Új Szó, 1998. január (51. évfolyam, 1-25. szám)

1998-01-03 / 2. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. JANUÁR 3. VENDÉGKOMMENTÁR Politikusok újéve Van egy nagy előnye annak, hogy Szlovákiában szilveszterre esik az országalapítás évfordulója. Legalább ezen az egy ünnepen nem megosztott a nemzet. Boldog-boldogtalan részt vehet az éjféli zajkeltésben, még a titkosszolgálat se tudja kideríteni, ki az, aki csak az újév, és ki az, aki az önálló államiság örömére durrogtat pezsgősüveget és petárdát. A felhőtlen nemSándor Eleonóra zeti egyseg erzese azonban csak az első koccintásig tarthat. Utána rögtön megjelennek a politikusok, hogy hozzálássanak köszöntóbeszédeikkel elrontani a még józan választópolgárok kedvét. A régi rossz szokás hoz az idén is ragaszkodtak, nehogy túl sokáig ringassuk magunkat a felebaráti szeretet erejének illúziójában. A sort Ivan Gašparovič kezdte, nem állva meg, hogy ne tegyen nehezen félreérthető, sanda célzásokat az ország ki tudja, milyen érdekektől vezetett rosszakaróira, akik miatt nem leszünk se NATO-, se EU-tagok az első menetben. Néhány órával később a már kijózanodott nép Michal Kováčot hallgathatta, amint szintén szokás szerint - beszéde jelentós részében saját A szerző publicista. JEGYZET magával foglalkozott, aztán minket, mindannyiunkat felszólított, ismerjük be becsülettel, hogy a kormány miatt maradtunk ki az integrációs szervezetekből. Ez a beismerés „nekünk", úgy általában nem okozott nehézséget, annál inkább a kormánynak és híveinek, úgyhogy - mint minden újévi államfői beszéd után - még az ünnep letelte előtt elkezdtek áradni a tiltakozások és cáfolatok is. Vladimír Mečiarnak újévkor csak egy rövid pohárköszöntőre elegendő tér jut a televízióban, de neki pár perc is elég ahhoz, hogy felrázza népét az alkohol mámorából. „Ötödik éve vagyunk szabadok" - döbbentett rá mindenkit az igazságra. A cseh gyarmatosítók és hazai kiszolgálóik elleni 1989-1992-es felszabadító háború története még megírásra vár. Igazi kihívás a Matica történelmi szakosztálya számára. Az ünnepnek vége, sárdobálásra felkészülni, a politikusok már a rajtvonalhoz álltak! A negyedik nap... KERTÉSZ GÁBOR Az ember akarva-akaratlanul annyiféle véleményt és értékelést hallott az elmúlt esztendőről, hogy azt hihetné: tisztázva vagyon minden történés, és általános véleményt alkothat magában kilencvenhétről. (Bár matektanáraimnak csak rémálmaiban fordulok elő, annyit azért én is tudok, hogy össze kell adni a véleményeket, az összeget el kell osztani a nyilatkozók számával, és már meg is jelenik egy általános kép - amihez már csak némi karácsonyról megmaradt szikkadt mákos bejglit és egy-két kanál korhelylevest kell hozzákevernünk, hogy biztos legyen a gyomormosás...) De ne legyek komolytalan. Nekem leginkább Oľga Keltošová munka- és szociális miniszter asszony summázványa tetszett, aki szerint Szlovákiát egyéb lucullusi nyalánkságok mellett - a környező országokkal szemben pozitívan minősíti az a tény is, hogy nálunk az elmúlt évben nem voltak sztrájkok... Pont, pont, pont. Pont ó mondja ezt, akinek „munkatöltetéből" kifolyólag pontosan illenék tudnia, hogy ez így nem igaz. Gondoljunk csak vissza a pozsonyi Közlekedési Vállalat dolgozóinak munkabeszüntetésére, az érsekújvári konzervgyár vagy az árvái tévégyártó vállalat munkásainak sztrájkjára, hogy a többi hasonló tiltakozást most ne is soroljam. Keltošová vagy egy másik országról beszélt, vagy már a hőn óhajtott, leendőf?) ENSZ-béli posztján elvégzendó feladataira összpontosított, amikor erről a „sikerről" beszélt. Egyébként sem hiszem, hogy egy ország gazdasági és belpolitikai helyzetét sztrájkban mérik, és ha nincs sztrájk, akkor mindenki nyakig úszik az elégedettségben. Épp ellenkezőleg - a feszültség már szinte tapintható, és nem siker, inkább csoda, hogy az országot még elkerülték az igazán nagy munka beszüntetések. S, hogy mit hozhat kilencvennyolc? Vigyázat, miniszter asszony, minden csoda három napig tart. Holnap lesz negyedike... Főszerkesztő: Szilvássy József (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, híifelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214. Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz rlaŕe. Košická 1,81381 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://wvrw.voxnova.sk/ - Végre ránk is gondoltak a várostervezők! (Szabó Ákos karikatúrája) Van remény, előre kell tekinteni, hogy megfeleljünk az új évezred kihívásainak Megalkuvás nélkül Az utóbbi időben a hatalom kényszerítő, megalázó intézkedései olyan durvák voltak, hogy még a legerősebb természettel megáldott emberek idegzetét is megviselték. Ide sorolom a pedagógusokat is. VARGA FRIGYES Bár az oktatók és nevelők közösségének tűrőképessége, önérzete már az elmúlt évtizedekben is sok vihart kiállt, mégis egyszer betelik a pohár. A sokáig tartó nyomás megteszi romboló hatását: lemondás, megalkuvás és végül fásultság uralkodik el az emberen, amely sokszor akár agresszivitásba torkollik. Az ember vádolni kezdi környezetét, társait, mindenkit, akikről úgy véli, „betartottak" neki. Kialakul a tehetetlenség és a meghasonlottság állapota Mindenkiben hibát keres, s ha ez sikertelennek bizonyul, akkor önmaga ellen fordul, kialakul benne a tehetetlenség érzete, a meghasonlottság állapota. Remélem (sőt erősen győzködöm magamat), hogy itt még azért nem tartunk, habár bizonyosjelek - főleg a bűnbakkeresés - nyugtalanítanak. A parlament a napokban tárgyalta (s feltehetően még tárgyalni fogja) az oktatási tárcának az iskolatörvény módosítására tett javaslatát. Ezek szerint a nemzetiségi iskolák hálózatáOLVASÓI LEVELEK Ki félt jobban a Mikulástól? Gyermekkorom nem múlt el olyan év nélkül, hogy ne találkoztunk volna a Mikulással. Belül reszkettünk, féltünk tőle, mintha valami földöntúli lény lett volna. De azért büszkék voltunk rá, hiszen mindig eljött hozzánk. Aztán jó pár évig mintha mindenki megfeledkezett volna róla. Egy-két éve az unokáimnak újra megjelent a ban ott kellene szerepelni az ún. bilingvális iskoláknak is. Ez a mostani hatalom, úgy tűnik, nem hajlandó lemondani korábbi sötét terveiről. A miniszter asszony és a parlament külügyi bizottságának elnöke(!) újból felelevenítette az ún. alternatív iskolák bevezetésének szükségességét. Állításukat a romániai nemzetiségi oktatási gyakorlattal s az ottani, nálunk is feszült figyelemmel követett szenátusi vita és szavazás tényével támasztották alá. Ébereknek kell lennünk, mert újabb csapdába akarnak bennünket csalni. Ha most újra meg újra önmagunkat ostorozzuk, egymás ellen fordítjuk tehetetlenségérzetünk haragját, akkor könnyen elveszhetünk. Veres Péter írja valahol: „Ha egy emberi közösség, egy nemzet vagy akár egy harcos osztály elvesztette lelkét, ízlését és öntudatát, kész préda az erősebb számára." Most arra van szükségünk, hogy megfontoltan, kellő következetességgel, higgadtan értékeljünk. A túl sok veszteség, amely bennünket ért, ne arra ösztönözzön, hogy másokra mutogatunk, és meghasonlunk önmagunkkal, erkölcsi értékrendünkkel. Van egy másik reménysugár is: ez pedig az alapiskolák jogalanyiságának elnyerése. A kormány és a kormánypárti parlament mesterkedései ellenére még ma sem teljesen kizárt, hogy 1998-tól minden alapiskola megkapja a jogalanyiságot. A jogalanyiság elnyerését követően az igazgatók, a tantestületek, a pedagógusközösségek, de a szülők is remélhetően fellélegezhetnek egy kicsit. Persze a gond is több lesz: eleinte szeréMikulás, persze az én képemben. Természetesen felismertek, és incselkedtek velem. Legutóbb aztán alaposan felkészültem, egészen hiteles öltözékemben akartam belépni a helyiségbe, ám ekkor meglepetés ért. Az egyik kiscica meglátott, nagyon megijedt, és nyávogva iszkolt el. Nem csoda, hiszen életében ő is először látott valódi Mikulást. A hatás az unokáim esetében sem maradt el, félve vették át a csomagokat, közben félve, lopva pillantottak rám. Másnap aztán nem a velem való incselkedés volt a téma, ha nem az, nyebb lesz az öröm, a sikerélmény. Mindenképpen növekedni fog viszont a pedagógusközösség oktató-nevelői felelőssége. Mégis, ez egy pici, de nagyon fontos lépés lehet a demokratikus iskola felé, reménysugár a magyar iskolák megmaradásához vezető göröngyös úton. Van tehát lehetőség a szövetség és a tagság közötti vélt ellentéKétségbeesés helyett előre kell tekintenünk tek orvoslására, hiszen elengedhetetlen önvédelmi