Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-07-30 / 31. szám
Kultúra 1997. július 30. 13 Bogoly János: „A valós történeteket előbbre kell helyezni a hamis ábrándokkal szemben.” Századok és kövek Bogoly János Kuncz Ildikónak, a Zemplén TV szerkesztőrlporterének nyilatkozik Tóthpál Gyula felvétele Pálos Zoltán _________________ Ne mrég jelent meg legújabb könyve, a Templomaink, amelyre már régen vártak azok, akik korábban megrendelték. Valóban, egy kicsit elhúzódott a könyv megjelenése, de ebben az esetben a késésnek örömteli okai voltak. Ugyanis az eredeti pályázati összeg, amit a Magyar Köztársaság Művelődési Minisztériumától kapott a kiadó (a király- helmeci Mécs László Népfőiskola), csupán arra lett volna elegendő, hogy fekete-fehér rajzokkal és gyengébb minőségű képekkel lehessen előállítani. Szerencsére, az előkészítés közben űj támogatót találtunk, mégpedig a Deregnyői Református Tanulmányi Központ segített abban, hogy a könyv színes borítóval és színes képmelléklettel jelenhessen meg. Ezért külön köszönet jár Csorna László püspökhelyettesnek, aki a svájci Glaube in dér 2. Welt bevonásával lehetővé tette, hogy a könyv méltó köntösben kerülhet az olvasók asztalára. Beszéljünk egy kicsit a könyv tartalmáról. A Felső-Bodrogköz és közveüen környéke, tehát az Ung-vidék, a Zempléni-szigethegység déli része és az Ondava vidéke templomainak eredettörténetéről szól. Tehát elsősorban azt kerestem és kutattam, hogy miként jöttek létre a mai templomok és említést teszek azokról is, amelyek időközben elpusztultak. Tehát a hangsúly nem annyira a meglévő templomok leírásán van, hanem inkább azt a folyamatot akartam érzékeltetni, hogy milyen társadalom- és művészettörténeti fejlődésen mentek át szűkebb szülőföldem szakrális építményei. Mi az új, az eredeti ebben a munkában? Aki könnyű és romantikus olvasmányt vár, az csalódni fog. Munkamódszeremet ebben az esetben elsősorban a tudományosan megalapozott hitelesség keresése jellemzi. Minden tényközlése- met alá tudom támasztani pontosan idézett forrással. A már publikált adatokat kivétel nélkül kritikusan átértékeltem, és egybevetettem számos, még nem közölt vagy fel nem használt eredeti forrással. Ilyenek például a Vatikáni Levéltár 14. századbeli iratai, a sátoraljaújhelyi Kazinczy Levéltár anyagai és a Sárospataki Református Kollégium tudományos gyűjteményének forrásai, ahol számos értékes adatot találtam. Némelyikük alaposan módosította azt a képet, amit eddig a vidékünk templomairól tudtunk. Ahogy az előszóban is megírtam, a hiteles, valós történeteket mindig előbbre kell helyezni a hamis, romantikus ábrándképekkel szemben, bármilyen tetszetősek is az utóbbiak. Sőt a feltárt eredmények megerősítettek abban a hitben, hogy a valóság ebben az esetben is szebb és értékesebb az illúzióknál. Úgy tűnik, hogy a hangsúly a református templomokon van... Ez csak a látszat. A könyv ökumenikus jellegű, hisz szerepel benne a római és görög katolikus templomok eredettörténete éppúgy, mint a zsinagógáké. Az viszont igaz, hogy a leírt régióban dominálnak a református templomok, sőt korábban- a 18. század elejéig - csaknem kizárólag üyenek voltak, így ezek túlsúlyát a könyvben nem lehetett elkerülni. Nem felekezeti hovatartozás, hanem a történeti és művészettörténeti érték szerint alakult az egyes építmények eredettörténetének a leírása. Önt úgy ismertük meg, mint egy meghatározott régió szakavatott és sokoldalú népszerűsítőjét. A Királyhelmec című könyvben aprólékosan feldolgozta Felső-Bodrogköz és környéke természetrajzát és történelmét, majd a négy éve megjelent Betűkbe szedett régmúlt című kötetben a régió egyes községeinek írott történelmét népszerűsítette. Mennyire illik ebbe a vonulatba a most megjelent könyv? Szervesen. Hisz újból azzal a kis tájjal foglalkozik, amelyet olykor „keleti végeknek” szoktak nevezni, mert még nincs egységes neve. Nemcsak Felső-Bodrogköz, a legszűkebb szülőföldem áll továbbra is az érdeklődésem és kutatásaim középpontjában, mert számomra - némely más szerzőtől eltérően - a Latorcának és a Bodrognak két partja van, tehát a munkáimból nem hagyom ki az Ung-vidék és a Zempléni