Új Szó, 1998. január (51. évfolyam, 1-25. szám)

1998-01-20 / 15. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. JANUÁR 20. KOMMENTÁR Bűn a szegénység?! PÁKOZDI GERTRÚD Könnyű kijelenteni, hogy mindenki a saját szerencséjének kovácsa, és csak saját tehetetlensége, nem akarása, ha úgy tetszik lustasága taszítja szegénységbe. Márpedig ilyen kijelentés egyre gyakrabban hangzik el felelős kormánytagoktól és vezető kormánypárti politikusoktól, elsősorban a munkanélküliség címére. Ezzel a sommás megállapítással tehát egy kalap alá veszik a lakosság mintegy 12 százalékát anélkül, hogy felülvizsgálnák, közülük ki milyen körülmények között került a munkát keresők nem kis táborába. Igaz, vannak próbálkozások, hogy kiszűtjék azokat, akik nem törik kezüket-lábukat munkahelyért, de ezek a munka- és szociális ügyi minisztérium hatáskörébe tartozó hivatalnokok minden igyekezete ellenére többnyire félresikerült, pontosabban sértő „akciók" a dolgozni igenis akaró, de saját környezetükben munkát nem találókra irányulnak. S miközben Szlovákiában alig akad olyan család, amely ne tapasztalta volna saját bőré, mit jelent munkanélkülinek lenni, a tisztes szegénységbe is mind többen kóstolnak bele. Politikusként, közgazdászként könnyű kijelenteni, hogy akad ebben az országban munka, csak - ha másképpen nem megy - „utána kell menni". Ha Kelet-Szlovákiában nem talál állást, hagyja ott mindenét, és költözzön fel a fővárosba, adja el itt munkaerejét - mondja a hivatalnok. Az ilyen és ehhez hasonló kijelentéseket tevők mintha nem volnának tisztában a szlovákiai lakásstruktúrával, a munkaerő-állomány szerkezetével, a privatizált vállalatok anyagi helyzetével, a mind gyakoribb elbocsátásokkal. A kormány nemcsak a munkanélküliséget illetően nem tartja be programjában tett ígéretét. Kilátásba helyezte, működése alatt 10 százalék körülire szorítja le a munkanélküliségi arányt. Ez nem sikerült, és nem akadályozta meg a legnagyobb hányadának elszegényedését sem. Akad viszont minisztériumi hivatalnok, aki úgy beszél a szegénységről, mintha az bűn volna. Igen, bűn, hogy egyre több a szegény ember. De ez nem annak a bűne, aki önhibáján kívül kénytelen mindjobban összehúzni nadrágszíját. A kormány rossz gazdaságpolitikája miatt inog az ország stabilitása. A végrehajtó hatalom megint a munkanélküli-segélyeken akar spórolni, ahelyett, hogy tőkecsalogató s ezáltal munkahelyteremtő politikát folytatna. JEGYZET Írok, írolc, aláírok? FEKETE MARIAN A kormány jogszabály-előkészítő tanácsa állítólag úgy vélte, hogy a törvényeket elegendő két alkotmányos tisztségviselőnek aláírnia. A hír rövid, a téma pedig a körmünkre ég. A köztársasági elnök megbízatási ideje március 2-án telik le. Majdnem bizonyos, hogy az új államfőt csak októberben választják meg. Ki írja addig alá a parlament által megszavazott törvényeket? Az alkotmány 87. cikkének 2. bekezdése szerint a szlovák parlament törvényét a parlament elnöke, a köztársasági elnök és a kormányfő írja alá. Az alkotmány 89. cikke 2. bekezdésének c/ pontja a parlament elnökének hatáskörébe tartozó feladatok között említi a törvények aláírását, a 102. cikk e/ pontja a köztársasági elnök hatáskörébe sorolja a törvények aláírását. Ugyanez az alkotmány viszont a kormány, illetve a kormányfő hatáskörét taglalva nem említi a törvények