Új Szó, 1998. január (51. évfolyam, 1-25. szám)

1998-01-14 / 10. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. JANUÁR 14. KOMMENTÁR Suszterforradalom TÓTH MIHÁLY Szép gesztus volna, ha Szlovákiában akadna legalább egyetlen politikai párt, amelyik mostanában, az államfőjelölt-állítások évadján kerek perec ki merné jelenteni, hogy parlamenti képviselői csak olyan személyiségre tudnak az elnökválasztásnál igent mondani, aki bizonyítani tudja, hogy a Csehszlovákia 1968-as megszállását követő tisztogatások után nem volt tagja a kommunista pártnak. Tudom, alkotmányjogilag nem egészen stimmel a dolog. De hát az a pártelnök és politológus vesse rám az első követ, aki valamilyen módon még sohasem sumákolt, ha sérelmet szenvedett a jog. Tisztában vagyok vele, nem lenne könnyű olyan elnökjelöltet találni, aki megfelelne az általam javallott követelménynek. Az értelmiségiek zöme 1968 után is Mohamed koporsójaként lebegett ég és föld között. Lábuk alatt nem volt szilárd a talaj, és előbb-utóbb csapdájába estek a demonstratívan hazaáruló Husák-bandának. A klasszikussal szólva azonban azt mondom: legyünk realisták, kíséreljük meg a lehetetlent. Úgy tűnik, bajban vagyunk az így értelmezett realizmussal. Rudolf Schusterról számos párt vezetői olyan ájult tisztelettel nyilatkoznak, mintha az a körülmény, hogy Gustáv Husák személyesen nevezte ki a szlovák törvényhozás elnökévé, ma eleve kvalifikációt jelentene a köztársasági elnöki tisztség betöltésére. Akárcsak a korábbi 40 évben, az elmúlt esztendőben is politikai tényező a memória gyatrasága. Ki emlékezik már vissza arra az epizódra, hogy nem sokkal a november 17-i fordulat után Ján Budaj, a pozsonyi tömegtüntetések egyik vezénylője meglátogatta hivatalában Schustert, az SZNT-kommunista elnökét, és közölte vele, mától nem SZNT-elnök? Csodák csodája, egészen rövid idővel ezután „valaki" kiderítette, hogy Budaj, úgymond, besúgója volt az ŠtB-nek. Schuster magasztalása közben frissítsük fel kissé az emlékezetünket, esetleg vonuljunk be néhány órára a korabeli újságokat tároló archívumba, és állapítsuk meg, kinek volt akkor módja a szlovákiai „cég" kartotékjainak kezelésére. Gondoljunk rá vissza, ki volt akkor a belügyminiszter, és vezetésével kiknek volt módjuk postafordultával lusztrációs bizonylatot kiállítani bárkiről. Azt írom: fordulat volt 1989-ben. így minősítem, mert nem tudom forradalomnak tekinteni. JEGYZET Nemesacél a hajóhoz GAZDAG JÓZSEF Kétségtelen, hogy a helyenként igencsak fagyos szlovák-magyar kapcsolatok tengerén már jó ideje nagy szükség volna egy jégtörő hajóra. Olyanra, amely az európai forgalmi szabályok szerint közlekedik, s nemcsak úgy törné a jeget, hogy a bősi vízmű körül csapkodó tajtékos hullámok mindkét part számára elfogadható módon csituljanak, hanem például azzal is, hogy alkalmassá tenné a terepet a Párkány és Esztergom közötti Duna-híd megépítéséhez. Vagy az itt és ott élő nemzeti kisebbségek jogainak bővítésével. Nem elérhetetlen a kívánt állapot. Az utóbb említett folyamsávban például már az is szavatolná a hajó előremozdulását, ha annak ügyeletes tisztjei a kormánykerék közeléből olyan tisztességes távolságra küldenék, mondjuk, a kétnyelvű iskolai bizonyítványok hetvenéves hagyományú gyakorlatának betiltok, ahonnan többé már nem zavarhatnák a jégolvasztással nehezen visszanyert vizet. Az utóbbi