sziget- hegység magyarlakta községeit sem. További tervek, elképzelések A jelen nem nagyon kedvez a nagyszabású és drága könyvek kiadásának. Ezért mostanában társszerzőként dolgozom és a jövőben is részt veszek több kiadvány előkészítésében. Az önálló publikációkból feldolgozás alatt áll a várak, kastélyok és kúriák története, a községek neveit tárgyaló munka, egy demográfiai összegzés, a vidékünkön előforduló veszélyeztetett növények katalogizálása a nemrég megjelent „Vörös könyv” kritériumai szerint, de kacérkodom az egyháztörténet bővebb feldolgozásának gondolatával is. Tehát hű marad a régióhoz. Engedjen meg egy kényes kérdést. Ön szinte polihisztorként dolgozza fel az adott területet, abban a korban, amikor a polihisztorok kora már lejárt. Kamaszkoromtól élt bennem a vágy, hogy minél többet megtudjak szűkebb szülőföldem természetéről és történelméről. Én ezt a két tárgykört nem tekintem egymást kizárónak. Mivel az egyikkel kapcsolatosan felsőfokú végzettségem is van, a másikat pedig szorgalmas autodidaktaként sajátítottam el, úgy érzem, megtanultam viszonylag nagy biztonsággal mozogni az adott területeken. Heti kultúra Könyvespolc Z. Németh István: Feküdj végig a csillagokon Szerelmek, csalódások, szenvedélyek, kalandos utazás az Eltűntek Völgyébe, történetek sora és az Én Mozim pergő képsorai kínálnak izgalmakat a könyv lapjain. .Arra mindig vigyáztam, hogy a testet és lelket ne külön-kü- lön figyeljem, hanem összetartozó, szerves egészként” - olvashatjuk egy helyütt. Z. Németh regénye kísérlet az én meghódítására, bár, mint egyik szereplőjével vallja: „...van egy bizonyos pont, amelynél jobban nem közelíthetjük meg önmagunkat, mert azon túl elferdül, eltorzul minden...” Z. Németh István 1969-ben született Komáromban. Szülővárosában érettségizett. A nyitrai Pedagógiai Főiskolán szerzett tanítói oklevelet 1991-ben. 1993-tól szabadúszó. (AB-ART kiadó, Pozsony) Kiállítás Pozsonyban, a Szlovák Nemzeti Galériában ötödik alkalommal rendezték meg a naiv művészeti triennálét. Az INSITA ’97 tizenhárom ország százharmincöt művészének több mint háromszáz alkotását sorakoztatja fel. A nemzetközi zsűri az orosz Pavel Leonovnak és a holland Willem van Genknek adott nagydíjat. Felhívás A Királyhelmeci Városi Egyetem (Királyhelmeci Akadémia) igazgatósága felvételt hirdet a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Kihelyezett Főiskolai Tagozatára az 1997/98-as tanévre matematikából és történelemből. A négyéves, nappali tagozatú közgazdászképzés szakirányai: számvitel, pénzügy, marketing, kis- és középvállalati management. A felvételi vizsga időpontja: 1997. szeptember 2-3. Felvételi követelmények: a felvételi vizsgán való megfelelés, közép- vagy felsőfokú végzettség, az angol vagy német nyelvtudás előnyt jelent. Érdeklődni és jelentkezni lehet írásban a Királyhelmeci Akadémia címén vagy tele- fonszámán/faxon: Királyhelmeci Akadémia Hlavná ul. 49 077 01 Král’ovskyChlmec SLOVAKLA (00421)-949-212-52. Regény V acsora után mindenki egy nagy rozsdás hordóba dobta a papírtálcáját, műanyagpoharát és vékonyka plasztikvilláját. Az ilyen hordóba nem tanácsos belenézni, különösen akkor nem, ha üresnek látszik. A hordó nemsokára színültig megtelt, de akkorra már ott állt mellette egy ember és karóval a kezében lefelé nyomkodta a tartalmát. Hangosan szidta közben azokat, akik jégkockákat is dobtak a hordóba, mintha azt hitték volna, hogy ajég örökre jég marad. Ajeget az erdőbe, minden egyebet a hordóba - figyelmeztette az újonnan érkezőket, de mihelyt egy időre elhagyta a hordót, újabb csoportok jelentek meg tálcákkal és csészékkel, és azok is jégdarabkákat dobáltak a hordóba az ételmaradékokkal együtt. Az ember most már nem mozdult el a hordó mellől és ellenőrizte a tálcákat, de a hordó tartalma így is egyre növekedett, az embernek megint a karót kellett használnia, úgy döngölte a fölgyülemlett hulladékot, mintha vajat köpülne vagy tüzet oltana a hordóban. Senki sem törődött azzal, hogy ki fogja kiüríteni a hordót. Magától értetődött, hogy amikor majd megint eljönnek ide, a hordó üres lesz. Az ilyen munkát mindig valami ismeretlen jótét lélek végzi el, mint az