aláírását. Sőt, az alkotmányból az is kiderül, hogy ha a köztársasági elnököt nem választják meg, vagy ha a tisztsége megüresedik, és még nincs új köztársasági elnök, az elnöki funkció gyakorlása a kormányt illeti meg, kivéve (többek között) a törvények aláírását. A kormány, illetve a kormány által megbízott miniszterelnök tehát nem gyakorolhatja az államfő törvény-aláírási jogát és kötelességét. Az államfő egyes esetekben visszaadhatja a parlament által már jóváhagyott törvényt a megjegyzéseivel. A parlament ezt a törvényt ismét megvitatja, és ha újra jóváhagyja „az ilyen törvényt ki kell hirdetni" (lásd az alkotmány 87. cikkének 3. bekezdését). Ki kellene hirdetni akkor is, ha a köztársasági elnök nem volna hajlandó aláírni, és bár a Törvénytárról szóló törvény 9. §a szerint a Törvénytárban csak azokat a törvényeket lehet közölni, amelyeket az említett három közjogi méltóság aláírt. Ezek a rendelkezések is azt bizonyítják, Katarína Tóthová nézete nem helytálló. Tudomásunk szerint ez ellen helyben tiltakozott a tanács számos tagja. Egyikük, a szakszervezeteket képviselő Igor Lenský szerint ebben az ügyben az alkotmánybírósághoz kellene fordulni még március másodika előtt. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettesek: Grendel Ágota, Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), SidóH. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Szöveg nélkül. (Szalay Zoltán karikatúrája) Régi-új ideológia: aki nincs velünk, az ellenünk van. Nem! Ha minden igaz, a héten lehull egy lepel: a szlovák kormány megnevezi azt a „magyart", akit az alapszerződés kisebbségi előírásainak ellenőrzésére hivatott vegyes bizottságba delegál. ACZÉL ENDRE Kovács László külügyminiszter fogja elsőnek hallani a nevet nemigen hiszem, hogy sok öröme lesz benne, mert a szlovák fél a nála élő félmilliós - az összlakosság tíz százalékát vagy annál valamivel többet kitevő magyarság egy „tagját" fogja megnevezni, miközben a magyar kormány e kisebbség „képviselőjét" várná el. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez igen lényeges értelmezésbeli különbség, hogy azt ne mondjam: sorsdöntő. Mármint a szó politikai értelmében. Tudniillik akár tetszik, akár nem, a szlovákiai magyarok között is vannak Mečiar-hívôk ... láttunk ilyen „fazonokat" a jugoszláviai polgárháborúban... láttunk ilyen „fazonokat" a jugoszláviai polgárháborúban, a kormánypárt, azaz Milosevicsék oldalán -, akikkel más baj nincs, mint az, hogy úgy magyarok, hogy közben távol tartják magukat a helyi magyarság választott politikai szervezeteitől. Nos, ha a tiszteletre méltó Vladimír Mečiar a szlovák demokrácia ötödik évében úgy gondolja, hogy a félmilliós magyarságot a OLVASÓI LEVELEK Az autonómia problémájáról Hiába van igaza Duray Miklósnak, amikor azt mondja: „Az autonómia a demokrácia igenlését, elutasítása demokráciaellenességet jelent", és hogy „e kifejezés nem jelent mást, mint önkormányzást" (Vasárnap 1998.1. 