időben ugyan feltűnt közös tengerünkön néhány, jégzúzásra vállalkozó bárka - árbocán A szlovák-magyar történelmi megbékélésért feliratú zászlóval -, ám eddig még egyikük sem ért célba, egyiküknek sem sikerült a közös út szlovákiai sávjában haladva legalább annyira megközelíteni Európát, mint a magyarországi sávban. Talán azzal, hogy a Kelet-szlovákiai Vasmű Rt. harmadszori próbálkozásra megvette a Diósgyőri Acélműveket, egy új fejezet kezdődik a jégtörésben. Jó lenne, ha a kassai tulajdont is alkotó diósgyőri nemesacélból közös elégedettségünkre, örömünkre versenyképesjégtörő hajó is készülne. Egyébként igaz, hogy Magyarország a diósgyőri céget elsősorban gazdasági megfontolásból adta el a szlovákiai vevőnek, ám ebből az üzletkötésből az is kiderül, hogy Magyarország a kölcsönös bizalomerősítést és az alapszerződés szerinti kapcsolatok kialakítását komolyan gondolja. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUB1APR1NT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šarnorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dare, Koäická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Kozlík pénzügyminiszter: - Mindenki láthatja, hogy a legnagyobb rendben hagyom itt az államkasszát. (Szűcs Béla karikatúrája) A feje tetejére állított jogértelmezés következő fordulója Maga a járási ügyész A Mečiar-féle kormány és a kormányfő alkotmánysértő utasításait dogmatikusan követő belügyminiszter népszavazási botránya még mindig élő esetnek minősül a szlovákiaijoggyakorlatban. FEKETE MARIAN Példa erre, hogy Mečiar középszlovákiai híveinek egyike, egy korlátolt felelősségű, kormánybarát társaság vezetője keményen támadja a szintén Mečiarbarát környezetből elszármazott, külföldi menedékhelyekre emigrált vállalkozókat. Merthogy ma mindenki csak a saját bőre, vagyona megmentésére törekszik. Ez emberileg érthető. Igencsak nagy bizodalma kell, hogy legyen az igazságszolgáltatás függetlenségében A. Nagy Lászlónak vagy Ján Čarnogurskýnak, ha feladják képviselői mentelmi jogukat egy olyan büntetőfeljelentéssel kapcsolatban, hogy állítólag ők hiúsították meg a népszavazást. Tették Egyszerűen odahamisította a Népszavazási Bizottság pecsétjét... ezt állítólag azzal, hogy a népszavazás előtti napon felszólították az embereket, ne vegyék át a szavazólapokat, amelyekre a belügyminiszter saját beismerése szerint egyszerűen csak odahamisította a Központi Népszavazási Bizottság pecsétjét. Ezt a beismerést nyilvánosan és kamerák előtt tette meg. A vádhatóság, pontosabban Barila ügyész hónapokig foglalkozott az üggyel, mígnem megfogalmazta a Krajči elleni vádemelési határozatot. Egy fecske nem csinál nyarat... Barila ügyésznek sem sikerült megcsinálnia a jogállamiságot. A szlovákiai jogrend logikájából következően az ügyet egy fölérendelt, a kormányhoz (a ranglétrát tekintve is) közelebb álló ügyész vette át. Sumichrast járási ügyész elfektette a feljelentést egy olyan páratlanul „elremekelt" indoklással, amely immár bevonult a jogtörténetbe. Hozzá képest kismiska volt még a legfelsőbb bíróságnak az a jelenlegi ítélkezője is, aki a hetvenes évek végén egy gombázó rokkantnyugdíjast tiltott vállalkozásért ítélt el. Sumichrast járási ügyész egyszerűen elsumákolta a törvényeket, a feje tetejére állította a jogrendet. Indoklását olvasva úgy érezhetjük: a népszavazás meghiúsítása a kormány