus! Egyébként többen tervezték, hogy magnóra veszik a gondolatait, megígérve, hogy majd a kiadásról is gondoskodnak. Apám - annak ellenére, hogy egészen biztosan megjelentetésre szánta az írásokat bizalmatlan volt, nem adta ki a munkát a kezéből. Ettől függetlenül időnként részleteket közöltek a készülő önéletrajzból néhány hetilapban, de - összevetve az eredeti kéziratot ezekkel az írásokkal - Závada Pállal úgy láttuk, apám elbeszéléseiből kifésülték a kócosságot. Az önéletírás - édesapja 1989ben bekövetkezett halála miatt - megszakadt. A főiskolai évekről, művészi életútjáról a vele készült interjúk és portréfilmek szövegéből szerkesztett írások, vázlatos formában fennmaradt följegyzések tanúskodnak. Apám a könyv második részéről is készített terveket, de a cetliken néha csak homályos címszavak álltak, olyanok, mint „tégla a bőröndben". Megkérdeztem Horváth Józsefet (a Katona József Színház művésze), tudja-e, milyen történet rejtőzhet itt. Megtudtam, hogy azokat az embereket - így apámat is -, akik vonattal utaztak Budapestre munkát keresni, rendszeresen figyelték valami rendőrforma emberek. Akinél nem volt bőrönd, hazaküldték. Ezért aztán téglát tettek a bőröndbe... Édesapja - hogy otthon ne pusztítsa a kenyeret - kiskorától kezdve jószerével „ingyért" vállalt munkát: volt legeltető gyerek, summásmunkás, dolgozott a cséplőgépnél... Gyerekként hallgatva a történeteit - így például azt is, amikor néma gyereknek tettette magát, hogy túladjon a piacon a rábízott szőlőn fetrengtem a nevetéstől. De amikor felolvastam egy-két részletet a lányomnak, rádöbbentem, mikor apámmal mindez megesett, annyi idős volt, mint most a lányom. Ekkor összefacsarodott a szívem. Gondolom, a szülők nem táncoltak örömükben, amikor a fiuk vette a batyuját, hogy a fővárosba menjen színészmesterséget tanulni. Ez a döntés számukra azt jelentette, hogy ezentúl egy segítséggel kevesebb, és még jobban kell gürcölniük, mert a fiú „urizál". Nagyapám apámat kitagadta, sokáig nem is mert hazamenni. A Talpalatnyi föld bemutatóján nagyanyám, nagyapám és apám legkisebb testvére beálltak a sorba jegyet venni. Odament hozzájuk egy filmes, és azt mondta: »Szirtes bácsi, tessék jönni, van maguknak tiszteletjegy.« Nagypapa első szava az volt: »Nem vagyok Szirtes, én Szvitek vagyok." Úgy kellett őket elrángatni a pénztártól. Édesapja huszonkét évesen játszotta el Góz Jóska szerepét az őt egy csapásra népszerűvé tevő Talpalatnyi földben. Egy évben két-három filmet is forgatott ezután, sikeresnek, elégedettnek gondolhatta a közönség... Rengeteg sematikus filmben is szerepelt, majdhogynem kivétel nélkül „napsütötte" hősöket alakított. Ezért örült annyira a Körhintának, ahol végre negatív figurát kellett megformálnia. Másrészt apámat a kisebbségi érzés amivel talán élete végéig küzdött - dacossá tette. És ez nemcsak a magánéletére, hanem a színészetére is rányomta a bélyegét. Szirtes Ádám magányos volt? Határtalanul. Igazi barátságot csak György Lászlóval és Bihari Józseffel tudott kialakítani. Amikor ők meghaltak, senkivel sem tudta megosztani a gondjait, egészen magára maradt. Mit jelentett számára a színészet? A lételeme volt. Az egyetlen szféra, ahol igazán jól érezte magát. Úgy gondolta, jöhetnek kudarcok, mélypontok, ez a pálya csak örömet hozhat. Mert ha játszik, otthon van. Szirtes Ádámot a film szinte egy nap alatt elfogadta, de tíztizenöt évnek kellett eltelnie, amíg a színházzal barátságba került. Élete során nyolc színháznak volt a tagja, és talán sohasem találta meg a helyét. A legrangosabb szakmai elismerés is későn jött. Csak a közönség becsülte meg. Nagy szívfájdalmat okozott számára, hogy a Kossuth-díjat akkor kapta meg, amikor lényegében már mindegy volt. Legyintett is, azt mondta, adták volna akkor, amikor még örülni tudott volna neki. Hogyan látta a lánya pályafutását? Apám gyermekkoromtól fogva kimondatlanul is erre a pályára terelt. Ennek ellenére néha úgy érzem, talán csalódást okoztam neki. Gyakran illetett kritikával. Még főiskolás voltam, amikor Vámos László megdicsért, de apám csak annyit mondott rólam: „Zöld még!" És amikor együtt