7.). Hivatkozhatna akár XI. Pius pápára is, aki ezt írja: „Vétek az igazságosság ellen, ha egy nagyobb közösség magának követeli a döntés jogát olyan esetekben, amelyekben egy kisebb közösség jobban tud dönteni." Ez semmi mást szóban forgó vegyes bizottság szlovák felében egy olyan úrral vagy hölggyel kívánja képviseltetni, aki sem a nemzeti (Duray), sem a kereszténydemokrata (Bugár), sem a liberális (A. Nagy) magyaroknak nem választott képviselője (ezek valamennyien bent ülnek a szlovák parlamentben), hanem afféle Mečiar-huszár, tehát megbízható magyar, nem pedig megbízhatatlan, akkor erre a jelölésre a magyar félnek a leghatározottabb nemmel kell válaszolnia. Elegünk van Vladimír Mečiarból ugyanis. De nem csupán nekünk, egész Európának. Ezt jobb előbb tudomására hozni, mint később. A kérdéses ügyben ugyanazt játssza el, mint a szlovák parlament nemzetbiztonsági bizottsága tagjainak kijelölésében: abban csak kormánypárti képviselőknek volt helyük. Aki nincs velünk, az ellenünk van hangzik szabad fordításban a mečiari gyakorlat „ideológiája", ami valójában annyit jelent, hogy Szlovákiát csak a Mečiarpárt emberei képviselhetik, mindenki más gyanús. Gyanús, bizonytalan, egyszerűbben szólva: rossz szlovák. Ha Mečiar nem vette volna észre, ez a modern kabarétréfa az egyik oka annak, amiért Szlovákia nem lett sem NATO-, sem EUtagjelölt. Nem baj, ha nem jön létre az a bizonyos vegyes bizottság. A kezemben levő, január 15-i keltezésű szlovák közvélemény-kutatás azt mutatja, hogy a Mečiarellenes pártok plusz a szocialisták és a magyar koalíció együttes népszerűsége messze meghaladja az 50 százalékot, miközben a nemzeti-kommunista nem jelent, mint hogy autonóm közösséget kell kialakítani, és a lehető legnagyobb mértékben decentralizálni a hatalmat. Igen ám, de még a demokratikus érzelmű szlovákoknak is mást jelent az autonómia. Ők „tudják", hogy az autonómia dezintegrációt, elszakadást jelent. Meddig is tartott Jozef Tisónak elszakadni Csehszlovákiától?! Hat hónapig. 1938. októberében nevezték ki, és 1939. március 19-én kikiáltotta a Szlovák Államot. Ezért addig, míg Szlovákia lakossága etnikai vagy felekezeti hovatartozástól függetlenül nem válik alattvalóból szabad, autonóm egyéniséggé, nem vall magáénak olyan keresztény alapelveket, Mečiar-párt (HZDS) meg az ő soviniszta szövetségese, az SNS (vesd össze: Le Pen, Csurka) az ottani „thürmeristákkal" együtt sem képes 37 százaléknál többet felmutatni, magyarán: ha a szlovák liberálisoktól a kereszténydemokratákon át a magyar koalícióig ívelő ellenzék (szövetségbe formálódva) is úgy akarja, akkor az ősszel Vladimír Mečiar meg fog bukni. Nem szabad engedményt tenni semmiben sem. Ó a vegyes bizottság ügyében, tekintettel a választásokra, éppúgy triumfálNem szabad engedményt tenni semmiben sem. ni akar, mint - sajnálom, hogy ezt kell mondanmom - a vízlépcső ügyében. Hagyni kell, hogy e hónap 29-én elérje: Szlovákiának ne legyen köztársasági elnöke (pártja nem állít jelöltet, mert nincs olyan ember, aki a háromötödös többséget megkapná); kell, hogy ezt a mutatványt megismételje a második és harmadik fordulóban is, minthogy van ereje hozzá, s aztán ősszel - az általános választásokon - szavazzon egy fiatal szlovák nemzedék arra, hogy ez a magyarellenes vicceiről elhíresült monstrum, amely magához ragadta időközben az államfői jogosítványokat is, lépjen le a színpadról, remélhetően mindörökre. Nincs mit tárgyalnunk Vladimír Mečiarral és embereivel. A szerző publicista, a Népszabadság munkatársa. mint a szolidaritás és a szubszidiaritás elve, addig ne beszéljünk autonómiáról, mert úgysem értenék meg. De hangoztassuk, hogy az egyetlen helyes út