által volt az egyetlen lehetséges jogi út a népszavazás megtartására. Hogy ez fából vaskarika? Volt ennél jobb is. A, jobbat" a legfelsőbb bíróság (a saját állítása szerint) elfogulatlan tanácselnöke hirdette ki az A. Nagy László kontra Gustáv Krajči (polgári) perben. Lehoták bírónak megfellebbezhetetlen, de jogilag nem orvosolhatatlan ítélete szerint a jogsértést az államfő követte el a népszavazás kihirdetésével, A. Nagy László polgárnak tehát nincs mit akadékoskodnia a bíróságon azért, mert népszavazni szándékozva nem kapott olyan szavazólapot, amelyet a köztársasági elnök írt elő a Törvénytárban is megjelentetett határozatában. Összegezzük tehát még egyszer: a köztársaság elnöke az alkotmányban rögzített kötelességeivel összhangban kihirdette a népszavazást, a kormány közvetlen utasítására a belügyminiszter ezt meghiúsította, a sumákoló járási ügyész ebben nem látott bűncselekményt, mert a járási ügyésznek a saját látnoki vágyálmai arról szóltak, hogy ha lett volna is népszavazás, az alkotmánybíróság azt valamikor (utólag) amúgy is semmisnek minősíti. Sőt, állítása szerint „ha nem állna helyt az a nézet, hogy a két népszavazás összevonása egy népszavazásba (apropó, a köztársasági elnök egy népszavazást hirdetett ki négy kérdésről!) az egész népszavazás érvénytelenségét idézte volna elő, nem lehet bizonyítani a belügyminiszternek a népszavazás meghiúsítására irányuló szándékát". Ha ilyen jogászok A meghiúsított népszavazást nem lehet még egyszer meghiúsítani. lettek volna a náci háborús bűnösök fölött ítélkező nemzetközi nürnbergi bíróságon is, Hitler talán in memoriam Nobel-békedíjat kap. A járási ügyészség tanult az esetből. Čarnogurskýval és A. Nagy Lászlóval nem valamilyen lótifuti ügyész foglalkozik, hanem maga a járási ügyész. Ne csodálkozzunk. Ha az ügyész vádat akar emelni ellenük, ha bíróság elé akarja állítani őket, ismét csavarnia kell egyet a jogon, mert ugye, az egyszer már meghiúsított népszavazást nem lehet még egyszer meghiúsítani. Ha pedig Lehoťák bíró állítását fogadja el, akkor egy alapvetően semmis, nem létező népszavazás meghiúsítása sem jöhet számításba. Sumichrast ismét végrehajtja az utasításokat, és a rosszabbik esetben, ha vádemelés lesz is, akkor szinte biztos, hogy a bíró is megfeledkezik a jogról, az igazságról és a törvényről. 1989 után nem ez lenne az első eset. TALLÓZÓ SME A pénzügyminisztérium véleményeztetni kezdte azt a törvénymódosítást, amely felszámolná a Szlovák Biztosító monopóliumát a kötelező gépkocsi-felelősségbiztosítás terén. Ennek a biztosításnak a tételei január elsején átlagosan 39,3 százalékkal emelkedtek. A biztosításról szóló törvény utolsó, tavaly decemberben elfogadott módosítása a jogi személyek számára kiszabott kötelező gépkocsi-felelősségbiztosítás díjának felső határát emelte. Ez az adott jármű beszerzési árának 5 százalékáról 8-ra nőtt. PRAVDA Ha Vladimír Mečiar a parlamentben átviszi azt a javaslatot, amely minden párt számára ötszázalékos bejutási küszöböt szab meg, a Magyar Koalíció pártjai erre legreálisabban ún. választási párt kialakításával reagálhatnak. Ebben az esetben akut problémaként jelentkezik az elnök személye, illetve az a kulcs, amely szerint kialakítják a közös választási listát. Jelölt, sőt önjelölt ezekben a pártokban sokkal több akad, mint amennyi funkció és poszt reálisan szóba jöhet. A