Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-12-31 / 53. szám
1997. december 31. Kópé Kerék Imre Szilveszteri mondóka Csönget az újév. Mit hozott? Kurtafarkú malacot, jószerencse címerét: négylevelű lóherét, mindenféle sok jót: apró gyerekeknek mákoskalács-patkót, nagylányoknak tortát, legényeknek pezsgőt, a ház népét köszönteni kormos kéményseprőt. Káldi János Újévi dal Hozzon eget, napost, kéket, a világnak békességet. Cseng a világ, mint a csengő, itt van már az új esztendő. Dér fogadja, jég fogadja, szél-dallal a patak partja. A hóesés őt köszöntő álom - finom fehér kendő. Hódol neki harangének, üdvözlik a gyárkémények. Éljenzik a fiúk, lányok; kérik: hozzon Mészöly Miklós Tréfás mese Hiszitek, nem hiszitek - kimentem egyszer egy nagy-nagy erdőbe, amelyikben egyetlen fa se volt. Ennek a nagy-nagy kerek erdőnek a legkisebb sar- kocskájában három szalmaszálból akkora tüzet raktam, hogy egyszeriben nappali világosság támadt. Igen ám, csak én aludni szerettem volna - s ki fia tud világoson aludni? Fogtam magam, elballagtam a kiszáradt patakhoz, a lyukas kalapomat csurig megmerítettem, és a hordónyi sok vizet a tűzre zu- hintottam. No, akkor elaludt a tűz. S akkor én is lefeküdtem. De ki fia tud párna nélkül aludni? Én bizony nem tudtam. Azt mondtam hát a Fakó lovamnak, hogy: Cic! Cic! Ide gyere! - s az oda is jött menten, én meg a fejem alá raktam párnának. A Fakót. A nyerget meg kipányváztam. Én horkoltam, horkoltam reggelig, pedig le se hunytam a szemem. Hát amint felébredek: uccu, Fakó, hol a nyereg?! Talán megették az egerek? Nem találom egyiket se. Belenézek a jobb zsebembe: semmi. Belenézek a bal zsebembe: semmi. Végre aztán belenéztem a lyukas kalapomba - s mit látok?! Ott aludt a Fakó, nyergestül, mindenestül, még a parkója is ezüst volt. Örömömben akkorát rikkantottam, hogy még a saját hangomat se hallottam Tiszán. Jaj, jaj, de hogyan, mikor egyőnk se tud úszni! Ezt is kiokoskodtam. Volt a zsebemben egy dió, azt kétfelé vettem. Egyik volt a hajó, a másik az evező. Úgy áteveztünk a Tiszán, hogy csupa por lett a lábunk. Még a Fakó lovam aranypatkója is sáros lett a térdig érő hótól! Aztán szerencsésen megérkeztünk. A Tisza partján volt egy kicsi ház, ott sü- tötték-főzték a hurkát, ott ülték a lakodalmat. A menyasszonyt Jancsinak hívták, a vőlegényt Juliskának. Három napig állt a bál, és olyan temérdek töltött káposztát ettünk, hogy még most is csikarja a hasamat a tökmag! Végezetül felszántottuk a Tiszát, vetettünk bele lúdfüvet, nyúlfüvet, fenkövet, s mire megjött a tél, termett is az három kéve bidres-bodros, cik- kes-cakkos, salamánkos pogácsát! Így volt, nem másképp. Aki a mesét egy hallásból ugyanígy elmondja, ügyesebb, mint én. meg. De meghallotta egy kicsi madár - azt hiszem, mókus volt -, és ijedtében úgy elkezdett futni, hogy mindjárt feldöntötte a legelső csipkebokrot. Hej, ez volt ám csak a mulatság! Úgy hullott a csipkebokorról a dió, hogy majd agyonvert a mogyoró. Akkor odajött egy vén banya, és rám kiabált:- Mit csinálsz, te istenadta Pistája? Mit ásod azt a répát, retket, csicsókát? Hiszen nem neked ültettem az ugorkát! És rettenetes mérgiben felkapott egy tököt, hozzám vágott egy dinnyét, majd eltörte a Iáin, pedig a fejem találta. Ezt már én is megsokalltám. Hátamra kaptam a Fakót, felpattantam a nyeregre, és meg se álltam a Tiszáig. Ott mindjárt találtam egy embert, aki nagy teli iszákból sorba eregette a vízbe a halat. Kérdem tőle, mit csinál. Azt mondja, halászik, lakodalom készül náluk, nincsen mit egyenek, hát majd esznek halat. Ez éppen kapóra jött nekem, úgyis nagyon éhes voltam - meghívattam magam a lakodalomba. Mikor már egy hal se volt az ¡szákban, mondom az embernek:- Most már eleget halászott, most már főzhetjük a paprikást!- Igen ám - mondja ő -, de előbb át kell mennünk a Bókkon Gábor A kenguru erszénye és a zsebmetsző Kedves gyerekek! Reméljük, jövőre is szeretnétek szép meséskönyveket nyerni, és továbbra is külditek a Kópé rovatban közölt fejtörőkre a helyes megfejtéseket. Szívesen vesszük ötleteiteket, megjegyzéseiteket is. Leveletekben vagy a levelezőlapon ne felejtsétek el feltüntetni a „Kópé” jeligét; ezzel meg- könnyítitek a szerkesztőség munkáját, amely boldog új évet kíván valamennyiőtöknek. Nyertesek A 47. és 48. számunkban közölt rejtvények megfejtői között könyvajándékot sorsoltunk ki. A szerencsés nyertesek: Chrenko Tamás, Lédec; Jankó Péter, Komárom; Biller Zsuzsanna és Tímea, Zselíz; Kubík Petra, Galánta. A kenguru hű, de gazdag, az erszénye roppant vastag! Milliomos, én azt mondom - örömében ugrál folyton. Az erszényét mindig hordja, a hasáról le nem oldja. Az számára a legdrágább, anélkül még nem is látták. Egy zsebmetsző megtudja ezt; azon nyomban munkához kezd. Szakmájának nagy mestere - az erszényben máris keze. Két szem- hunyás alig múlik, felüvölt és fel is ugrik:- Ez az erszény harap, kérem! Otthagyom a mesterségem! A zsebmetsző dühös nagyon: „Csak kár van, de nincsen haszon...” Dagadt ujját rázva, fújva, indulhat most lopni újra. Az erszényből jót nevetve kibukkan egy kis fejecske - s kipillant a nagyvilágba egy csöppnyi kengurulányka.