a hatalom decentralizációja, az önkormányzatok megerősítése, mert a centralizáció diktatúrához vezet. Hlédik János Komárom Párbeszéd a piacon A piacon megjelent egy elegáns öltözetű, arannyal ékesített hölgy. Skallotta, hogy az egyik kofa 10 koronát kért az alma kilójáért. Le akarta alkudni hét TALLÓZÓ SME „Vladimír Mečiar kormányfő múlt héten bejelentette, hogy „alapjában véve elkészült" a választási törvény módosítása. Ha ez igaz, akkor nyilván az ő titkos törvény-előkészítő testülete készítette, mert a törvények előkészítésében illetékes tanács nem tud semmit a készülő jogszabályról" - írja a lap kommentárja, és felidéz néhány, napokban elhangzott kijelentést. Mečiar például azt nyilatkozta, egyetlen vitás ponton kívül minden tisztázódott, már csak az a kérdés nyitott, nyolc vagy csak egy választókörzet lesz-e. Ezután Sergej Kozlík miniszterelnökhelyettes következett: közölte, hogy egy választókörzet lesz, a kormánykoalíció már mindenben megegyezett, majd gyorsan hozzátette, hogy további tárgyalásokra lesz szükség. „De miről, ha már mindent tisztáztak? „A zavaros nyilatkozatok alapján csak egy biztos: nyolc hónappal a választások előtt még nem ismertek a játékszabályok, holott Mečiar már tavaly azt hangoztatta, hogy a parlament legkésőbb 1997 szeptemberében elfogadja a módosítást. Egyben biztosak lehetünk: annál roszszabbra számíthatunk, minél később terjeszti elő a javaslatot a kormány" - írja a Sme. PRAVDA Heinz Fischer, az osztrák parlament elnöke nyilatkozik a lapban az osztrák-szlovák kapcsolatokról, illetve Szlovákia EUintegrációs lehetőségeiről. Részben Ausztriának is köszönhető, hogy Szlovákia a luxemburgi csúcs után sem szorult ki teljesen a bővítési folyamatból. „Nekünk is érdekünk, hogy a velünk szomszédos Szlovákia de mokratikus irányban fejlődjön. Szlovák barátainkkal nagyon nyíltan beszélünk, és reméljük, hogy az ország képes teljesíteni az EU-integráció feltételeként megállapított koppenhágai feltételeket" - nyilatkozta, s visszautasította azokat a feltevéseket, hogy az EU kétféle mércét használ Szlovákiával, illetve más társult országokkal szemben. „Mindenkire ugyanazok a szigorú feltételek vonatkoznak. Nem* akarunk beavatkozni Szlovákia belügyeibe, de minden igyekezetet támogatunk, amely a demokrácia megerősödését és az Európához való közeledést segíti elő" - szögezte le Fischer. NOVÝ ČAS A lap értesülései szerint a Security 3 biztonsági szolgálat egyik alkalmazottjának BMW gépkocsiját robbantották fel a hét végén Besztercebányán. Az esetet különlegessé teszi, hogy a BMW tulajdonosa a helyszínre érkező rendőrökre rontott, azzal, hogy hagyják őt békén, és inkább törődjenek a közbiztonsággal. Az S3 tulajdonosa, Mikuláš Černák jelenleg vizsgálati fogságban van Lipótvárott. koronára, ám a kofa sajnálkozva közölte, hogy ez nem megy. A finom dáma felháborodott: „A parasztok így akarnak meggazdagodni rajtunk, a városi emberről még a bőrt is lehúznák." A kofa sem volt rest: „Amíg maga az igazak álmát alussza, én már négykor indulok a piacra; ha fúj, ha esik, én itt állok, hogy eladjam a portékámat. Ahogy elnézem magát, az illatszerekre, ékszerekre nem sajnálja a pénzt. Hiába, minél több van valakinek, annál inkább zsugori..." A dáma sértetten távozott, ám a többi vevő az elárusítónak adott igazat. Hostina Irén Komárom