választókat azonban a kulisszák mögött folyó harcok helyett egy életképes választási program érdekli, amely nem unott frázisokat és semmitmondójelzőket tartalmaz. PRÁCA Eduard Šebo, a Szlovák Cukoripari Szövetség elnöke szerint a múlt héten befejeződött idény alatt 220 ezer tonna cukor készült, ami 15 százalékkal meghaladja a hazai szükségletet. Ehhez járul még a tavalyi készletekből megmaradt 20 ezer tonna. A cukor hazai piaci ára a világpiacinak megfelelő kilogrammonkénti 10-12 koronára esett, s ez Šebo szerint katasztrofális anyagi helyzetbe sodorta a cukorgyárakat. A veszteség kilogrammonként 3-5 koronát tesz ki. Emiatt módosították a termesztőkkel kötött szerződéseket. A szövetség javaslatokat dolgozott ki a piac stabilizálására, ezek között szerepel például a répa és a cukor árának összekötése, a cseh behozatal korlátozása, a felesleg exportálása és minimálár bevezetése. Pénteken elsőként a cukorrépa-termesztők képviselőivel tárgyalnak. NÁROD NÁ OBRO D A Az IRB körüli események miatt a kormányfő szerint a jegybankban kell keresni a bűnösöket. Nem korrekt viszont kibújni a felelősség alól egy olyan kormánynak, amely a Nemzeti Vagyonalapon keresztül döntő befolyással rendelkezik három bankban is. Ezért nem lehet egyetérteni azzal a kormányfői állítással, hogy a kritikán kívül nincs más eszközük a bankrendszer konszolidációjának elősegítésére. OLVASÓI LEVELEK Sikeres rendezvény Kéménden december 30-án immár 5. alkalommal rendezték meg a hagyományos évzáró asztalitenisz-tornát. A több mint 30 fős mezőnyben a hazaiakon kívül bényiek, csataiak, zseliziek, ipolybéliek, nagyölvediek és párkányiak is indultak, A színvonalas verseny döntőjében végül is zselizi háziverseny alakult ki. Úgy tűnik, hogy ez az év végi torna évről évre mind nívósabbá és ismertebbé válik, éppen ezért az eddiginél nagyobb támogatást érdemelne. Ondró Ernő Kéménd Évszázados félreértés Az Új Szó 1997. december 31-i számában figyelemre méltó cikk jelent meg Csontos János tollából Évszázados félreértés címmel, amely az új évezred kezdetének időpontját boncolgatja. Közeledvén a második évezred végéhez, egyre több cikk jelenik meg a témával kapcsolatban. Ez a téma már nagyon régi keletű, csak azon csodálkozom, hogy a tudósok évszázadok óta miért nem oldották meg ezt a kérdést. A tudósok már a XVI. századtól kezdve állandóan foglalkoznak az üggyel. Már 1700 előtt, 1800ban és 1889-ben is több tudós társaság felvetette a XX. század kezdetének a problémáját. Egyesek szerint az évszázadok azon január l-jén kezdődnek, melyben az évszám százasa változik, azaz 1700,1800,1900 január 1jén, a másik csoport azt állítja, hogy az évszázad ama január 1jével kezdődik, melyben az évszám eggyel, nem pedig nullával kezdődik - és ez a helyes, ugyanis egy csillagászati adat szerint Piazzi csillagász Palermóban az első kisbolygót az új évszázad első napján, azaz 1801. január l-jén fedezte fel. Ugyanis az időszámítás a Krisztus születése utáni első évvel kezdődik. Tehát a XX. század is 1901. január 1jén kezdődik, és 2000. december 31-e 24. órájának leteltével ér véget. Megdöbbentő, hogy még az arra legilletékesebbek is milyen téves nézeteket vallanak. Az Új Szóban megjelent cikk alapján az író világos magyarázattal szolgál erre vonatkozólag - tehát a harmadik évezred 2001. január l-jén kezdődik, özv. Petőcz Kálmánné Komárom