édesanya, amiFekete-fehér rapszódia Vera Kistlerová 6.rész kor éjszaka elkészíti a gyereke maszkját a másnapi iskolai színielőadásra. A tisztáson ismét összegyűltek az emberek, hogy egy fontos dologról tárgyaljanak. Tűlevéllel vagy faforgáccsal piszkálták a fogukat, simogatták tömött hasukat, és cinkosan egymásra kacsintva megállapították, hogy most az egyszer túlették magukat. Közben kézről kézre járt egy műanyag tányér, amelybe pénzérmék hullottak, itt-ott egy-egy papírdollár is. Mert előre bejelentették, hogy gyűjtést indítanak keresztény magániskola alapítására, amire akkor kerülne sor, ha valóban egyesítenék a néger és a fehér iskolákat, ahogy most mindenütt híre járja. Mialatt a tányér körbejárt, az emberek arról beszélgettek, hogy milyen idegesek emiatt a tanítók és tanítónők itt délen, és hogy a nagyvárosokban annyira félnek a diákjaiktól, hogy inkább más foglalkozást választanak. Egy fatönkön ülő férfi nyomban elmagyarázta, hogy ez azért van, mert a gyerekeket most semmiért sem szabad büntetni, némely iskolákban tilos nyüvánosan imádkozni és bibli- átolvasni, és a tanítók idejük nagy részét értelmetlen kérdőívek kitöltésével töltik. Egy vastag lábú asszony a férje segítségével felállt a helyéről, és elmesélte, hogy az unokahúga, aki Chicagóban tanítónő, följelentett egy diákot, amiért kést emelt rá, mert odaszólt neki, hogy álljon vissza az ebédosztásra várók sorába.- És hogy büntették meg a fiút? -kérdezte valaki.- Sehogy - felelte az asszony. - Az ügyvédje bebizonyította a bíróság előtt, hogy a kés nem volt gombnyomásra kipattanó patentkés, ahogy az unokahúgom állította, hanem egyszerű zsebkés, gyerekbicska, és hogy a fiú nem gondolta komolyan a dolgot. A fiú visszatérhetett az iskolába, és egy hét múlva dinamit- tal fölrobbantotta a kémiai szertárt. A többiek hasonló eseteket említettek, aztán a helyi mozi került sorra, ahol csupa szex- meg horrorfilmet játszanak, mire valaki megjegyezte, hogy az ifjúság most pornografikus folyóiratokat vásárolhat ugyanabban a boltban, ahol az anyák az élelmiszert szerzik be.- Drágám, a fiatalság máma nemcsak pornografikus folyóiratokat vásárolhat, de puskákat meg revolvereket is - szólalt meg egy fiatalasszony, olyan hangon, mintha ezeken a dolgokon már régen túltette volna magát.- Elég, emberek - kiáltotta a prédikátor. - Ez a világ elveszett, és az üdvösségben csak annak lesz része, aki Jézus Krisztus vérével menti meg magát. -A prédikátor aztán sokáig imádkozott, a gyülekezet elénekelt még egyéneket, aztán az emberek beszálltak az autóikba, és elrobogtak. A rozsdás hordó dühödt rovardongástől zengett. A tisztás hirtelen titokzatos homályba merült, mint a színpad valamely izgalmas dráma kezdete előtt. Odalent tovább folyt a patak, mintha ma sem zavarta volna meg senki és semmi, sima tükre sötéten csillogott, mint a bűn. ifjúság abbahagyta ajátékot, és meglepetten pillantott föl az iskolaépület ablakaira, amelyeknek üvegét szaggatott csilingelés remegtette meg: a riasztócsengő hangja. A fiúk és lányok, kezükben baseballütőkkel mozdulatlanul álltak, és úgy néztek föl a régi épület ablakaira, mint ahogy a felnőttek szemébe szoktak nézni, ha váratlan veszélyhelyzet áll elő. Sohasem hallottak még ilyen csengetést a napnak ebben a szakában. Néhány perccel ezelőtt, ebéd után szaladtak ki a sportpályára, a tanulók fele része még a tantermekben volt, és az iskolai étkezdébe készült ebédelni. Valaki kiejtette azt a szót, hogy tornádó, mire mindenki a februári égboltra emelte szemét. Az ég sárgáskék volt, mint a messze földről küldött, kifakult képes levelezőlapokon, és nem fenyegetett semmiféle veszély- lyel. A tanulók az egész tanév folyamán gyakorolták, hogy mit kell tenniük tornádó, uragán, vagy tűzvész esetén, tudták, mikor kell földre vetni magukat, mikor falhoz szorulni, mikor kiszaladni az épületből, de semmit sem vettek komolyan, a gyakorlatokon úgy viselkedtek, mint a fásult utasok a repülőgépen, akik újságot olvasnak vagy szunyókálnak, mialatt a légikisasszony elmagyarázza és bemutatja nekik, mit kell tenniük szerencsétlenség esetén. (folytatjuk) c o o u> o « o Ö O) Ö) '<D > XT O ■ü 0) UL AS-ARf