dolgoztunk egy Sarkaditévéfilmben, kiszekálta a lelkemet: miért így csinálom, miért így nézek, miért nem úgy... Furcsa és szomorú a könyv befejező sora: „...az ember öregkorára, a mostani helyzetben oda jut, hogy el kell gondolkodnia: Érdemes volt-e azt egyáltalán végigcsinálni?" Ez a mondat annyira mellbevágott, hogy ragaszkodtam hozzá, ez legyen a könyv utolsó sora. Azt hiszem, apámból nem az elkeseredettség beszélt. Amit mondott, nagyon komolyan gondolta. Sikertelennek hitte a pályáját. Alulértékelte önmagát. Önnek fontos ez a könyv? Nagyon. Ez a legkevesebb, amivel édesapámnak tartozom. Azt hittem, ha kiadom a könyvet, valamennyire megszűnik az a lelkiismeret-furdalás, amit apámmal szemben érzek, amiért az utolsó éveiben magára hagytam. Tévedtem, ez az érzés csillapíthatatlan. APRÓHIRDETÉS HALÁLOZÁS Fájó szívvel tudatjuk, hogy édesapánk BOTT JÓZSEF 1997. december 30-án, életének 77. évében elhunyt. Drága halottunktól 1998. január 3-án 14 órakor veszünk végső búcsút a sülyi temetőben. A gyászoló család KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Mélységes gyászunkban megtört szívvel mondunk köszönetet minden kedves rokonnak, szomszédnak, ismerősnek és mindazoknak, akik 1997. december 18-án elkísérték utolsó útjára a dunaszerdahelyi temetőbe drága halottunkat, MÉRI HANNA tanárnőt. A gyászoló család DS-1331 Köszönetet mondunk minden kedves rokonnak, barátnak, munkatársnak, ismerősnek, aki 1997. december 17-én elkísérte utolsó útjukra a kicsindi temetőbe drága szüleinket, GEISZLER ÁGOTÁT és GEISZLER FERENCET. Köszönet a vigasztaló szavakért és a sok szép virágért, amellyel enyhíteni igyekeztek soha el nem múló fájdalmunkat. A gyászoló család K N-432 ISMERKEDÉS AUTÓ • 41/170, szeretne megismerkedni csinos, jó alakú hölggyel, esetleg elvált asszonnyal 35 éves korig, (egy gyermek nem akadály) aki a segítségére lenne a magánéletben és a kisvállalkozásban is. Érsekújvár és környéke. Tel.: 0817/415 908, 7.30-tól 8.30 óráig. V-2245 ADÁSVÉ

TEL • Kárpótlási jegyet vásárolok. Tel.: 0810/512 210, 0905/357 281 KN-394 • VENDÉGLÁTÓSOK, FIGYELEM! Eladók és bérbe adók játékautomaták, videójátékok, flipperek, szimulátorok és dartsok. Kedvező árak és feltételek, többéves tapasztalat. Tel.: 0709/584 010, 0905/ 459 905, 0903/ 459 905 DS-1325 • Eladók törzskönyvezett fehér, magyar pulikölykök,. Tel.: 0819/700 150, 0905/320 301 KN-431 • Eladó 29 hónapos kancacsikó. Tel.: 0942/921 239, 18 óra után. KE-112 VEGYES Hirdessen Ön is nálunk! • Családi okok miatt eladó ponyvás Avia 31 N. Gyártási év 1990, motorjavítás szükséges. Ára 85 ezer korona. Tel.: 0709/515 101 V-2223 • Antennák és műholdvevők szerelése. Tel.: 0707/25 49 V-2160 • Az 1998-as évre megrendelhető fóliás paprikapalánta, valamint eladó kukorica. Cím: OHRADY 295. Tel.: 0709/955 179, mobil: 0905/348 606 DS-1332 PALYAZAT A Komáromi Dunamenti Kultúrális Központ állami intendánsa pályázatot hirdet a Komáromi Jókai Színház igazgatói tisztségének betöltésére. Minősítési feltételek: - művészeti vagy humán irányzatú főiskolai végzettség, -jó irányító, szervező és üzleti készség, - a kultúra területén min. 10 éves tapasztalat, gyakorlat, - idegen nyelv ismerete előnyt jelent. írásos jelentkezésüket 1998. január 15-ig vátjuk az alábbi pályázati anyaggal együtt: - az elért iskolai végzettséget igazoló irat hitelesített másolata, -az eddigi legjelentősebb tevékenységeit tartalmazó, kézírással megírt rövid életrajz, - a színház 3 éves időszakára szóló művészeti program vázlata. A közölt feltételeket teljesítő érdeklődőkkel a pályázat meghirdetője a válogatás időpontját és helyét 7 nappal előbb közli. Az utazási és egyéb költségeket a jelentkezők saját maguk térítik. Az eredményt a meghirdető a válogatást követő 14 napon belül tudatja a résztvevőkkel. írásos jelentkezésüket a következő címre küldjék: Podunajské kultúrne centrum Komárno, Jókaiho 24., 945 13 Komárno, tel./fax. 0819/701 77 Kk- 23 Szirtes Ági és Szirtes Ádám - a boldogság ritka pillanatában 1998-BAN Ú/RA mtá® Mmtogijm AZ NN^M -BAN AUTÓBONTÓK ÉS HASZNÁLTAUTÓ-KERESKEDŐK SZÁMÁRA IS HIRDETÉSI LEHETŐSÉGET KÍNÁLUNK. TE i £ N.