Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)

1997-12-31 / 53. szám

W" Ki rályhelmeci képeslap - Melléklet_______ 1997. február 5. J Ga zdag pékség Királyhelmec, Fa utca 147, Tel.: 0949/21 636 Királyhelmecről röviden Királyhelmec városa az Alföld északkele­ti csücskében fekszik, a Bodrogközben, melyet a Tisza, Latorca és Bodrog folyók, délről a magyar, keletről az ukrán államha­tár vesz körbe. A város a Bodrogköz termé­szetes központja, amiről tanúskodik az a tény is, hogy 1960-ig járási, 1996-ig pedig körzeti székhely volt. Maga a város a Hel- meci dombság keleti lejtőin terül el. Jelen­leg közel 8500 lakosa van. Határának kiter­jedése 2381 hektár. A zempléni Szélmalom-dombon feltárt X. száza­di nagy vezérsírban talált varkocsfogó - Turul ábrázolása amyozott ezüstkorongban Királyhelmec területe már a bronzkor­ban lakott volt, de írott forrás a település létéről csak 1214-ből ismert. Akkor az ere­detileg királyi birtokot (innen származik a „Király” toldalék) II. András a leleszi pre­montrei rendháznak adományozta. A ta­tárjárás után több főúri család birtokába került. Kedvező fekvésének köszön­hetően gyorsan fejlődik, és már a 14. szá­zad elején mezőváros (oppidum), gótikus kőtemplommal és egyházi középiskolával. A Helmeci hegyek napsütötte, vulkáni kőzeteken nyugvó lejtői kedvező le­hetőséget kínáltak a szőlőtermesztéshez. Erről a gótikus eredetű címer is tanúsko­dik, amely szőlőfürtöt ábrázol. A szőlészet és borászat fellendülése a Tokaji borvidék peremén aló. században is folytatódott, amikor Királyhelmecen az összeírás sze­rint több ház volt, mint Tőketerebesen vagy Nagymihályban! A város fejlődésé­hez ebben a korban többek között elsősor­ban a Pálóczi család járul hozzá, majd Peré- nyi Péter, aki várkastélyt épített aló. szá­zad első felében. Maradványai ma is látha­tók („Csonkavár”). A 17. század elején a vá­ros a Rákóczi család birtokába került, és Bodrogköz is az Erdélyi fejedelemség ré­sze lett. I. Rákóczi György özvegye, Lo- rántffy Zsuzsánna, aki a kálvini reformáció terjesztésének kiemelkedő személyisége volt Zemplén megyében, a Nyáriak úrilak­jának alapjain reneszánsz kastélyt építte­tett. Az emelettel ellátott épület fennma­radt és jelenleg a Művészeti Alapiskolának ad otthont. Bejárata fölött az egyesített Rá- kóczi-Lorántffy címer emlékeztet az ere­deti tulajdonosokra. A 17. század végén a város újból a premontreiek birtokába ke­rült. Az előjogok elvesztése, a kuruchábo- rúk pusztításai a járványokkal egyetem­ben visszaesést eredményeztek, ami hoz­závetőleg a 18. század közepéig tartott. A tereziánus és jozefiánus kor konjunktúrá­ja kedvezően hatott a mezőváros fejlődé­sére, és így a 18. század végén Királyhel­mec a szolgabírói járás székhelye lett, és megépült a református templom. A hűbéri rend megszűnése 1848 után elősegítette a kézművesség és a helyi ipar további fejlődését. A 19. század második felében Királyhelmec járási székhelyvárossá vált, ahol több hivatal létesült. Ennek következ­ményeként rohamosan fejlődnek a szol­gáltatások, a bankhálózat, az egészségügy, az iskolaügy és a település eddigi mezőgaz­dasági jellege kisvárosivá alakult át. A 20. században a felvázolt fejlődés tovább foly­tatódott, de jelentősebb ipari létesítmé­nyek a város területén nem épültek. In­kább a helyi jellegű ipar, a szolgáltatások és az üzleti hálózat és természetesen a mezőgazdaság vált uralkodóvá. Ked­Helmec mezőváros címeres pecsétje 1571-ből vezőtlenül hatott a város fejlődésére a tény, hogy a területi és közigazgatási át­szervezés után 1960-ban megszűnt járási székhely lenni, minek következménye­ként kedvezőtlen helyzetbe került a tőke- terebesi járás keretén belül.

Next

/
Thumbnails
Contents