tetteinkkel párhuzamosan már rövid távon is szakmai kérdésekkel, a magyar tannyelvű iskolák színvonalával kell az eddiginél behatóbban foglalkoznunk. Van a szövetségnek a tagság által elfogadott programja (melyet az országos választmány és az országos elnökség érvényesnek tart), vannak választott szervei, melyek társadalmi szervként, hatásköreiknek megfelelően cselekszenek, a tagság érdekeit szolgálják. A tagságnak a maga lehetőségeivel ezt a programot kell aktív pedagógiai munkával támogatnia. Es önmaga kreativitásával gazdagítania. Elkeseredettség, megalkuvás vagy végső kétségbeesés helyett tehát előre kell tekintenünk, hogy megfeleljünk a mai és az elkövetkező évezred kihívásainak. Híven magyar iskoláink szellemiségéhez. A szerző a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége országos elnökségének a tagja. hogy ki félt jobban a Mikulástól. Ondró Ernő Kéménd Színpompás műsor volt Karácsony Jézusnak, az isteni fényforrásnak születésnapja, a béke, a család és a szeretet ünnepe. Ezeknek a gondolatoknak szellemében az Ipolynyéki Magyar Tannyelvű Alapiskola és Óvoda tantestülete és növendékei az 1997-es esztendő utolsó tanítási napján színpompás kaTALLÓZÓ PRÁCA Egy ötéves gyerek jelleme már kialakulóban van, bizonyos dolgok már sejthetők természetéről, például hogy magába forduló, zárkózott ember lesz-e vagy nyitott, társasági lénnyé válik. Viszont a megalakulásának ötödik évfordulóját ünnepló Szlovák Köztársaság jelleméről, sajnos, még semmit nem lehet sejteni, merőben ellentétes megnyilvánulásai vannak a külvilág irányába. Örvendetesek például szolid gazdasági eredményei, amelyek helyet biztosítanának számára az EU-bővítés első körében, de pozícióját alaposan lerontja rossz külkereskedelmi mérlege, az állami költségvetés állandóan növekvő deficitje, nem beszélve a külpolitikai fiaskókról - írja a lap. A zárkózottság a belpolitikai életben például a titkok övezte privatizációban nyilvánul meg, hiszen még a miniszterelnök sem tudja, ki kaparintotta meg a stratégiai fontosságú Nafta Gbely vállalatot, de titkok övezik magát a miniszterelnököt és elsősorban gyógykezeléseit, üdüléseit, melyekről rendre rosszabb fizikai és pszichikai állapotban tér vissza. PRAVDA A kormány korábbi szokásához híven állampolgáronként ismét öt koronát különített el az önálló Szlovákia megalakulásának szilveszter éjszakáján való megünneplésére. A kérdés csak az, miért kell valakinek programot biztosítania e fontos nap méltó megünnepléséhez, mi több, óriásplakátokkal felhívni a figyelmet a vigalomra, hiszen ennek az ünneplésnek teljesen természetesnek és spontánnak kellene lennie, mint például az USA-ban a függetlenség napja megünneplésének. A lap úgy véli, sokan emlékeznek még arra, hogy Csehszlovákia szétszakítására az állampogárok megkérdezése nélkül került sor, és szilveszterkor a lakosság 80 százaléka „csak" a szilvesztert ünnepli, attól függetlenül, hogy a tűzijátékot és a pezsgőfürdőt mi, adófizető polgárok fizetjük meg, mi több, a DSZM választási kampányát is álljuk. Ugyanis az első évforduló megünneplésével ellentétben, amikor az öt koronákat a városok, községek kapták lakosonként, a pénzt a Donar ügynökség kontójára utalták, és nyílt titok, hogy szilveszter éjszakáján a pezsgővel együtt csorgott át az adófizetők pénze az államkasszából ahhoz az ügynökséghez, amely néhány hónap múlva megkezdi a DSZM választási kampányát. DIE PRESSE Wolfgang Schüssel osztrák alkancellára lapnak adott interjújában úgy vélekedik, hogy Szlovákia gazdaságilag képes lépést tartani az EU-tagjelöltekkel. Elmondta, biztos abban, hogy a szlovákok olyan döntéseket hoznak majd, amelyekkel megoldható például az emberi jogok, a kisebbségek és a sajtószabadság kérdése is. rácsonyi műsorral készültek karácsony ünnepére. A színházterem zsúfolásig megtelt, és a tanulók, óvodások az ünnep szelleméhez méltó és alkalmas énekszámokat, táncokat, jeleneteket adtak elő. A pedagógusok áldozatos munkája, az anyanyelv ápolása, a tanulók, óvodások szerepeltetése az önmegvalósítás, az emberré válás szoros tartozéka. A mosolygós arcú gyerekek és pedagógusok munkáját a legszigorúbb zsűri, a szülők tapsvihara jutalmazta. Illés József Ipolybalog